A magyar labdarúgás története: az első lépésektől az Aranycsapatig
A magyar labdarúgás története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor a sportág lassan hódítani kezdte a polgárosodó Budapest fiatalságát. A korabeli bérházak szűk lakásai nem adtak teret a fiatalok mozgásvágyának, így a futball labda csak bele kellett, hogy vessék a magot, hogy kihajtson.
Az első "footballt" Esterházy Miksa hozta be 1875-ben, mint a Monarchia attaséja. A magyar labdarúgás legrégebbi írásos emlékeit 1879-ből őrizzük, ugyanis Molnár Lajos: Atlétikai gyakorlatok című könyvében ismerteti az addig újdonságnak számító sportot, a labdarúgást. Három évvel később 1882-ben Szabadtéri Játszó Társaság-ot alapítanak a pesti református főgimnáziumban. Löwenrosen Károly a Törekvés dalárda tagjaiból verbuvált futballcsapatot, akik hétköznapi munkások voltak és nem sportolók. Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya környékén) megmérkőztek. A hatalmas leszakadó hó sem tántorította el a csapatokat. A mérkőzést 20 perc elteltével le kellett fújni, mivel három bokatörés történt.
A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak. A labdarúgás gyors terjedése azzal magyarázható, hogy olyan csapatjátékról van szó, melyben jelen van az összetartozás érzete, de az együttes, kollektív teljesítmény mellett az egyéni cselekedet fontossága is megmarad.
1897. május 9-én lejátszották az első hivatalos mérkőzést. A Budapesti Torna Club két csapata csapott össze. Stobbe Ferenc finanszírozta a piros-fehér és kék-fehér mezeket. A mérkőzést egy hirtelen jött zápor elmosta és az érdeklődő nézőközönség elmenekült a Millenárisról. A végig szakadó esőben lezajlott mérkőzést kb. 100 néző tekintette meg, köztük számos előkelőség és fiatal hölgy is. A közönség nagyobb része ekkor még a sportegyesületek tagjaiból, diákokból, tornatanárokból verbuválódott. A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték.
A labdarúgás összetartó erejének felismerése és kellő értékelése okozta, hogy a BTC-ben nem nézték rossz szemmel a fiatalság megmozdulását és Iszer Károly személyében akadt vezetőember is, aki az új törekvés támogatójául szegődött. 1897 januárjában megalakult a BTC első labdarúgó csapata.
Az első hivatalosnak számító mérkőzést egyébként még 1897-ben lejátszották, ahol május 9-én a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata mérkőzött meg. Ugyan a meccs a rossz időjárás miatt félbeszakadt, de a foci iránti érdeklődés egyre nagyobb lett minden téren. 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra.
Még ugyanezen év őszén a Vienna Cricket and Football-Club vendégszereplését töltötte itt. A szurkolók által már nagyon áhított első nemzetközi mérkőzésen a BTC nem okozott csalódást, meglehetősen szoros küzdelemben csak 2-0-ra veszített, a jó erőkből álló bécsi angolok csapata a Cricketterek ellen. A közel 2000 néző rendkívül jól szórakozott, s elégedetten vette tudomásul, hogy a magyar csapat az első perctől az utolsóig elszántan, kitartóan küzdött. A mérkőzés magával ragadta a szabályokat nem ismerőket is.
Az első nemzetközi klubmérkőzésen BTC színeiben: Stobbe Ferenc, Harsády József, Asthon Tamás, Iszer Károly, Pesky Vilmos, Klebersberg Géza, Ray Ferenc, Yolland Arthur, Hajós Alfréd, Ramaseder István és Lender Ernő lépett pályára.
1901. január 19-én az István főherceg Szálló különtermében megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Az MLSZ első elnökének Jász Gézát, alelnökeinek Gillemot Ferencet, Füzeséry Árpádot és főtitkárnak Horváth Ferencet választják. Iszer Károly pedig tiszteletbeli taggá válik.
Az alapító egyesületeket két osztályba sorolták és kiírták a bajnokságot. A válogatott első (nem hivatalos) mérkőzésén az ellenfél ugyancsak a válogatott volt. Az MLSZ Intéző Bizottsága által összeállított A- és B-keret csapott össze egymással és a B csapat nyert 4-3-ra. Tehát az első nem hivatalos válogatott gólokat a magyar csapat magyar csapatnak rúgta.
A magyar labdarúgó-válogatott szervezője és első szövetségi kapitánya Gillemot Ferenc lett, aki az MLSZ egyik alapító tagja volt. 27 évesen hamarabb volt kapitány, mint labdarúgó.
Az első nemzetközi mérkőzésének időpontja 1901. április 11-re esett. Annak ellenére, hogy az ellenfél egyelőre csak egy angol klubcsapat, a Richmond AFC volt, az összecsapás 4-0-s vereséggel zárult. Később az angolok 5 nap leforgása alatt legyőzték a MÚE, a BTC és a Műegyetemi FC csapatát is.
1902. október 12-én az osztrák válogatott ellen került sor a labdarúgó-válogatott hivatalos debütálására, a „sógoroknak” szintén ez volt az első hivatalos mérkőzésük. Az összecsapás csak hat évvel később, 1908-ban kapta meg a hivatalos válogatott-mérkőzési rangot, mivel a két csapat Wien és Budapest néven lépett pályára. A két szövetség megállapodott, hogy oda-vissza mérkőzésrendszerben, minden évben összecsapnak a fővárosokban. (Nem is véletlen, hogy napjainkig az osztrák válogatottal került szembe a magyar csapat legtöbbször.) Európában ez a két csapat csapott össze először.
Az első hivatalos nemzetközi győzelemig és az első magyar válogatott gólig csak a következő összecsapásig kellett várni. Magyarországon fogadták 1903. április 5-én Csehország csapatát. Az első hivatalos válogatott gól szerzője dr. Borbás Gáspár volt. Ez volt Csehország első nemzetközi mérkőzése.
1904. október 9-én már Stobbe Ferenc ült a válogatott kispadján, mint szövetségi kapitány. 1904-1906 és 1907-1908 között 10 mérkőzésen irányította a csapatot. Első megbízatása után Hajós Alfréd követte őt (1906) majd Hajós után is ő került vissza.
1905. június 9-én kiosztották a szövetség bársony sapkáját azon játékosoknak, akik pályára léptek a válogatottban. Szűk 3 év alatt 37-en fordultak meg a válogatottban 7 mérkőzésen.
Az első filmen is archivált mérkőzést 1907. november 3-án játszotta a válogatott (Magyarország - Ausztria 4:1). Célja a válogatott népszerűsítése a vidéki városokban. Ez volt a 14. mérkőzés.
1907-ben, a FIFA elismerte a szövetség önállóságát és felvette Magyarországot tagjai sorába - Muzsa Gyula közbenjárására.
1908. június 10-én, hazai pályán fogadták a sportág kitalálóit és egyben akkori mestereit, az angolokat.
1908. november 1-jén a 18. mérkőzésen már a negyedik szövetségi kapitány fordult meg a csapat élén.
A kétéves tagság után Budapesten szervezték meg a FIFA következő, VI. kongresszusát 1909. június 29-31-ig. Az esemény alkalmából fejlesztették és kibővítették a Millenárist. Nemzetközileg a legfejlettebb pályát adták át és rögtön három válogatott mérkőzéssel fel is avatta a magyar csapat.
A nemzeti csapat 1912 nyarán szerepel először olimpián. Minder Frigyest váltó Herczog Ede készítette fel a csapatot, aki nem csak edző, hanem nemzetközi labdarúgó-játékvezető is volt. 1911 és 1919 között zajlott le a Herczog és Minder „edzőkeringő”, ugyanis sorozatosan egymást váltották a kispadon. (Herczog 1911-1914 és 1916-1917 között összesen 31 alkalommal irányította a nemzeti tizenegyet.)
Az olimpiai részvételt a nehéz anyagi helyzet majdnem meghiúsította, de adományokból és barátságos meccsekből mégiscsak sikerült kijutni az olimpiára. A sorsolás után a mindig erős angol válogatottal került szembe a magyar csapat, és 7-0-s vereséggel már az elején búcsúznia kellett. A mezőnyben szépen játszott csapat, de mindenki maga akarta megoldani a helyzeteket, hiányzott a csapatmunka. A vigaszdíjmérkőzéseket sorra győzve viszont megszerezte a vigaszdíjat. A németeket 3-1-re a legendás Schlosser Imre mesterhármasával az osztrákokat pedig könnyed játékkal Schlosser, Pataki és Bodnár góljaival 3-0-ra verték.
„…Most, midőn az egész világ tud arról, hogy az olimpia vigaszdíj döntőjében Magyarország Ausztriával küzdött és győzött, úgy nincs ember, aki elhiggye, hogy Magyarország szintén csak egy szerény tag az osztrák örökös tartományok sorában.”
Érdekesség még, hogy az olimpiát követő, közvetlen két mérkőzést Moszkvában az orosz nemzeti csapat ellen játszották és a magyar labdarúgás egyik legnagyobb arányú győzelmet is ekkor értek el. Oroszország - Magyarország 0-9 és Oroszország - Magyarország 0-12. A két mérkőzésen összesen Schlosser 7, Pataki Mihály 6, Kertész 6, Tóth-Potya és Bródy 1-1 gólt szereztek.
1914. június 19. Az 50. válogatott mérkőzés frappánsra sikeredet. Mondhatni úgy, hogy le is játszották és nem is. A svéd szövetség két mérkőzést kötött le, az elsőn B-csapattal, míg a másodikat tervezték hivatalosnak, ahol teljes gárdával álltak volna ki. Az 50. pont a B-válogatott elleni mérkőzésre esett, amit be is húzott a csapat 5-1-re. Viszont ezt a mérkőzést a svéd szövetség, mint B-válogatott összecsapásként kezeli. A hazai statisztikák viszont főmérkőzésként aposztrofálják most is.
Az első világháború keresztbe vágta a virágzó magyar labdarúgás történetét. Magyarországon Hadi bajnokság jön létre. A fronton is rendszeresek a foci meccsek, hadifogolytáborokban jönnek létre csapatok, egyesületek. A bezárt katonák túlélő eszköze a futball lett. A világégés után 1918-tól érezhetőek a nehéz következmények. Szűkölködnek a klubok, és ráadásul még a labdarúgást is díj ellenében lehetett játszani. Még a válogatott játékosok is ócska szerelésben játszanak. 1914-1918 között csak a háborúban is mellettünk harcoló osztrákokkal csaptunk össze 16 alkalommal.
1918-1919 között új szövetségi kapitány kerül a válogatotthoz Fehéry Ákos személyében, a kor egyik legnevesebb futball-szakértője, korábbi válogatott, későbbi ismert játékvezető.
1919-ben Anglia fellép a központi hatalmak ellen a FIFA-nál és megkísérli kizáratni azokat (köztük Magyarországot is). Mivel a FIFA nem tett eleget a kérésnek ezért Nagy-Britannia három szövetsége (Anglia, Skócia, Wales) és Írország kilépnek a FIFA-ból. (1924-ben térnek vissza). Ugyanebben az évben nagy számban elindultak külföldre a magyar labdarúgók azzal a céllal, hogy profi játékosként keressék meg kenyerüket mivel itthon akkoriban amatőrként csak némi prémiumot kaptak a játékosok, de nem ebből éltek. 1920-ra még többen a légióskodásba kezdenek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Németországban egy komplett magyar csapat alakult. Három mérkőzést játszhattak és mindhármat megnyerték.
Az 1920-as olimpia megrendezési jogától megfosztották Budapestet és helyette Belgium rendezte meg. Ráadásul a NOB döntése alapján a központi hatalmak országainak (Ausztria, Bulgária, Magyarország, Németország és Törökország) sportolói nem vehettek részt. Ez hatalmas arculcsapás volt mind az olimpiát hazánkba álmodó közönségnek és a magyar labdarúgásnak. Illetve az első sikergenerációs magyar csapat utolsó nagy megmérettetésétől fosztották meg.
E gondterhes időkben állt össze a híres Fogl-Gát. 1920. november 7-én játszott együtt először a testvérpár Fogl Károly és Fogl József. Károly maga volt a megtestesült masszív bekk, a rombolás volt a célja. Termetét, felépítését és játékát csak személyisége múlta felül, ezzel még a csapatkapitányi címet is kiérdemelte. Öccse József pályafutását szinte végig játszotta bátyjával, mind Újpesten, mind a válogatottban egymás oldalán szerepeltek. De sosem testvére árnyékában. A ráeső feladat sokkal inkább kifinomultabb labdakezelést igényelt, az indításokat. Határozott, összeszokott, jól kiegészített, kemény párost alkottak. Ezt mi sem bizonyítja be, mint nemzetközi hírük.
A 2-3-5-ös gúla rendszer volt jellemző. A kapus előtt két hátvéd helyezkedett el, előttük a három fedezet, akik a mai védekező középpályások korabeli megfelelői és legelöl játszott öt csatár.
1921-ben az egykori válogatott fedezet, sportújságíró és futballszakember Kiss Gyula vette át a válogatott irányítását.
1924. évi nyári olimpiára is szűkös az anyagi helyzet. A 22-fős keretet állami támogatás nélkül az MLSZ saját erejéből küldte ki Párizsba. A válogatott erőn alul teljesített. Az alsó ágon kezdtük meg szereplésünket Lengyelország ellen. A meccsen végig a magyar csapat irányított és 5 góllal simán továbbjutott a nyolcaddöntőbe. A szurkolók joggal bizakodtak a következő mérkőzés előtt, hisz a papíron gyengébbnek kezelt egyiptomi csapat ellen léptünk pályára. (Fontos: Mégis kiemeltként ott volt az afrikai csapat már a nyolcaddöntőben.) A mérkőzés 4. percében jött a hidegzuhany, gólt kaptunk majd azt követte még kettő. Itthon az „egyiptomi csapás” után a nagy nyomásra nem csak a szövetségi kapitány, hanem még az MLSZ elnöke is lemondott.
1924-ben Holits Ödön egy mérkőzésen vezette a csapatot, mint helyettes Franciaország ellen. Ez volt a 100. válogatott találkozó.
Az egyiptomi csapattól elszenvedett vereség után viszont a közhangulat nem javult ráadásul egy unalmas meccsen győztünk 1-0-ra.
1926-ban véget vetnek az amatőrizmusnak. Azért volt fontos ezt a lépést megtenni, mert az 1920-ban elindult kivándorlás hatására a válogatottba szerényebb képességű játékosok folyamatos kudarcokra voltak csak képesek. Az MLSZ mellett egy 24 tagú szövetség alakult, ami a 24 legjobb magyar klubot tömörítette magába. Ismét felosztották egy első és egy második osztályra a mezőnyt később kiegészült egy harmadikkal. Fejlődésnek indult a honi bajnokság, külföldön játszó tehetségeink egy része hazatért.
1927. június 12-én a negyedik magyar-francia összecsapáson nyertünk méghozzá új gólrekordot beállítva: Magyarország - Franciaország 13-1. Ekkora épült fel Takács II József lábtöréséből és hat gólt szerzett a mérkőzésen, ezzel egy 16 éve élő csúcsot állított be. Korábban csak a visszavonuló Schlosser Imre lőtt ennyit egy meccsen a svájciaknak. Találatokat jegyeztek még Kohut Vilmos (2), Sárvári György (2), Orth György (2) és egy öngól is született.
Egy jubileumhoz érkezett a Fogl-gát. Fogl József 25., bátyja pedig Fogl Károly 50. válogatottságát ünnepelte. A későbbiekben bevont válogatott mérkőzések utólag csúsztatják ezt a statisztikát.
1927-1930 között Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc részvételével kiírták a Európa Kupát, ez volt az első nemzetközi labdarúgókupa. Az első kiírást Olaszország nyerte egy, a magyar válogatottal vívott mérkőzés után.
1928-1929 között Földessy János lett 6 mérkőzésen a szövetségi kapitány. Labdarúgó, szakértő és újságíró.
1930. Juliet Rimet kidolgozta a Világbajnokság tervét, ami a labdarúgás legrangosabb eseményének emelt ki. Az I. labdarúgó világbajnokságon a magyar csapat nem szerepelt. Az ok a távolság is lehetett, hisz Uruguay volt a rendező, illetve nem selejtezőn, hanem meghívásos alapon kerültek világbajnokságra a csapatok.
1930-ban Pataki Mihály három mérkőzésen volt a válogatott szövetségi kapitánya.
1930-1932 között kiírták a 2. Európa kupát, ismét hat ország részvételével (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország és Svájc). A bajnoki lebonyolítású kupában a 3. helyet értük el. 1933-1935 között a 4. kiírásban ugyancsak a 3.
1932-1934-ig Nádas Ödön volt a szövetségi kapitány, 17 mérkőzésen.
1934-ben elkezdődtek a selejtezők az 1934-es labdarúgó-világbajnokság-ra. Az első selejtezőn Bulgária ellen játszottunk és az ellenfél kispadon egy ismerős arc Fogl Károly ült. Ugyancsak '34-ben sikerült végre először két vállra fektetni az angol oroszlánokat. Az ellenünk hibátlan mérleggel bíró angol csapat szakértők szerint a legkimagaslóbb játékerőt képviselték akkortájt. Mint eddig, mindenki sima vendég győzelme várt, csak a pályára lépő magyar 11 nem. Avar István és Sárosi György találtaira a második félidőig kellett várni az angolok csak a szépítésre voltak képesek. Az Olaszországban megrendezésre kerülő világeseményre a címvédő Uruguay nem utazott el és Dél-Amerika többi csapata sem a legjobbjaival állt fel.
A magyar csapat már szinte megszokhatta a világversenyekre való viszontagságos kiutazást. Csapatunk csak egy héttel az első összecsapás előtt érkezett meg ráadásul itthon még előtte bajnokikon játszottak játékosaink. Tóth Potya István edző helyett sógora Feldmann Gyula (aki akkoriban az Inter kispadján ült) irányította kint a csapatot. A torna nyolcaddöntőjében a tíz évvel ezelőtti pofonosztónk Egyiptom ellen kezdtünk. A negyeddöntőben az osztrákok ellen mérkőztünk. A magyar csapat húzó emberei nem voltak 100%-os állapotban. Ráadásul a győztes csapatban meglepő húzásokat tett a szövetségi kapitány. Az osztrák sportdiplomáciai lobbi hatására egy olasz játékvezető kapta a mérkőzést egy belga helyett. Az olasz játékvezető közismerten nem szerette a harcos test-test elleni küzdelmeket amiben Toldi Géza igazi talentuma rejlett. Hugo Meisl az osztrák szövetségi kapitány így már a mérkőzés előtt nagy taktikai húzást tudott magáénak. Az osztrákok szűk egy óra elteltével már 2-0-ra vezettek. Pszichikailag mi hátrányból indultunk, hisz az olasz játékveze...
A magyar labdarúgó válogatott sikerei javát 1938-tól 1968-ig érte el. Emellett egyedülálló sikernek tekinthető a fociválogatottak történetében, hogy a magyar csapat három aranyérmet is tudott szerezni olimpiai játékokon. A fenti sikereken túl mindenképp érdemes megemlíteni még azt a nem elhanyagolható tényt sem, hogy a magyar labdarúgó válogatott rendelkezik a világ leghosszabb veretlenségi sorozatával.
A 52-es helsinki olimpia a magyar labdarúgás első nagy sikere volt a magyar labdarúgás története során. A következő olimpiai győzelmet 1964-ben sikerült aratni Tokióban, ahol a magyar csapat a B csoportból túljutva, a negyeddöntőben Romániát verte 2-0-ra. Ezt követte egy meggyőző 6-0-s győzelem az Egyesült Arab Köztársaság válogatottja ellen. A döntőt az akkori Csehszlovák válogatott ellen játszhatta a nemzeti tizenegy. A harmadik olimpiai siker már a következő Mexikó rendezte kiírásban összejött a magyar válogatottnak, ahol a C csoportból továbbjutva Guatemala várt a magyarokra, akiket 1-0-ra győztek le. Ezt követően az elődöntőkben a Japánok ellen magabiztos 5-0-s győzelem következett.
A magyar labdarúgás története terén mindenképp kiemelendő, az úgynevezett „Évszázad mérkőzése” melyet még a mai napig is emleget a szaksajtó is. Erre a mérkőzésre 1953. november 25-én került sor. Az angolok, mint a foci tradicionális képviselői, hazai pályán ekkor 90 éves veretlenséggel rendelkeztek. A mérkőzésen a magyarok végig támadólag léptek fel, így már az 1. percben gólt ünnepelhettek Hidegkuti révén, aki egyébként mesterhármast is szerzett. A magyar csapat tehát történelme első hazai vereségét mérte az angolokra, ami miatt az angolok értelemszerűen szerettek volna revansot venni. Fél évvel később Budapesten rendeztek egy visszavágót. Ezt a mérkőzést bár kevesebbet emlegetik, de az angol labdarúgás történetébe mondhatni beleéget.
A hatvanas években bejáratott magyar futballgeneráció egy újabb aranykorszakkal örvendeztette meg az országot. A válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt, és ott rögtön bronzérmes lett, még abban az évben a tokiói és a négy évvel későbbi, mexikói olimpián pedig aranyat nyert, története során pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. Ez máig csúcs.
Sorrendben a nyolcadik labdarúgó-világbajnokságot rendezték 1966-ban Angliában, amelyre a magyarok is büszkén gondolhatnak vissza. A tornát óriási érdeklődés fogadta, a hazaiaknál mindenki erre várt, amióta Anglia 16 évvel korábban első világbajnokságán vett részt 1950-ben Brazíliában. A brazilok jól kezdtek, hiszen megverték a bolgárokat, miközben Magyarország 3-1-re kikapott Portugáliától, amely a magyar kapusnak, Szentmihályi Antalnak is köszönhette a győzelmet, a hálóőr ugyanis nem éppen élete formájában védett.
A liverpooli Goodison Park stadionban rendezett összecsapást Budapest egy emberként izgulta végig. A főváros szinte üresen tátongott, a meccset a Magyar Televízió is közvetítette, de mindenki Szepesi György kommentátort és a Kossuth rádiót hallgatta: „Bene, Farkas, Farkas, Bene - nem félünk a farkastól.” Az 1966-os magyar győzelem hatása szinte leírhatatlan volt, hiszen a brazilok Pelé nélkül is bivalyerősek voltak.
Mezey György vette át 1983-ban a válogatottat. 1982-ben és 1986-ban jött a két utolsó világbajnokság, közötte 1984-ben pedig a Bicskei Bertalan vezette ifjúsági válogatott Európa-bajnoki címet szerzett.
„Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar-brazil 3-0” - hangzott a hetvenezres diadalittas közönség éneke 1986 márciusában a végeredmény láttán. Érdekesség, hogy Magyarországon azóta sem voltak többen futballmeccsen, állítólag összesen 400 ezer jegyigénylés érkezett a meccsre, a szurkolók pedig éjszakákat álltak sorba a Népstadion előtt.
A magyar labdarúgó-válogatott 2016-ban 30 év szünet után játszhatott újra nagy tornán, 44 év után pedig újra Európa-bajnokságon. Priskin Tamás és az a bizonyos bomba a Magyarország-Norvégia labdarúgó Európa-bajnoki pótselejtező mérkőzésen a budapesti Groupama Arénában 2015. november 12-én. A felkészülési mérkőzéseken látott akadozó játék korántsem volt jó jel az Eb előtt, ennek ellenére 2016. június 14-ével minden magyarra egyszerre telepedett a reményteli várakozás, amely az elkövetkező két hétben nem is múlt el. Ausztriát 2-0-ra győzte le Bernd Storck legénysége, az Izland elleni 1-1-es döntetlent követően pedig következett a torna legjobb meccse Lyonban, a későbbi győztes Portugália ellen. A Portugálok tetőtől talpig felvértezve futottak neki a meccsnek, az „életük” múlt rajta, ugyanis egy vereséggel búcsút mondhattak a bajnokságnak. Ebből az örömből pedig öt évvel későbbre is maradt még, ugyanis a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztott, részben hazai rendezésű következő kontinenstorna „halálcsoportjában” mutatta meg a csapat idén nyáron, hogy nem ijed meg a korábbi világ- és Európa-bajnokoktól.
A címlapfotón Grosics Gyula, az Aranycsapat hálóőre akcióban Angliában a Wembley Stadionban 1953.
Napjainkban is meghatározó diskurzus a nagypolitika és a labdarúgás összefonódása. A legnépszerűbbnek számító tömegsportként nem is csoda, hogy minden társadalmi réteg szinte egyformán érdeklődik a futball iránt, csak van, akiknek nagyobb hatása van a sport változásainak, megítélésének alakításában. A mai napig is fejlődő sport közösségi változások beindítója volt a történelem során, és a politika, valamint a történelem meghatározó eseményeivel rendre összetalálkozik.
A foci 1875-ig szinte ismeretlen volt a Magyarországon, illetve akkor még Osztrák-Magyar Monarchia magyarok lakta területén. Szépen lassan elkezdtek megalakulni a különböző egyesületek, ahol először amatőr szinten játszottak mérkőzéseket egymás ellen.
A magyar labdarúgó válogatott története a 20. század elejéig nyúlik vissza. Az érzékükről, technikai tudásukról és taktikai érzékükről ismert csapat számos dicsőséges pillanatot és mélypontokat is átélt az európai versenyeken.
A piros és sárga lapokat a futballban Ken Aston játékvezető vezette be 1966-ban, amelyet a közlekedési lámpa ihletett. Mivel a labdarúgás a világ legnépszerűbb sportja, a mai napig sokan imádnak rá fogadni, ráadásul a sportfogadás ma már sokkal egyszerűbb, mint régen.
Az Európa-bajnokság kezdete előtt Magyarország már a nemzetközi porondon volt. Az Európa-bajnokságot 1960-ban hozták létre, amelyet akkor még Európa-kupának hívtak. Az első Európai Nemzetek Kupája 1960-ban zajlott, de a nyitó tornán Magyarország nem vett részt. 1964-ben azonban a második versenyen debütáltunk Franciaországgal szemben, amely kieséses formátumú volt. Magyarország tehetséges csapata 5-2-es összesítéssel győzte le Franciaországot, ezzel pedig bebiztosította helyét a döntőben. Az elődöntőben Spanyolországgal mérkőztek meg, akik ellen a magyar csapat 2-1-re vesztett.
A sikerek ellenére az 1970-es évek nem alakultak a legjobban a magyar válogatott számára. Habár továbbra is rendkívül tehetséges volt a keret, Magyarország sem 1972-ben, sem pedig 1976-ban nem jutott ki az Európa-bajnokságra.
A magyar labdarúgó válogatott keret az 1980-as években újult erőre kapott, és kijutott az 1984-es, Franciaországban megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra. A verseny tulajdonképpen kibővített formában zajlott, és 8 csapatot két csoportra osztottak. Sajnos Magyarország teljesítménye nem volt elég az erős csapatok legyőzéséhez, így Belgiumtól és Franciaországtól vereséget szenvedtek, Dániával pedig döntetlen lett az eredmény.
A 1990-es évek szintén egy kihívásokkal teli időszak volt a magyar futball-világ számára, ugyanis a válogatott a versenyelőny megőrzéséért küzdött, ami az európai versenyeken nyújtott teljesítményüket tükrözte. Ezek a küzdelmek sajnos a 2000-es évek elején is folytatódtak. Magyarország sem 2004-ben, sem pedig 2008-ban nem tudott kijutni.
„A játékosokon, az edzőkön mindig van nyomás, függetlenül attól, hogy milyen szinten, milyen célokért játszik a csapat. Az a kérdés, ki, hogyan viseli ezt a nyomást.
A 2010-es évek azonban fordulást hoztak, és elég nagy sebességgel tértek vissza a magyar labdarúgó válogatott játékosok. A több évtizedes csalódás után Magyarország végül kijutott a 2016-os, szintén Franciaországban megrendezett Európa-bajnokságra. Magyarország ezen a mérkőzésen Portugáliával, Izlanddal és Ausztriával játszott, A hazai csapat az utolsó mérkőzésen 3-3-as döntetlent játszott Portugáliával, így a csoport élére kerültek.
A magyar válogatott az UEFA Euro 2020 kvalifikációjával folytatta útját, amit végül 2021-ben rendeztek. Ekkor Magyarország a valaha volt egyik legerősebb csoportjába került, ahol olyan csapatokkal versenyeztek, mint Franciaország, Németország és Portugália. Hazánk csapata dicséretes teljesítményt nyújtott, azonban az erőfeszítések ellenére kiesett a tornából.
Puskás Ferenc ezt válaszolta, amikor megkérdezték, hogy mi a jó foci titka: „Nincs titok.”
A magyar válogatott európai szereplésének története tehát a csúcsokról és a mélypontokról szól. Ahogy Magyarország folyamatosan fejlesztő labdarúgó infrastruktúráját, a jövő ígéretes a válogatott számára. A magyar labdarúgás története hullámvölgyekben és sikerekben gazdag, manapság pedig az apróbb sikereknek is örülni kell, amikor egy stabil teljesítménnyel esetleg torna résztvevőkké válhat a nemzeti csapat.
A futball legnagyobb nemzetközi csapatai .. Magyarország az 1950-es években
A magyar labdarúgó-válogatott 1902. október 12-én nemzetközi színtéren debütált a „szomszéd” osztrák gárda ellen, amelynek szintén ez volt az első hivatalos mérkőzése. 1903. április 5-én Csehország budapesti vendégeskedése 2-1-es vereséggel ért véget, Magyarország pedig Borbás Gáspár, a Ferencváros legendás balszélsője és a későbbi szövetségi kapitány, Minder Frigyes révén megszerezte története első találatait.
A harmincas évek szupertehetséges korosztálya méltán ágyazott meg az Aranycsapat évtizedeinek, amelytől közel húsz éven át rettegett a futballvilág. Sebes Gusztáv vette át 1949-ben a nemzeti együttest, és a fiatalokra kezdte építeni a csapat gerincét. Az Aranycsapat az olimpiai aranyérem után sem lassított, az 1953-as Anglia elleni 6-3-as győzelem pedig kitörölhetetlen sort hagyott maga után a sporttörténelemben. A futball megalkotóit addig még egyetlen a Brit-szigeteken kívülről érkező csapat sem tudta a Wembley-ben megverni, egészen az év november 25-ig. Utóbbi mérkőzésen azonban a csapatkapitány, Puskás Ferenc megsérült, csapata azonban nélküle jutott tovább az előző világbajnokság két döntőse, Brazília (4-2) és Uruguay (4-2) ellen. Az utóbbi elleni hosszabbításban megnyert elődöntő volt a magyarok addigi legnehezebb vb-mérkőzése, viszont a külföldi sajtó máig minden idők legszebb 120 perceként emlékezik meg az „előre hozott döntőként” emlegetett összecsapásról.
Az 1954-es svájci világbajnokságon a magyar válogatott jutott legközelebb a győzelemig. Puskáséknak minden esélye megvolt a világbajnoki cím megnyerésére, és ezt jól tudták a postán is. Így már hetekkel a döntő előtt határoztak a 3 forint értékű bélyeg gyártásáról, amely az Aranycsapat világbajnoki győzelmének állított volna emléket. Puskás és Czibor korai góljaira hamar érkezett az NSZK dupla válasza, és a lefújás előtt pár perccel egy harmadik gólt is sikerült szerezniük. A magyar válogatott világbajnoki álmai megsemmisültek, mint ahogy az emlékbélyeg majdnem teljes, 2,5 millió példányt számláló készlete is.
A hatvanas években bejáratott magyar futballgeneráció egy újabb aranykorszakkal örvendeztette meg az országot. A válogatott története során első alkalommal az 1964-es Eb-n szerepelt, és ott rögtön bronzérmes lett, még abban az évben a tokiói és a négy évvel későbbi, mexikói olimpián pedig aranyat nyert, története során pedig harmadszor állhatott a dobogó legfelső fokára. Ez máig csúcs.
A magyar labdarúgó-válogatott 2016-ban 30 év szünet után játszhatott újra nagy tornán, 44 év után pedig újra Európa-bajnokságon. A magyar válogatott Feröer-szigetek elleni 2-1-es győzelmével bejutott a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság pótselejtezős körébe, ahol Norvégiát összesítésben, kettős győzelemmel, 3-1-re győzték le. Ezzel pedig kivívták a jogot a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságon való részvételre. Ami pedig Franciaországban történt, az már történelem: a magyarok 5 ponttal és 6 szerzett góllal a csoport élén végeztek, maguk mögé utasítva Izlandot, Portugáliát és Ausztriát. A csoportkör zárása után Gera Zoltán Portugália elleni gólját választotta az UEFA a torna addigi legszebb góljának.
Az 1970-es világbajnokság selejtezője örökké emlékezetes marad az idősebb futballszurkolók számára. A csoportunkban Írország, Dánia és Csehszlovákia szerepelt, a közvélemény sima továbbjutást várt, ehhez képest végül pontazonosság lett az első két helyen Magyarország és Csehszlovákia között. Ekkoriban még nem az egymás elleni eredmény döntött, amiben pedig jobbak voltunk, hanem semleges pályán kellett a két csapatnak döntenie arról, ki jut ki a mexikói vb-re. Az 1969. december 3-án, Marseille-ben tartott mérkőzés lett a magyar futball egyik nagy „sorscsapása”, ugyanis megdöbbentően sima, 4-1-es vereséget mértek ránk akkori északi szomszédaink. Szepesi György legendássá vált mondata, a „jönnek a csehszlovákok” azóta szállóigévé vált, ahogy ekkor terjedt el a később több mérkőzésre is elkoptatott „magyar futball Mohácsa” kifejezés is.
1983-ban Mezey György vette át a válogatottat, és ezzel megkezdődött az 1986-ig tartó diadalmenet. 1985-ben csoportelsőként jutott a válogatott a mexikói világbajnokságra, függetlenül az utolsó csoportmérkőzésen, a pótselejtezőre kényszerülő hollandoktól elszenvedett 1:0-s vereségtől. Ekkor a magyar válogatott az európai ranglista élén, és a világranglista negyedik helyén állt. 1984-ben a Bicskei Bertalan vezette ifiválogatott ifjúsági Európa-bajnok lett. E válogatott eredményeinek csúcspontja az 1986-os magyar-brazil találkozó, amelyen 3:0-s magyar győzelem született.
1990-es esztendő meglehetősen furán kezdődött, mivel az előző év utolsó ülésén az MLSZ tagjai egyhangúlag megszavazták Bicskei Bertalan szerződésének módosítását. Ez január 1-jén lépett életbe, és helyére az egykori kapitány, Mészöly Kálmán került. A dolog pikantériája, hogy Bicskei nem volt hajlandó lemondani a szerződésében foglaltakról. Így egyszerre két szövetségi kapitánya is volt a válogatottnak. Bicskeit végül elmozdították posztjáról. Mészöly a svédországi Európa-bajnokság selejtezőire készítette fel a csapatot. Második időszakában 18 mérkőzést irányított, ebből 7 tétmérkőzés volt. A selejtező sorozat utolsó mérkőzése előtt ő kérte szerződésének felbontását, mivel eldőlt, hogy a magyar válogatott nem juthat ki Svédországba, illetve külföldi szerződési ajánlatot kapott. Az MLSZ úgy határozott, hogy Glázer Róbert szövetségi edző lesz megbízott kapitány ameddig meg nem találják az új szövetségi kapitányt.
A talán legemlékezetesebb időszak a közelmúltból Dárdai Pál kinevezésével kezdődött, az MLSZ három Eb-selejtezőre és egy barátságos mérkőzésre nevezte ki őt 2014 szeptemberében. Szövetségi kapitánysága idején tétmérkőzésen Romániával idegenben 1-1-es döntetlent, Tórshavnben a feröeriek ellen 0 -1-es és Budapesten a finnek ellen 1-0-s győzelmet ért el a csapattal. Egyetlen vereségét barátságos mérkőzésen, itthon, Oroszország ellen 1-2-es végeredménnyel szenvedte el a válogatott. A kispadról 2015 júniusában távozott a Hertha BSC-hez. Őt Bernd Storck váltotta a magyar kispadon.
A futball legnagyobb nemzetközi csapatai .. Magyarország az 1950-es években
tags: #foci #tortenelme #erdekes
