A negyedik dimenzió: Tudományos felfedezések és a labdarúgás komplexitásának új megközelítése

A dimenzió mint fogalom rendkívül sokrétű, jelentése lehet általános, adhatunk neki geometriai tartalmat, de a különböző koordinátákat is dimenzióknak hívják. Az általunk ismert világegyetemet háromdimenziósnak tartjuk, amiben a tárgyaknak szélessége, hosszúsága és magassága van. Ugyanakkor léteznek olyan dimenziók, amelyeket nem érzékelünk közvetlenül, és amelyek más meghatározás alá esnek, mint az általunk látott három térdimenzió. A 4-5-6 D azért esik más meghatározás alá, mert három dimenziónál többet nem látunk. Tehát ezek az elnevezések nem négy- vagy többdimenziós teret jelölnek, mert azt nem érzékeljük.

A népszerű kultúrában, például 4D-5D-6D filmeknél a dimenziók már nem a térrel foglalkoznak, hanem az eddigiekhez hozzátesznek valami pluszt, mint például különböző hangokat, érzeteket, mozgásokat. Az orvosi diagnosztikában, ultrahang esetében egészen mást jelent a 4 és az 5D. Két dimenzióban a baba testének egy-egy metszetét látjuk, a 3D ezekből alakít ki térben elhelyezett képet. A négydimenziós ultrahang ezeket a síkokat már másodpercenként többször frissített mozgóképként mutatja, azaz a negyedik dimenzió maga az idő. Az ötdimenziós ultrahang esetében nemcsak a korábbinál nagyobb felbontásban láthatjuk az adott képeket, de részletesebb vizsgálatra is lehetőség van.

A dimenzió eredetileg kiterjedést jelent. A fizika, illetve a matematika tudománya e fogalom segítségével képes meghatározni egy test térbeli helyzetét. Némelyiket könnyű szemléltetni, de van köztük olyan is, amely túlszárnyalja az emberi képzelőerőt. Az első három dimenzió megtalálható itt a földön.

A negyedik térdimenzió tudományos felfedezése

Jelentős felfedezésről számoltak be a napokban a Nature nevű tudományos folyóiratban publikált tanulmányokban dimenziókutatással foglalkozó tudósok, bizonyítva a negyedik térdimenzió létezését. Laborkörülmények között sikerült reprezentálniuk a világunk egy új, ismeretlen "részét", ami alapjaiban változtathat meg mindent, amit eddig a négydimenziós valóságról tudni véltünk. A negyedik dimenzió ezzel szemben a tárgyak kiterjedését írja le.

A szakemberek szerint a felfedezés a tudomány szempontjából is komoly hatással lehet az emberiségre: új határok nyílhatnak meg a területtel foglalkozó tudósok előtt, amelyek végső soron számos új ismerettel gazdagíthatják a téma iránt érdeklődőket. De a felfedezésnek fontos következményei lehetnek az alapvető tudományokra, így idővel mindennapi életünkre nézve is. Régóta feltételezik matematikusok, fizikusok és a határtudományok képviselői, hogy az általunk ismert és lakott három térbeli dimenzión kívül létezhetnek, léteznek további térbeli dimenziók (az időt mint dimenziót nem ide sorolva). Ebbe a helyzetbe hoz radikális változást a két most közzétett tanulmány, és mivel egymástól függetlenül dolgozó kutatókról van szó, eredményeik egymást erősítik. Itt az ideje újraírni a fizikát és mindazt, amit a világunkról tudunk? A tudósok azt állítják, hogy a mi háromdimenziós térbeli világunkban is ki lehet mutatni a negyedik térbeli dimenzió hatását.

A felfedezés természete és a kísérletek

„Fizikai értelemben nem rendelkezünk olyan térbeli rendszerrel vagy eszközzel, amivel egyszerűen beléphetnénk ebbe az új világba” - magyarázta a felfedezés egyik leglényegesebb pontját Mikael Rechtsman, a Pennsylvaniai Egyetem professzora. Vagyis a kutatók a szó legszorosabb értelmében véve nem átléptek egy eddig, az emberiség előtt még ismeretlen térbe, csupán megtalálták azt az ajtót, azt a módot, ami szükséges a negyedik dimenzióban tapasztalható jelenségek alapvető megértéséhez, későbbi tanulmányozásához. Azt is elsősorban matematikai alapú áttörések révén. Sajnos nem arról van egyelőre szó, hogy megtalálták volna a titkos átjárót a negyedik dimenzióba, és hamarosan ki-be járkálhatunk majd a terekbe tetszésünk szerint, vagy akár utazhatunk is az időben.

A két kutatócsapat két különböző, de némileg hasonló módon jutott ugyanarra az eredményre. A fizikusok kétdimenziós rendszereket állítottak fel, az egyik csapat ultrahideg atomokból, a másik fényrészecskékből. A kísérletek egyik részében a tudósok a könnyű részecskék viselkedését tanulmányozták egy speciális üveg és fény segítségével: a fizikai bemenetek elektromos töltéssel való szimulálásával megfigyelték, hogyan viselkedett a fény, mely idő alatt egy sor szabálytalanságra lettek figyelmesek: például visszapattant a szélekről. A kutatás nagyszerűsége pedig épp ebben rejlik: ezen szabálytalanságok többsége "hivatalosan", az eddigi ismeretek birtokában nem lehetett volna megfigyelhető, hacsak nem a negyedik dimenzióra jellemző paraméterek dolgoznak a háttérben.

A kvantált Hall-jelenséget Klaus von Klitzing fedezte fel 1980-ban, rá öt évvel felfedezését Nobel-díjjal jutalmazták. A Hall-effektus lényege röviden: ha egy síkszerű elektromos vezetőben a síkra merőleges mágneses tér jelenlétében áram folyik, akkor a vezető két oldala között az elektronokra ható Lorentz-erő miatt feszültség jelenik meg. Ennek speciális formája, hogy kvantumosan, azaz nagy tisztaságú kétdimenziós elektrongázban és elegendően nagy mágneses térben vizsgálva meglepő viselkedés tapasztalható: a Hall-ellenállás nem egyenletesen, hanem lépcsőszerűen változik, miközben a longitudinális ellenállás nulla értéket vesz fel a "lépcsők" vízszintes részein. A kvantumos Hall-effektus központi kérdésköre: a kétdimenziós felületen csapdába eső elektronok tulajdonságainak változása mágneses tér hatására egész számok többszöröseivel írható le. Mindkét kutatócsapat sikerrel kerülte meg ezt a akadályt az általuk kifejlesztett kísérleti rendszerekkel.

Az európai fizikusok rubídiumatomokat ejtettek síkbeli csapdába lézerekkel, ezzel létrehozva egyfajta kétdimenziós kvantumos töltéspumpát, amivel elektromos töltések mozgását tudták szimulálni az amúgy semleges töltésű atomokon. Mindehhez egy ráadás paramétert társítottak, az egyes atomok mátrixban elfoglalt pozíciója alapján, ezzel két további térbeli dimenziót szimulálva. Mindezzel képesek voltak megmérni az úgynevezett második Chern-számot, ami a negyedik dimenzióban zajló hatások jelenlétét jelezte. Az amerikai csapat speciális üvegen keresztülhaladó fény viselkedését tanulmányozta. A különleges, szálakból alkotott üveg afféle hullámvezetőként képes volt a fényhullámok alakját szabályozni. Az üvegszálköteg csavarásával a töltött részecskék elektromos mezejének viselkedését tudták szimulálni, csak itt fotonok (töltés nélküli fényrészecskék) játszották mondjuk az elektronok szerepét.

Az eredményeiket úgy érdemes elképzelni, hogy a már említett teoretikus kétdimenziós élőlény alkothat némi fogalmat arról, hogyan nézhet ki egy háromdimenziós objektum, ha megfigyeli annak kétdimenziós árnyékát. „Fizikai értelemben nincs 4D-s térbeli rendszerünk, de hozzáférhetünk 4D-s kvantumos Hall-fizikához ezekkel a az alacsonyabb dimenziójú rendszerekkel, mivel a magasabb dimenziójú rendszerek kódja megjelenik a vizsgált struktúrák bonyolultságában” - magyarázta Mikael Rechtsman a Penn State University professzora.

Ezoterikus megközelítések

Az ezoterikus tanítások szerint már a régi kultúrák beavatott papjai is tudtak a földivel párhuzamosan létező világokról. Az első három dimenzió megtalálható itt a földön, a többit azonban az ezoterikusok szerint csak a tisztánlátók képesek észlelni. Még a tudósok sem tudtak eddig pontos választ adni arra összesen hány dimenzió van. A misztikusok szerint halála után mindenki a negyedik dimenzióba lép át. Azonban - ahogy a földi életben - a szellem a köztes létben is érezheti magát jól vagy rosszul. Ez attól függ, hogyan élt a halála előtt. Bizonyos kultúrákban úgy tartják, az életben maradt rokonok kellemesebbé tehetik az eltávozottak létét ebben a másik világban. Az ötödik dimenzió az előzővel ellentétben állítólag egyfajta megvilágosodással járó felemelkedés. Akkor kerül oda a szellem, ha már nincs több tanulnivalója a földön. Ott már nincsenek betegségek, nem léteznek a földi lét baktériumai, vírusai. Emellett egyes tanítások szerint nem kell félni az öregedéstől, illetve a haláltól sem. Természetesen ott is minden a tanulás célját szolgálja, de azt már senki nem tudja biztosan, a dimenziók magasabb szintjén mi lehet a tananyag.

A labdarúgás mint többdimenziós stratégia

Ahány nézőpont, annyi definíció lehet helyes. A labdarúgásban a "dimenziók" fogalma kiterjeszthető a játék komplexitásának, stratégiai mélységeinek és elemzési szintjeinek leírására. A mérkőzések szünetében látott hagyományos statisztikák sok esetben homályos, nem kellően pontos képet adnak egy-egy meccs erőviszonyairól, alakulásáról. Ezért az utóbbi években olyan statisztikai modellek bukkantak fel, amelyek a mennyiség helyett a minőségre helyezik a hangsúlyt. Ez a helyzet a Expected goals (xG-modell) esetében is.

Statisztikai "dimenziók" a futballban

A labdarúgásban a játék elemzését forradalmasítják az olyan fejlett statisztikai mutatók, amelyek a hagyományos adatokon túlmutatva a játék mélyebb, "rejtett" dimenzióit is feltárják.

• Expected Goals (xG): Ez egy olyan mérkőzés statisztikai mutató, amely a kapu előtti helyzeteknél nem a mennyiséget, hanem a minőséget helyezi előtérbe, ennek szemléltetésére törekszik. Az xG-nél nem minden lövés egyenértékű: a nagyobb lehetőségek magasabb értéket kapnak, a kevésbé kecsegtetőek kisebbet. A modell lényegében azt mutatja meg, egy átlagos csapat hány gólt szerzett volna az adott mennyiségű és minőségű helyzetből.
• Expected Assists (xA): Az egyes játékosok passzai által kialakított helyzetek veszélyességének mérésére hivatott mutató. Az xA ugyanakkor megmutatja azt, hogy egy lövést megelőző passzt kiosztó játékos mekkora xG-értékkel bíró helyzetbe hozta a lövést leadó csapattársát. Ebből következik, hogy az xG-hez hasonlóan egy-egy lövés előtti passz xA értéke is 0 és 1 között váltakozhat.
• Expected Goals for Goalkeepers (xG2): A támadók helyzeteinek mérésére szolgáló expected goal mutatótól szükséges megkülönböztetni a kapusok teljesítményének értékeléséhez használt hasonló statisztikát. Ez utóbbi érték ugyan előbbihez hasonlóan azt mutatja meg, hogy az adott körülményekből leadott lövésből mekkora valószínűséggel születik gól általában, mivel azonban erre a statisztikára a kapusok szemszögéből van szükség, ebbe már csak azok a lövések számítanak bele, melyek el is találták a kaput, az érték pedig a már leadott lövés erősségétől is függ. Más megfogalmazásban az xG a lövés leadását közvetlen megelőző pillanatban adja meg a helyzet veszélyességét, míg az xG2 a lövést közvetlen követő pillanatban.
• Expected Goals Chain (xGChain): Az xG-modellből levezetett érték, amely azt mutatja meg, hogy egy-egy játékos mennyire veszi ki a részét a támadásépítésből (build-up-play). Az xGChain értékének meghatározásakor rögzítenek minden labdabirtoklási ciklust („A” csapat birtokolja a labdát, „B” csapat nem érinti azt). Rögzítik az ezek során kialakult lövéseket, majd összeadják az ezekhez tartozó xG-értékeket. Ha egy akción belül többször is próbálkoztak, csak a legmagasabb értékkel rendelkező lövést számolják.

A hagyományos statisztika olykor képtelen visszaadni a hatalmas minőségi különbséget átadás és átadás közt. Például, egy jó passzként kerül be a statisztikába, ha az egyik belső védő nyomás nélkül a másiknak passzol. Ez a jelenetsor remekül rámutat arra, hogy egy-egy akció minősége és hatékonysága attól függ, egy átadással hány ember lett átjátszva. A játékost és a csapatot is pontozzák. Egy pont jár például egy csapatnak vagy egy játékosnak minden egyes átjátszott ellenfél után. Fontos ugyanakkor: csak azok az átadások számítanak, amikor egy védő át lett játszva. Érdekesség, s mint a felsorolásnál látható is, nemcsak a passz adóját, de annak fogadóját is díjazzák.

Taktikai "dimenziók" a játékelméletben

A labdarúgásban a siker nem csak az egyéni képességeken múlik, hanem azon is, hogy a csapat miként mozgatja a labdát, alakítja a teret és kommunikál egymással. Ezek a tényezők a játék további "dimenzióit" alkotják.

A térfoglalás és támadás rejtett oldalai

• 14-es zóna: A pályát felosztjuk függőlegesen hat, vízszintesen három egyenlő területre. Így kapunk egy - nagyjából az ötös szélességével megegyező oldalú - négyzetet a tizenhatos előterében. Ezt nevezzük a 14-es zónának, másképpen „lyuknak”. Ez a terület kulcsfontosságú a gólszerzés szempontjából. A 14-es zóna tehát a pálya közepén, rögtön az ellenfél tizenhatosának előterében van. Több tanulmány szerint a 14-es zónát úgy használhatják legeredményesebben, ha onnan a tizenhatoson belülre passzolnak. Lényegében egy háromszögelésről van szó, de sokkal nagyobb területen.
• Half space (féltér): Virtuális, ténylegesen nem megjelölt terület. Amennyiben a pályát hosszanti irányban öt egyenlő részre szeleteljük, a két szárny és a középső rész közti sávot fedik le a half space-ek. A half space ugyanakkor látási és helyezkedési is előnyt nyújt úgy, hogy a lehetséges opciók száma sem csökken a középső területhez képest.
• Hamis kilences: A támadó labda nélküli mozgása, amellyel becsapja őrzőjét, így üres területbe érkezhet. A 9-es centerposzt sokáig az erős, magas, atletikus alkatú, ám statikus játékosok sajátja volt. Az angol stílus ellenpólusaként - elsősorban a pozíciós, labdatartó játékot preferáló csapatok -, más stílusú csatárt kezdtek alkalmazni, olyat, aki ugyan gyengébb fizikumú, de gyors, kiváló technikai képzettségű és kiemelkedően jól lát a pályán. Büszkék lehetünk, hogy a futballtörténelem egyik legismertebb hamis kilencese az Aranycsapat hátravont középcsatára, Hidegkuti Nándor volt.
• Fixálás: Ezzel a kifejezéssel azt írjuk le, hogy a támadásunknak milyen hatása van az ellenfélre nézve. Franciául akkor használják, amikor egy (jellemzően labdaügyes) játékos rávezeti a labdát az ellenfélre, aki kénytelen kilépni rá, sőt, hozzátolódik a teljes csapatblokk. A labdás ezzel „rögzíti az ellenfelét”, de ezzel teret szabadít fel a társainak (saját csapat), akiket egy jól ütemezett rövid passzal vagy egy átfordítós keresztlabdával meg tud találni.
• First touch (labdaátvétel): Talán a legkifinomultabb kifejezés, mind a mozdulatsor leírását, mind a jelentéstartalmat tekintve. A labdarúgásban ugyanis nem mindegy, hogy valaki csak egyszer érhet a labdához (egyérintő), egy labdát úgy rúg meg, hogy nem hagy időt a lepattanásra (kapáslövés), a labdát megszelídíti a játékos (leveszi), vagy magához rendeli úgy, hogy valójában nincs benne az orientáció (átveszi). A first touch a szemnek szinte láthatatlan, mert nem csak a labda átvételét írja le, hanem a testhelyzetet és a labda irányának váltását is. Ha a fogadás megfelelő, a játék folytonossága nem sérül, a támadás csobogó patakként folyhat tovább. Ha a first touch nincs rendesen kivitelezve, a játék csuklani kezd, a támadás megakad, a védő visszaér, az ajtó bezárul.

Védekezés és az átmenetek jelentősége

• Átmeneti fázis: A támadó- és védekező fázist összekötő átmeneti fázis. A kezdete az a pillanat, amikor egy csapat elveszíti vagy megszerzi a labdát. Ekkor néhány másodpercig a sorok rendezetlenek, amit - ha elég tudatos - az ellenfél kihasználhat. A támadások során a játékostársak egymáshoz viszonyított helyezkedése befolyással van egy esetleges labdavesztés utáni hatásos és azonnali visszatámadás minőségére és hatékonyságára.
• Gegenpressing: Egy csapat a labda nélkül alapvetően három védekezési módszert alkalmazhat: letámadja az ellenfelet, visszahúzódik vagy visszatámad. A gegenpressing az utóbbi: alapja, hogy a labdát megszerző csapat támadásba való átálláskor még relatíve rendezetlen, így egy esetleges labdavesztéskor sebezhető állapotban találja magát. Ezt a sebezhető állapotot célozza a labdavesztés utáni visszatámadás, ami egyfajta gyors előremenekülés.
• Catenaccio: Az Olaszországban meghonosodott defenzív mentalitást jelenti, amely nem annyira a rúgott gólok számával próbálja felülmúlni az ellenfelet, hanem a kapott gólok elkerülésével, még pontosabban, az ellenfél gólszerzési lehetőségeinek a minimálisra csökkentésével.
• Cadrage: Az a helyzet, ahol a labdás játékosnak nem marad passzlehetősége és előrébb sem tud lépni. A „cadrage” nem jelent letámadást, hanem egy pozíció-felvételt: gátolást abban, hogy a labdás játékos megtalálja az ellenfelét, mert előtte áll mindig egy játékos, a megfelelő szögben.
• Fedezőárnyék: A védekező játékos - tudatos helyezkedéssel - saját testét használva úgynevezett fedezőárnyékot hozhat létre. A kifejezés általában a zóna védekezéssel kapcsolatban merül fel.
• Interception (labdaszerzés): A labda megszerzése, „lefülelése” a mezőnyben az ellenfél passza vagy fejese után. Az interception aktív, tudatos egyéni akció, amely megakasztja az ellenfél támadását.
• Clearance (tisztázás): A védekező játékos a saját tizenhatosa környékéről kizárólag tisztázási céllal lábbal vagy fejjel „eltakarítja” a labdát.
• Inverted fullback (fordított szélső hátvéd): Egy viszonylag új szerepkör. Legegyszerűbb talán úgy meghatározni az inverted fullback fogalmát, ha egy középpályáshoz és egy szélső védőhöz hasonlítjuk. Ha a csapat támad, akkor feltolódik a középhátvédek előtti területre, ezzel biztosítva a középső zónát és nyújt a középpályásoknak nagyobb szabadságot. Ha a csapat védekezik, akkor a szélső védő szerepét veszi fel.
• Box-to-box középpályás: A középpályásoknak rengeteg alcsoportja létezik, ezek közül az egyik a kimeríthetetlen fizikai tartalékokkal bíró, tripla tüdőkapacitással megáldott örökmozgó. A box-to-box középpályás végtelen akkumulátorral robotol saját és az ellenfél tizenhatosa (box) között, kitaposva minden gyeptéglát és ellenfél vádlit. Jeles képviselői: Patrick Vieira, Michael Essien, Arturo Vidal.

Filozófia, stratégia és kommunikáció

• Klubfilozófia / Játékelgondolás: A filozófia képi megjelenítődési formája a labdarúgó pályán. A klubfilozófia kijelöli azt az utat, amelyet a stratégiai célokat figyelembe véve megvalósít, követ egy futballklub. A futball elvi síkon való megközelítése egy egységes, harmonikus játékkép formájában. „Stílus az, amiben egy csapat megjeleníti a tudását. A stílus kifejezi egy csapatnak a csapatjátékban, vagy az egyénnek a technikai felkészültségét.”
• Fejek: Az edző a „fejek” révén könnyebben tud kommunikálni a mérkőzést játszó csapatával, akik lényegében a „jobb kezei” a pályán. Segítségükkel a jelek egységesítése, a játékosok közös fejjel való gondolkodása „olajozottabbá” válhat. A „fej” bizonyos kompetenciákkal kell rendelkezzen az irányítói feladat ellátásához.
• Jel: A mérkőzésen a játékosok közt, illetve a játékosok és az edző közt folyamatos információáramlás folyik. Ez akkor hatásos és gördülékeny, ha előre megbeszélt és begyakorolt jelek, vezérlő jelek is segítik a folyamatot. Ez a jel kötőanyag, ami a kooperációt, az egységes működést megteremti. A játékosok, akik a jel által kiváltott információáramlás révén összekapcsolódnak, együttes döntést kell hozzanak. A jel ugyanakkor értelmezhető katalizátorként is.
• Asszimetrikus formációk: A formációk nem minden esetben szimmetrikus struktúrák. Az edző direkt asszimetrikus formációra is ösztönözheti csapatát.

tags: #foci #a #negyedik #dimenzioban

Népszerű bejegyzések:

• Borsodi Bányász fiatal tehetségei
• Hungarian Football Championship Results: Kaposvár
• Képgaléria a nemzeti csapat történelmi sikereiről
• Aktuális hírek a magyar úszásról
• Ötletek farsangi mulatságokhoz