Foci Kötény: A Labdarúgás Művészi Csele és Nyelvi Játéka
A "kötény" szó a hétköznapi nyelvben egy olyan, a háztartásban viselt, hátul megkötött ruhadarabot jelent, amelynek elsősorban főzéskor vesszük hasznát, mert védi ruhánkat a kispriccelő zsírtól, mindenféle zaftoktól, kóstolgatási „mellékhatásoktól”, kovász- és lisztszármazékoktól. Egyszóval egy védőöltözék, amelyet az ebéd vagy a vacsora elkészülte után szögre akasztunk, de nem végleg. Készülhet a legkülönbözőbb anyagokból a felhasználás helyének és céljának megfelelően. A kötényt hordják nők és főzni szerető férfiak egyaránt, ez utóbbiakból kevesebb van, de megbecsülendők, mert ők hobbiból és nem kényszerből forgatják a fakanalat. A férfiaknak készülnek viccesebb feliratú köténytípusok is: főzőkanál vagyok, nem kocsmatöltelék, csak az életem sótlan, vagy ki az úr a konyhában, illetve konyhatündér vagyok, nem szégyellem, és ami már kissé megalázó beismerés, hogy jobban főzök, mint csókolok. Érdekes, a nőknek nem igazán varrnak ilyen feliratú konyhai „munkaruhákat”, velük az ilyesmivel nem lehet viccelődni, mert nekik a főzés az élet szükségszerű, természetes velejárója.
Azonban a focival komolyabban foglalkozók számára a "kötény" szónak egy egészen más, speciális jelentése is van, amely a labdabűvöléssel, a labdazsonglőrködéssel, az ellenfél játékosának hintába ültetésével függ össze. Ez a különleges labdarúgó csel nem csupán egy mozdulat, hanem a játék szépségének, a kreativitásnak és az ellenfél megtévesztésének megtestesítője.
A Foci Kötény: A Labdabűvölés Esszenciája
A foci kötény, vagy más néven „alagútcsel”, az ellenfél lába között átgurított labdát jelenti. Mindig voltak és lesznek a focipályákon olyan pengés spílerek, akik számára az ellenfél lába között átgurított labda, magyarul a „kötény” felér egy góllal. Miattuk járnak a szurkolók meccsekre, ők azok, akik inkább választanak hátramenet egy kötényt, mint előremenet egy góllal kecsegtető támadást. Ilyenkor az ellenfél összezavarásán van a hangsúly, a kiváráson, a trükkön, a meglepetésen.
Szerintük nincs is értelme a meccsen folyamatosan kapura lőni, a közönség is jobban szórakozik egy ilyen szép, cseles megoldáson. „Kötényezni” bárhol lehet a pályán, gólt lőni csak a kapu közeléből. Lehet, hogy van a világnak olyan tájéka, ahol a focit kicsiben nemcsak gólokra, hanem kötényekre is játsszák, döntetlennél esetleg beszámítják.
A Kötény Művészete és Pszichológiája
Az igazi kötény nem az erőből megrúgott, és a lábak között véletlenül átsurranó labda, hanem mikor a testcselnek köszönhetően az ellenfél szépen szétteszi magától a lábát, és nekem teszi szét! Ennél nincs szebb és izgalmasabb. Sokan egy gólt odaadnak érte.
A kötény egyrészt megdicsőülés annak, aki kiosztja, másrészt megszégyenülés annak, aki kapja. Aki adja, sőt osztja, az a köténykirály. Létezik ugyanis duplakötény is, amikor az ellenfél az elsőre mérgesen, megalázottan megfordul, és abban a pillanatban már kapja a következőt is. Az oda-vissza kötény kettőnek számít! Szégyenében ilyenkor inkább fekve a földön marad, sérülést színlelve. A legpimaszabb, és már becsületsértő az oda-vissza kötény; a bekk megfordul, hogy azon nyomban agyonrúgja az elkövetőt, mire fordultában kap még egyet, rakott kötény. De a legmegalázóbb, amikor kapus kapja. Az dráma, tragikomédia.
Legendás Kötényadók a Magyar Fociban
A magyar labdarúgás történetében számtalan kiváló kötényező volt. Ezek olyan pengés focisták voltak fénykorukban, akiktől az ellenfelek joggal tarthattak a kötényes megaláztatás miatt. Gondoljunk bele, mit érezhetett Szűcs Lajos egy Zámbó-köténynél, vagy Pintér Sanyi a Törőénél, de Noskó Ernő sem tapsolt örömében, amikor a fradista Varga Zoli kiosztott neki párat.
| Játékos Neve | Ismert Csapat(ok) |
|---|---|
| Zámbó Sanyi | Újpest |
| Törőcsik András | Újpest |
| Ebedli Zoli | Ferencváros |
| Kocsis Lajos | Honvéd |
| Izsó Ignác | Vasas |
A Kötény a Modern Futballban és az Utcai Fociban
A világbajnokságon azt látjuk, hogy a mai kőkemény, test test elleni gladiátorfociban egyre kevesebb lehetőség nyílik az ilyen trükközésre. Se tere, se lehetősége nincs a focistának ilyenre, mert elgázolják, mint az úthenger. Ezért is vált egyre népszerűbbé a kötényezés egy speciális formája, az utcai foci világában.
Panna: Az Egy-egy Elleni Köténybajnokság
Van a labdarúgásnak egy válfaja, amit itthon még alig ismerünk, Hollandiában pedig megőrülnek érte. A labdabűvölés mára szinte különálló sportággá vált, a freestyle-hoz, vagyis a trükk-szépségversenyhez ráadásul tényleg semmi nem kell egy labdán kívül, csak gyakorlás. Félig-meddig ebből a labdazsonglőrködésből nőtt ki 2003-ban egy egészen más utcai foci, a Panna. A nevét is a holland nyelv adja, ugyanis ott így hívják, ha kötényt kap valaki.
Innentől már lehet is sejteni, miről van szó, de az alapokat érdemes átvenni: egy az egy elleni játékról van szó, ahol az nyer, aki több gólt rúg három perc alatt. Egész más ritmusa van, mint egy focimeccsnek, inkább az ellenfél összezavarásán van a hangsúly, a kiváráson, a trükkökön. Elvégre egy kötény többet ér ezer gólnál ebben a játékban, ezért nincs értelme folyamatosan kapura lőni. A 2019-es világbajnokságról - merthogy mára rendeznek vébét is a pannásoknak - a BBC is készített egy videót, ami után még hangsúlyosabbá vált, ez a játék egészen más, mint a nagy pálya.
A világ futballsztárjai is kipróbálták már, de a nagyágyúk szerint nem olyan jók benne, mint a nagypályás fociban. Egyik játékos így meséli élményeit: „Egy nagy pályán játszó csapat kapusa vagyok, egyik nap láttam Jack Downert (egy másik angol Panna-játékos) egy parkban gyakorolni. Odahívott, hogy próbáljam meg leszerelni, de amint közel kerültem, adott egy kötényt. Megfordultam, hogy reagáljak, erre azonnal kaptam még egy bőrt. Azt mondtam neki, oké haver, ezt nem csinálhatod velem, tanítsd meg, hogy csinálod. Mutatott egy mozdulatot, amivel aztán bebőröztem egy barátom egy héttel később.”
A Pannában nincsenek korlátok: vannak itt kapusok, freestyle-osok, ázsiai, amerikai és európai zsugások, fiúk és lányok, kicsik és nagyok, tulajdonképpen mindenki előtt ott a lehetőség, hogy ringbe szálljon és megmutassa, ő a legnagyobb köténykirály.
A Futballszleng és a „Kötény” Számtalan Arca
Csodálatosan gazdag a futballszleng, egy átlagos magyar labdarúgó munkanyelve valójában színtiszta költészet. Vegyünk példának egy alapcselt, a „kötényt”. Hány és hány leleményes szinonimát eszelt ki a futballnép az ellenfél lába között átgurított labdára, az úgynevezett „alagútcselre”.
A „Kötény” és Szinonimái
A futballnyelvben a „kötény” mellett számos kifejezés utal az ellenfél lába között átdobott labdára:
- „bugyi”
- „kötő”
- „szőr” („szőrme”, „szőrmekabát”)
- „bőr” („bőrös”, „bőrösvirsli”)
Igeként a csel elvégzésére is több változatos kifejezés létezik:
- „befűz”
- „bekötőz”
- „bevarrja a lábát”
- „megsarcol”
Passzív szemszögből, azaz amikor valaki kötényt kap:
- „hívja a kőművest”
- „nyuszit kap”
Már a „kötény” szón is érdemes elgondolkodni egyébként, hiszen eleve furcsa logikai csavart jelent, hogy a kiosztott kötény az eredeti, konyhai viselet értelemben kitölti az ember lába közötti teret, vagyis éppen akadályozza a labda áthaladását. Ám a szurkolói képzelet itt merészkedik át Arany Jánosék terepére, ugyanis a labdát eggyé változtatja az illetőre akasztott köténnyel, ahogyan például a „befűz” kifejezés sem az áthatolásra, hanem a térelzárásra utal. A „bőr” elnevezés eredetét pedig a pofátlanság és a szégyenérzet magyarázza: „Amilyen pofátlan, olyan egyszerű, bár rafináltan kell megoldani. Labdát át a védő két lába között, ha már annyi van neki, és szétteszi. A drukkerek szerint a majom azért jött le a fáról, és állt két lábra, hogy majd a törzsfejlődésnek egy bizonyos - ha nem is a legmagasabb - fokán mint (lehetőleg bal) bekk kötényt kapjon, vagy egy bőröst és nem virslit.”
Egyéb Cselek és Kifejezések a Futball Lírájában
Mielőtt elvesznénk a futballszemantika dzsungelében, nézzünk meg néhány sportági alapkifejezést, amelyek segítségével rádöbbenhetünk arra, hogy a költészet bizony csúnyán felbőrözte a labdarúgást.
- A fociban a „cica” nem macska.
- A „zsuga” nem kártya.
- A „zakó” nem viselet (de a „ruha” sem).
- Az „esernyő” nem véd a zápor ellen.
- A „pipa” nem dohányzóeszköz.
- A „hinta” nem gyermekjáték.
- A „cumi” sem a babák szájába való.
Vagy hogy tovább cifrázzuk:
- A „kényszer” nem jelent semmiféle kötelezettséget (hanem a „kényszerítő” egyszerűsített alakjaként az ellenfél háromszöges kipasszolását).
- A „söprű” nem a port tereli, hanem mint „söprögető” a védelem tengelyében az ellenfél labdáit.
- A „bikázás” nem a megvadult állat hajtását, hanem a labda erős megrúgását jelenti.
- A „favágó” nem fát vág, hanem durva belépőivel sípcsontot, térdet, bokát.
- A „küllő” pedig nem a bicikli része, hanem a lábfej külső fele.
Az érintett kifejezéseket olyannyira megszoktuk, hogy talán már nem is csodálkozunk észrevétlen jelentésváltozásukon, ahogyan teljes szófordulatok is mély gyökeret eresztettek a szurkolói közbeszédben: a kapus „árnyékra vetődik” (vagyis „lepkézik”), a szabadrúgást elvégző játékos „lopja a távolságot”, a játékvezető pedig kissé erőltetett kommentátori szóhasználattal „zuhanyozni küldi” a kiállított labdarúgót. Ha már a futballbírónál tartunk, meg kell említeni ilyen-olyan beceneveit: a folytonos fütyülés miatt régebben elterjedt, mára a szó ötletszegénysége folytán kikopott „kanárit”, a rendszeres síphangra és a régi, hagyományos öltözék színére egyszerre utaló, szintén eléggé avítt „feketerigót”, illetve a nem túl sportszerű, de legalább nyelvi kreativitást tükröző „csalkovicsot” (a „csaló” szó kissé eufemizált változatát).
Érdekes a csapaton belüli posztokhoz, szerepkörökhöz, játékoskarakterekhez rendelt fogalmak repertoárja is, a szorgalmas labdaszerzőkön ragadt, Makélélé-típusú „zongoracipelőtől” a szélső hátvédekre mondott „bal bunkón”, „jobb bunkón” keresztül a kiemelkedő technikai képzettségre, játékintelligenciára utaló „spílerig” vagy a játékszervező középpályást - 21. századi számítógépes hasonlattal - jelző „dzsojsztikig”. A joy-stickbe kapaszkodva az idegen eredetű szavakkal is passzolhatunk kicsit, itt van például az olaszos „skárpi” a cipőre vagy „prezidente” az elnökre, a németes „ziccer” a biztos - sicher - gólhelyzetre vagy a „luftot rúg” a labdát nem találó lábmozdulatra, az angolos „bossz” a boss-ra, azaz az edzőre, hogy a mostanság ismét vissza-visszakéredzkedő őskifejezéseket („ofszájd”, „penálti”, „korner”) ne is említsük.
A közelmúlt szóleleményei is méltók a magyar líra hagyományaihoz: a „beadás” bürokratizálása „beadvánnyá”, a „süsd rá!” magyar és a „shoot!” angol parancsot ötvöző „süti!, sütemény!, sütőpor!” lövésre ösztönző felszólítások, a nagy keresztlabdát egyszerűsítő „nagykeró”, a lövőcselből kivont „lövő”, az ívelésből maradt „ív” mind-mind bizsergeti a futball-lingvisztika mélyrétegei iránt fogékonyak érzékeit. De repes a botcsinálta nyelvész szíve, ha a jó átadás „nagy papír” vagy „hatalmas kártya”, a csel „cselló”, a labda „bogyó”, a vereség pedig „bukta”, netán börtönnyelvi eredetű kölcsönszóval „bukovári”. A világ változásaira, a körülöttünk zajló eseményekre, a társadalmi élet rezdüléseire is érzékenyen reagál a futballszleng, egy „poszt-Covid” foci alkalmával hallottam például, amint egy játékos így biztatta ösztönösen csapattársát a hazaadásra: „Mehet a home office, Dinho papa!” És Dinho papa hazaadta, mert labdarúgásban haza csak egy van.
A Csel mint Önmagáért Való Művészet
Puskás a szovjetek ellen, miután kicselezett minden ruszkit, Jasint is, kétszer, a gólvonalon lestoppolta a labdát, beköpött a kapuba (csulagól), és ballagott vissza. Ez a történet, politikai olvasatán túl, mélyebb, tárgyunkat érintő interpretációt is kínál: a csel nem a gólért, önmagáért van. Mondják, van öncélú bőrös, meg aminek célja van: utána akció, netán gól. Hülyeség. Akkor már az öncélú az igazi, a szép, ami érdek nélkül tetszik. Csak úgy, a felezőkörben, az oldalvonalnál. Vagy az ötösön. Dunai III Ede az Újpest-Juventus-meccsen, 1976-ban a saját ötösén adott kötényt. Baróti és a lelátó őrjöngött.
A kötény nem szégyen, dehogynem. Igazi, arcpirító, vért az agyba kergető, bosszú után lihegő. Ilyenkor a bekk megfordul, és azonnal törleszt. Igazi védő és igazi férfi mást nem is tehet. De úgy ám, ahogy a kötényt kapta, látványosan; ha az előbb felhördült a nép, hörögjön most is, látván a vért; mert a kötény vért kíván, véres kötény. A szemtelen csatár balra (vagy jobbra) néz, úgy adja a bőröst; a legszemtelenebbje a védő tekintetét keresi, és mosolyog. Tapasztalt hátvéd ilyenkor tudja, mi következik, összezárja, de késő. A labda és vele a csatár már mögötte, eltűntek szőröstül-bőröstül.
A Legfinomabb Cselek: Szivárvány, Intuitív és Virtuóz Megoldások
A legmegalázóbb az, amikor kapus kapja. Az dráma, tragikomédia. Különösen a klasszikus, görög, sorstragédia, amikor a kapus lehajol a guruló labdáért, mely a keze, majd lába között becsorog, akárha drukkerek könnye csordul, a röhögéstől.
De számos más csel is hozzájárul a futball szépségéhez:
- A talppal visszahúzós csel (Puskás, 3-6, tudjuk, az ötösön).
- A testcsel és a gyönyörű szivárvány: a csatár mögött a labda, lábai közé veszi, átemeli saját magán és a védőn is - szegény keresi a labdát, égen-földön, az előbb még itt volt. Roberto Carlos keresgélt így Ilhan Mansiz csele után, sosem felejti (mi sem).
A csel akkor a legszebb, ha leheletfinom. Észre se lehet venni - a védő nem is érzékeli, hogy becsapták. Van az intuitív csel, amikor a csatár se tudja, mit csinál majd, ráviszi a labdát a védőre, avagy be a védők sűrűjébe, aztán lássuk, labda, mire megyünk ketten. Aztán improvizál, és halomra dőlnek a védők. Törő volt ilyen. Meg Maradona és Messi, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Bár ők a gyorsaságukban is joggal bíztak-bíznak, de hogy ne legyen unalmas, mint egy szélső elfutása, cselekkel szórakoznak.
Becsei, a Cselkirály: Egy Legendás Történet
Végül egy történet a világ egyik (a másik Garrincha) legjobb cselezőjéről. Szombathelyi Haladás VSE-MTK, és - tán nevelési célzatból, elég problémás gyerek volt - Becsei a tarcsiban játszott. Meg Kiss Tibi is. Nem lehettek boldogok, ráadásul a füves melletti fekete salakon volt a meccs. Nem is tették oda magukat, játszadoztak, szórakoztak, kivált Becsei. Ha már ott volt, gondolta, mutat valamit. A nagy cselkirály percekig - nem túlzás, percekig! - húzogatott, balszélső lévén hol máshol, a szögletzászlónál, zsebkendőnyi területen összevissza fektette a szerencsétlen halis bekkeket, kicselezte őket oda-vissza, és mikor már mindenki feküdt, még akkor se adta be. Pedig Kiss Tibi teljesen tisztán (hiszen a hátvédek mind Becsei lábainál hevertek) várta a labdát a tizenegyes pontnál. Józsi, mit szórakozol, add már be!, kiabált a munkanélküli center, mire az: Mi van? Nem érsz rá? De aztán hajszálpontosan a csatár elé ívelt, aki levette, és Mursicsba lőtte a labdát. Tudod, mikor kapsz tőlem labdát még egyszer!, dühöngött a balszélső, és ígéretét - legalábbis ezen a meccsen, de mondják, az egész szezonban, sőt, a rossz nyelvek szerint egész pályafutása alatt - betartotta. Szava- és labdatartó ember volt, nyugodjon békében. Középkezdés, Becsei elkéri a labdát, és most már nem adja oda senkinek, az Istennek se.
