Az olimpiai stadionok története és jelentősége
Az olimpiai stadionok eredetét egészen a nyolcadik századik vezetik vissza a történészek. Az olimpiai stadion azóta a nyári Olimpia központi helyszínét képezi, ezért a rájuk irányuló nemzetközi figyelem is hatalmas. A rendező város mindent elkövet, hogy építészetileg kiemelkedő, később is többféleképpen hasznosítható, minőségi építményt hozzon össze, változó sikerességgel. A stadion azért is fontos, mert itt kerülnek megrendezésre a nyitó- és záróünnepségek, vagyis talán a legnagyobb médiafigyelem is ide irányul.
Az első modern kori olimpia otthona: a Panathinaiko stadion Athénban
Athén telis tele van történelmi látnivalókkal, melyek közül mindenki az Akropoliszra gondol először. A sport kedvelőinek viszont egy igazi kuriózum lehet a kedvenc helye a görög fővárosban, ez a Panathinaiko stadion. Az 1896-ban, Athénban megrendezett első modern Olimpiai Játékokkal újjáéledő ősi játékoknak akkor a, még ma is álló Panathinaiko Stadion adott otthont.
Az ókori gyökerek és az újjáépítések
Az első stadiont Kr. e. 566 körül építették, s az Athéné istennő tiszteletére rendezett Panathénaia játékok atlétikai számai zajlottak itt. Ekkoriban fából ácsolt ülőhelyek voltak benne. Több, mint 200 évvel később, Kr. e. 329-ben Lükurgosz arkhón építette újjá a stadiont, ekkor már tiszta márványból. Kr. u. 140-ben Herodes Atticus, egy gazdag athéni arisztokrata ismét újjáépítette, és kibővítette, ekkor 50 ezren fértek el benne.
A modern olimpia újjászületése és a Panathinaiko
A 19. század második felében újra fellángolt az ókori olimpiai játékok eszméi, melynek legnagyobb úttörője egy görög üzletember, hazafi, Evangelos Zappas volt. Ő nem csak magát az olimpiai játékokat (1859, 1870 és 1875), hanem az eseménynek otthont adó stadion feltárását és újjáépítését is szponzorálta. A század végére a ma ismert modern olimpiai játékok elképzelése is szárba szökkent, így az 1896-os első olimpiára a Panathinaiko stadiont ismét átépítették. Ezúttal Anastasios Metaxas és Ernst Ziller tervei alapján, az építkezést pedig George Averoff finanszírozta (az ő márványszobra áll ma a stadion bejáratánál). Ekkor a stadion kapacitása mintegy 80 ezer fő volt, mely mára 45 ezerre csökkent. Az első modern kori Olimpiának helyt adó stadiont az ókori Görög Stadion maradványai alapján építették fel, gyakorlatilag rekonstruálták az eredeti épületet.
A teljes egészében márványból épült stadion az egyik legöregebb a világon, melyet ma is az építési célnak megfelelően használnak. Az egyszerű, hófehér pentelei márványból épült intézmény különleges a maga nemében: nem csak az egyetlen, amely teljes egészében márványból épült, de az egyik legöregebb is a világon, melyet ma is az építési célnak megfelelően használnak. Külön említésre méltó a stadion formája, mely sokkal inkább az ókorira hasonlít, mintsem a megszokott manapság is látható stadionokra. Ez azért alakult így, mert a versenyszámok szabályai nem voltak annyira lefektetve, mint ma. Szembetűnő a stadion szokatlanul keskeny, hosszúkás formája; ez azért van, mert az intézmény még akkor épült, amikor a különböző versenyszámok szabályai nem voltak lefektetve, így az az ókori hajtűszerű modellt követi.
A XX. század elejétől a stadiont újabb és újabb sportesemények helyszínének választották. A 2004-es nyári olimpiai játékok során az íjász versenyeket, valamint a maraton befutóját rendezték itt.
Szomorú látványt nyújtanak az athéni olimpia helyszínei
Nevezetes olimpiai stadionok a világban
Peking - A "Madárfészek" (2008)
A legutóbbi, 2008-as Olimpiai Játékoknak otthont adó stadiont leginkább Madárfészekként ismerhetjük, pedig hivatalosan Nemzeti Stadionnak a neve. A "becenév" az épület struktúrája miatt ragadt rá, a kínai kerámiák által inspirált dizájn gömbölyű íveivel és összevissza futó acélgerendáival valóban egy madárfészekre emlékeztet.
Montréal - A "Nagy O" (1976)
A "Nagy O", a stadion "O" alakú tetejére és az Olimpiára is utaló becenévvel ellátott stadion talán az egyik legdrágábban kivitelezett olimpiai stadion. Roger Tallibert francia építész által tervezett épület az 1976-os Olimpiát szolgálta, a leginkább leszálló űrhajóra emlékeztető dizájn leglátványosabb tulajdonsága a visszahúzható teteje. Annak ellenére, hogy az építés idején a modern építészet mesterművének kiáltották ki az évek során meglehetősen romlott az állapota.
Tokió - Japán Nemzeti Stadion (1964)
Az 1964-es Olimpiára épített stadion Mitsuo Katayama építész munkája. Megdöbbentő módon sérülések nélkül vészelte át a 2011-es földrengést, bebizonyítva, hogy a szigorú japán építészeti elvek mentén dolgozó szakemberek valódi minőséget állítanak elő.
London - Olimpiai Stadion (2012)
Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a londoni Olimpiai Stadion sem. A stadion praktikus tervezése lehetővé teszi, hogy az Olimpia után részeire bontsák és más-más területeken használják fel a darabokat. A két folyóág közötti, gyémánt alakú szigeten fekvő légies és elegáns dizájnnal rendelkező stadiont hidak kötik össze a szárazfölddel.
Barcelona - Olimpiai Stadion (1992)
Barcelona adott otthont az 1992-es nyári olimpiai játékoknak, amelyek drámaian megváltoztatták a város arculatát. Az épület a hegyoldalba való mélyedése miatt különleges. A fő stadion mellett található a Palau Sant Jordi sportcsarnok, amely eredetileg torna-, röplabda- és kézilabda-versenyekre épült. A stadion mellett található a kis Olimpiai Múzeum, amely elsősorban az olimpiai sportok és a XXV. olimpiai játékok történetével foglalkozik. A múzeumba a belépőjegy 6,30 euróba kerül, és hétfő kivételével minden nap 10:00 órától tart nyitva. Az Olimpiai Stadion minden nap 10:00 órától tart nyitva. Télen 17:00 órakor, nyáron pedig 19:00 órakor zár. A főgalériába a belépés ingyenes.
Helsinki - Olimpiai Stadion (1952)
Három jelentős finn díjat is elnyert a Helsinki Olimpiai Stadion felújítása és korszerűsítése. Az Olimpiai Stadion atlétikai és futballstadion Helsinki Töölö városrészében. Az Yrjö Lindegren és Toivo Jäntti építészek által tervezett stadion 1938-ban készült el, az 1940-es olimpiára építették, de a játékokat a második világháború miatt törölték. Végül a stadion az 1952-es olimpiának adott otthont. A Helsinki Olimpiai Stadion nagy jelentőségű épületegyüttes a finn nemzet számára. A stadiont 2006-ban védelem alá helyezték.
A helsinki stadion felújítása
A felújítást 2016-ban kezdték el, majd 2020 augusztusában adták át. A Stadion Alapítvány (Stadion-säätiö) 2012-ben jelentette be az újjáépítést. A tervezési munka hivatalosan 2013 márciusában kezdődött azzal, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztérium és Helsinki városa megállapodást írt alá a felújításról. A felújítás során a déli és az északi oldal nézőterét befedték, a padokat külön ülőhelyekké alakították át, és a stadion belső tereit is teljesen újjáépítették. Érdekesség, hogy 2015 októberében a stadion régi padjait eladták az érdeklődők számára. A föld alatt 20 000 m2-es új létesítmény épült, többek közt új bálterem és tornaterem is. A felújítás során törekedtek arra, hogy bár jelentősen bővítették a komplexumot, mégis megőrizzék a stadion eredeti vonalvezetését.
| Tétel | Összeg (euró) |
|---|---|
| Kezdeti költségterv | 198 millió |
| Végső költség | 337 millió |
| Különbség | +139 millió |
A felújítási munkálatok kezdetén a költségeket 198 millió euróra tervezték, az ár azonban a projekt előrehaladtával csaknem 337 millió euróra emelkedett. Az ok, hogy az ár becslése során nem vették figyelembe az építési költségek növekedését. A biztonsági rendszert is megújították: új kamerarendszert telepítettek, és teljesen új elektromos zárrendszert építettek ki. A felújítás előtt viszonylag közel lehetett a stadionhoz parkolni. Most a nézők néhány száz méterrel távolabb állhatnak meg csak autóval. Akiknek mégis közelebb kell menniük, mint például a szállítóknak, azoknak ellenőrzőponton áthaladva lehet csak gépjárművel a stadion közelébe menni.
A felújítás építészeti terveit az Arkkitehdit NRT Oy és az Arkkitehtitoimisto K2S Oy készítették. A szerkezeti tervezést a Sweco Rakennetekniikka Oy és az A-Insinöörit Oy végezte, a földmunkák kivételével a felújítást a Skanska Talonrakennus Oy végezte. A díj odaítélésekor a fő szempont az igényes és magas szakmai színvonalú építészeti és szerkezeti tervezés, valamint a kiváló minőségű kivitelezés volt. Az újjáépítés során a beton jelentős szerepet játszott a látható és a rejtett részeken. A betonszerkezetek és betonfelületek széles körben megjelentek kültéren és beltéren egyaránt. A faépítészeti díj, a Puupalkinto 2020 odaítélését azzal indokolták, hogy a kulturális és történelmi szempontból értékes épületnek a felújítása során a fát bőségesen és látványosan, innovatív módon használták fel. A fát sok helyen alkalmazták az újjáépítés során, így például a hagyományos burkolatok és bútorok mellett a stadion külső falainak finom fűrészelt homlokzatburkolatában is. A lelátó karéja fedésének alsó felét „kőfával” borították. (A kőfa úgy készül, hogy nagy nyomáson és magas hőmérsékleten cseppfolyósítják a követ, majd túlnyomáson bejuttatják a fába. A természetben megkövesedett fa több millió év alatt alakul át. Valamennyi famunkát magas színvonalon tervezték és valósították meg.
Budapest és a Népstadion (Puskás Ferenc Stadion)
A budapesti stadionálom kezdete
Már 1896-ban megszületett egy nagy budapesti stadion elképzelése, amikor felmerült, hogy az első újkori olimpia a magyar fővárosban lehetne. A kezdeti vonakodás után a görögök mégis megrendezték Athénban az olimpiát, a stadion terve azonban továbbra is napirenden maradt. Az első elképzelések a Vérmezőre álmodták a stadiont, de a XI. kerületi Nádor-kert és a Kerepesi út környéke is szóba jött, ahonnan a Magyar Lovaregylet elköltözött. A gazdasági helyzet azonban nem tette lehetővé egy nagy sportberuházás elkezdését. A téma később nagy nyilvánosságot kapott, 1924-ben törvényt hoztak egy új stadion építésére, s a sportadót is bevezették - de a befolyt összeget nem arénaépítésre költötték.
Az építkezés és megnyitó
1945-ben az országgyűlés megszavazta a stadion költségeit, amely belekerült a hároméves tervbe is. Az Építéstudományi Intézetet (ÉTI) bízták meg az elhelyezés kérdésének vizsgálatával. 1947-ben egy osztrák-magyar meccsen leszakadt az Üllői úti Fradi-pálya tribünje, 250 ember zuhant le, s csak a véletlenen múlt, hogy senki sem halt meg. Ez felgyorsította az előkészítő munkálatokat, 1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi út-Dózsa György út-Thököly út közti területre. A stadiont a későbbiekben 100 ezer fősre akarták bővíteni. Az építkezés - végleges tervek nélkül - 1948. július 13-án kezdődött el, a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében.
Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában, amint Puskás Ferenc és az Aranycsapat tagjai is. A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki.
A Népstadion megnyitására (1953. augusztus 20.) nagy ünnepélyt rendeztek, díszfelvonulással, zászlós parádéval. Jelen volt Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, akit a sajtóteraszon helyeztek el, mivel „a nép nagy vezére”, Rákosi Mátyás nem volt hajlandó egy imperialista ország polgárával megosztani a díszpáholyt. 12 ezer tornász lépett fel, majd 2100 sportoló vonult körbe a futópályán, ezután az OTSB elnöke, Hegyi Gyula tartott nyitóbeszédet. A magyar zászlót a Himnusz hangjai mellett Csermák József olimpiai bajnok kalapácsvető vonta fel. Ekkor tízezer galambot eresztettek szabadon, majd a Norvégia-Magyarország atlétikai viadal második versenynapját rendezték meg. Ezután a Budapesti Honvéd-Szpartak Moszkva labdarúgó mérkőzésen a magyar csapat 3:2-re nyert. A tornabemutató záró képe egy vörös csillagból kiemelkedő gúla volt, amelynek tetején a Szabadság-szobor nőalakja magasodott ki. Ezután még egy 400 fős népi táncegyüttes lépett fel, majd a program a Magyar A-Magyar B női válogatott mérkőzésével zárult, a végeredmény 7:3 volt.
Jelentős események és átnevezés
A Népstadion első igazgatója szintén olimpiai bajnok kalapácsvető, Németh Imre lett. A stadion számos nagy sportesemény színhelye volt. A teljesség igénye nélkül itt rendezték az 1954-es Főiskolai Világbajnokságot, az 1954-es, 7:1-es magyar győzelemmel végződött magyar-angol labdarúgó mérkőzést, az 1955-ös magyar győzelemmel végződő kosárlabda Európa-bajnokságot. Felejthetetlen volt Kovács József 5000 m-es győzelme a szovjet Kuc felett. Az 1965-ös Universiade nyitó- és záró ünnepsége mellett az atlétikai versenyek házigazdája is a Népstadion volt. Két atlétikai Európa-bajnokság (1966,1998) sztárjai is itt versengtek az érmekért. A legtöbben, 104 ezren az osztrák-magyar mérkőzést nézték meg, 1955-ben. A stadionban számos kulturális rendezvényt, mega koncerteket is tartottak az elmúlt évtizedek alatt. Az 1990-es években az építmény felújítása során megerősítették a felső lelátó szerkezetét, s lefedték a sajtópáholyt. A létesítményt 2002-ben nevezték át a legendás játékosról Puskás Ferenc Stadionnak.
tags: #fist #olimpiai #stadion
