A Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség és futballkultúrája

A Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség (FMLSZ) története 1950-re nyúlik vissza, amikor is az országos labdarúgó szövetség (MLSZ) úgy döntött, hogy az 1950/51-es idényre egyfordulós bajnokságot rendez, amely minden osztályra, így az alszövetségi (később megyei) bajnokságokra is vonatkozott. 1951-től kezdve lépett életbe a tavaszi-őszi rendszer, és az NB III-as csoportok megszűnésével megalakultak a megyei bajnokságok. Az FMLSZ megalakulása Fejér megyében is felgyorsította a labdarúgócsapatok szerveződését.

1950. július 23-án Székesfehérváron tanácsülésen tárgyalták az Alszövetségi Bajnokság átszervezését. A nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel cél volt a költségek csökkentése, miközben a részvételi számot növelni szerették volna. Emiatt kettéválasztották az Alszövetség I. osztályát, és 1950 őszén félfordulós bajnokságot írtak ki. A következő évben, 1951-ben Fejér megyében már egy csoportban 14 csapattal indult a Megyei I. osztály, két csoportban a Megyei II. osztály, emellett a székesfehérvári városi bajnokságban két csoportban nyolc csapat játszott.

1950. augusztus 15-én az MLSZ döntést hozott a cserelehetőségekről: általában egy kapust és egy mezőnyjátékost lehetett cserélni a megyei pontvadászatokban is, az augusztus 20-án induló bajnokságoktól kezdve. 1951. március 3-án a Fejér megyei Testnevelési és Sportbizottság kinevezte a társadalmi szövetségek elnökségeit, így a labdarúgóknál Kövér Ferenc lett az elnök, Jávor Alajos az elnökhelyettes, Bebesy László a főtitkár.

1951. március 4-én ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét a Fejér Megyei Labdarúgó Bajnokság, amelyben tizennégy csapat vett részt. A Fejér megyei Testnevelési és Sportbizottság elnöke, Kövér Ferenc beszédet mondott a fehérvári Dózsa pályán, majd a Dózsa - Polgárdi mérkőzéssel elkezdődött az első megyei labdarúgó bajnoki mérkőzés.

A Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség elnöki és főtitkári posztjait az elmúlt évtizedekben többen is betöltötték. Az elnökök között volt Kövér Ferenc (1951-1961), Varga Miklós (1961-1980), Borsits István (1980-1982), Sárvári István (1982-1998), Nemes Ferenc (1998-2010), és 2010. március 5-től Bencsik István. A főtitkári pozíciót Bebesy László (1951-1965), Hangyásy Imre (1968-1973), id. Sárvári István (1973-1975), Lovassy László (1975-1977), Paczur Ferenc (1977-1980), Szőke Miklós (1980-1992), Földvári Ferenc (1992-2010. július 1-ig) és 2010. július 1-től Schneider Béla töltötte be.

Pauker Kálmán, aki hosszú éveken át volt a Székesfehérvári Labdarúgó Szövetség elnöke, a megyei szövetség alelnöke és az MLSZ bizottsági tagja, kiemelkedő szerepet játszott a megyei labdarúgásban. A sport iránti vonzalma már általános iskolás korában elkezdődött, testnevelő tanára, Tordai Levente révén. Bár a tanulmányaira koncentrált, így profi sportoló nem lehetett, a sport szeretete egész életében megmaradt.

Pauker Kálmán elmondása szerint a Vármegyei labdarúgásba Sárvári István, az akkori elnök kérte fel, hogy vegyen részt a vezetésben. Ezzel párhuzamosan a fehérvári barátok is megkeresték, hogy szervezzék újra a városi labdarúgó szövetséget, ahol elnökké választották. Korábban egy 120-130 csapatos, több osztályos kispályás bajnokságuk volt, amely a vidéki nagyvárosok közül kiemelkedett a résztvevő csapatok számát tekintve. Különösen úttörőnek számítottak a női szakág fellendítésében, Fejér megyének vezérszerepe volt a női futball meghonosításában.

A jelenlegi megyei labdarúgó szövetség működését Pauker Kálmán pozitívan ítéli meg, kiemelve Schneider Béla igazgatói és Bencsik István társadalmi elnöki tevékenységét. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a rendszerváltás jelentős változásokat hozott. Míg korábban titkos szavazással választották a vezetőket a megyei csapatok, 2010 óta kinevezéses alapon működik a rendszer, ahol a társadalmi elnökséget és az igazgatót is az MLSZ nevezi ki. Ez a rendszer anyagilag stabilabb, hiszen az MLSZ támogatja a csapatokat, állja a nevezési és játékvezetői díjak jelentős részét, ellentétben a korábbi időszakkal, amikor a szövetségek főleg a nevezési díjakból, tagdíjakból és szponzori pénzekből tartották fenn magukat.

A fiatalszabályt és az akadémiák működését illetően Pauker Kálmán némi kritikával él. Bár elismeri a fiatalszabály értelmét és az akadémiákban rejlő lehetőségeket, úgy véli, hogy a befektetett anyagi eszközök nincsenek arányban a kinevelt tehetségek számával. Az akadémiák kevés olyan labdarúgót adnak, akik külföldi top csapatokban megállnák a helyüket. Az utánpótlás nevelés eredményességén évtizedek óta próbálnak javítani, de a végeredmény szerénynek mondható, annak ellenére, hogy vannak jó szakemberek és körülmények.

A fiatalok sportra való motiválása jelenti a legnagyobb kihívást. Pauker Kálmán szerint a modern, okoseszközökkel teli világot nehéz ellensúlyozni. Bár a szülők szerepe kulcsfontosságú lenne az eszközhasználat korlátozásában, kevesen élnek ezzel a lehetőséggel. Ő maga is gondolkodott ezen a problémán, és a saját unokája példáján keresztül azt látja, hogy a napi használatot korlátozni kell.

Pauker Kálmán elégedett az életével, mind szakmai, mind sportvezetői pályafutásával. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a sportban betöltött társadalmi funkciói mellett főállásban vezető volt egy termelőszövetkezetben, majd vállalkozó, és soha nem kapott tiszteletdíjat a sportban. Munkáját elismerték, és ha tehetné, semmit sem változtatna az életén.

A labdarúgás iránti szeretete a családjában is tovább él. Fia idén 50 éves, és még mindig eljár focizni barátaival. Unokája szintén minden sportot szeret, együtt járnak jégkorong és kosárlabda mérkőzésekre, valamint családi bérletük van a Videoton stadionba. Pauker Kálmán továbbra is részt vesz a sporteseményeken, ameddig teheti.

tags: #fejer #megyei #labdarugo #szovetseg #futitkara

Népszerű bejegyzések:

• A United bajnoki címei
• A francia női válogatott emlékezetes negyeddöntője
• Szabadság mértéke és kiadása
• Windows 10 telepítése UEFI-vel
• Női curling sikerek