Eusébio da Silva Ferreira: A Fekete Párduc legendája
Eusébio da Silva Ferreira (1942. január 25. - 2014. január 5.), közismertebb nevén Eusébio, egykori portugál labdarúgó, aki középső csatárként játszott, és "Fekete Párduc" néven vált ismertté. A portugál labdarúgás halhatatlan szimbóluma, akit a sportvilág nemcsak kiváló technikai tudásáért, hanem a sportszerűségéért is tisztelt.
Élete és korai évei
Eusébio da Silva Ferreira 1942. január 25-én született Lourenço Marquesben (ma Maputo), a Mozambiki Köztársaság fővárosában, amely akkor még portugál gyarmat volt. Édesanyja, Elisa Anissabeni fekete mozambiki nő volt, míg édesapja, Laurindo António da Silva Ferreira, egy fehér angolai vasúti munkás. Gyermekkorát nagy szegénységben töltötte; nyolcévesen elveszítette édesapját, aki tetanuszban halt meg, és édesanyja egyedül nevelte fel őt és öt testvérét.
Az iskola helyett gyakran az utcán töltötte idejét, mezítláb, rongylabdával tanult meg focizni. Eusébio maga mesélte, hogy 12 éves koráig sosem látott igazi kapufákat, de amióta az eszét tudja, futballozott. Mozambikban, ahonnan származott, kevés fű volt, de sok nyitott terület, ahol mindenütt fiatalok rúgták a labdát, botokkal jelölve a kapukat, és általában mezítláb játszottak. Tizenöt évesen már a Sporting Club of Lourenço Marques amatőr játékosaként vették fel, ahol nyers volt, de lelkesen tanult, és már ekkor gólkirályként szerzett magának hírnevet. 18 évesen már a Sporting első csapatának rendszeres játékosa volt, és első szezonja végén a Sporting bajnok lett, ő pedig a Liga gólkirálya.
A Benfica legendás korszaka
Átmenet a Benficához
Eusébio Lisszabonba került, hogy a portugál futballklub, a Benfica csapatához csatlakozzon. Az alapproblémát az jelentette, hogy Lourenço Marquesben a Sportingban futballozott, ami a lisszaboni Sporting fiókcsapata volt. A Sporting azonban vacillált, próbajátékra akarta hívni. Domingos Claudino, a Benfica akkori egyik fontos vezetője azonban elrejtette egy lagosi szállodában, a Praia Marban, és közben kifizetett mozambiki klubjának 400 ezer escudót. A Benfica akkori edzője, a magyar Guttmann Béla, egy brazil barátjától hallott a zseniális mozambiki fiúról, és még aznap Maputóba repült, hogy leszerződtesse. A lisszaboni Sporting Clube azonban ragaszkodott hozzá, mondván, hozzájuk tartozik, bár Eusébio soha nem írt alá velük semmilyen megállapodást. Ez a vita több mint hét hónapig tartott, ezalatt Eusébiót elrejtették egy csendes halászfaluban az Algarve-parton, ahol egyedül edzett a tengerparton. Végül megegyezés született, és 1961 májusában Eusébio bemutatkozhatott a Benficában.
Korai ígéretek és a Fekete Párduc felemelkedése
Röviddel a Benficahoz való csatlakozás után Eusébio da Silva Ferreira egy mérkőzésen játszott a híres brazil Santos klub ellen, amelyet Pelé vezetett. Az első félidőben a Benfica 0-3-ra állt. A második félidőben az edző, Guttmann Béla, határozottan pályára küldte Eusébiót, és ez az afrikai szavannáról érkezett "Fekete Párduc" beváltotta a hozzá fűzött reményeket, három gólt szerezve egyenlítette ki az állást. E mérkőzés után Eusébio gyorsan a Benfica oszlopos tagjává vált, gyors felemelkedésre ösztönözte a csapatot, és Portugália, sőt egész Európa egyik legjobb klubjává tette.
Az európai hódítás
Eusébio karrierje csúcspontján Fekete Párducnak becézett csatárcsillagot Guttmann Béla állította be először bajnoki mérkőzésre a Benfica első csapatába, 1961. június 1-jén. Már 1961-ben Eusébio segítette a Benficát 3-2-re legyőzni a spanyol Barcelonát az Európa Kupában, ezzel először nyerték meg a trófeát. A következő idényben Eusébio vezette a Benficát a Real Madrid elleni győzelemhez, amellyel ismét megnyerték a kupát. A döntőben Eusébio két találattal járult hozzá a Puskás Ferenccel és Alfredo Di Stéfanóval felálló Real Madrid elleni 5-3-as győzelemhez. Puskás, az "öreg tábornok" a meccs után átadta mezét a fiatal "baknak", Eusébiónak, ami a generációváltás szimbolikus pillanata volt.
Ezenkívül Eusébio számos hazai bajnoki és kupagyőzelemhez segítette a Benficát, valamint többször is döntős volt az Európa Kupában: 1963-ban, 1965-ben és 1968-ban.
Az alábbi táblázat Eusébio főbb sikereit és egyéni elismeréseit foglalja össze a Benficával és a válogatottal:
| Kategória | Siker / Elnyert cím | Év(ek) |
|---|---|---|
| Világbajnokság | Bronzérmes | 1966 |
| Bajnokcsapatok Európa Kupája | Győztes | 1962 |
| Bajnokcsapatok Európa Kupája | Döntős | 1963, 1965, 1968 |
| Portugál Bajnokság | Bajnok | 11 alkalommal (1961, 1963, 1964, 1965, 1967, 1968, 1969, 1971, 1972, 1973, 1975) |
| Portugál Kupa | Győztes | 5 alkalommal (1962, 1964, 1969, 1970, 1972) |
| Észak-amerikai Labdarúgó Liga (NASL) | Bajnok (Toronto Metros-Croatia) | 1976 |
| Világbajnokság | Gólkirály | 1966 |
| Portugál Bajnokság | Gólkirály | 7 alkalommal (1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1970, 1973) |
| Európai Aranycipő | Nyertes | 1968, 1973 |
| Aranylabda | Nyertes | 1965 |
| Aranylabda | Ezüstlabdás | 1962, 1966 |
Az 1966-os FIFA Világbajnokság és a válogatott
Eusébio da Silva Ferreira feltűnésével a portugál nemzeti labdarúgó-válogatott is tündökölni kezdett, történelmi csúcsra érve. Az 1966-os angliai FIFA Világbajnokságon a portugálok rendkívül nehéz sorsolást kaptak: a címvédő brazil, valamint a magyar és a bolgár válogatottal kerültek azonos csoportba.
Az első csoportmérkőzésen Eusébio vezetésével Portugália 3-1-re győzte le a Magyar nemzeti labdarúgó-válogatottat, majd 3-0-ra nyertek a Bolgár nemzeti labdarúgó-válogatott ellen. Ezután a kivételesen erős Brazil nemzeti labdarúgó-válogatottat is 3-1-re verték, ezzel továbbjutva a kieséses szakaszba. Eusébio ekkor a torna gólkirálya lett 9 ragyogó góllal, és beválasztották a Világbajnokság All-Star csapatába.
A legendás észak-koreai fordítás
A negyeddöntőben a portugál csapat felkészületlenül és alábecsülve az Észak-koreai nemzeti labdarúgó-válogatott szintjét, gyorsan 3-0-s hátrányba került. Eusébio, aki soha nem félt semmilyen ellenféltől, összeszedte magát. Tudta, hogy a minőségük jobb, mint Észak-Koreáé, és a rossz kezdet kulcsa az alábecsülés volt. Miután azonosította a probléma gyökerét, Eusébio ritka higgadtsággal irányította a játékot, koordinálta a csapatrészeket, és szabályozta a támadás és védekezés tempóját. Portugália hamarosan egyenlített, Eusébio két gólt szerzett maga, csapattársa, Augusto pedig egyet. Eusébio és csapattársai nem elégedtek meg az egyenlítéssel; tovább támadtak és növelték előnyüket, Eusébio maga még két gólt szerzett. Portugália 5-3-ra nyert a hátrányból felállva. Ez a mérkőzés a világbajnokságok történetének klasszikusává vált.
Eusébio- every single goal in 1965 with footage
Az elődöntő és a bronzérem
Az elődöntőben Portugália Bobby Charlton vezette Angol nemzeti labdarúgó-válogatottal nézett farkasszemet. Ez a mérkőzés Charlton és Eusébio párharcáról szólt. A Wembley Stadionban játszották a találkozót, ahol Charlton két korai gólt szerzett. A második félidőben Eusébio értékesített egy büntetőt, amivel szépített. Amikor a végső sípszó felhangzott, Eusébio és csapattársai sírtak, miután 1-2-re kikaptak Angliától, és lemaradtak a döntőről.
Eusébio azonban gyorsan összeszedte magát. A harmadik helyért vívott mérkőzésen szorosan együttműködött csapattársaival, és egy kitartó erőfeszítéssel legyőzték a Lev Jasin vezette Szovjetunió nemzeti labdarúgó-válogatottját. Eusébio büntetőből vette be Gordon Banks kapuját, és aztán a meccs után sírva fakadt, siratta az összetört álmokat. Kétségkívül az a tizenegyes volt a legemlékezetesebb, amelyet a szovjeteknek lőtt az 1966-os vébé bronzmérkőzésén. Utána odament Jasinhoz, és megölelte, mert nagyon tisztelte őt, mint igazi sportembert.
Pályafutása a Benfica után és visszavonulása
1975-ben Eusébio elhagyta a Benficát, és különböző klubokban játszott az Egyesült Államokban és Mexikóban. 1975-ben először 7 alkalommal játszott a Boston Minutemenben, ezalatt 2 gólt szerzett; ugyanebben az évben 10 alkalommal lépett pályára a mexikói CF Monterreyben, ahol 1 gólt jegyzett. Az 1975-76-os szezonban Eusébio 25 alkalommal játszott Torontóban, összesen 18 gólt szerezve. 1976-ban Eusébio visszatért Portugáliába, hogy a Belenenses színeiben játsszon, 12 mérkőzésen 3 gólt lőve. Az 1977-78-as szezonban Eusébio ismét visszatért Portugáliába, ezúttal a Tomar csapatában játszott, ahol 12 mérkőzésen 3 gólt szerzett. Az 1978-79-es szezonban Eusébio az Egyesült Államokban a New Jersey Americans csapatát választotta karrierje utolsó állomásának, ahol 4 mérkőzésen 5 gólt szerzett. 1979-ben Eusébio hivatalosan is bejelentette visszavonulását.
Utolsó aktív éveiben sokat szenvedett a térde miatt, végül emiatt kellett visszavonulnia. Elég gyakran előfordult, hogy nem teljesen egészségesen futballozott, sohasem akarata ellenére, mert imádott játszani. A hatvanas években a bírók még nem védték úgy a csatárokat, mint manapság, és sérülései kínszenvedést jelentettek számára. Az edzői karrierbe nem kezdett, sportvezetőként dolgozott, a Benfica és Portugália képviselőjeként járta a világot. 1980-ban visszatért Portugáliába, hogy a Benfica kapusedzőjeként és futballiskolájának igazgatójaként tevékenykedjen, csendben a fiatal futballtehetségek nevelésének szentelve magát.
Eusébio hagyatéka és elismerése
Eusébio az 1960-as évek világsztárja volt, Bobby Charltonnal egy szinten emlegették. 1962-ben és 1966-ban kétszer is Európa második legjobb játékosának választották, Ezüstlabdát kapott. 1965-ben az Év Európai Labdarúgója lett, megnyerve az Aranylabdát. 1968-ban és 1973-ban kétszer is Európa gólkirálya lett, elnyerve az Aranycipőt. A futballvilágban Eusébiót "Európa Peléjének" is nevezték. Pályafutása során Eusébio összesen 745 mérkőzésen vett részt, és elképesztő 733 gólt szerzett.
Vingada szavaival élve: "Eusébio da Silva Ferreira nagyszerű játékos volt, Pelével és Maradonával egy szinten állt, a bátyám, a portugál futball királya, az örök Fekete Párduc." A Xinhua Hírügynökség értékelése szerint Eusébio da Silva Ferreira a portugál történelem egyik leghíresebb futballsztárja, aki elképesztő sebességéről volt híres a pályán, és a "Fekete Párduc" becenevet kapta. "Ha csak 20 vagy 30 éves lenne most, akkor is figyelemre méltóbb futballista lenne" - jegyezte meg José Mourinho, a Chelsea portugál menedzsere. Luís Figo, korábbi portugál profi labdarúgó, így méltatta: "Eltávozása hatalmas veszteség mindannyiunk számára! Eusébio volt a legnagyobb!"
Michel Platini, az UEFA elnöke szerint: "Eusébio a labdarúgás történetének egyik legnagyobb játékosa. A pályán Eusébio igazi legenda volt, mind a portugál nemzeti csapat, mind a Benfica számára, páratlan játékos volt. Jó játékos és nagyszerű ember volt." Pedro Passos Coelho, Portugália miniszterelnöke pedig kiemelte, hogy Eusébio nagyszerű sportoló volt, páratlan tehetség a labdarúgás területén. Rengeteg rajongója volt, és szinte mindenki szerette a portugál nyelvű világban.
Eusébio egész karrierjével meghódította a rajongókat. Minden rajongó felismerte őt a szívében, és különleges helyet foglalt el egész Portugáliában. Nem túlzás azt mondani, hogy Eusébio Portugália legismertebb embere. Még életében, 1992-ben felállították szobrát Lisszabonban, a Benfica stadionja előtt, 1998-ban az évszázad portugál labdarúgójának választották meg. Egy utcát is elneveztek róla, sőt egy ideje a nemzeti légitársaság egyik gépe is az ő nevét viseli.
Halála és nemzeti gyász
Eusébio 2014. január 5-én, vasárnap hajnalban, 71 éves korában hunyt el szívelégtelenségben lisszaboni otthonában. Halálhíre megrázta a futballvilágot. Sepp Blatter, a FIFA elnöke, kifejezte gyászát: "Eusébio da Silva Ferreira a labdarúgás és a FIFA nagykövete volt. Örökre emlékezni fogunk rá. Nyugodj békében, Fekete Párduc."
Portugália háromnapos nemzeti gyászt hirdetett, és állami temetést rendezett neki. Eusébio holttestét a Benfica Estádio da Luz stadionjában helyezték el, hogy a közönség végső búcsút vehessen a futballsztártól. Temetését megelőzően a Luz Stadionhoz közeli templomban tartottak búcsúztatást. Eusébio kívánságának megfelelően koporsóját kora délután körbevitték az arénában, hogy a szurkolók végső búcsút vehessenek tőle. Első sportolóként kapott helyet a lisszaboni Pantheonban.
tags: #ferreira #da #silva #portugal #aranylabdas #labdarugo
