Az FC Barcelona: Több mint egy klub – Történet, identitás és a katalán lélek
„Més que un club, azaz több mint egy klub.” Az FC Barcelona hivatalosnak tekinthető jelmondata mindent elmond a klubnak a világon szinte egyedülálló társadalmi-politikai beágyazottságáról (talán csak a baszk Athletic Bilbaoé fogható hozzá). Még ha nem is tudod, valószínűleg már több tucatszor láttad a Barcelona FC mottóját. Ez katalánul annyit tesz: "Több mint egy klub". Összefoglalja és részletezi mindazt, amit ez az egyedülálló klub képvisel.
Az FC Barcelona nagyjából megalakulása, 1899 november vége óta valóban több mint egy sportklub, a Barçában játszani, tagnak lenni nem egyszerű sportolói, szurkolói attitűd, hanem politikai, nemzetiségi állásfoglalás is. A Barça jelképezi a katalán függetlenségi törekvéseket, hol erőteljesebben, hol visszafogottabban.
A klub megalapítása és a katalánizmus gyökerei
Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére.
A klubot érdekes módon egy Barcelonában élő svájci üzletember, Hans Kamper alapította, de ez csak első látásra tűnik extrémnek. Barcelona ugyanis jelentős kereskedővárosként mindig is „átjáróház” üzemmódban működött, rengeteg külföldi fordult meg és telepedett le a városban.
Gamper története akár szimbolikusnak is tekinthető, éppúgy katalánistává vált - sőt, nevét is Joan Gamperre katalánosította -, éppúgy a városban telepedett le, mint sok évtizeddel később a Barça több aranykorát előbb játékosként, majd edzőként is jegyző nemrég elhunyt holland zseni, Johan Cruyff. Cruyff 1974-ben született fiának katalán nevet (Jordi is focista lett, játszott a Barcelonában és a katalán válogatottban is, valamint az Alex Ferguson edzette Manchester Unteddel BL-t is nyert 1998-ban) adott - anyakönyvezni Hollandiába vitte -, ezzel is demonstrálva elkötelezettségét és fricskát mutatva a diktatúrának.
A klubot Gamper tette a katalánizmus szimbólumává, ő egészítette ki az eredeti célt, a sporttevékenységet a katalánizmus támogatásával. A Barça ettől kezdve - változó intenzitással - folyamatosan részt vesz a katalán nemzeti identitás védelmében, a tartomány jogaiért folyó küzdelemben. Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben.
Az első sikerek és a katalán identitás megerősödése
A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.
A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).
1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho.
Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928-1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit. Az 1920-as években a csapat hírneve és sikere egyre nőtt.
A Franco-diktatúra árnyékában: Az ellenállás szimbóluma
A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalomban.
Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.
A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. Az 1975-ig tartó Franco-diktatúra korát különösen megszenvedte a klub, hiszen a polgárháborúban Katalónia, Barcelona a végsőkig kitartott a köztársaságiak mellett. Amikor Franco csapatai elfoglalták Barcelonát, a kiiktatandó szervezetek listáján a kommunisták, az anarchisták és a szeparatisták után az FC Barcelona következett.

Minden nemzeti jelképet betiltottak, a katalán nyelvet is, egyedül a szurkolás maradt a katalánoknak ebben az időszakban. Amikor a szurkolók a mérkőzéseken katalánul Visca el Barcelonát kiáltottak, mindenki tudta, hogy ezzel azt fejezik ki: Visca Catalunya! Hajrá Katalónia! A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba.
1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent. 1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza.
Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Ennek következtében lett közismert a "Més que un club" (több, mint egy klub) kifejezés is.
A Real Madrid elleni rivalizálás: El Clásico
Részben erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte. A Barcelona katalánsága különös súlyt kapott a máig nagy ellenfél Real Madrid 1902-es létrejöttével, majd felfutásával. A Real Madrid által - különösen 1939-től, a Franco-diktatúra kezdetétől - képviselt központosító törekvésekkel, a spanyolsággal szembeni kiállást képviselve a klub a katalánok, Katalónia jelképévé vált.
A két klub viszonya 1943-ban egy kupaelődöntőben romlott meg véglegesen és mind a mai napig visszafordíthatatlanul: a 3:0-ás Barça-győzelemmel végződött odavágó után a Franco-rendszer kirakatcsapata minden létező - ám legkevésbé sem szabályos - eszközzel támogatva botrányos meccsen 11:1-re ütötte ki a katalánokat. Innentől kezdve hol intenzívebb, hol moderáltabb háború folyik a két klub között, leginkább a klubvezetők és a szurkolótáborok között, és csak ritkábban - igaz, akkor kemény epizódokkal tarkítva - a játékosok között.
A spanyol demokrácia korszakában - Franco után - valamelyest enyhült a két klub közötti feszültség, a Real lényegesen kevesebb központi támogatást kapott, a katalán klub pedig nemzetközi szinten is elkezdett nagyokat nyerni és felzárkózott a BL-, illetve BEK-csúcstartó madridiak mellé. Ezzel együtt sem váltott barátira a kapcsolat közöttük, az egyikből - jellemzően a katalánoktól a Realhoz - igazoló focistákat továbbra is árulónak tartották, közülük többen is tartózkodtak attól, hogy pályára lépjenek a Camp Nouban. Főleg a portugál Luis Figo és a dán Michael Laudrup szenvedett sokat ettől.
Real Madrid vs FC Barcelona - Az El Clásico története! | Félidő!
A Kubala-korszak és a Camp Nou születése
Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.
1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951-1952-es és az 1952-1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.
Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották.

A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.
1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást.
Johan Cruyff érkezése és az "álomcsapat"
Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön.
A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984-85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.
A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978-79-es és az 1981-82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni.
A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.
Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak "álomcsapatként" emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert.
A legnagyobb sikerre azonban az 1991-1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993-1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az "álomcsapat" korszaka.
1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben. A ma ismert Barçát a totális futball máig legnagyobb világsztárja, Cruyff „csinálta meg”, vele érte el az első BL-győzelmét. A 2000-es évek első felének aranykorát már edzőként jegyző „mélykatalán” Josep Guardiola az ő kulcsjátékosa és tanítványa volt. Mindketten minden elképzelhető helyzetben és fórumon hangoztatták katalánságukat, mindketten élesen kiálltak Katalónia függetlensége mellett.
A Van Gaal-korszak és a 2000-es évek eleje
Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996-97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében.
A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). 2003-ban a játékosok új hulláma csatlakozott a csapathoz. A 2004-2005-ös szezonban az FC Barcelona megnyerte a bajnokságot.
A "hontalan" katalán válogatott és a Barça játékosai
Valdés - Montoya, Piqué, Amat, Didac Vilá - Verdu, Busquets, Xavi - Bojan, Sergio García, Cuenca. Ismerős nevek sora, ugye, de valahogy mégsem áll össze, melyik csapat is ez? Nem csoda, mert ez a ritkán - jellemzően évente egyszer - látható katalán válogatott egyik nem túl régi összeállítása. A csapat edzője volt 2011 és 2013 közt Cruyff is, vele négy meccsen veretlen is maradt, Argentínát például 4-2-re verte.
A „hontalan” válogatott - nem tud tagja lenni sem az európai, sem a nemzetközi fociszövetségnek - keretében jellemzően a fél Barça szerepet kapott, olyan játékosok is, akik nem voltak született katalánok, de ott éltek és a Barcelona játékosai voltak - például Cruyff, a bolgár Sztojcskov, a szerb-katalán Bojan Krkic.
Klubfilozófia és jövőbeli kihívások
Az FC Barcelona FC-t az teszi igazán egyedivé, hogy "futballklub". Ez egyike azon kevés megmaradt csapatoknak, amelyek nem részvénytársaságok. Ez azt jelenti, hogy a klub továbbra is a tagok tulajdonában van, akikből 144 ezren vannak. Az FC Barcelona céljai erőteljesen tükröződnek abban, hogy nem fogadnak el vállalati szalagszponzort.
2006-ban éves összegű adományt ígértek a jótékonysági szervezet HIV/AIDS osztályának. A mellkasukon lévő, általában a nagyvállalatok számára fenntartott helyet arra is felhasználták, hogy az UNICEF-et és így annak ügyét reklámozzák.

A Barcelona jelentősége, ha lehet, még nőtt a katalánizmusban, annak ellenére, hogy Joan Laporta elkötelezett katalánista elnökségét Sandro Rosell és Josep Bartomeu jóval mérsékeltebb időszaka követte. Bár a csapat több játékosának katalán elkötelezettsége kétségtelen, világossá vált a klub vezetése előtt is, hogy Katalónia függetlensége súlyos kérdéseket vetne fel a klub életében is.
Melyik bajnokságban játszana például a Barcelona és az Espanyol, a tartomány két élcsapata? A spanyolban? De akkor milyen lenne az önálló katalán bajnokság? Megszűnnének az El Clásicók? De akkor mi lenne az ezekhez kapcsolódó több napos fesztiválokkal? Esetleg a francia bajnokságba igazolna a Barça? Ezek a kérdések hamarosan ismét aktuálissá válhatnak, mert a katalán tartomány parlamentje 2017 szeptemberére népszavazást írt ki a függetlenségről. A referendum megtartását a spanyol kormány minden eszközzel igyekszik ugyan megakadályozni, az alkotmánybíróság pedig - igaz, egyelőre "csak" ideiglenesen - felfüggesztette a népszavazást, valamint jóváhagyta, hogy eljárást indítsanak a katalán törvényhozás elnöke ellen, szóval a játszma kimenetele - benne a Barcelona sorsával - egyelőre ismeretlen.
A Camp Nou és a jelenlegi helyzet
Az FC Barcelona stadionjában jelenleg átépítési munkálatok folynak. Ezért a szokásos Camp Nou Experience túra, amelyről már írtunk, nem elérhető, mivel a túra azon részei, amelyek a stadion egyes részeinek meglátogatását is magukban foglalták, most már nem látogathatók. Az FC Barcelona múzeumát azonban továbbra is meglátogathatja, és megtapasztalhatja a Spotify Immersive szobát, amely 12 nyelven elérhető átfogó audio guide-ot tartalmaz: Arab, katalán, holland, angol, francia, német, olasz, japán, katalán, mandarin, portugál, orosz, spanyol és spanyol.

Trófeák és legendás játékosok
A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 26, a spanyol labdarúgókupát 30, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 13, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét öt, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig öt alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub.
A Barcelona jelentősebb trófeái:
| Trófea | Győzelmek száma |
|---|---|
| Spanyol labdarúgó-bajnokság (La Liga) | 26 |
| Spanyol labdarúgókupa (Copa del Rey) | 30 |
| Spanyol labdarúgó-szuperkupa | 13 |
| UEFA Bajnokok Ligája / BEK | 5 |
| Kupagyőztesek Európa-kupája | 4 |
| UEFA Szuperkupa | 5 |
| Vásárvárosok Kupája | 3 (UEFA-kupa elődje) |
Legendás játékosok
A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Hans Krankl, Allan Simonsen, Ronald Koeman, Michael Laudrup, Steve Archibald, Mark Hughes, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry, Zlatan Ibrahimović, Luis Suárez és Neymar. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.
tags: #fc #barcelona #nem #csak #egy #klub





