Labdás koordinációs feladatok a labdarúgásban: Múlt, jelen és módszertan
A labdás koordináció fogalma sokáig egyfajta gyűjtőfogalomként élt a köztudatban, amely minden olyan gyakorlatot magában foglalt, amit a játékosok labdával végeztek. A Mezey-érában vált igazán ismertté, és lepte el a magyar pályákat. A legismertebb formája a négyszögben végzett átadások-átvételek körbe-körbe haladva. Még most is itt zúg a fülemben az edzői utasítás - „kemény passz-lágy lekészítés” -, ami betöltötte a futballpályákat. Ez akkor újszerű volt, ezt kellett csinálni éjjel-nappal.
Volt azonban egy alapvető tévedés a fogalom és a gyakorlat között, mégpedig az, hogy a labdás koordináció nem összműködés a játékosok között, hanem a labda és a játékos kapcsolatát hivatott fejleszteni. A labdarúgás alapvetően mozgásos cselekvés, ezért összehangolást jelent; a mozdulatokat és mozgásokat kell összhangba hozni. Ezen gyakorlatok végzése közben valóban nem izzik vörösen az agy, de nem is a kognitív fejlesztés a fő szempont, hanem a játékosok labdás kapcsolatának kiépítése könnyű feltételek között.
Az edzéstervezés alapelvei
Mire kell figyelnie az edzőknek a gyakorlatok tervezésénél? A legfontosabb szempontok az alábbiak:
- Ne legyen izolált és statikus a gyakorlat.
- Legyen benne döntés és gyors reagálás.
- Fejlessze a helyzetmegoldó képességet.
- Legyen a játékos nyomás alatt.
- Legyen posztspecifikus.
- Törekedni kell a taktikai jellegre.
Labdás koordináció fejlesztés otthon
Az új ismeretek elsajátítása didaktikai lépéseket követel meg, amelyeknek fokozatai vannak. Az alapkoordináció nem más, mint egy adott játékhelyzetre szóló megoldás, nyomás és ellenfél nélkül. Ezzel szemben a játékhelyzet megoldás oktatási szempontból ugyanúgy fontos, mint az edzésjátékokban, nyomás alatt történő alkalmazás, ami a felépítés záró periódusát jelenti.
| Fejlesztési szint | Jellemzők |
|---|---|
| Alapkoordináció | Nyomásmentes, technikai alapok, egyéni kapcsolat a labdával. |
| Alkalmazott koordináció | Döntéshozatal, nyomás alatt történő kivitelezés, taktikai elemek. |
Módszertani megközelítések
A labdarúgásban a technikai képzés egyik ikonikus módszerét Wiel Coerver dolgozta ki a hetvenes években. A módszer didaktikai felépítését legjobban a piramis diagram mutatja meg. Az utánpótlás-képzés haladóbb szintjén a cél a labdabirtoklás tökéletesítése, ami a labda megtartását jelenti a támadásépítés elejétől egészen a befejezésig.
Ezzel szemben a taktikai periodizálás edzésmódszere a portugál egyetemeken ténykedett, olyan híres edzők munkája nyomán, mint Mourinho vagy Villas-Boas. Ebben a rendszerben a heti szintű mikrociklus, az edzésmunka rövidtávú megtervezése válik alapvető fontosságúvá. Ha az edző által választott modell a kapustól induló, lapos passzokkal operáló építkezést követi, az edző játékot meghatározó alapelvét az ellenfél pressingjének ellenálló labdatartásnak kellene adnia.
Személy szerint úgy gondolom, hogy taktikai periodizálást alkalmazhatjuk az utánpótlás-képzésben, de csak az U16-os korosztálytól kezdve. Ha minden helyzetben a focisták közötti, magas szinten szervezett együttműködés megteremtésén dolgozunk, a játékos képes lesz gyorsabban megoldani a játék során adódó problémákat. Az összhang közös tanulás eredménye, közös elvek alapján, közös gondolkodás terméke.
tags: #foci #koordinacios #feladatok #bojaval
