A magyar vízilabdasport dicsőséges történelme és aranykora
A magyar férfi vízilabda-válogatott a világ egyik legsikeresebb csapata, amelynek története a 19. század végéig nyúlik vissza. Nemcsak a labdarúgást köszönhetjük a briteknek; ők voltak ugyanis azok, akiknek a fejében megszületett az az eretnek gondolat, hogy a futballt a vízben is lehetne játszani. Az angolok „vándorlásával” együtt terjedt a játék, amely 1897-ben érkezett meg Magyarországra.
Dr. Füzesséry Árpád, a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben látta meg az új sportot és egyből elhatározta, meghonosítja azt Magyarországon. Az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta. A sportág legendás alakja, Komjádi Béla, a sportág szent őrültje és megszállottja volt az, aki a háború utáni időszakban megteremtette az új Nagy Generációt.
A magyar vízilabda aranykora: az 1970-es évek
A magyar férfi vízilabda-válogatott az 1970-es években szállította a fantasztikus sikereket. Ebben az évtizedben egy olimpiai aranyérem mellett a világbajnokságokon egyszer, míg az Európa-bajnokságokon két alkalommal sikerült felérnie a csúcsra, illetve a történelmi, első alkalommal kiírt Világkupát is megnyerte. Az 1976-os montreali olimpia aranyérme különösen emlékezetes maradt, hiszen Magyarország csak három aranyérmet nyert azokon a játékokon.
10 olimpiai pillanat, ami újraértelmezte az emberi határokat
A sikerek mögött Gyarmati Dezső szövetségi kapitány állt, aki a szigorú megfontoltságot ötvözte a csapaton belüli feszültségek oldására képes Kárpáti György könnyed humorával. Gyarmati nem kezdett nagytakarításba, a társaságot szinte egyben hagyta, csupán néhány új tehetséget, köztük a szegedi egyetemistát, a később legendává vált Csapó Gábort építette be.
A 70-es évek kiemelkedő játékoskerete
- Molnár Endre és Cservenyák Tibor (kapusok)
- Szívós István és Faragó Tamás (a szupertehetségek)
- Csapó Gábor, Sudár Attila és Gerendás György
- Horkai György, Kásás Zoltán, Kenéz György és Görgényi István
Az 1976-os döntőben az olaszok ellen Gyarmati mesteri húzása döntött: Faragó Tamást kérte meg, hogy vállalja el a távoli lövéseket, amikor a többi csatárt szorosan őrizték. A 6-5-re megnyert mérkőzés és az olimpiai arany a harmadik aranykor csúcspontja volt.
A sikerek alapjai: a szisztematikus utánpótlás
A sikerek nem a véletlen művei voltak. 1965 nagyon fontos év volt a magyar vízilabdasport történetében, különösen az utánpótlásképzés terén. Megkezdődött a szisztematikus felkészítés, időt szántak arra, hogy csapattá formálódjanak a tehetségek. Az ifjúsági válogatott irányítója, Szittya Károly legfontosabb feladatának a minden körülmények közti támadó játék kialakítását tartotta.
| Időszak | Fő események/sikerek |
|---|---|
| 1926-1936 | Az első EB-győzelem és berlini olimpiai arany |
| 1973-1978 | A harmadik aranykor (VB- és olimpiai arany) |
| 1997-2008 | A Kemény Dénes-korszak (3 olimpiai arany) |
A 20. század végén, 1997 és 2008 között dr. Kemény Dénes vezetésével a válogatott gyakorlatilag legyőzhetetlen volt. A tizenkét év alatt három olimpiai aranyat, két Európa- és egy világbajnoki címet szereztek hazánknak. Ezek a sikerek nemcsak sporttörténeti jelentőségűek, hanem a nemzeti büszkeség forrásai is maradtak.
tags: #i #nemzetek #sikerei #vizilabda
