A normalitás és az elmebaj határán: Geopolitikai és gazdasági körkép
Ha ma élne Ráth-Végh István, ez a jelenet lenne az emberi butaság történetéről szóló könyvének illusztrációja. A mai világban a szellemi-ideológiai-politikai frontvonal nem a jobb- és baloldal, sem a liberálisok és a konzervatívok között húzódik, hanem a normalitás és az elmebaj között. Az emberiség egész eddigi történelmének legkritikusabb órájához érkezett, ahol a kérdés: túlél, vagy elpusztul?
Minden téren az elképesztő ostobaság uralkodik: az integrálhatatlan, agresszív muzulmánok tömeges beengedése, sőt, beinvitálása Európába, az LMBTQ téboly, és most az orosz-ukrán konfliktus globálissá szélesítése egy teljesen farizeus, hazug paradigma jegyében. Sikerült visszajuttatnia ennek a beteg nemzedéknek az emberiséget 1914-be, de most már atomfegyverrel felszerelkezve.
A Nyugat felelőtlen politikája és az orosz-ukrán konfliktus gyökerei
A brit honatyák és honanyák a háború legfőbb felelősét, korunk fő bohócát éljenezték, miközben ez a ripacs pojáca Nyugat-Európai körúton van. Mindenki láthatta a videofelvételt, ahol letolva nadrágját, a nemi szervével verte a zongorabillentyűket, micsoda viccesnek gondolva magát! Folytatódhat országa lerombolása, népének tönkretétele, és még meg is dicsőül. A felelőtlen nyugati politikusok egymást túllicitálva hőscincérkednek, irgum-burgum fogadkoznak. Elhangzott az is többektől (köztük a már szánalmas Lech Walesától), hogy Oroszországot föl kellene darabolni.
Putyin egy pszichopata diktátor, ezt le kell szögezni. Aki képes Litvinyenkót az árulásáért (mert erről van szó!) Londonban polóniummal eltetetni láb alól, arra végül is illik ez a jelző. De Putyin ugyanakkor racionális politikus is, aki csak Oroszország természetes és jogos biztonsági érdekeit akarja érvényesíteni! Az ő személyét ettől a kérdéstől el kell választani! Ebbe a helyzetbe a Nyugat felelőtlen, ostoba vezetői kényszerítették ugyanis! 2014-ben az Oroszországgal szemben baráti viszonyra törekvő Viktor Janukovics elnök leváltásával, tehát a Majdan-téri puccsal, és egy oroszellenes, nyugatbarát kurzus hatalomra segítésével! Így az Orosz Föderáció politikai vezetése kényszerhelyzetbe került.
Olaf Scholz, német kancellár ostobaságokat fecseg, amikor Oroszországot a hódításaiban akarja megakadályozni azzal, hogy győzelemre segítik Ukrajnát. Ez a kijelentés bődületes szamárság: Oroszország nem akar hódítani sehol! De nincsenek tisztában a félművelt nyugati politikusok például a Krím félsziget történetével sem, ha még mindig arra bíztatják Ukrajnát, hogy foglalja vissza a tőle elrabolt félszigetet. Mert hát nem rabolta el azt senki, legföljebb Hruscsov az orosz néptől 1954. február 18-án, a perejaszlavi szerződés háromszázadik évfordulóján.
Ez volt ugyanis a helyzet 1783-1954 között, amikor is Nyikita Hruscsov az SZKP főtitkára, a korábbi ukrajnai pártvezető, egy tollvonással Ukrajnának adta a stratégiailag fontos félszigetet. A Krím orosz lakóit követte a Donbasz két megyéjének szintén orosz többségű lakossága ugyanabban az évben. Nem volt itt semmiféle megszállás, elfoglalás, annexió, érvényesült a népek önrendelkezésének Wilsoni-i koncepciója. Az ukrán nacionalista vezetés válasza erre nem a tárgyalás volt, hanem nyolc éven keresztül lőtte, bombázta, rakétázta a lakott településeket. 15 ezer civil áldozata volt ennek az agressziónak, amit a Nyugat ölbe tett kézzel nézett. Ezt elégelte meg végül az orosz vezetés, és lépett a hétmilliós őshonos ukrajnai orosz kisebbség védelmében. Nyugodtan föl merem tenni a kérdést: ki is volt elsőként az agresszor?
A nukleáris fenyegetés árnyékában
Először is tudomásul kellene végre venni, hogy Oroszország ma a kettő közül az egyik nukleáris szuperhatalom. Egy nukleáris szuperhatalmat katonailag nem lehet legyőzni! Akkor sem, ha a NATO korszerű harckocsikat, vadászgépeket küld majd! Dmitrij Peszkov szóvivő már figyelmeztetett: ha jönnek a Leopárdok, Abramsok, tűzben fognak elhamvadni! Nyilván nem az 1943-as kurszki tankcsatára gondolt, vagyis nem harckocsik fognak megütközni harckocsikkal.
Képzeljük el, mi lenne, ha Oroszországban, vagy Kínában valami elmebeteg politikus az Egyesült Államok feldarabolásáról kezdene vízionálni? Hát nem beteg annak az elméje, aki azt hiszi, hogy egy nukleáris szuperhatalmat csak úgy fel lehet darabolni? Ma az Egyesült Államokat, a másik nukleáris szuperhatalmat, egy teljességgel alkalmatlan, szellemileg leépült szerencsétlen vénember vezeti! Mintegy szimbolizálva az egész hanyatló nyugati civilizáció siralmas állapotát.
Olaf Scholz, Emmanuel Macron, Joe Biden, Ursula von der Leyen egymást túllihegve biztosítják Ukrajna bohócát, hogy a végső győzelemig támogatják őt és országát. Az ő utóda, a tiszavirág életű kormányfő, Liz Truss valami gombnak a nyomkodásáról fecseg, szerintem nincs tisztában azzal, hogy Nagy Britannia atomütőereje ma 5 megatonna, míg Oroszországé 13 ezer megatonna. Ezt az őrültséget már nem lehet megállítani: túljutott a holtponton. A téboly gépezete a saját tehetetlenségi nyomatéka által hajtva robog egyre gyorsulva!
Az orosz vezetés kénytelen lesz bevetni a taktikai nukleáris fegyvert, amint a korszerű nyugati tankok megérkeznek Ukrajna területére. Szerintem még a határ közelében semmisítik meg ezeket, amikor kirakodják őket egy vasúti állomáson. Nem fogják az oroszok engedni, hogy a front közelébe érjenek. És ha az Egyesült Államok valóban szállítani kezdi a Lockheed-Martin cég F-16-os vadászbombázóját, akkor végképp elszabadul a pokol!
| Ország | Nukleáris erő (becsült, megatonna) |
|---|---|
| Oroszország | ~13 000 |
| Nagy-Britannia | ~5 |
| Egyesült Államok | (a másik nukleáris szuperhatalom) |
Dmitrij Peszkov üzenete: „Az Ukrajnába érkező korszerű nyugati tankok tűzben fognak elhamvadni!” Korábban, még a háború előtt, Vlagyimir Putyin figyelmeztetett: Ukrajna NATO tagságának a belebegtetése a vörös fonal, önmagában is casus belli. Nem vették komolyan. Most Dmitrij Peszkov nagyon egyértelműen fogalmazott, csak érteni, dekódolni kellene: a nyugati tankokat taktikai atomfegyverrel fogják megsemmisíteni, mégpedig azonnal! Amikor ez bekövetkezik, észhez tér akkor a nyugati politikai elit? Az atomháború, pontosabban az atomfegyver valamilyen szintű bevetése már elkerülhetetlen. Kérdés, hogy meddig fog mindez eszkalálódni? Egy utolsó reményem van még: amikor az oroszok bevetik az első taktikai atomrobbanó fejet, talán Európában és Amerikában a józanságukat még el nem vesztő emberek milliói vonulnak az utcákra, és lefogják saját őrült politikusaik kezét!
Mit jelent a taktikai nukleáris csapás? II. rész: Orosz atomfegyver az ukrajnai háborúban
Ukrajna valósága: fasizmus és kisebbségi elnyomás?
Ukrajna valójában nem a demokráciát, a szabadságot, az emberi jogokat védi, még csak nem is a szabad világot a hódító orosz birodalommal szemben. Ukrajna ma a fasizmus jegyeit hordozza magán! Betiltva az összes ellenzéki párt, médium, nincs sajtó- és szólásszabadság. Aki a háború ellen szót emel, azt hazaárulóként bebörtönzik azonnal!
A gyermekek az első négy osztályban tanulhatnak csak anyanyelvükön, utána tilos! A hivatalokban, a postán, egyéb szolgáltatóknál, az üzletekben tilos anyanyelven megszólalni! Pontosabban: nem szabad a nem ukránul megszólalókat kiszolgálni! Ilyen nincs még egy a világon egyetlen országban sem! Egyenruhába öltözött, náci jelvényeket viselő, náci karlendítéssel, orosz-ellenes (Kárpátalján magyarellenes) rigmusokat ordító félkatonai fasiszta hordák félemlítik meg a nemzetiségi területek lakosságát. Megdöbbentő ezeket a felvételeket látni.
Ungváron a magyar kulturális közösség székházában bomba robbant! Nem molotov koktél, hanem valódi bomba. Brenzovich László a magyar közösség vezetője hazánkban kért politikai menedékjogot a családjával a sok fenyegető üzenet, és eme bombarobbanás után. Kérdezem én: az ukrán nacionalistáknak tényleg az ma ott a legfontosabb, hogy az ősi magyar jelképet, a Turult eltávolítsák a helyéről (ezzel irritálva egyébként minden magyar, bárhol is éljen), hogy a tanítók, tanárok ukrán nyelvtudását fölmérjék? Ugyanakkor Oroszországban ma nem diszkriminálnak etnikai alapon egyetlen népcsoportot, kisebbséget sem, származás alapján egyetlen személyt sem.
A gazdasági függőség és a neoliberális illúziók
Keresztény szemléletünknek megfelelően - a marxistákkal ellentétben - a társadalmi létet nem a termelésből valamint az általában vett gazdaságból vezetjük le, mégsem tagadhatjuk annak alapvető jelentőségét. A gazdaság az alap, amelyre a többi szféra épül, és amelynek gyenge vagy hibás működése szinte minden területre kihat. Elrontott „rendszerváltásunk” legfőbb hibája annak az igazságnak a szem elől tévesztése volt, hogy aki birtokolja a gazdasági hatalmat, törvényszerűen, rövid időn belül annak a kezébe megy át minden más hatalom is, legyen az politikai, kulturális, vagy informális hatalom. Mindig ennek a ténynek a figyelembevételével kell vizsgálnunk a gazdasági kérdéseket.
Kormányunk az EU bürokratáinak és hazai csatlósaiknak állandó támadása alatt áll, mert kedvez a hazai vállalkozóknak, és stratégiai kérdésnek, országunk gazdasági, és ezáltal politikai függetlensége alapfeltételének tekinti egy erős magyar tőkésréteg kialakítását. Ezt nevezik ők folyamatosan korrupciónak. Tekintsük át, hogy honnan és milyen feltételrendszer mellett kell ismét felemelkednünk.
Korunk uralkodó, liberális gazdasági doktrínája szerint „az állam a legrosszabb gazda,” „vonuljon ki a gazdaságból,” „hagyja érvényesülni a piacot,” vagy ahogy jelszavakként mondják: privatizáció, dereguláció, liberalizáció, amellyel összhangban gyakorlatilag teljes mértékben privatizálták termelő vagyonunkat, közműveinket, bankjainkat, és az áruházláncok révén külföldi kézben van kereskedelmünk túlnyomó része is. Amikor azután beüt a válság, akkor természetesen kell az állam, hogy a magánbankoktól kölcsönt vegyen fel (mert az államoknak már nincs bankjuk), majd a pénzt bankkonszolidáció címén adja vissza ugyanazoknak a bankoknak, és a végén hajtsa be rajtunk a kamatokat, ami természetesen ismét a bankokat illeti.
Soha nem említették, hogy a „befektetőt” nekünk kell „konszolidálni”, „visszanyerni a bizalmát”, adó és egyéb kedvezményekkel teletömni, hogy idecsalogassuk, és hogy azután itt is méltóztasson maradni, miközben a hasznot, a mi munkánk eredményét kiviszi az országból. Eltitkolták, hogy a végén még nekünk kell őt „versenyképessé” is tennünk, ami valójában azt jelenti, hogy növelnünk kell az extraprofitját, különben elmegy oda, ahol még több hasznot szimatol. A folyamatosan hangoztatott cél, miszerint „fokozni kell a magyar ipar versenyképességét,” tulajdonképpen elkendőzése a tényleges valóságnak. Először is nincsen magyar ipar, csak külföldiek magyarországi ipara. Másodszor, az olyan célkitűzés, hogy nekünk kellene multinacionális vállalatok versenyképességét növelni, egyenesen komolytalan. Tényleg, nekünk kellene versenyképessé tennünk a hazánk teljes GDP-jénél nagyobb bevételű multikat? Harmadszor pedig, illő lenne már egyszer alaposabban elgondolkozni azon, hogy kik és milyen célból versenyeztetnek minket, és nem csak minket, hanem az egész világot.
Egyébként is kivétel nélkül minden ország „a versenyképesség javításában,” és „az exportképesség fokozásában” látja a kilábalás útját, beleértve Amerikát, Angliát, Németországot, vagy Franciaországot is. Mondja meg már valaki, hogy akkor nekünk milyen esélyünk lehet egy ilyen versengésben. Ugyan magyarázza meg már valaki, hogyan fogja legyőzni az itteni leányvállalat a kinti anyavállalatát. Egyáltalán, meddig mehet a verseny, ha eladhatatlan áruk tömege fekszik raktáron. Stratégiai célul tűzzük ki a „működő tőke” becsalogatását, pedig a tőke bejövetele még nem eredmény, mert az egykori gyarmatokra is áramlott a tőke, csak nem az éhbérért dolgozó bennszülött élvezte annak eredményeit. Ki kellene végre mondani, hogy gyarmattá, de legalábbis félgyarmattá tettek minket, mert a multiknál a magyar dolgozó ugyanazért a munkáért negyede annyit kap, mint pl. Nyugat-Európában.
Miért hallgatunk arról, hogy az egészségügy válságának alapvető oka, hogy a magyar dolgozó a nyugatihoz képest negyedannyi keresete miatt negyedannyi TB járulékot fizet, pedig a működési költségek azonosak a nyugatival, és arról, hogy a mezőgazdaság válságának igazi oka a teljesen kinyílt agrárolló? Mert óriási nyereség van az élelmiszerek előállításban, csak azt a külföldi kézben lévő feldolgozóipar, valamint áruház-láncok viszik el, és a termelőnek alig jut valami. Azért, mert a liberális gazdaságpolitika kivett a kezünkből mindent, és akinek semmije sincs, az ne bíráljon, hanem kérjen, és ha kap, akkor szépen köszönje is meg. A helyzet hasonló az EU többi országában is, főként az újonnan csatlakozott, volt szocialista államokban.
A jövő sorsa és az emberiség döntése
Az orosz-ukrán háború igazi tétje az emberiség sorsa. Itt most minden más szempont üres fecsegés! Meg kell érteni végre: egy nukleáris szuperhatalmat nem lehet legyőzni! Akkor se, ha egy pszichopata diktátor vezeti, akkor se ha demokratikusan választott elnöke, kormánya, parlamentje hozza a döntéseket. Hiába küldik oda a világ legkorszerűbb tankjait, egyéb fegyvereit, ha sikerülne is Oroszországot ezekkel sarokba szorítani, az orosz vezetés nem fog habozni a nukleáris fegyver bevetését illetően! Mert nem lesz más választása! Lehet itt síránkozni, krokodilkönnyeket hullatni a hős ukrán népért! Amely a nyugati narratíva szerint a csúnya orosz agresszorral, a gonosz Putyinnal szemben a szabadságáért, a demokráciáért, az európai értékekért harcol hősiesen!
Most tekintsünk el attól, hogy ebből a hamis képből semmi sem igaz, maradjunk annál a megkerülhetetlen ténynél, hogy a nyugati hatalmak bűnös módon elhibázott ruszofób politikája vezetett ide, az apokalipszis küszöbére! Madách: Az ember tragédiája, 6. szín. Akik itt nap, mint nap ukrán győzelmet, orosz vereséget vízionálnak, nem veszik észre, hogy a tűzzel játszanak! Az egész emberi civilizációt elhamvasztó tűzzel!
1989. november 9-én ledőlt a berlini fal, hamarosan összeomlott a „létező szocializmus”, 1991. december 25-én Mihail Gorbacsov lemondásával megszűnt a Szovjetunió. Mindenki azt hitte, hogy jön a béke, a nyugalom, a népek testvériségének boldog korszaka. Nem így történt. Nyugaton győzött az elmebeteg, gyerekes Brzezinski-doktrína, Oroszország Európába, a nyugati civilizációba történő integrálása helyett a ruszofób őrület, ami az orosz belpolitika irányát is szinte determinálta. Demokratikus átalakulás helyett az „erős kéz”, a „karizmatikus vezető” iránti igény erősödött újra ebben a társadalomban. A Nyugat ostoba politikusainak sikerült egymás ellen uszítania két testvérnépet, találtak ehhez egy ripacs pojácát, egy bohócot, akit most mennybe emelnek. A nyugati világot ma elmebetegek vezetik, Ukrajnát pedig egy bohóc!
tags: #felcsuti #kreten #avagy #a #stadion #vissza
