A foci szurkolás mélységei: Pszichológiai, hormonális és társadalmi hatások
A szurkolás mindenkinek jó: azt, hogy a csapatnak miért jó, talán nagyon nem is kell indokolni. Ám a szurkolás jót tesz annak is, aki a csapatát lelkesíti. És ennek pszichológiai és hormonális okai is vannak.
Sokan vagyunk, akik nem igazán űzünk csapatsportokat, sőt az iskola befejezés után egyre kevesebbszer van lehetőségünk átélni azt a közösségi élményt, amit a közös csapat, az együtt, egy célért mozduló közösség tud nyújtani. Pedig ez az érzés nagyon jó, és nagyon-nagyon hasznos.
A közösségi élmény ereje és az önbizalom növelése
Az ugyanis, hogy egy közösséghez tartozunk, amelynek a tagjai épp ugyanazt szeretik (imádják) mint mi, megerősít minket, önbizalmat ad és növeli a komfortérzésünket, az identitásunk részévé válik. Jó dolog valahová tartozni. Jó dolog még akkor is, ha ez a csoport nem megfogható, ha tagjait nem ismerjük személyesen. Tudjuk, hogy vannak, tudjuk, hogy sokan vannak, és mind ugyanazt teszik: szurkolnak annak a csapatnak, akinek mi is. És ez roppant megnyugtató dolog.
Végre van mit tanulni!
A szurkolók egy része arra használja a csapat buzdításának lehetőségét (akár a lelátón, akár tévé előtt teszi), hogy mindennapi feszültségeit levezesse. Végre lehet tombolni, üvöltözni, felugrani, gyerekként viselkedni, kicsit végre fegyelmezetlennek lenni. El lehet felejteni a főnököt, a gyereket, aki már megint kihúzta a gyufát, a munkahelyi vagy magánéleti kudarcokat - helyette másfél órára ingyenjegyet kapunk abba a világba, ahol még minden lehetséges, és ahol a mi csapatunk is lehet győztes.
Ha szurkolóvá válunk, akkor kinyílik egy új világ: új információk áramlanak be, megtanuljuk a csapatunk történetét, összeállítását, összes ismérvét, megfigyeljük a többi szurkoló tag viselkedését és beilleszkedünk, azonosulunk, alkalmazkodunk. Ez jó érzés, mert hasonszőrű emberek közé kerülünk, akiknek - ebből a szempontból - hasonló az értékrendjük.
Ezt az azonosulást kifejezzük az öltözködésünkkel, szóhasználatunkkal, viselkedésünkkel. És ha szurkolni kell, akkor érezzük a közös erőt (ez pedig a hatalom érzetét kelti bennünk), a biztonságot, és azt, hogy részesei vagyunk egy nagy egésznek - ami ráadásul azt a célt szolgálja, hogy a kedvenc csapatunk a lehető legjobban szerepeljen.
Egyszóval szurkolni kifejezetten jót tesz a lelkünknek - és ez még akkor is igaz, ha a csapatunk veszít. Mert ilyenkor a többi ember segít túllépni a csalódáson, együtt lehet megélni a kudarcot is. És az tény, hogy az egyén a közösségben (valódi vagy virtuális közösségben) jobban fel tudja dolgozni a kudarcát, mintha ezzel egyedül kellene megbirkóznia.
A "tükröződő dicsőség" jelensége
Egyfajta hovatartozás- illetve kötődésérzés alakul ki, a szurkolás révén az emberek különös köteléket alkotnak egymás között. Bajtársiasságot, egy témában azonos értékrendet alakít ki a közösség. Elköteleződünk, tartozunk valakikhez. Ráadásul a szurkoló egy ideig úgy érezheti, hogy ő is része a csapatnak, aki a pályán van - részese a küzdelemnek és a sikernek is.
A közös szurkolás az összetartozás élményét erősíti. És végül, egy abszolút kimutatható pozitív hozadéka is van a szurkolásnak, igaz, ehhez a csapatnak győznie kell. A nyertes csapat rajongója a "tükröződő dicsőségnek" nevezett jelenség következtében magabiztosabbá válik.
Egy 1990-es kísérlet során Edward Hirt az Indiana Egyetem baseball csapatának rajongóit kérte meg arra, hogy az ellenkező nem vonzó képviselőinek fényképeit nézzék meg és értékeljék, hogy mennyi esélyük lenne velük randevúra. Kiderült, hogy a csapatuk győzelme utáni órákban a szurkolók sokkal optimistább válaszokat adtak. Nem ők voltak a pályán, nem ők érték el a remek eredményt, mégis rájuk is hatott a győzelem. Az emberi agy megjutalmazza saját magát a teljesítményért azzal, hogy fokozott boldogságérzetet teremt - és ez tükröződik kifelé is.
Hormonális változások a szurkolók szervezetében
A lélektani változásokon, a pszichológiai hasznon túl a szurkolás más, hormonális változásokat is elindít a szervezetben. Kutatók 2010 júliusában vizsgáltak ötven focirajongót: olyanokat, akik vagy otthon, vagy egy nyilvános helyszínen nézték a vébédöntőt. Arra voltak kíváncsiak, hogy már napokkal a meccs előtt, közvetlenül a kezdés előtt, a meccs közben és után milyen a tesztoszteron- és kortizolszintjük.
Dr. Alicia Salvado és kollégái (Laboratorio de Neurociencia Social Cognitiva) eredményei szerint a szurkolók tesztoszteronszintje a meccs kezdetéig egyre emelkedett, és magasabb volt a meccs napján, mint bármely más addigi napon. Ezzel együtt megemelkedett a vérükben a kortizol nevű stresszhormon szintje is. Ez arra utalt, hogy a szociális státuszukat fenyegetettnek érzik, tehát a meccs egyfajta támadás volt a csapatuk ellen.
Persze nem mindenki reagált egyformán. A fiataloknál jobban megemelkedett a kortizolszint, illetve a nőknél kevésbé, mint a férfiaknál. A tesztoszteron esetében nem tapasztaltak ilyen eltéréseket. Végül a meccs után mindkét hormon szintje újra a megszokott értékre csökkent.
A szurkolók hatása a játékosok teljesítményére
Van valami egyedi és különleges abban az érzésben, amit a gólszerzés után érez az ember. Az első néhány másodpercben, miután a labda átlépi a gólvonalat, a játékosok és a szurkolók az elragadtatás és a megkönnyebbülés kombinációját érzik. De mi is az ünneplés, a szurkolás pszichológiája? Van-e bármilyen hatása az ünneplő és szurkoló embereknek arra, ami a pályán történik?
A játékosok végre újra hallhatják a szurkolói tömeget, és egy utolsó nagy erőfeszítésre sarkallják őket. Egy tanulmány megállapította, hogy amikor a sportolók folymatos bátorítást kapnak, az erőfeszítéseik szintje akár 7%-kal is megnövekedett. A tömeg előtt való fellépés pozitívan elterelheti a figyelmet a fáradtságról.
A szurkolók gyakran használnak vizuális segédeszközöket, hogy támogassák a csapatukat. Ezek a vizuális eszközök gyakran zászlók, transzparensek, saját készítésű plakátok, sőt személyre szabott pólók formájában jelennek meg. A bátorítás vizuális megjelenítésével olyan hangulatot lehet teremteni, amely fizikailag és pszichésen is hatással van a sportolókra. Sőt, úgy találták, hogy a sportolók fizikai erejét akár 8%-kal is növelheti.
A mosolygás a boldogság legszembetűnőbb jele az emberi kifejezésmódok tárházában. Befolyásolhatja-e tehát a szurkolók ünneplő mosolya a játékosok teljesítményét a pályán? Egy erre vonatkozó, a szurkolás hatásait felmérő kísérlet szerint az emberek mosolyát látva a sportolók akár 12%-kal tovább dolgoztak maximális erőbedobással, mint azok, akik negatív arcokat láttak. Szó szerint elszántabbá és rugalmasabbá tette őket.
Különböző szurkolói típusok és a lelkesedés szintje
Nem mindegy, milyen szurkolók vagyunk. Lehetünk passzív szurkolók, akik, még ha tehetnék, akkor sem járnak el mérkőzésekre, hanem inkább otthon szurkolnak, ritkább esetben csupán utólag értesülnek az eredményekről és akkor örülnek vagy bánkódnak. Számukra nincs nagy pszichológiai hatása a csapatuk támogatásának.
Hasonlóan kevés pozitívumot ad a szurkolás ténye azoknak, akik ugyan kijárnak mérkőzésekre, de azt ritkán teszik. Viszont kifejezetten nagy pszichés előny mutatható ki azoknál, akik családostól vagy egyedül, de rendszeresen drukkolnak a csapatuknak.
Ennél is több pozitív hatást tapasztalnak a törzsszurkolók, akik komoly csapatot képeznek a drukkerek között is, és a társas támogatás erős közöttük. Barátságok szövődnek, tartják a kapcsolatot, segítik egymást a meccseken kívül is.
AMAZING PREMIER LEAGUE GOALS, SCENES & FAN CELEBRATIONS 😍
Híres szurkolói ünneplések és a kollektív identitás
Tudtad, hogy a leghíresebb szurkolói ünneplések közül néhány a világ minden tájáról mutatja, mennyire összekapcsolódik a futballcsalád? A szurkolók együtt tapsolnak, és minden egyes tapsnál “huh“-t skandálnak. Az izlandi szurkolók tették híressé az Euro 2016-on, sokan tévesen azt hiszik, hogy ez az ünneplés az ország viking történelmében gyökerezik, mivel az ünneplés egy ősi csatakiáltáshoz hasonlít. Az ünneplés azonban valójában a skót Motherwell futballklubtól származik. Amikor az izlandi klubcsapat, a Stjarnan 2014-ben ott játszott, a szurkolóik látták, hogy a Motherwell szurkolói ezt csinálják, megteszett nekik és átvették.
Egy feladat közös elvégzése a kollektivitás érzetét kelti az egyének között. A poznani ünneplés a Lech Poznan szurkolóitól ered, a 1960-as években született véleménynyilvánítási mód. Ki akarták mutatni csalódottságukat a csapat vezetősége miatt, miközben továbbra is szurkoltak magának a csapatnak. Hogy mindkettőt megtehessék, hátat fordítottak a látottaknak, de továbbra is szurkoltak és táncoltak.
Amikor a szurkolók részt vesznek a klubjukra jellemző ünneplésben, büszkeséget és kollektív identitást éreznek. A dalt eredetileg 1945-ben írták Amerikában egy musicalhez, de a Liverpool FC átvette, miután egy helyi zenekar feldolgozta. A dalszöveg a futballszurkolói lét legjobb tulajdonságait emeli ki: az egységet, a reményt és a rugalmasságot. A csapat színeinek viselése az igazi futballszurkolói lét szerves részét képezi. A kutatások azt mutatják, hogy a futballszurkolók az azonosulás, a szocializáció és a személyes büszkeség szimbólumaként viselik színeiket.
A szurkolás lehetséges egészségügyi kockázatai
Szurkolni mégis veszélyes lenne? Egy időben kutatások folytak arról, hogy a szurkolás (pláne ha az igazán szenvedélyes és felfokozott érzelmi állapottal jár) akkor szívritmuszavarokat, illetve akár szívinfarktust okozhat. Egy 2006-os vizsgálat szerint ugyanis a németországi világbajnokság alatt a stadionokban, de még az otthonukban, a képernyő előtt drukkolók között is több volt a szurkolás okozta szívbetegség, mint a foci iránt nem érdeklődők körében.
Ám pár évvel később kölni egészségügyi szakértők a minta újraelemzésekor már nem találtak kockázatnövekedést a szurkolók között. Így egyelőre a vita még nem dőlt el, de talán elég annyi: ha valaki szívbeteggént szurkol kedvenc csapatának, akkor ne feledje el rendesen beszedni a gyógyszereit, és ha szokatlan tüneteket észlel, akkor hívjon orvost, ám maga a betegség ténye ne tántorítsa el attól, hogy szurkoljon a kedvenceinek. Ennyi izgalom, ennyi öröm mindenkinek kell!
tags: #foci #szurkolok #szitkozodo #bekiabalasa
