A magyar és a walesi labdarúgás története és aktuális kihívásai

A magyar válogatott soron következő fellépései a walesiek elleni összecsapások alkalmával egyben megemlékezések is, hiszen a nemzeti tizenegy ilyenkor adózik a tragikusan elhunyt Fehér Miklós emlékének. Sajnos az ellenfélnek is van kit gyászolnia, hiszen a közelmúltban hunyt el a walesi labdarúgás legendás alakja, John Charles. A találkozók remélhetőleg nem csupán a szomorú apropó miatt maradnak emlékezetesek, hanem a sporttörténeti pillanatok miatt is.

A walesi labdarúgás története: A rögbitől az 1958-as világbajnokságig

A labdajátékok közül Walesről először nem a labdarúgás, hanem inkább a rögbi jut az ember eszébe. Ennek ellenére a futball is már rendkívül korán népszerű sportág volt arrafelé. A walesi válogatott már 1876-ban lejátszotta első mérkőzését, az ellenfél Skócia volt, és abban az időszakban leginkább természetesen a brit csapatokkal mérkőzött a gárda.

A nemzetközi színtéren a walesiek legnagyobb - és tulajdonképpeni egyetlen - sikerüket az 1958-as világbajnokságon érték el. Mind a mai napig ez az egyetlen világesemény, amelyre a válogatottnak sikerült kijutni. Akkor sem ment könnyen, hiszen a csapatnak pótselejtezőt kellett játszania, de Izrael ellen kétszer 2-0-s győzelmet aratott az együttes, és ezzel kvalifikálta magát a vébére.

A negyeddöntőben aztán a későbbi világbajnok Brazília csak nagy nehezen, 1-0-ra tudta legyőzni a briteket, akiknél akkoriban olyan futballisták szerepeltek, mint Ivor és Len Allchurch, az Arsenal FC kapusa, Jack Kelsey, valamint John Charles. Utóbbit minden idők legjobb walesi focistájának tartják, nem véletlenül: a Szelíd Óriásnak becézett, hatalmas termetű futballista pályafutása csúcsán, 1957 és 1962 között a Juventus FC-ben futballozott. Nem is akárhogyan: rögtön első idényében gólkirályi címet szerzett, és összesen 155 olasz bajnokin 93 alkalommal talált be a Juve színeiben.

A hullámvölgytől a feltámadásig: Mark Hughes hatása

Hiába voltak azonban a walesieknek később is kiváló futballistáik - gondoljunk csak John Toshackre, Ian Rushra, Terry Yorathra, Neville Southallre vagy éppen a későbbi szövetségi kapitányra, Mark Hughes-ra -, egyszer sem sikerült kijutniuk világ- vagy Európa-bajnokságra. Sőt, a kilencvenes évek végére a walesi válogatott soha nem látott mélységekig süllyedt, volt, hogy a századiknál is rosszabb helyet foglalt el a FIFA világranglistáján. Amikor 1999 áprilisában az olasz válogatott 4-0-ra legyőzte a walesieket, a szövetségi kapitány, Bobby Gould felajánlotta lemondását, és a szövetség némi meglepetésre az akkor még aktívan futballozó Mark Hughest nevezte ki a helyére. Ez rizikós lépés volt, hiszen Hughesnak semmilyen edzői tapasztalata nem volt, de a kockáztatás bejött.

Az egykori kiváló támadónak ugyanis sikerült egy rendkívül ütőképes csapatot összeszednie, amely számára elérhető közelségbe került az Európa-bajnokság, ám végül ismét érvényesült a "walesi átok", és Ryan Giggsék az oroszok elleni pótselejtezőn elbuktak. Mindezzel együtt a nemzeti tizenegy az elmúlt években nagyot lépett előre, és már egyáltalán nem tartják annak a pofozógépnek, mint a kilencvenes évek végén.

Taktika és keret a Mark Hughes-érában

A keretben még mindig ott vannak a nagy öregek, mint például Giggs, Gary Speed vagy Mark Pembridge, de Hughes több fiatal tehetséget is beépített a gárdába, gondoljunk csak Simon Daviesre, Craig Bellamyre vagy éppen Danny Gabbidonra. Hughes irányítása alatt a walesiek általában a 4-5-1-es felállásban léptek pályára, amely labdaszerzés után villámgyorsan átalakul 4-3-3-má.

Kulcsemberek és sérülések

Az egyetlen előretolt ék a legtöbb esetben John Hartson, a Celtic FC futballistája azonban Budapestre biztosan nem utazik el sérülése miatt, így valószínűleg a Cardiff City üdvöskéje, Robert Earnshaw veszi majd át a helyét. Rá egyébként érdemes odafigyelni, hiszen tavalyelőtt győztes gólt szerzett a világbajnokságra készülő németek ellen, jelenleg is ontja a gólokat az angol második osztályban, és több Premier League-s együttes is érdeklődik iránta. Ami a két szélsőt illeti, normális esetben itt aztán nincs hiány a kvalitásban, hiszen a jobb oldalon Bellamy, a bal szélen pedig Giggs számít alapembernek - most viszont sérülésre hivatkozva mindketten visszaléptek a szerepléstől.

A középpályán az Eb-selejtezők során Robbie Savage és Pembridge voltak a "kemény emberek", míg Davies adta a kreativitást - sokak szerint a walesiek éppen azért nem jutottak ki a kontinensviadalra, mert Davies sérülés miatt nem játszhatott a pótselejtezőkön. A védelemben a kvalifikációs sorozat egyik nagy felfedezettje, Gabbidon és Andy Melville szerepelt középen, és minden bizonnyal így lesz a Puskás Ferenc stadionban is, de a két szélső védő posztján Hughes-nak már akadnak gondjai. A jobb szélen rendszeresen Mark Delaney szerepel, ám ő jelenleg sérült, így minden bizonnyal Darren Barnard játszik majd a helyén.

A bal oldalon a selejtezőkön megfelelő balbekk hiányában a klubjában védekező középpályásként szereplő Gary Speed futballozott, nem csoda, hogy Hughes most leginkább erre a posztra keres új embereket. Az ellenünk készülő keretbe így bekerült a Leicester City védője, Ben Thatcher, aki annak idején négy alkalommal szerepelt az angol U21-es válogatottban, ám a felnőttek között egyszer sem szerepelt, és mivel nagyszülei Walesből származnak, így futballozhat Giggsékkel. Szintén balhátvéd a másik újonc, Gareth Roberts, aki a Tranmere Rovers színeiben ebben a szezonban remekül futballozik. És ha hozzávesszük, hogy az egyszeres válogatott David Vaughan is bevethető ezen a poszton, akkor a walesiek máris nyugodtabbak lehetnek a balhátvéd pozícióját illetően.

A magyar-walesi futballmérkőzések története

Ami a magyar és a walesi labdarúgás közös múltját illeti, a két csapat eddig nyolcszor találkozott egymással. Az első két alkalom a már említett 1958-as világbajnokságon volt, majd egy 1961-es barátságos mérkőzést követően az 1964-es és az 1976-os Európa-bajnokság selejtezőiben is egy csoportban szerepelt a két gárda. Magyar szempontból főleg az utóbbi kelt rossz emlékeket, hiszen a walesiek akkor mindkét meccset megnyerték. A legutóbbi találkozón, 1985-ben viszont mi nyertünk 3-0-ra, és azon a meccsen a jelenlegi walesi szövetségi kapitány, Mark Hughes is pályára lépett.

Legutóbbi találkozók: Az Európa-bajnoki selejtezők tükrében

A magyar labdarúgó-válogatott 1-0-ra legyőzte a vendég walesi csapatot az Európa-bajnoki selejtezősorozat keddi játéknapján, így megőrizte első helyét a csoportjában. A kiegyenlített küzdelmet hozó találkozót ismét az a Pátkai Máté döntötte el, aki márciusban a horvátok ellen is a győztes gólt szerezte: ezúttal a 80. percben. A mérkőzés kezdetére szinte teljesen megtelt a Groupama Aréna lelátóinak elfoglalható része, az európai szövetség (UEFA) büntetése miatt ugyanis egy 3000 férőhelyes szektort le kellett zárni. A hazai közönség az első perctől kezdve lelkesen buzdította a magyarokat, akik intenzíven, nagy iramban kezdtek.

Szoboszlai egymás után két szögletet is elvégezhetett, de aztán a walesiek megtartották a labdát, irányítani próbálták a játékot, s az első védést is Gulácsinak kellett bemutatnia a 10. percben. Fordulás után tíz percnek kellett eltelnie az első nagy helyzetig, akkor Szoboszlai tüzelt 15 méterről alig a keresztléc fölé. A 80. percben Pátkai gyorsan és jól reagált egy lecsorgó labdára, góljával a magyarok megszerezték a vezetést, így a walesieknek az egyenlítésért kellett küzdeniük a hajrában.

U18-as siker Wales ellen

Az A-ligában folytatja az U18-as labdarúgó Európa-bajnokság selejtezőjét a magyar válogatott, amely kedden négygólos sikert aratott Wales felett, így csoportja második helyén zárt. Gerliczki Máté csapata közvetlenül a szünet előtt szerzett vezetést a svájci torna utolsó fordulójában, mégpedig Rab Bence góljával. A fordulást követően a Puskás Akadémia neveltje, Varga Zsombor duplázta meg a mieink előnyét, majd következett a Honvéd-tehetség, Nyers Ádám találata. A végeredményt Rab állította be, keretes szerkezetbe foglalva a meccset. Magyarország ezzel az A-ligában folytatja a selejtezőt.

tags: #foci #magyar #wels

Népszerű bejegyzések:

• Így szerepelt a Vasas a nemzetközi porondon 1986-ban
• a magyar labdarúgó-válogatott kapustörténelme
• a makói kézilabdaklub teljesítménye
• Vasas-BVSC: mérföldkövek és rivalizálás a vízilabdában
• Részletes elemzés a magyar férfi röplabdáról