A foci csapatkapitány: Feladatok, szerepek és a vezetés művészete a pályán

A csapatsportokban szinte elképzelhetetlen komoly teljesítmény jó vezető nélkül. Számos kutatás irányult arra, hogy feltérképezze, milyen edzői vonások és viselkedések segítik elő leginkább egy csapat sikerét. Mindeközben jóval kevesebb szó esik arról, hogy a játékosok között is lehetnek olyan egyéniségek, akik fontos vezetői feladatokat látnak el. A vezetés folyamata lényegében arról szól, hogy egy egyén valamilyen közös cél elérése érdekében befolyásol más embereket. Vagyis tulajdonképpen attól lesz valaki jó vezető, ha tudja, hogy mit kellene tenni és képes másokat rávenni arra, hogy ezt meg is tegyék.

Bizonyított, hogy egy sportcsapatban a játékosok köréből kikerülő vezetők pozitívan képesek hatni a csapatkohézióra és a csapattal való azonosulásra, valamint a játékostársak elégedettségére, motivációjára és önbizalmára is. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha egy jó vezető adja meg az alaphangot egy közösségben, az már önmagában fél siker. Mert örökös vita tárgya, hogy a futballban mekkora jelentősége van egy csapatkapitánynak. Ha csak a szabálykönyvet vesszük alapul, gyakorlatilag nem sok, hiszen hivatalosan csak a mérkőzés, illetve egy esetleges tizenegyespárbaj előtt vállal szerepet a pénzfeldobásnál. Netán a játékvezető hozzá fordul, ha úgy érzi, jeleznie kell, nyugtassa meg társait.

Természetesen attól még, mert nincs sok formális szerepük, mégis fontos tisztség ez egy csapatban, ami adott esetben a pályán kívül is sok felelősséggel jár. A kapitányok ugyanis valahol a klub arcai, szimbólumai is, egy-egy legendás játékos legalább olyan emblematikus jelképe egy csapatnak, mint mondjuk a mez színe. Elég csak Franz Beckenbauert, Johan Cruyffot, Steven Gerrardot, Paolo Maldinit vagy Francesco Tottit említeni.

A kapitányi karszalag jelentősége és szabályai

A futballban használt kapitányi karszalag egy fontos jelzés, amely a csapatkapitány személyét azonosítja. A karszalag viselése kötelező a csapatkapitány számára, és ezt a mérkőzés egész ideje alatt viselnie kell. A karszalag színe szabadon választható, de gyakran használnak fehér, sárga vagy kék színt, hogy jól elkülönüljön a csapat mezétől. A FIFA és más nemzetközi labdarúgó-szövetségek szabályzatai nem határozzák meg konkrétan a színeket, de a jól láthatóság elvárás.

Ha a csapatkapitány lekerül a pályáról, például csere vagy sérülés miatt, a karszalagot át kell adnia egy másik játékosnak. Az új csapatkapitány kijelölése általában az edző vagy a korábbi kapitány feladata.

Az ideális csapatkapitány tulajdonságai és elvárások

A rutin, a vezetői képességek, a tehetség: különböző tényezők kellenek ahhoz, hogy valaki jó csapatkapitány legyen. Abban igazából szinte mindenki egyetért, hogy erre a posztra olyan futballista kell, aki rutinos, hallgatnak rá, kommunikatív, képes irányítani, felpörgetni társait a pályán, és a szenvedély, valamint a higgadtság is megfelelő mértékben jellemző rá. Kvázi az edző kinyújtott keze. A kiemelt tisztséget jelző karszalag viselése nagy dicsőségnek számít, ugyanakkor megnövekedett felelősséggel is jár.

Egy csapatkapitánytól elvárják, hogy összekötőként működjön az edző(k) és a játékosok közt, képviselje a csapatot a médiamegjelenések során és mutasson példát mind a pályán, mind azon kívül. Az ideális csapatkapitány korán érkezik az edzésre, melynek során teljes erőbedobással dolgozik, vezeti a bemelegítést, bátorítja a csapattársait, gyámolítja a fiatal játékosokat. Egyaránt tisztelettel bánik a játékostársakkal, az ellenfelekkel és a játékvezetőkkel. Magatartása kifogástalan a meccs előtt, alatt és után. Rendszerint a csapatkapitány vezeti a bemelegítést.

A csapatkapitány ezer arca: Szerepkörök a pályán és azon kívül

„Ez nemcsak hatalmas felelősséggel jár, hanem már-már átpolitizált szerepkör egy futballklubon belül - írta blogján a QPR korábbi csapatkapitánya, Joey Barton. - A csapatkapitány az edző és a játékosok közötti kapcsolattartó is, de néhány klubnál, így az akkor átalakuló QPR-nál is többről volt szó. A vezetőség sok esetben kikéri a csapatkapitány véleményét is, például az új edzőközpont megtervezésekor vagy az akadémiával kapcsolatban. Viszont érdekes, mi volt a legfontosabb feladatom, amikor kineveztek. Kértem hat dugót a játékosok fürdőjébe, mert addig a futballisták vécépapírral tömködték el a lefolyót, ha fürödni akartak."

Az már ebből a felsorolásból is látszik, hogy a csapatkapitányokkal szemben támasztott elvárásoknak megfelelni korántsem egyszerű feladat. Hiszen ahhoz, hogy egy játékos a fenti célokat mind megvalósítsa, többféle − egymástól merőben különböző − szerepben kellene tündökölnie. Egy csapatkapitánytól elvárják, hogy egyszerre legyen:

• Szakmai/taktikai vezető − vagyis legyen az ő kezében az irányítás a pályán, segítse a csapatot az összpontosításban és a célok elérésében, járuljon hozzá a játékstratégia kidolgozásához, s szükség esetén lássa el ezzel kapcsolatos tanácsokkal a játékostársait.
• „Motivációs tréner” − buzdítsa a csapattársait, hogy hozzák ki magukból a maximumot, legyen képes lelket önteni az elbizonytalanodott játékosokba, legyen tisztában vele, hogy hogyan állíthatja a pályán megjelenő érzelmeket a jobb teljesítmény szolgálatába.
• Szociális vezető − teremtsen pozitív légkört a pályán és az öltözőben, segítse elő a játékostársak közti jó kapcsolatot, szükség esetén működjön közre a konfliktusok rendezésben, hallgassa meg a csapattársait, s ők bizalommal fordulhassanak hozzá.
• „Külképviseleti” vezető − a médiával vagy a szponzorokkal történő kommunikáció során legyen övé a vezető szerep, képviselje a csapat érdekeit az edzők és az egyesületi vezetők felé.

A csapatkapitány kiválasztása: Nemzetközi példák és szempontok

Európai kollégákkal folytatott beszélgetéseink során a tapasztalatot is fontos tényezőként említették, de akad, ahol az életkor nem számít. A rutin a legfontosabb Törökországban ebből a szempontból, igaz, néhol a klubelnökök döntik el, ki viselje a karszalagot. A Fenerbahcénál Volkan Demirel, a Galatasarayban Selcuk Inan, a Besiktasban Tolga Zengin a csapatkapitány, ők csapatuk legtapasztaltabb és talán legsikeresebb tagjai. Lettország válogatottnál nagyon kevés csapatkapitányunk volt az elmúlt húsz évben, a szövetségi kapitány döntött. Általában nálunk is a tapasztalat volt a legfontosabb szempont, illetve a legtöbb esetben védekező típusú kulcsjátékosoké volt a karszalag.

Norvégiában kizárólag a szövetségi kapitány döntése, kié a karszalag. Fontos a rutin, de általában olyat próbálnak választani, aki rendszeresen játszik egy nagyobb klubnál. Az a gond, hogy az elmúlt években kevés ilyen volt, most Stefan Johansen az, aki össze-vissza játszik a Fulhamben. Az elmúlt húsz évben Henning Berg, Kjetil Rekdal és Brede Hangeland volt a legjobb kapitány, igazi vezérek voltak. Most nincs ilyen, és ez gond. Szlovákiában Marek Hamsík nyolc évvel ezelőtt, huszonegy évesen lett csapatkapitány, de Jan Kozák kinevezésekor Martin Skrtelé lett ez a szerep, mert keményebb és harsányabb, mint Hamsík, aki munkáját és profizmusát tekintve szintén vezéregyéniség.

Belgiumban korábban a legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosé volt a lehetőség. Marc Wilmots aztán maga választotta ki Vincent Kompanyt, de állandó sérülései miatt Eden Hazard lett a kapitány. Most is ő viseli a karszalagot, mert szereti, ha fontosnak érezheti magát, és ez segít neki ebben. Fernando Torres 19 évesen lett az Atlético Madrid csapatkapitánya, Francesco Totti 21 évesen a Romáé, és Izlandon is fiatal vezetőt választottak.

„Izlandon régebben mindig valamelyik idősebb játékosé volt a megtiszteltetés, de öt évvel ezelőtt az akkor huszonkét éves Aron Gunnarsson lett a csapatkapitány, aki egyértelmű vezére volt az akkoriban formálódó fiatal csapatnak, és még mindig ő a cséká” - mondta lapunknak Vidir Sigurdsson, az izlandi Morgunbladid újságírója. Az izlandi szövetség korábbi képzési igazgatója egy néhány évvel ezelőtti előadásában egyébként kiemelte, a külföldön játszó honfitársai közül meglepően sokan lettek csapatkapitányok, ez pedig a szigetországi futballisták jó mentalitásának bizonyítéka.

Mivel a csapatkapitányi karszalag tulajdonképpen egyfajta magasabb státust kölcsönöz viselőjének, az sem példa nélküli, hogy „csaliként”, motiváló eszközként osztják ki. Erre szlovén kollégánk mondott egy példát: „Robert Koren, Szlovénia történetének első vb-gólszerzője nem akart Matjaz Kek keze alatt játszani, voltak gondjaik, nem értették meg egymást - mondta az Ekipának dolgozó Jure Bohoric. - Ekkor Kek fogta magát és elutazott Angliába, hogy meglátogassa Korent, aki a West Bromwichban játszott. Állítólag nagyon hosszan beszélgettek, aztán hogy, hogy nem, Koren visszatért a válogatottba, és rögtön csapatkapitány lett. Úgy látszik, ez volt a feltétele és ezt az edző teljesítette. Most Bostjan Cesar viseli a karszalagot, ő az első százszoros szlovén válogatott, úgyhogy logikus döntés volt.” Sőt, akár a sportoló posztja is meghatározó lehet: nagyobb eséllyel indulnak a csapatkapitányi címért azok, akik központi pozíciót töltenek be a pályán. Például a kosárlabdában gyakran a játék szervezésében kulcsszerepet játszó irányítók kapják meg a formális vezetői tisztséget.

Csapatkapitány kiválasztási szempontok különböző országokban

A csapatkapitány szerepe a játékvezetővel való kommunikációban és az új protokollok

A következő szezontól új kommunikációs protokollt vezet be az MLSZ a vármegyei bajnokságokban. Az UEFA és az IFAB mintájára bevezetett rendszer lényege, hogy játék közben vitás helyzetekben csak a csapatkapitány léphet párbeszédbe a játékvezetővel. Ez a lépés nemcsak egy technikai szabálymódosítás, hanem egy fontos üzenet is: a magyar labdarúgásban a tisztelet, a sportszerűség és a játékvezetői hivatás megbecsülése kiemelt érték. Az intézkedés célja a játékvezetők védelme, különös tekintettel azokra a fiatalokra, akik az első éveikben gyakran hagyják el a pályát a túlzott nyomás miatt. Fontos leszögezni: Ez nem tiltás, hanem szemléletváltás. Szeretnénk visszaállítani a párbeszéd és a kölcsönös tisztelet kultúráját a pályán.

Egy vitás helyzet után a játékvezető sípszóval és karjai feje fölé emelésével jelzi, hogy csak a csapatkapitány szólhat hozzá. Ha egy csapatból többen is megszegik a szabályt, a játékvezetőnek ezt külön jelentésben is rögzítenie kell. Az átállás megkönnyítése érdekében a szezon elején türelmi időszak lesz érvényben. A szabály bevezetését az UEFA is alkalmazta már a 2024-es Európa-bajnokságon, ahol kedvező tapasztalatokat szereztek. Magyarország a példát követve most az amatőr futball szintjén is bevezeti a rendszert.

A mérkőzés előtt a térfélválasztás és a kezdőrúgás jogát pénzfeldobással kell kisorsolni, melyben a csapatkapitányok vesznek részt. Ha az egyik csapat levonul a játéktérről, például azért, mert nem értenek egyet a játékvezető ítéletével, a játékvezetőnek fel kell hívnia a csapatkapitány figyelmét, hogy 5 percig vár a csapat visszatérésére.

Formális és informális vezetők a csapatban: Út a sikerhez

Tekintve, hogy ezeknek a feladatoknak az ellátása mennyi időt és energiát venne igénybe, valamint figyelembe véve a sportolók eltérő képességeit és habitusát, aligha meglepő, hogy Fransen és munkatársai 2014-es vizsgálatának eredményei alapján a kutatásba bevont csapatok mindössze 2 százalékában volt arra példa, hogy mind a 4 szerepet ugyanaz a játékos töltse be, s csak a válaszadók 1 százaléka jelezte, hogy ez a személy a csapatkapitány lenne. Sokkal gyakoribb, hogy a különböző vezetői szerepeket más-más játékos vállalja fel: van, aki technikailag és/vagy taktikailag kiemelkedik a társai közül, de nem feltétlen jó motivátor, míg mások gyengébb képességeik dacára kiemelkedőek lehetnek például a konfliktusok rendezésében.

De akkor kiből legyen csapatkapitány? A fenti 4 szerep közül a játékosok és az edzők általában a szakmai/taktikai vezetőt tartják a csapat legfontosabb szereplőjének, majd őt követi jelentőségben a „motivációs tréner”. Vagyis konszenzuálisan azokat a játékosokat tekintik a leginkább meghatározónak, akik a pályán töltenek be kiemelkedő szerepet: vagy azzal, hogy technikai és taktikai képességek terén a társaik felett állnak, vagy azzal, hogy különlegesen tehetségesek mások motiválásában. Ennek megfelelően többnyire azok kerülnek csapatkapitányi pozícióba, akik e két terület valamelyikén jeleskednek. Általában a különböző vezetői szerepeket más-más játékos vállalja fel.

Sokszor azonban (a csapatok megközelítőleg felében!) mégsem a csapatkapitányokat tartják a legjobb vezetőnek, hanem az úgynevezett informális vezetőket, akik támogathatják vagy hátráltathatják is a formálisan kijelölt vezetők munkáját. Előfordulhat például, hogy egy edző olyan csapatkapitányt választ, aki ugyan nem tartozik a legjobb játékosok közé, így a pályán nem kifejezetten övé a vezető szerep, de viselkedése, sportolói hozzáállása példaként állítható játékostársai elé. Egy ilyen sportoló vezető pozícióba helyezése már önmagában is üzenet arról, hogy mit tartanak értéknek az adott közösségben. De szempont lehet a csapatkapitány-választásban az is, hogy egy játékos mióta tagja a csapatnak, kezdőjátékos-e, mennyi tapasztalattal rendelkezik, népszerű-e társai körében.

A fentebb idézett kutatás tanúsága szerint az egy csapatban játszó (informális) vezetők száma egyenesen arányos a csapat sikerességével. Más szóval: azok a csapatok működnek optimálisan, melyekben a 4 vezetői szerepet más-más játékos tölti be. Nem reális és nem is célravezető tehát a csapat szakmai vezetését, motiválását és a játékostársak közti kapcsolatok egyengetését ugyanattól az egy személytől várni. Érdemes emellett észben tartani azt is, hogy jó vezetővé nem csak bizonyos tulajdonságok (például dominancia, ambíció, felelősségteljesség) birtokában válik valaki: a vezetői viselkedés nagyrészt tanítható, s így fejleszthető is.

Ezekben a nehéz pillanatokban tipikusan az edző, a kispadon ülők és a szurkolók próbálják segíteni és támogatni a meccs pályán játszó főszereplőit. Alapvető fontosságúvá válik a játékosok egyéni és csapatszintű képessége az erős, támogató erő megteremtésére a pályán és azon kívül, ami akkor lép működésbe, ha egy társ - akár ismétlődő - hibáival, akadozó összjátékkal vagy visszaeső teljesítménnyel kell számolniuk. A futballisták arra nevelése (már a focisulitól kezdve!), hogy akárcsak egy „ügyeees”, „nagyon jóóó”, „szép lövés” kiáltással, egy gesztussal, vagy ha a legelső sporttapasztalatoktól kezdve arra neveljük a gyerekeket, hogy szóban támogassák például egy passzt vagy gólhelyzetet, helyezkedést, védést hibázó, öngólt vétő társukat („fel a fejjel… gyerünk, megint megy a játék”, „bátorság, ne add fel”, „nem számít, mindenkivel megesik”, „hajrá, legközelebb összejön”), amit esetlegesen közeledő gesztussal kísérnek. Minden eddigi példában szándékosan használtuk a „nevelés” kifejezést. A fenti kommunikációs kompetenciák elsajátításának céljából, a játékszervezést segítő kommunikáció szem előtt tartásával végzett munka egyrészt kialakít egyfajta belső fair playt, másrészt az átfogóbb, nagyobb egység érzését, a „mi” érzésének megszilárdulását eredményezi.

tags: #foci #csapat #kapitany

Népszerű bejegyzések:

• Francia Labdarúgó-bajnokság (Ligue 1)
• A Juventus egy évszázados története
• az egyiptomi labdarúgó-válogatott
• Az Alba Fehérvár–Benfica Európa-kupa meccs
• Az MTK vívószakosztályának gazdag múltja