Fazekas László: A magyar labdarúgás kiemelkedő alakjának életútja
Fazekas László 1947. október 15-én született Budapesten, és pályafutása során a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakjává vált. Már gyermekkorában megmutatkozott tehetsége és szenvedélye a futball iránt.
A kezdetek és az Újpesti Dózsához való csatlakozás
„Az utcákon, a grundokon kezdtem futballozni. Lakásunk környékén, az Aradi utca, Bajnok utca körül barátaimmal nagy mérkőzéseket játszottunk.” - mesélte később az indulásáról. Egyik fiú említette, jól tenném, ha jelentkeznék egy csapatnál. Először a Fradi toborzójára ment el, miután édesapja jó barátságban volt a zöld-fehérek pólós legendájával, a lakásukhoz közeli Aradi utcában autós szakboltot vezető Kárpáti Györggyel, „Gyurikával”. De az Üllői úton azt tanácsolták neki, hogy „Előbb egyél még egy kis spenótot!”
Fazekas László Magyarországon kizárólag az Újpesti Dózsa tagja volt, de ez csak kevésen múlott. Mára már elfeledett - igaz, akkor sem volt túl széles körben ismert - tény, hogy kishíja, nem került Tatabányára. Felmerült, hogy a gólerős, érett vidéki csatárért a vékonydongájú, kapura kevésbé veszélyes szélsőt egy évre kölcsönadják.
„Tizenkét éves koromban már az Újpesti Dózsában rúgtam a labdát, az úttörőknél, és ez olyan romantikus volt akkor, úgy 1959-ben.” - emlékezett vissza. „Pénteken például az edzés után megkaptuk a felszerelést, és magunk vittük ki vasárnap a pályára. Ott játszottunk, ahol ma az újpesti sportcsarnok van, porban, homokban, és úgy érzem, az alapokat nagyon megtanultuk, hiszen én magam is itt töltöttem szabadidőm legnagyobb részét.” Szeretettel emlékezett vissza első oktatójára, Kozák Pali bácsira, aki rúgófalat is felállíttatott, és nem fejeződhetett be úgy edzés, hogy félórákat ne gyakorolták volna a legkülönbözőbb rúgásokat. Tizenhat évesen már az ifjúsági csapatban szerepelt, és jól emlékezetében maradt, milyen boldog volt, ha Göröcsöt, Szuszát láthatta.
Az újpesti évek: Debütálás és hazai sikerek
Fazekas László az ifjúsági válogatott csatárként lámpalázmentesen játszott az újpesti ötösfogatban. Nagyszerűen be tudott illeszkedni a folyamatos támadásépítésbe, kitűnő labdakezelésével, jó fejjátékával és nem utolsósorban lövőkészségével felnőtt csatártársai mellé. Egy megsárgult tudósítás 1965 novemberéből emlékszik meg az első mérkőzéséről az Újpesti Dózsában. Másnap a Népsport úgy értékelte, kellemes színfoltja volt a mérkőzésnek a fiatal Fazekas játéka. A volt válogatott védő, Balogh II Sándor állította be először a felnőtt csapatba.
1966 márciusában ott folytatta, ahol elkezdte, tavasszal a bajnokságban is folytatta a gólgyártást, az Újpesti Dózsa hét góljából kettőt ő rúgott az Ózdi Kohásznak. Élete első gólját az NB I-ben, a jobbösszekötő helyéről rúgta a Dorognak. 1967 tavaszán Szőcs János, a komlóiak mestere a kivonulás előtt mégegyszer aprólékosan védői szájába rágta a teendőket: „Főleg Benére és Dunaira vigyázzatok, „életveszélyes” az a két fiú.” A védők teljes mértékig eleget tettek az utasításnak. Főleg Benére és Dunaira vigyáztak.
1967-ben, alig túl a huszadik születésnapján, már ő volt a bajnokság első számú jobbszélsője. A Népsport és a Képes Sport osztályzatai alapján is bekerült az Év csapatába, valamint beszavazták a Labdarúgás által felkért szakértők is a havilap ankétján a B-csapatba, éppen a klubjában centert játszó társ, Bene előzte meg. 1967 és 1972 nyara között minden bajnokság végén az NB I legkiválóbb jobbszélsőjének bizonyult a Népsport osztályzatai alapján.
A népszerű, becenevén „Kapa” 1969-től külföldre szerződéséig részese volt a Dózsa minden nagy hazai és nemzetközi sikerének. Kilencszer volt bajnok az Újpesti Dózsával, megszakítás nélkül 7 alkalommal. 1969-ben, 1970-ben és 1975-ben duplázott a lila-fehérekkel, akik az élvonal aranya mellé elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát. Mindhárom döntőn játszott, az 1970-es, Komlói Bányász elleni 3:2-es sikerhez két találattal járult hozzá.
Háromszor lett gólkirály utolsó újpesti idényeiben két évente (1976, 1978, 1980). 1975-1976-ban, 1977-1978-ban és 1979-1980-ban magyar gólkirály lett, utóbbi évadban a 36 találata ezüstcipőt (is) ért. Élete egyik legjobb mérkőzése után - 1976. május 15-én öt gólt szerzett a Ferencváros ellen a Népstadionban, a Dózsa által 8-3-ra megnyert rangadón - a Népsport tízes osztályzattal honorálta a teljesítményét. A mérkőzés után „10-es osztályzatot kiérdemelve a forduló válogatottjába” is bekerült. 1980 nyaráig (az jó másfél évtized) 408 bajnoki mérkőzésen, 210 góllal járult hozzá a sikerekhez.
Fazekas László sikerei az Újpesti Dózsában
| Kategória | Szezonok / Évek |
|---|---|
| Bajnoki címek (9) | 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979 |
| Magyar Kupa győzelmek (3) | 1969, 1970, 1975 |
| Gólkirályi címek (3) | 1975-1976, 1977-1978, 1979-1980 |
| NB I ezüstérmek (4) | 1967, 1968, 1976-1977, 1979-1980 |
| NB I bronzérmek (2) | 1965, 1975-1976 |
Nemzetközi kupaszereplések
A nemzetközi porondon is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A BEK-ben kettős győzelemmel ment tovább a Dózsa a Valencia ellen. 1975-ben a BEK első fordulójában Szófiában nyert az Újpest 3:0-ra a Levszki Szpartak ellen. A BEK elődöntőjében (1973-1974) a kor kiemelkedően legjobb csapatának, a Bayern Münchennek gólt lőtt a Népstadionban. Ugyancsak a BEK-ben az FC Zürich négy gólt kapott a Megyeri úton, ő egyet szerzett.
Egy René Botteronnal készített interjú részlete jól szemlélteti nemzetközi elismertségét: „- A magyar újságírók önt tüntették ki a „Zürich legjobbja” címmel. Még csak arra kérem, viszonzásképpen nevezze meg azt a magyar labdarúgót, akit magyarországi tapasztalatai alapján a legtöbbre tart! - Nem nehéz a választás, Fazekasé az elsőség. Kétszer figyelhettem meg egészen közelről, ilyen ördöngös, kiismerhetetlenül cselező játékost még a televízióban sem láttam, pedig jó néhány közvetítést végignéztem már.”
Válogatott karrier: Ifjúsági, olimpiai és A-válogatott
Pályafutását a címeres mezben az ifjúsági válogatottban kezdte, szerepelt az 1966-os jugoszláviai UEFA-tornán (az ifi-EB elődje) is. A torna nagy felfedezettje volt! Csapatunk egy győzelemmel és két döntetlennel nem jutott tovább a csoportból. A sorsdöntő szovjetek elleni találkozón lőtt egy olyan gólt, hogy a hálóból pattant ki a labda.
1967 decemberében az alakulóban lévő olimpiai válogatott közép-amerikai túráján egy guatemalai meccsen a kezdőben az alsó sor jobb szélén Csernai Tibor mellett játszott. Még abban az évben, ősszel, olimpiai bajnok lett dr. Lakat Károly edző csapatának tagjaként Mexikóvárosban.
Magyarország - Salvador 1982.06.15 Fazekas László első gólja
Első válogatottsága sem váratott magára sokáig. 1968. május 4-én bemutatkozott a nagyválogatottban. A Népsport másnapi tudósítása megállapította az újoncról, hogy az I. félidőben nem találta a helyét, nem bírt Anyicskinnel, de ekkor is erénye volt az, hogy hátrament. Igyekezett a védőket tehermentesíteni. Szünet után sokszor behúzódott középre, de elszabadulni nemigen tudott a védőktől. Az A-válogatottban 24 gólt szerzett.
Két világbajnokságon vett részt, az 1978-ason Argentínában és az 1982-esen, Spanyolországban. Utóbbin már légiósként. 1976 májusában az angolok elleni barátságos előtt vezette ki a Wembley gyepére a válogatottat. Az El Salvador elleni csoportmeccsen, a nyolcvannyolcadikon, húsz méterről vállalkozott bal lábbal lövésre. Egy másik alkalommal a találkozót 3:1-re megnyertük, ő két gólt szerzett, ebből ez volt az első az 5. percben.
Játékstílus és elismerések
1968-ban mindenki őt figyelte: ellenfél, néző, játékvezető, labdaszedő... 1968-ban mondta róla edzője, Baróti Lajos: „Ritkaság a Fazekashoz hasonló játékos. Az edzéseken hangyaszorgalommal „skálázik”, mindig töri valamin a fejét. Nagyon jó szemű labdarúgó, nemcsak a forró légkörű mérkőzéseken látja meg, mit kell csinálni, hanem figyeli a többi játékost, ők mit, hogyan oldanak meg. Egy-egy külföldi utunk, hazai nemzetközi mérkőzés, vagy a televízióban látott rangos összecsapás után bizonyos, hogy Fazekas a következő edzéseken túlórázik. Megfigyeli a nagy játékosok cseleit, technikai bravúrjait, s addig nem nyugszik, amíg nem csinálja utánuk.”
Dacos természetű volt, nem szeretett belenyugodni a sikertelenségbe, bár tisztában volt vele, hogy ebben a sportágban igazán nem mindig kísért a siker, a győzelem. Szélről talán még egy gólt sem lőtt, mert tulajdonképpen csak akkor volt szélső, amikor középkezdés volt. Egyébként mindig máshol volt. De Lajos bácsi azt mondta, nem baj. Éppen ellenkezőleg!
Nem volt híján a hazai elismeréseknek, ezek közül a legjelentősebb, hogy az MLSZ 1970-ben az Év játékosának választotta. Abban az esztendőben nagy fölénnyel választották meg az Év játékosának a Labdarúgás ankétján is.
Külföldi légióskodás és a pályafutás vége
Fazekas László Bálint László után, a második olyan magyar játékos volt, aki engedéllyel mehetett külföldre játszani. Az akkori párt- illetve labdarúgó-vezetés az érdemeire való tekintettel 1980-ban adta meg neki is a lehetőséget, ekkor már 33 éves volt. Európa akkori második legjobb góllövőjét, ezüstcipősét 1980-ban a Royal FC Antwerpen szerződtette.
Itt, mint minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. Négy szezont húzott le a németalföldi piros-fehéreknél (105 mérkőzésen szerzett 34 gólja kiváló teljesítmény), majd egyet a Sint-Truiden sárga-kékeinél (1984-1985). Azon kevés, a harmincadik születésnapja után külföldre került magyar játékos egyike volt, aki azonnal átvette a profik mentalitását, sztár lett Belgiumban is. Az aktív labdarúgást a másodosztályú St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben.
Későbbi évek
Az utóbbi időkben sajnos nem kaptunk róla jó híreket. Az ALS nevű gyógyíthatatlan neurológiai betegség támadta meg szervezetét, tolókocsiba kényszerült.
tags: #fazekas #laszlo #labdarugo
