A Kézilabda Fejlődési Szintjei és Az Utánpótlás-nevelés Modern Alapjai

Ebben a cikkben a kézilabda világába fogunk elbarangolni. A kézilabda kiváló sportág, amely teljes testmozgást biztosít. A kézilabda nem csupán egy sportág, hanem egy igazi közösségi élmény. A játékosoknak szorosan együtt kell működniük a siker érdekében. A csapatjáték során a játékosoknak nemcsak a csapat, hanem saját maguk fejlődése is kiemelt szerepet kap. A csapatjáték kiváló lehetőséget nyújt karakterformálásra. A játék varázsa a labda mozgásában rejlik, és a játékosok kézügyességének, gyorsaságának, valamint a labda pontos irányításának köszönhető. A labdajáték stratégiai elemét sem szabad alábecsülni a kézilabdában. A csapatoknak a labda mozgatásával és a megfelelő időzítéssel kell stratégiájukat kialakítaniuk.

Magyarországon nagy hagyománya van a kézilabdának. A magyar férfi kézilabda válogatott rendkívül erős csapat, amelynek történelmében számos fontos esemény szerepel. A csapat sikeresen kvalifikálta magát a nemzetközi versenyekre, és rendszeresen szerepel az Európa-bajnokságokon és világbajnokságokon. A magyar női kézilabda válogatott is kiemelkedő eredményeket ért el a nemzetközi porondon. A csapat rendszeresen részt vesz az Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon és olimpiai játékokon.

A Kézilabda Alapvető Szabályai és a Játékmenet

A kézilabdameccsen két csapat küzd egymás ellen. A játék célja gólok szerzése a labdának az ellenfél kapujába juttatásával. A gólt szerző csapat pontokat kap, az nyer, akinek a mérkőzés végén több pontja van. A mérkőzések két harminc perc időtartamú félidőből, a csapatok hat mezőnyjátékosból és egy kapusból állnak. A félidők között tizenöt perc szünetet szokás tartani. Korosztályos mérkőzéseken a félidők hosszát húsz percre rövidítik. A játékidő a játékmegszakítások (szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap). A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával- nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).

A Kézilabda Pálya és Főbb Jelölései

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A pálya 40 méter hosszú és 20 méter széles, az oldalvonal mentén egy, az alapvonal mentén két méteres biztonsági zónával. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles. A kapuk 3 méter szélesek és 208 centiméter magasak, a földhöz rögzítik őket. A pálya anyaga általában parketta, a kézilabdát jellemzően tornateremben, zárt csarnokban játsszák.

• Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat. A kapu előtti, folyamatos vonallal határolt területen csak a kapus tartózkodhat, aki itt birtokolhatja a labdát, megtámadni nem szabad, lépésszabályok pedig nem vonatkoznak rá.
• Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál. A büntetődobásokat 7 méterről kell elvégezni, a dobópontot a gólvonallal párhuzamos vonallal jelzik, amely egy méter hosszú.
• Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
• Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
• Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
• Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
• Szabaddobási vonal: A kapuelőtértől 3 méterre helyezkedik el, amely szaggatott vonallal van felfestve a padlóra.

Játékosok és Posztok

A játékosok térd fölött bármely testrészükkel érinthetik a labdát, amelyet megszerzés után vezethetnek, passzolhatnak vagy kapura dobhatnak. A labdát birtokolni csak úgy szabad, hogy három lépésenként vagy három másodpercenként le kell pattintani a földre. A kapus a kapuelőteret elhagyhatja, ilyenkor a mezőnyjátékosokra érvényes szabályok rá is vonatkoznak, de ütköznie saját területén kívül tilos. A csapatoknak legfeljebb hét tartalékjátékosuk lehet, akiket szabadon és folyamatosan be lehet cserélni, ilyenkor a bírót nem kell előre értesíteni. A gyakorlatban a mezőnyjátékosok zöme védekezéskor és támadáskor szinte mindig cserélődik.

A kézilabdában a mezőnyjátékosok posztjai a következők: bal- és jobbszélső, beálló, bal- és jobbátlövő, irányító.

• Irányítók: vezetik a támadásokat, utasítják a többi játékost a megjátszandó figurákra, védekezéskor általában középen zavarják az ellenfél támadását.
• Beálló: a támadáskor mindig a történések sűrűjében van, a falat megnyitja és lezárja, befordulva lő kapura, védekezéskor középsőt játszik.
• Szélsők: feladata támadáskor a beugrás, betörés, ziccerdobás, védekezéskor saját posztjukon védekeznek, középre zárnak és zavarják az ellenfél támadását.
• Átlövők: feladata a pontszerzés, a támadások jelentős részét nekik kell gólra váltani, védekezéskor a középső területen igyekeznek megakadályozni az ellenfél kapura törését.

A Kézilabda és a Játékvezetők

A labda felületét a jobb tapadás érdekében waxolni szokták. A játékszer bőrből vagy műanyagból készült, levegővel felfújt labda, mérete gyerekeknél 1-es, junioroknál és nőknél 2-es, férfiaknál 3-mas. A kézilabdamérkőzést két játékvezető vezeti, akik egyenrangúak: egyikük a középvonalnál a támadó, a másik pedig az alapvonalnál a védekező csapatot figyeli, szerepük a támadások váltakozásával folyamatosan cserélődik. Döntéseik véglegesek, velük értekezni csak a csapatkapitányok jogosultak.

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.

Friss Szabályváltozások a Kézilabdasportban

A Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) jóváhagyta és közzétette a július 1-jétől már életbe lépett szabályváltozásokat, amelyek érvényesek már a nyári utánpótlás-versenyeken, valamint a 2025-2026-os idényben is érvényesek lesznek - jelentette be csütörtökön hivatalos holnapján a Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ). A Magyar Kézilabda-szövetség játékvezetői albizottsága úgy foglalta össze a változtatásokat, hogy a szabályalkotó a legtöbb pontban csak kisebb helyreigazításokat, kiegészítéseket végzett a megfogalmazásban, amivel a téves értelmezéseket, félreértéseket szeretné elkerülni. Mindezek mellett viszont vannak olyan módosítások is, amelyek jelentősen változtathatnak a játékon, és más játékvezetői ítéleteket eredményeznek majd a jövőben. Az MKSZ hivatalos honlapján pontokba szedte a legfontosabb szabályváltoztatásokat:

Főbb Szabályváltozások Összefoglalása

Egyéb Pontosítások és Változások

• Immár formálisan a szabálypontok közé került, hogy a mérkőzésre nevezhető játékosok létszáma 16 főre, a hivatalos személyeké öt főre emelkedett (ez a kispadon helyet foglaló, jegyzőkönyvben is feltüntetett edzőket, gyúrót, stb. foglalja magába).
• A játékosok semmi olyat nem viselhetnek, amik vágásokat vagy horzsolásokat okozhatnak, a körmöket rövidre kell vágni.
• Edzőzónát határoztak meg formálisan az érintett szabálypontban, mely a középvonaltól 3.5 méterre kezdődik és az azonos oldalon lévő alapvonaltól nyolc méterre ér véget.
• Új büntetési lehetőséget fogalmaztak meg, így azonnali időleges kiállítást von maga után minden olyan eset, ha egy hivatalos személy a játéktéren kívül állva véletlenül játékba avatkozik a labdát vagy a játékost megérintve, miközben a csapatának ad utasításokat.
• Nem megengedett úgy érinteni a labdát, hogy a test bármelyik része a játéktéren kívül a talajt érinti. A szabály elleni vétségért az ellenfélnek kell szabaddobást ítélni.
• Hétméterespárbaj esetén, ha az első öt-öt dobás végrehajtása előtt egyértelműen eldől, hogy ki a győztes, nem kell befejezni a sorozatot.
• Csapatonként egyszerre csak egy játékos szerepelhet kapusként a játéktéren, a kizárt játékosnak és hivatalos személynek (a cserehely és játéktér elhagyása után) a mérkőzés végéig a mérkőzés helyszínén kell tartózkodnia.
• Ha a játékvezetők valamilyen okból nem tudják a mérkőzést folytatni, rendelkezésre állás esetén lehetőség van, hogy csere játékvezető vagy játékvezető páros vezesse tovább a meccset.

Az Utánpótlás-nevelés Kézilabdasportban - Kihívások és Megoldások

A kézilabdázás hazánkban is rohamosan fejlődő sportág. Népszerűsége folyamatosan növekszik a női és a férfi nemzeti válogatottak, valamint klubcsapataink nemzetközi sikereinek köszönhetően. Mégis az utánpótlás-nevelésben vannak hiányosságaink az eredményességet és a fiatal korosztályok felkészítését illetően. Számos olyan testnevelő tanárral lehet találkozni, akik saját bevallásuk szerint nem szeretnek kézilabdázást oktatni a technikai elemek komplexitása és nehézsége miatt, valamint a saját sportágbeli ismeretanyagukat is hiányosnak gondolják. Ezt az anyagot a testnevelő tanárok, tanítók és sport szakemberek részére szántuk, hogy segítséget nyújtson az alapvető technikai elemek oktatásához, valamint, hogy gyakorlatokkal, játékokkal és multimédiás anyaggal megkönnyítsük a kézilabdázás megtanítását. A legfontosabbak számunkra a gyerekek, akik már megismerték, megszerették, gyakorolják és rajonganak ezért a nagyszerű játékért.

Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen tegyük ezt. Legyen ez nevelési alapelv, vagy képzési szempont, az utánpótlás nevelése sok irányból megalapozott, egymásra épülő és egységes folyamat legyen. A tematika abban fog segíteni a sportszervezetek és a nevelőedzők számára, hogy magát a folyamatot helyezi előtérbe. Egészen pontosan, az objektív képzési elv érvényesülése, szűrni és rangsorolni fogja egy adott edző, adott megoldásra váró feladatait. A képességek fejlesztése a legfontosabb feladata a folyamatnak. Ebben csak az lát tisztán, aki érti és elfogadja magát a felépítettséget. Az egységesség, idővel megszünteti a képzettségbéli különbségeket, főleg 14 éves életkorig. Nagyobb felületet biztosít majd a kiválasztásnak. Az edzők azonos értékrendek mellett oktatják, nevelik tanítványaikat, ami elvezeti őket a jobb kommunikáció használatához és ezzel megváltozhat az eddigi „belterjesen” gondolkodó szemléletmód.

A Szakmai Segítségnyújtás és a Digitalizáció Szerepe

A szakmai segítségnyújtás, vagyis maga a tematika országos szintű lefedettséget fog biztosítani. Hatéves életkortól tizennyolc éves életkorig, szakmai képzettségi szempontokat állít fel. Edzéselméleti és edzésmódszertani tanácsokat fogalmaz meg. Minden sportszervezetnek és/vagy intézménynek hozzáférése van az MKSZ honlapján egy olyan felülethez, amelyen napi és havi rendszerességgel kötelezően dokumentálandó az edzők és csapataik edzésmunkája. Minden magára adó edző adminisztrál, tervez, napi jegyzetelést végez, teszteket csinál, rögzíti a különféle felméréseinek eredményeit. A kérdés tehát nem az, hogy miért kell csinálni, hanem, hogy hová kell adminisztrálni az edzők számára. A kialakított felület, nemcsak az adott edzőnek, hanem a sportszervezet részére is lehetőséget ad az adatok ellenőrzésére, és olyan információk felvitelére, amire a központi adatbázis nem lesz kíváncsi.

A következő lépéseket kell megtenni az adott felületen:

1. Minden sportszervezet, intézmény felviszi a saját maga csapatait az edzésbeosztás szerint. Tehát a rendszer arra lesz kíváncsi, hogy a gyerekek, melyik edzővel és hol végzik a heti edzéseket.
2. Minden sportszervezetnek, intézménynek el kell juttatni az MKSZ részére az összes edzéshelyszínt, ahol csapatai edzésileg foglalkoztatva vannak.
3. Az adott edző felviszi a hozzá edzésileg tartozó gyerekeket a rendszerbe.
4. Az edzőnek két tevékenysége lesz ezt követően, edzésnaplót vezet és edzéstervet készít egy hónappal előre. Minden tevékenység adott lesz a felületen, amire csak rá kell kattintani.
5. Lesz egy tesztek, felmérések felület is a rendszerben, amit az edző, vagy a sportszervezet szabadon is használhat, illetve lesznek központilag elvárt felmérések.

Tehát a felület nemcsak országos szinten, hanem a helyi sportszervezet szakmai munkáját is segíti. Az a terület, amiért a szakfelügyelő felel, egyes megyékben 35-40 sportszervezetet is tartalmaz. Mindenkihez egy időben nem képes eljutni, ezért a digitális felületen figyelni tudja az edzők tevékenységét. Üzeneteket tud majd küldeni a rendszeren belül az egyéneknek vagy mindenkinek, egyaránt ha ez szükséges. Lényeges továbbá tudni, hogy az adott sportszervezet vezetőjével, az adott terület régióvezetőjével és a megyei szövetséggel is kapcsolatban álljon a szakfelügyelő. Kellő ismerettel a háta mögött a szakfelügyelőnek a digitalizált felületek kezelése és működtetése területén is szükséges lesz a segítségnyújtás az adott területen, hiszen sokan lesznek olyanok, akik nem kevés tapasztalattal rendelkeznek az informatikában. Kiemelném, hogy a szakfelügyelők semmilyen határt, korlátot nem szabnak az edzők öntevékeny kreatív hozzáállásában mindaddig, amíg munkájuk abban a szemléletben zajlik, ahogy ezt a tematika előírja nekik.

A Képzési Fázisok Prioritása

Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hoc képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni. A legnagyobb hiba, amikor a nevelőedző taktikai szempontból akarja képezni tanítványait, több esetben meggondolatlanul. A taktikai képzés a legutolsó fázis a nevelőmunkában! Képességfejlesztés, illetve a mozgások, mozdulatok technika oktatása minden esetben előbbre való tevékenység. Ha nincs izomzat, hiányos, vagy helytelen a technika. Ha nincs kondíció és ezért a technika hibás, nem lehet jó taktikát felépíteni, mert az alapok hiányoznak hozzá! Azonban a képességek fejlesztése területén sem mindegy, hogy mikor, mit és hogyan képezzünk. Az ismeretanyag folyamatos bővülése és a sporttudomány állandó fejlődése miatt, adott korcsoportok esetében irányított ingereket kell behozni a képzésbe. Figyelni kell a szenzitivitásra és arra is, hogy mikor érnek be a „retardált” gyerekek. A nevelőedzők többsége az akcelerált, alapvetően kicsi, de gyors és ügyes gyerekeket játszatja, mert nyerni akarja mérkőzést. Motiváljon, ha kell, nyugtasson, de olykor, ha kibillen a képzésmenete az edző kezéből, képes legyen elmagyarázni, hogy ehhez a képzési szinthez mit kell tenni az edzőnek, hogy tanítványai eljussanak a céljaik felé.

Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyors erő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványaikat az emelkedőn.

A Kézilabda Technikai Elemeinek Oktatása

Természetes Mozgásminták és a Labda Kezelése

Kiindulásként szeretném a velünk született legtermészetesebb helyzetváltoztató mechanizmusunkat, a keresztezett (extrapiramidális) rendszert a vizsgálat tárgyává tenni. Ez a rendszer biztosítja az ellentétes kar és láb mozgatását járás és futás közben. A technikai képzésnél hasznát vehetjük néhány elem oktatásánál (például labdavezetés, köríven történő labdafelkészítés stb.). Amennyi segítséget jelent bizonyos elemek elsajátításánál, ugyan annyi gondot jelent ennek az automatizmusnak a „feltörése”, hiszen a játékokra az aciklikusság, szabálytalanság a jellemző. Még a kívülálló számára is szembeszökő, hogy a legfontosabb technikai elemnél, a dobásnál milyen jelentős az eltérés a karok és a lábak mozgatásánál az egyszerű járáshoz, futáshoz képest.

Egy szintén természetes magatartás megváltoztatása a vizsgálat tárgya: akármit kézbe veszünk, ami markolással nem birtokolható a tenyerünket alá helyezve magunk előtt tartjuk. A kézilabda játék során ez a labdafogás nagyon megnehezíti a folyamatos játékot, mert a kidobáshoz történő felkészítés során, a labda elvesztésének elkerülése miatt, körülményessé válik a mozgás. Túl ezen a valós veszélyen, a másik komoly gond, hogy ezzel a technikával módosított lövések nem kivitelezhetőek. Ezért azt mondjuk, hogy alaphelyzetben a labdát úgy birtokoljuk, hogy a markunkban tartott labda esetén a mély tartásban a kézhát mutat előre. Mellesleg ez az emberi normális kéztartás.

A Labda Birtoklása és Fogása

A kezünkben lévő labdát helyezzük a tenyérárokba, úgy mintha a földgolyót fognánk, hüvelyk ujjunkkal és a kis ujjunkkal az egyenlítő mentén, a másik három ujjunk az északi féltekén részarányosan elosztva nyugszik. A későbbiek folyamán ez a fogás módosulhat valamelyest. Jelentős eltérés ugyanis komoly hátrányt jelent, mert a dobás során erőközlés nem a labda tömeg középpontjába történik, így a labda pályája a repülés során kiszámíthatatlanná válik. Ha ujjheggyel fogjuk a kitérés fölfelé irányul. Amennyiben a hüvelykujj, a mutató és a középső ujj fogja mintegy hosszában a labdát, oldalirányú pályamódosulás jön létre.

Érkező Labda Elfogása

A felénk repülő labdát a kisgyerekek és a labdajátékokban kevésbé járatosak mélytartásból felfelé mutató tenyérrel próbálják elkapni, persze nem sok sikerrel. Az átadás ill. lövés erejétől függően ficam, súlyosabb esetben újtörés is párosulhat a helytelen technika folyományaként. A helyes kéztartás mindig adekvát formában történik. Amennyiben a labda optimálisan, fejmagasságban érkezik, a tenyerek előre, az újak rézsútosan fölfelé mutatnak. Kétkezes labda átvételnél a hüvelyk újak 2-3 centiméterre, a mutató újak 4-5 centiméterre közelítenek egymáshoz. A korszerű, gyors játék ezt a technikát jelentősen módosította. Azért, hogy a labda minél hamarabb kidobó helyzetbe kerüljön, egy aszimmetrikus kéztartást vesznek fel az elfogás előtt. Az ügyesebbik kéz a labda mögé kerül, míg a másik kéz oldalról segíti a biztos elkapást. Egy sajátos lábmunkával és egy törzselfordulással, a dobókézzel ellen oldali vállal előre biztosított az azonnali passzhelyzet, illetve kapura lövési pozíció. A futás közbeni labda átvételnél gyakori hiba a karok késői módosítása. A futómunka során a korábban említett keresztezett reflex működik, a két kéz térben és időben eltérően mozog, amikor a labdáért nyúl. Az eredmény már az ismert labdaelvesztés, illetve ujjsérülés. Ennek elkerülése érdekében, jóval a labda átvétel előtt egymás mellé helyezett kezekkel futtatjuk a tanulókat.

Támadó Lábmunka Kialakítása

Alapvetés a támadásnál, hogy rátöréssel előre irányuló mozgással vegyük át a labdát. A kezdők leggyakoribb hibája a hátrafelé mozgásban való labda elkapás, majd ezt követi a másik kapitális hiba a visszahelyezkedés elmulasztása. Ez a két jelenség felel azért, hogy a játék nem folyamatos. Időben nem lehet olyan társnak adni a labdát, aki veszélyt jelentene az ellenfél kapujára, mert hátrafelé mozgásban kapják a labdát. A szabad társ hiányában gyakran labdaelvesztés a következmény, és a húzás, mint alaptaktikai elem alkalmazhatatlan. Egy egyszerű kényszerítő helyzettel javíthatunk ezen a hiányosságon. A tanulók négyesével helyezkednek el. Két tanuló adogat 8-10 méterre egymással szemben felállva. Két társ a passzolgatók mögött áll előre nyújtott kézzel. A három lépés passzolás után a tanuló hátrafelé történő mozgással megérinti a mögötte álló társ kinyújtott kezeit, aki kis nyomást gyakorol a passzoló hátára kikényszerítve így a helyes előre- hátra mozgás ritmusát. Amennyiben a dobó karral ellen oldali vállát hangsúlyosabban megnyomja, a hasznos elfordulást is kikényszerítheti. Teljesen kezdőknél a tanár segítsége egyszerűbbé teheti az elsajátítást.

Az Egykezes Felsődobás Oktatása

A civilizáció előrehaladása magával hozta az inaktív életmódot. Ez a hajító mozdulat jelentős elkorcsosulását eredményezte. A gyermekek intézményes nevelése során a bölcsődékben, óvodákban csak szépen alulról szabad dobni, jóllehet a járókából még szabályos felsődobással hajítja ki a játékait. Mi a lényege a felsődobásnak? A könyök meg kell, hogy előzze a kezet a derékszögnél nagyobb nyitás megtartása mellett. Ez az ízületi szög időnként módosulhat a dobás módjától függően. A nagy erejű lövésekhez nem elegendő csupán a kar energiája, szükséges a test teljes tömegéből nyerhető többlet. Visszatérő jelenség a kézilabda pályákon a tanárok, edzők részéről a hadakozás a dobás közbeni lógó könyök miatt. Az esetek nagy többségében nem akarati tényező játszik közre ennél a hibánál. A hiba forrása a koordináció, illetve a vállízületben működő izmok erejének a hiánya. Különösen a lányoknál jelent problémát a nyitott hónaljárokkal való erőkifejtés. A feladat tehát kettős jellegű. Nagyon sok erősítő gyakorlat. Nehezített szerekkel való hajítás csaknem nyújtott karral. Ügyeljünk arra, hogy a hajító gyakorlatoknál a távolságot tartsuk szem előtt. Közelre történő dobás nem vált ki adekvát ingereket. Mindig a teljesítő képesség határán kell végezni a gyakorlatokat. Nehezített szereket előre dobassunk. Természetesen kellő bemelegítés előzze meg a maximális erőkifejtéseket. Ez a kezdőknél jelentheti a pálya hosszában történő átdobását, mint rendszeres állandó gyakorlat a bemelegítést követően.

A Dobások Előtti Lendületszerzések és Lépésvariációk

Tanácsos a földről történő dobások oktatásánál a sasszéval való lendületszerzést előnybe részesíteni. Ez ugyanis stabilabb kidobási helyzetet biztosít, ami a koordinációt segíti. Később térjünk át az elülső, illetve a hátsó keresztlépés oktatására. Gyakran látunk olyan képzési irányokat, hogy minél kevesebb lépéssel hajtsa végre a tanítvány a kapura törést. Ez azért hibás, mert az abszolút gyors játékra való törekvés a játék két fontos tényezőjét károsítja. Az egyik, hogy nem ad időt a védelemnek a megtévesztő akciókra való hibás válaszadásra. A másik talán még fontosabb eleme a taktika tanulásának, a döntési idő értelmetlen beszűkítése limitálja a variációs tárházat. A folyamatos játék feltételezi, hogy az utolsó lépéssel minden irányba biztosítsuk az átadási lehetőséget. Kapura lövésnél, passzív védők esetén kevés futólépés felugrásos lövést alkalmazzunk.

Eséstechnika és Kapus Képzés

Tanítsunk meg minden gyereket esni, hogy a játék során alkalmazott bevetődéses bedőléses technikát és a véletlen eleséseket sérülésmentesen tudják végrehajtani. Ki kell alakítani azt a sztereotípiát, hogy minden esésnél úgy forduljon, hogy hossztengely körül forogva fokozatosan csökkentse a sebességét. A kapusokat meg kell tanítani kicsúszni, és vetődni. Nem elég csupán az úgynevezett lépegetős „szemafór” technika.

Támadás utáni Visszarendeződés és a Nevelés Fontossága

A játékok egyik legfontosabb, bár nehezen elsajátítható része a támadás utáni azonnali visszarendeződés automatizálása. Mivel a labdát csak egy játékos lőheti kapura, a dobás pillanatában rajta kívül mindenkinek vissza kell rohanni teljes erővel. Ez nem lehet mérlegelés kérdése. Ne hagyjunk szó nélkül egyetlen egy rossz végrehajtást se. Röviden és minden bántás nélkül hozzuk tudomására a tanítványoknak az elkövetett hibát. Tipikus, visszatérő hibák esetén hozzuk minden gyerek tudomására a jellegzetes rossz mozgást és a javítás módját. A deviáns, a munkát akadályozó gyereket időlegesen zárjuk ki a játékból és csak a pozitív változás után engedjük újra bekapcsolódni. Minden óra játékkal érjen véget és fokozottan ügyeljünk a kevésbé ügyes tanuló pozitív kezelésére. Adjunk nekik képességeikkel összhangban játéklehetőséget, mivel, ha erőn felül foglalkoztatjuk, a társak ellenérzését válthatja ki, ő pedig befelé fordulóvá válik, és nem fogja megszeretni a csapatjátékokat. Tanítsuk meg őket a szabályok ismeretére és esetleg, mint bírók működhetnek közre.

tags: #fejlodesi #szintek #a #kezilabdaban

Népszerű bejegyzések:

• Méhkeréki futball emlékezetes pillanatai
• Tippek a London-Manchester vonatutazáshoz
• a szurkolói büntetések a magyar futballban
• A Régi idők focija elemzés
• Jaro, Győri és a tehetségek