Fekete László, a Gólvágó és a DVTK Elleni Diadalok
A magyar labdarúgás egyik legendás alakja, az újpesti gólvágó, Fekete László, akit a szurkolók „Fekusznak” vagy „Golyónak” becéztek, maradandó nyomot hagyott a sportág történetében. Pályafutása során kiemelkedő teljesítményekkel örvendeztette meg a közönséget, és bár a DVTK színeiben sosem lépett pályára, ellenfélként emlékezetes pillanatokat szerzett a miskolci csapat ellen.
A kezdetektől az Újpesti Dózsáig
Ahogy a majdani klubtárs, Törőcsik András, Fekete László is a BVSC nevelése volt, Farkas Józsefnek, a kiváló nevelőedzőnek (is) köszönheti őt a magyar futball. Alig tízévesen került a vasutasokhoz, egy toborzón választották ki, amelyre az 1952-53-54-es születésűek jelentkezhettek. Ő volt az egyik legkisebb, mégis elsőként került a neve a gyöngyhalászok noteszébe. Addig is sporttal telt a szabadideje nagy része - igaz, azokat ő még akkoriban játéknak érezte. Futballozott a Terézvárosban, a Lovag utcai grundon, tornázott a Vasasban, asztaliteniszezett (vagy inkább ping-pongozott…) a Pénzügyőrben.
1970-ben, 16 évesen került az Újpesti Dózsába, ahol tehetsége hamar megmutatkozott. 1973 őszén mutatkozott be az első csapatban, bajnokin először az MTK-VM ellen játszott (szeptember 22., Megyeri út), Hegyit váltva a 68. percben. Első alkalommal a kezdőcsapatban a világhírű Benfica ellen került be (november 7.), ahol Dunai Ede, Tóth András és Zámbó Sándor alkotta középpályássor előtt Fazekas László és Bene Ferenc mellett játszott 75 percet. Nem is rosszul, mert négy nappal a 2-0-s győzelmet és továbbjutást hozó diadal után az NB I-ben is kezdőjátékos lehetett, ott, ahol nevelkedett, a Szőnyi úton, a VM Egyetértés ellen.
A nemzetközi porond hőse
Fekete László gyorsan a Dózsa egyik kulcsjátékosává vált. Szűcs Gyula edzőt Várhidi Pál váltotta a téli szünetben, és tavasszal, a Spartak Trnava elleni legendás - tizenegyes-párbajban megnyert - már ő állította jobbszélsőnek. Harmincezer néző előtt „Fekusz” szerezte az egyenlítő gólt, Szentmihályi Antal meg a végén, a szétlövésben megfogta Keketi lövését, s az Újpest bejutott Európa legjobb négy csapata közé. Ott a kor legjobbja, a Bayern München búcsúztatta a lila-fehéreket.
Fekete László 1982-ig játszott a lila-fehéreknél, ez idő alatt négy bajnoki címet (1974, 1975, 1978, 1979) nyert, és 1975-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztes is lett. Egy évet a Volánban töltött, majd visszatért a Megyeri útra. A Temesvári Miklós által irányított együttessel bejutott a Kupagyőztesek Európa-kupája negyeddöntőjébe. A talán utolsó igazán jó Dózsával 1983. október 19-én örökre emlékezetes mérkőzésen verték meg 3-1-re a Kölnt, s hősiesen helyt állt a csapat az Aberdeen ellen is.
Az 1978-1979-es álomszezon és a DVTK elleni mesterhármas
Élete legjobb szezonja az 1978-1979-es volt, amikor 31 találattal gólkirály lett, és ezzel Európában Ezüstcipőt érdemelt ki. Az idényzárásról Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly az „Az otthon zöld füvén” című könyvükben így írtak:
„A Dózsa már három fordulóval a zárás előtt, az idény a bronzéremig menetelő meglepetés-csapata, az olimpiai válogatott gerincét adó DVTK elleni, hazai 5-0-val bebiztosította a bajnoki címet, miután a Vasas megtette azt a szívességet a lila-fehéreknek, hogy (a mesterhármast szerző Kiss László vezérletével fordított, majd) 5-3-ra nyert a Ferencváros ellen.”
A DVTK elleni mérkőzés különösen emlékezetes maradt Fekete László számára. Szabó Géza története legjobb bajnoki szereplését produkáló diósgyőri alakulata nagyon bátran játszott a Megyeri úton. Az első félidő, Fekete gólja ellenére, kiegyenlített játékot hozott. A mérkőzés a második félidő elején dőlt el, aztán a hajrában a Dózsa kiütötte a diósgyőrieket.
A gólerős csatár szinte megtáltosodott a bajnoki hajrára. Hat fordulóval a zárás előtt klubtársa, Fazekas László még öt góllal vezetett előtte a góllövőlistán. Ám Fekete a Vasasnak egy, a Videotonnak két, a Diósgyőrnek és a Bp. Honvédnak három-három, majd a Zetének egy gólt rúgott. A bajnoki címet és gólkirályságot hozó 1978-1979-es évadban a Dunaújvárosnak 5, a Honvédnak és a DVTK-nak 3, a Videotonnak (kétszer is), a ZTE-nek és a Győrnek két gólt rúgott. Különösen kiemelkedő volt a Dunaújváros ellen 1978 novemberében 7-1-re megnyert találkozón szerzett 5 gólja, amiért 10-es osztályzatot érdemelt a Népsporttól.
Fekete László elmondta, bajnokin még nem szerzett öt gólt, MNK-találkozón az Egernek hatot rámolt be. Az elsőt tartotta a legfontosabbnak, mert az utóbbi időben kihagyta a ziccereit. „Most is bevillant, te jó ég, megint itt a kapus, s rúgni kell. De most bement, s e tény helyre tett lelkileg. (…) Ezt az újságot bekeretezem, s jó helyet foglal el az emlékek között.”
Magyarország - Finnország 1979.10.17 Fekete László első gólja
Válogatott szereplés és külföldi évek
Fekete László 1974. március 31-én, mindössze hét NB I-es bajnokival a lábában mutatkozott be a magyar válogatottban a bolgárok elleni, zalaegerszegi találkozón (3-1). Az NS szerint „ügyesen kezdett, gyors, eleven mozgással szétzilálta a bolgár védelmet, de aztán később szertelenné vált a játéka, feleslegesen tartogatta a labdát és szabálytalanságaival önmagát zökkentette ki a játékból.” Összesen 21 alkalommal lépett pályára az A-csapatban. Utolsó mérkőzése az Egyesült Államok elleni 0-2 volt 1979-ben, hiába rúgott előtte két mérkőzésen három gólt. Az utánpótlás-válogatottal Európa-bajnoki címet nyert 1974-ben. Legjobb teljesítményét a finnek elleni Eb-selejtezőn (1979. október 17., Debrecen, 3-1) nyújtotta, két gólt szerzett.
1984-ben Fekete László engedélyt kapott a külföldi szerződésre, egy évet az osztrák élvonalban, a Sturm Grazban töltött. Túl hamar felhagyott a profi futballal, játszott még rövid ideig Komlón, majd néhány éves kihagyás után - fogalmazzunk így: a kor szokásainak megfelelően - Burgenlandban, két kiscsapatban, a magyarokat mindig szívesen foglalkoztató Pamában és a Pachfurtban.
Pályafutása után és emlékezete
Fekete László a korosztályos labdarúgó-válogatottakban is végigjárta a szamárlétrát. Pályafutása befejeztével sikeres üzleti vállalkozásba fogott, és többször láthattuk különböző sportközvetítésekben, mint szakkommentátort. Sajnos, a szíve nem bírta tovább a megpróbáltatásokat. Autóvezetés közben rosszul lett, az autópályán még annyira maradt ereje, hogy kikormányozzon a leállósávba. 2014-ben, 59 évesen hunyt el. A Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekintette. Tíz évvel ezelőtt elhunyt újpesti labdarúgóra, Fekete Lászlóra emlékeztek a Megyeri temetőben játékostársai és tisztelői.
