Bobby Fischer: A sakkvilágbajnok élete és pályafutása

A sakkozás történetének 11. világbajnoka volt Bobby Fischer (1972-1975), aki nemcsak félelmetes eredményeivel, hanem extravagáns viselkedésével és - sakk-karrierjének feladása után egyre szélsőségesebb állásfoglalásaival is kitűnt pályatársai közül.

Csütörtökön lenne nyolcvanéves Bobby Fischer, az első és máig egyetlen amerikai sakkvilágbajnok, a sportág egyik legismertebb és legellentmondásosabb személyisége, akinek alakja köré legendák szövődtek. Ő törte meg a sok évtizedes szovjet hegemóniát, majd miután három évig uralta a sakkéletet, örökre hátat fordított a sportnak. Robert James Fischer néven született 1943-ban, Chicagóban.

Születése és Családi Háttere

Bobby (Robert James) Fischer 1943. március 9-én délután 2 óra 39 perckor született Chicagóban. A hivatalos születési okmányai szerint apja Hans-Gerhardt Fischer (1908-1993), német biofizikus, édesanyja Regina Wender (1913-1997), lengyel ápolónő volt. Édesanyja az 1930-as évek elején, Hitler hatalomra kerülésekor Berlinben élt, és itt találkozott Hans-Gerhard Fischerrel, német biofizikussal. A kommunista meggyőződésű fiatalok együtt indultak Moszkvába, ahol 1933. november 4-én összeházasodtak, és több évet töltöttek a sztálini Szovjetunióban. A fiatalasszony a moszkvai egyetem orvosi fakultásán végezte tanulmányait, az ifjú férj pedig hamarosan önkéntesnek állt, és a köztársaságiak oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban. Fischer már Spanyolországban tartózkodott, amikor 1938-ban Moszkvában megszületett kislányuk, Joan. 1939-ben - külön-külön - Amerikába indultak. Ám a férfi Dél-Amerikába került, és Chilében telepedett le, mivel az amerikai hatóságok a Nemzetközi Brigádok tagjait nem engedték az USA területére. Regina Fischer az Amerikai Egyesült Államokban - férjétől több ezer kilométerre - egyedül nevelte kislányát. Hans-Gerhard Fischer soha nem lépett az Egyesült Ál­la­mok te­rü­le­té­re (1945-ben hi­va­ta­lo­san is el­vál­tak), így nem is lehetett a Chicagóban született Bobby apja.

Az életét feltáró kutatások és az FBI nyilvánosságra került aktái azonban valószínűsítik, hogy Robert James Fischer édesapja dr. Neményi Pál magyar fizikus volt. Neményi Pál 1895-ben született Fiumében, s a ’30-as évek elején szintén Berlinben élt. 1933. április 1-jén a nácik letartóztatták Hitler-ellenes kijelentéseiért, de egy nap múlva szabadon engedték. Egy hét múlva mégis elvesztette egyetemi tanári állását. Magyarországot a numerus clausus miatt hagyta el, s most Németországból is távoznia kellett. Először Dániába, majd Nagy-Britanniába ment, végül 1938-ban érkezett az USA-ba. A Princeton Egyetemen találkozott Albert Einsteinnel, sőt fiának munkatársa is volt. Személyisége azonban nem segítette a beilleszkedést. Neményi később tagja lett a Manhattan-terv kutatócsoportjának, amely a chicagói egyetemen az atombomba kifejlesztésén dolgozott. Regina Fischerrel való hasonló politikai nézetek mentén alakult ki a kapcsolata. Neményi azt hangoztatta kollégái előtt, hogy jobban kedveli a kommunizmust, mint a kapitalizmust, Reginát pedig feltételezett kommunista-szimpátiája miatt figyelte az FBI, s végül 900 oldalnyi dokumentum gyűlt össze róla. Ezekből természetesen nem maradt ki Neményivel való rövid kapcsolata sem, melynek gyümölcse Bobby lett. A kapcsolat azonban nem volt hosszú életű, a gyermek születésekor Neményi már Rhode Islanden élt, s 1952-ben Hanfordban halt meg. Bobby kétéves volt, amikor szülei elváltak, ettől kezdve anyja egyedül nevelte.

Regina Fischert a negyvenes évektől a hetvenes évekig folyamatosan megfigyelés alatt tartotta az FBI. Azt gondolták, hogy szovjet kém, ezért folyamatosan a nyomában jártak, felbontották a postáját, faggatták a szomszédait. Odáig mentek, hogy elolvasták a szociális munkások esetleírásait, akiktől az államról államra vándorló, gyermekét egyedül nevelő anya segítséget kért. Az egyik ilyenből derült ki, hogy terhessége alatt Regina arra gondolt, örökbe adja születendő gyermekét. Később, persze, kiderült, hogy Regina nem volt szovjet kém, és Bobbyt sem próbálták beszervezni.

Bobby Fischer tehát átlagosnak semmiképp sem nevezhető szülők gyermeke volt. Apja a 20. század egyik jelentős - bár nem annyira ismert - tudósa volt, anyja pedig igen művelt nő, aki hat nyelven beszélt folyékonyan. Ugyanakkor apja különc viselkedése és anyja mentális kiegyensúlyozatlansága (egy pszichológiai vizsgálat során paranoid személyiségnek találták) is nyomot hagyott a kisfiúban, aki ideje nagy részében egyedül volt, mivel anyja szinte egész nap dolgozott. Anya és fia viszonya később megromlott, annyira, hogy nem tudtak együtt élni. Regina 1960-ban elköltözött, magára hagyva 17 éves fiát a brooklyni lakásban. Bobbynak megkönnyebbülés volt anyja távozása: ahogy egy interjúban kifejtette, örült, hogy megszabadult tőle. Regina újra férjhez ment, az NDK-ban végre megszerezte az orvosi diplomát, visszatérve az Egyesült Államokba indiánrezervátumokban végzett gyógyító munkát, majd a ’80-as években Nicaraguában dolgozott orvosként.

Bobby viszont úgy tudta, hogy apja Hans-Gerhard Fischer, büszke is volt német származására, s számos interjúban tagadta zsidó voltát. Kifejtette, hogy a sakkban túl sok zsidó van, akik rosszul öltözködnek, és ezzel rontják a játék imázsét. Amikor a riporter csodálkozva megkérdezte: „De hiszen ön is zsidó, nem?” Fischer így válaszolt: „Csak részben. Anyám zsidó.” Később nyíltan kimutatta antiszemitizmusát, ami rögeszméjévé vált. Az a meggyőződése alakult ki, hogy anyja igyekszik őt lejáratni, rossz hírét kelteni.

A Sakkozó Pályafutás Kezdetei és Felemelkedése

Fischer 1949-ben nővérével, Joannal kezdte tanulni a sakk alapismereteit. Hatéves korában a nővérétől kapott készlettel kezdett sakkozni, s nyolcéves volt, amikor pártfogásába vette egy nagymester, akivel szimultánt játszott. A 180-as intelligencia-hányadosú fiút ettől kezdve csak a sakk érdekelte, játékereje robbanásszerűen nőtt. Az általa időpocsékolásnak tartott iskolát tizenhat évesen hagyta ott (ennél korábban törvényesen nem tehette), ezután csak nyelveket tanult, hogy olvashassa a külföldi sakksajtót.

Bobby Fischer 14 évesen, 1957-ben az Egyesült Államok legfiatalabb sakkbajnoka lett, egy év múlva pedig már nemzetközi nagymester volt. Fischer Portorožban a sakktörténelem addigi legfiatalabb nagymestere lett. Ezt sokáig csak Polgár Judit és Lékó Péter tudta megdönteni. A profi sakk rengeteget köszönhet neki: ő volt az első, aki addig hallatlan összegeket követelt - és kapott - azért, hogy az asztalhoz üljön.

Pályafutása során Fischer számos kiemelkedő eredményt ért el:

Az amerikai kormány tiltása ellenére 1965-ben játszott a havannai Capablanca-emlékversenyen, igaz ezt csak telexen elküldött lépéseivel tehette meg. Fischer 1959-ben már a világbajnok-jelöltek tornáján szerepelt. Bled, Zágráb és Belgrád volt a színhelye a sakktörténelem egyik legemlékezetesebb viadalának, amely Michail Tal győzelmével végződött. Fischer három év múlva sem tudta átverekedni magát a "szovjet falon", a körmérkőzéses rendszer nem kedvezett neki. 1967-ben Fischer újra próbálkozott, de a zónaközi döntőről nyerő helyzetből visszalépett. A hatvanas évek közepén egy vallási szektához csatlakozott, és másfél évig szinte eltűnt a színről. Visszatérése után legyőzhetetlenné vált, 1966-tól egyetlen tornát vagy párosmérkőzést sem vesztett el, amelyen elindult.

1970-ben aztán szó szerint végiggázolt a mezőnyön, az egyenes kieséses körben Tajmanovot, majd Larsent is 6-0-ra, a volt világbajnok Petroszjant 6,5-2,5-re verte. A kompromisszum már biztató légkört teremtett a következő affér megoldásához. Fischernek nem lett volna indulási joga a Palma de Mallorca-i zónaközi döntőn, hiszen nem játszott az amerikai bajnokságon, amely egyúttal zónaversenynek is számított. Benkő Pál sietett segítségére, lemondott a részvételről, és helyét átadta Fischernek. A FIDE a riválisok nagy bánatára elfogadta a cserét, és az amerikai nagymester 3,5 ponttal előzte meg a dán Bent Larsent, akitől egyetlen vereségét szenvedte el. Bámulatos eredmény a 23 partiból szerzett 18,5 pont. Következtek a világbajnok-jelölti páros mérkőzések. A nyolc között Mark Tajmanov volt az áldozata, 6-0 az amerikainak. Hiába nyilatkozta Larsen, hogy jók az esélyei, ő is kapott egy hatost. Petroszjan egy partit tudott nyerni, de 6,5-2,5-ös győzelemmel Fischer elérte álmát, a világbajnoki címért játszhatott, és Szpasszkij legyőzésével a sakkozás 11. világbajnoka lett.

Az 1972-es Világbajnoki Döntő: A "Század Mérkőzése"

A sakkvilág 1972-ben Izland fővárosára, Reykjavíkra figyelt. Már a Szpasszkij-Fischer világbajnoki döntő előzményei is óriási sajtóvisszhangot kaptak, hiszen az amerikai nagymester újabb és újabb követelésekkel állt elő. A szervezőkkel, a rendezőkkel vívott harca végigkísérte pályafutását, magasabb pénzdíjakért, jobb versenyzési körülményekért küzdött. Fischer állandó összetűzéseinek gyümölcsét a későbbi nemzedék aratta le. A világbajnoki címért 1972-ben Borisz Szpasszkijjal az izlandi Reykjavíkban játszott, a hidegháború csúcspontján az egész világ feszülten figyelte a szovjet és az orosz sakkfenomén összecsapását. Koestler egyébként „mimefántnak” nevezte el Fischert, a mimóza és az elefánt tulajdonságai után, mellyel játékát és játékon kívüli viselkedését is jellemezte. A korabeli beszámolók szerint minden napra jutott egy váratlan kívánsága, pontosabban követelése (azzal fenyegetőzve, hogy ha nem teljesítik, akkor nem játszik tovább).

Még mindig élénken él emlékezetünkben, hogy Fischer a világbajnoki döntő első partijában egy h2 gyalog könnyelmű leütése után bajba került, és el is vesztette a játszmát. A másodikra sor sem került, Szpasszkij játék nélkül nyert. A Szovjet Sakkszövetség határozott utasítása ellenére a szovjet világbajnok nem utazott el, elfogadta Fischer bocsánatkérését, a mérkőzést végül Fischer 12,5-8,5 arányban megnyerte, és elhódította a világbajnoki címet. Sokan a két világrendszer "háborújának" is nevezték a meccset, amelyet Fischer 12,5-8,5-re megnyert, s ezzel megtörte a szovjet hegemóniát. A párosmérkőzés nyomán támadt fel a széles közönség érdeklődése a sakk iránt, s bizonyosodott be, hogy ezen a szinten művelve a játék küzdelmes, mint a futball, izgalmas, mint egy párbaj, műalkotásokhoz hasonló esztétikai élményt és intellektuális kihívást jelent.

Fischer világelsőként szép terveket dédelgetett, szerette volna megdönteni Emanuel Lasker rekordját, aki 27 évig volt világbajnok, a legnépszerűbb sportágak egyikévé tenni Amerikában a sakkozást. Elképzelései "zátonyra futottak", a FIDE vezérkarával nem tudott megegyezni. A világbajnoki döntőt tíz nyerésig akarta játszani, ahol a 9-9 neki, azaz a címvédőnek kedvezett volna.

Visszavonulás és Kontroverziák

Címét 1975-ben Anatolij Karpov ellen kellett volna megvédenie, de a rendkívüli izgalommal várt eseményre nem került sor. Harminchárom éve, hogy a FIDE holland elnöke, Max Euwe megfosztotta őt címétől, és Anatolij Karpovot "koronázták meg". Fischer 179 pontból álló követeléslistát terjesztett elő, ezek csaknem mindegyikét elfogadták, de azt nem, hogy csak a győztes parti számít, és 9:9-es állásnál ő marad a világbajnok. A döntés következtében Fischer lemondott világbajnoki címéről, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult a hivatalos sakkélettől. Ezt követően csak zavaros nézeteivel és nyilatkozataival került néha a lapok címoldalára. Amerikában tagja volt az ószövetségi hitre alapult Isten Egyházai Gyülekezetének, 1977-ben azonban, sátánistáknak tartva őket, otthagyta őket.

Csak 1992-ben állt újra a nagyközönség elé, amikor ismét Szpasszkij ellen játszott. Életútja 1992-ben vett új irányt, amikor - figyelmen kívül hagyva a Jugoszlávia ellen meghirdetett amerikai bojkottot - elutazott Belgrádba, hogy húsz évvel világbajnoki döntőjük után ismét megmérkőzzön Borisz Szpasszkijjal. A mérkőzés megnyeréséhez szükséges tíz győzelmet csak a 30. játszma után érte el, 17,5-12,5-ös sikerével ért véget a találkozó. Fischer ezután nem térhetett haza Amerikába, sokáig élt hazánkban is, és 2004 nyarán tartóztatták le Tokió repülőterén, amikor már érvénytelen amerikai útlevéllel akart Fülöp-szigetekre utazni. Ezért 12 évvel később letartóztatási parancsot adtak ki ellene, így 2004 nyarán Tokió repülőterén letartóztatták, amikor már érvénytelen amerikai útlevéllel akart Fülöp-szigetekre utazni. A sakkvilág összefogott kiszabadításáért, az izlandi parlament soron kívül megszavazta állampolgársági kérvényét, és Fischer új életet kezdhetett a szigetországban. Végül úgy szabadult, hogy izlandi állampolgárságot kapott. Ott élt 2008. január 17-én veseelégtelenség miatt bekövetkezett haláláig.

Jóllehet ő maga is zsidó volt, vad antiszemita és Amerika-ellenes kirohanásokat tett. Mint utóbb kiderült, paranoiája nem volt teljesen alaptalan: a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) három évtizeden át figyelte őt és baloldali rokonszenvvel gyanúsított anyját. 1999-ben interjút adott az egyik magyar rádiónak - ekkor Budapesten élt -, s önmagát egy nemzetközi zsidó összeesküvés áldozatának nevezte. A rádió azonnal megszakította az interjút. Egy Fülöp-szigeteki rádiónak nyilatkozva szintén erőteljes antiszemitizmusának adott hangot: „Mocskos fattyúk, megpróbálják megszerezni az egész világot. […] Kitalálták a holokausztot. […] Szemét, hazug, korcs emberek.” Egy korábbi barátja, Allen Kaufman így jellemezte ekkor Bobbyt: „A sakkról kérdezem, a zsidókról beszél.” Egy másik interjúban Fischer örömmel üdvözölte a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekményt. Kifejtette, hogy az USA és Izrael már évek óta kifosztja és gyilkolja a palesztinokat, s most végre visszakapta. 2003-ban anticionista és az USA külpolitikáját kritizáló megnyilatkozásai miatt az amerikai sakkszövetség törölte Fischer tagságát.

Robert Fischer 2005. március 24-én az izlandiak tizedik nagymestereként érkezett meg Reykjavík repülőterére.

Fischer Sakkozói Stílusa és Hagyatéka

Nemzedékek nőttek fel Fischer játszmáin, élvezetes, dinamikus sakkot játszott, és korai visszavonulása óriási veszteség volt. Stílusát a viszonylag szűk megnyitási repertoár, mélyen átgondolt pozicionális stratégia, pontos technika, és mindenek felett a kiváló hibakihasználó képesség jellemezte. Taktikai megoldásokhoz kizárólag annak lehetőségekor folyamodott. Játéka „hiperagresszív”, legerősebb szakasza a komplex közép- és végjáték. Időbeosztása példás, kitűnő rapidjátékos volt. Játszmáinak gerincét a kiváló tempó és a dinamikus előrenyomulás alkotta. Döntetlen játszmáinak legnagyobb része „kijátszott” döntetlen. Rengeteg megnyitási újítás fűződik a nevéhez világossal a spanyol megnyitásban, mindkét színnel a szicíliai védelemben, sötéttel a királyindiai és a Grünfeld-védelemben. Világossal szinte kizárólag csak 1. e4 lépéssel kezdett, sötéttel 1. e4-re c5-öt, 1. d4-re a királyindiai vagy a Grünfeld védelmet játszotta. Leggyakoribb megnyitásai: szicíliai védelem, spanyol megnyitás, királyindiai védelem. Nevét megnyitás is viseli, a Fischer-Szozin-támadás. Kiváló végjátéktechnikával rendelkezett, Lasker, Rubinstein, Capablanca és Szmiszlov mellett a valaha élt öt legkiválóbb végjátékszakértő egyikének tartják.

Innovációk a Sakkban

Fischer Sakkóra

1988-ban nyújtotta be szabadalmát egy olyan digitális sakkórára, amely programozhatóan bizonyos lépésszám után valamennyi többletidőt ad a játékosnak. Először 1992-ben a Fischer-Szpasszkij párosmérkőzésen használták.

Fischer Random Sakk (Chess960)

Fischer célja egy olyan sakkváltozat létrehozása volt, amelyben a kreativitás és a tehetség fontosabb, mint a megnyitások memorizálása és elemzése. Éppen ezért a Fischer random sakkban a játszma kezdésekor a bábuk elhelyezése többféleképpen történhet, bizonyos szabályok betartásával.

Halála

Robert Fischer az izlandi Reykjavíkban, 65. életévében elhunyt. 2008. január 19-én fejezte be evilági sakkpályafutását az izlandi Reykjavíkban. Óriási veszteség érte a sakkozók népes családját. Lesújtó a hír, hogy a zseniális bajnok, a 64 kockás világ egyik legnagyobb egyénisége elhunyt. Emlékét megőrzik fantasztikus játszmái, szemet-lelket gyönyörködtető kombinációi, káprázatos eredményei.

1986-ban az elsők között választották be az amerikai sakkozók hírességek csarnokába, 2001-ben pedig a nemzetközi sakkozók Hírességek Csarnokába.

tags: #fischer #vilagbajnoki #donto

Népszerű bejegyzések:

• Párizsi ünneplés tragédiája
• Interjú Hüttner Csabával
• A költőnő kritikai fogadtatása
• Aktuális futsal hírek
• Polgár Kristóf karrierútja