Fish! és Supernem bandaháborúja: Egy felejthetetlen este a Budapest Parkban
Egy ideje tele a körút a kungfuzó Kovács Krisztiánnal és Papp Szabival, ám eddig még csak a fantáziánkra volt bízva, hogy milyen is lehet egy Fish!-Supernem bandaháború. A Rockstar Magazin megtudta a mocskos részleteket maguktól a főhősöktől! Az év egyik legviccesebb koncertélményét adta, ahogy a Fish! meg a Supernem egymásnak esett a Park színpadán. Kellett ez nekünk? Mi az, hogy! Kellett egy bő nap, hogy rendesen megemésszem, feldolgozzam a történteket, s ezt valamiképp vissza is tudjam adni, úgy, hogy értse mindenki: egy igazi ELMEBAJ volt a Fish! és a Supernem szerdai bandaháborúja a Budapest Parkban. Szuperlatívusz, haver!
A párbaj egyedi felállása
Már az pikánsnak ígérkezett, hogy mind a két zenekar komplett szettjét, dobostól, mindenestől felállították a színpadra. Közben meg az járt az ember fejében: mi a csecset akar egymástól két, negyven körüli frontember, akik a maguk ligájában igazából mindent elértek már? Aztán feltipegtek kettőnégyék, konferansziézni, szmokingban (!!!), a színpad mögötti kivetítőn meg megjelent a két leharcolt dalia valami karate rúgást imitáló pózban.
Szerintem a fotózás alatt rendesen be is csípődött a derekuk tőle, mert ugye, John McClanetől tudjuk, „öreg” ember, nem gyorsvonat, de mindegy is!
"Mortal Kombat" ihletésű zenei csata
A lényeg, erre a vizuálra rápattintották az egykor egyeduralkodó istenként tündöklő Mortal Kombat nevű játékból ismert életerő sávot. És ekkor értelmet nyert minden! Ez az este semmi másról nem szól, csak hogy qrvára érezzük jól magunkat! Modorosságnak alig volt nyoma.
Jó, mondjuk aki parizeres zsemlét is zabált már Kováccsal turnébuszban Kárpátalja felé, meg évi 30-40 Fish! koncertbe is belebotlik (most már nem VIP-, hanem szigorúan panelproli formátumban!), annak azért olykor feltűnnek az álkeménykedések. De valljuk be, Magyarország talán legjobb zenei-színpadi szpíkere mindig képes elvinni magával a szépreményűeket, köztük engem is.
A színpadi dinamika és a közönség
A duma, a zrika meg pont annyi volt, amennyi egy ilyen felváltva keménykedő, pár számot eltoló és egymást alapból bíró, de ezúttal csípősen szivatgató zenekar párbajához kellett. S le a kalappal Szabika előtt, elég jól felszítta magát Kovács ellenében.
S noha a két csapat táborában bizony elég combos az átfedés (nem hiába ők párbajoztak így), azért a bulika közepe felé az embernek valahogy önkéntelenül is térfelet kellett választania. Ki van kivel? Kérdezték is, nem csoda. Így lett szupernemes meg halas oldal, persze a közönség inkább röhögött ezen, mint vette komolyan.
A formátum sikere és a jövő
Azt viszont nem lehetett nem észrevenni, hogy ez a formátum, már, hogy így létrejött, baromira adja magát. Miért nem csináltak ilyet korábban? Ugye-ugye? Aztán persze jött a mellettem álló SzÉP (vagy mi a rosszseb?) nevű zenekar énekes-gitárosa, hogy „mi már gondolkodtunk ilyesmin az RFO-val, de nem jutottunk el idáig”. Na, hát valahogy így kell ezt, szépecsém! A lényeg persze az, a párbaj nagyon adta magát, jól teljesített. Ehhez persze kellett az is, hogy a résztvevők jobban éljenek, mint négy éve. A Fish! kétségkívül nagyot megy az elmúlt három-négy évben, én is így kerültem le a catering listájukról (nem vagyok már elég POSH!). S ugyan a Supernem anno járt már magasabb csúcsokon is, mint most, ám ha lehet ilyet kacsintva leírni, remekül feldolgozta magát az estére.
Tanulságok: még, még, még!!! Sok ilyet még! Az este egy baromi nagy ünnep volt. Ünnepe a magyar gitárzenének, a poprocknak, oppardon, a popmetálnak. És ilyesmikre talán nagyobb szükségünk lenne, mint valaha.
tags: #fish #vs #supernem #bandahaboru #a #donto
