Manchester United vs. Barcelona: Analízis és Szakértői Vélemények
A mai napon a Manchester United és az FC Barcelona párosításával foglalkozunk. Nem akármilyen mérkőzést játszott egymással ismét a két Bajnokok Ligáját érdemlő klub. Azt gondolom, hogy elég magasra tette az Európa-ligában ez a két csapat a lécet, már ami a párharcok minőségét illeti.
Január 30-án az Arsenal fogadta a Manchester United csapatát a bajnokságban. Mindkét csapat átélt mélypontot az aktuális bajnokság során és egyaránt elmondható az is, hogy a két menedzser alatt forró volt a talaj. Noha szerdán a United meglepetésre kikapott a sereghajtótól, Solskjaer és Arteta csapata is magára talált a bajnokságban. Az Ágyúsok elkezdtek felfele lépkedni a tabellán, a United pedig a dobogó tetején is állt az elmúlt napokban a bajnokságban.
Az Arsenalnak kétségtelenül sokat segített, hogy a karácsonyi időszak óta Emile Smith Rowe személyében egy valódi tízes is bekerült a csapatba, aki a vonalak között mozogva folyamatos passzopciót nyújtva kiszámíthatatlanabbá tudja tenni a korábban igencsak merev játékot, és ebben fog segíteni a kölcsönbe szerződtetett Martin Ödegaard is. Összességében persze az elmúlt hetekben a sorsolás is segítette az Ágyúsokat, a neheze még csak most jön. Az első komolyabb akadályt sikerült venni a Southampton ellen, de a Manchester United egyértelműen nagyobb falat. Az őszi mérkőzés finoman szólva sem hozott látványos játékot, de ott Arteta taktikailag felül tudta múlni Solskjaert, és most is hasonló párharc várható.
Az Arsenalnak mindenképp figyelnie kell a Manchester United kontráira, mert ha sebességből kell játszani, akkor jelenleg a Vörös Ördögök igencsak magas minőséget képviselnek. Ugyanakkor azt láthattuk az elmúlt hetekben is, hogy felállt védelem ellen többnyire az egyéni villanások döntöttek a javukra, vagy épp az sem, ha épp a Sheffield United elleni meccsből indulunk ki.
A londoniak inkább decemberben, a manchesteriek pedig a szezon elején és leginkább hazai pályán mutattak hajmeresztő teljesítményt. A Tottenham elleni zakó és az Arsenal elleni hazai vereség után senki nem számított arra, amit most a tabellán látunk. Alapvetően jelentős változást nem látok a Manchester United játékában a szezon elejéhez képest. A védelem továbbra is képes egészen hajmeresztő dolgokra (a Fulham találata és a Sheffield United győztes gólja is elrettentő példa), viszont a támadósorban Cavani révén tovább mélyült az opciók sora, a lockdown utáni időszakhoz hasonlóan a teljesen egészséges Pogba és Fernandes együttes szerepeltetése is jót tett a Unitednek, és elöl összességében is képvisel olyan minőséget ez a csapat, hogy már sikerül többnyire bedarálni a kisebb csapatokat, ami mondjuk egy éve Andreas Pereirával vagy Jesse Lingarddal még csak álom volt.
Mindkét csapat élén olyan menedzser áll, akik korábban a klub játékosai voltak. A Wenger (17 trófea) és Ferguson (37 trófea) érában volt mindkét csapat a csúcson. A United rekordbajnok lett és az Ágyúsok is kiemelkedő eredményeket értek el, gondolok itt a veretlenül megnyert bajnokságra, vagy arra, hogy az Arsenal pedig az FA-kupa rekordere. Az Arsenalnál egyértelműen a legfájóbb pont a Bajnokok Ligája győzelem elmaradása. Ahogy Wenger fogalmazott, a párizsi döntő elvesztése a Barcelona ellen örök sebként marad meg a szívén. A legközelebb ezen kívül egyértelműen a 2003/04-es szezonban jártak a győzelemhez, ahol végül drámai körülmények között a Chelsea búcsúztatta az Arsenalt a legjobb nyolc között.
A legsikeresebb években a United és az Arsenal rendkívül élvezetes mérkőzéseket játszott egymás ellen. A United szurkolók számára az Old Traffordon lejátszott 8-2-re végződött találkozót mondhatjuk az időszaknak a legemlékezetesebb találkozójának. A legjobb eredményeket az Arsenal abban az időszakban érte el a Manchester United ellen, amikor én még nem követtem a csapatot, szóval az én szívemhez a legközelebb a 2015-ös győzelem áll az FA-kupából, amikor 2006 után először sikerült nyerni az Old Traffordon, ráadásul az alig pár hónapja a Unitedtől kiebrudalt Welbeck góljával.
A Manchester kispadján Moyes, Van Gaal és Mourinho sem tudta megváltani a világot, Wenger utódja pedig Unai Emery volt Arteta előtt, aki szintén nem tudta azt hozni, amit vártak volna tőle a klub vezetésében és a szurkolók is. A Manchester United ebből a szempontból nagyon nehéz helyzetben volt, hiszen Ferguson a szezon közben jelentette be a visszavonulását. Ő volt szinte maga a klub, és megfelelő struktúra hiányában csoda lett volna, ha sikerül megfelelően pótolni. Az Arsenal helyzete ebből a szempontból más, hiszen ott már előre készültek Wenger távozására, össze is állt egy vezetői stáb Ivan Gazidis, Raúl Sanllehi és Sven Mislintat személyében, akik kiválasztották az új edzőt. Én akkoriban azt mondtam, hogy Mikel Artetát kellene kinevezni, aki bár akkor még tapasztalatlanabb volt, de az akkori keretben olyan játékosokkal, mint a még nem teljesen kicsinált Mesut Özil, Aaron Ramsey, Alex Iwobi és Henrikh Mkhitaryan, sokkal könnyebben meg tudta volna valósítani az általa preferált futballt.
A két csapat több alkalommal is igazolt játékost a másik féltől. A Vörös Ördögöknél Robin van Persie és Alexis Sanchez neve ugrik be, az Ágyúsoknál pedig Danny Welbeck és Henrikh Mkhitaryan. A United részéről a holland leigazolása telitalálat volt, a chilei inkább a horror fizetése miatt maradt emlékezetes. Én Welbecket kifejezetten kedvelem. Igazi melós, sokoldalú játékos, akire számos taktikai feladatot lehet bízni. Bár nem a leggólerősebb játékos, viszont épp a fentiek miatt hasznos tagja volt a keretnek, de sajnos a két súlyos sérülése miatt közel sem tudott annyit rendelkezésre állni, mint az optimális lett volna. Mkhitaryan nem kezdett rosszul Wenger utolsó fél évében, és Emery első szezonjában sem volt rossz, de nagyon kiegyensúlyozatlan volt a teljesítménye. Ő tipikusan az a játékos, akinek egy megfelelő edző és megfelelő rendszer kell a kiteljesedéshez. Erre remek példa a mostani szereplése a Románál.
A Manchester Unitednál az anyagi háttér adott ehhez. A keretet sikerült megerősíteni és mélyíteni az elmúlt évben, és ha ez folytatódik, akkor nem látok akadályt a komolyabb sikerek eléréséhez. Az Arsenal ebből a szempontból nehezebb helyzetben van, a keretet borzasztóan sikerült menedzselni az elmúlt években, ráadásul a Bajnokok Ligája szereplések rendszeres elmaradása is komolyan sújtotta a csapatot anyagi értelemben.
A célok eléréséhez mindkét csapatnak a győzelem és a 3 pont megszerzése szükséges a találkozón. Londonban elég régen, 2014.02.14-én játszottak legutóbb döntetlent bajnokin, azóta mindig billent a mérleg nyelve valamelyik irányba. Sose voltam jó a tippelésben, bármit is mondok, úgyis az ellenkezője jön majd be. Úgyhogy most azt mondom, hogy bár reális a döntetlen, a Manchester United fog nyerni.
A mai napon a Manchester United - Barcelona párosítással foglalkozunk. Nem akármilyen mérkőzést játszott egymással ismét a két Bajnokok Ligáját érdemlő klub. Azt gondolom, hogy elég magasra tette az Európa-ligában ez a két csapat a lécet, már ami a párharcok minőségét illeti. Könnyű lenne azt mondani, hogy a tegnapi mérkőzésen Antony váltotta Weghorstot a félidőben és egyből megváltozott a United játékának a képe. Ez minden bizonnyal egy sokkal inkább megtervezett folyamat része volt. A Manchester United a fent látható módon 4-2-3-1-s felállással állt ki, azonban a mérkőzés során nagyon gyakran váltott át a 4-1-4-1-es felállásra. Fred ugyanis árnyékként követte De Jongot a mérkőzés nagy részében. Fernandes kezdett az első félidőben a jobb szélen, míg Sancho játszott középen irányítót. Fred és a ,,szúnyog" magatartás, ahogy Ten Hag a mérkőzés utáni interjúban kiemelte. A játékosok átlagos pozíciójára pillantva láthatjuk, ahogy a Unitednél valóban kirajzolódik a 4-1-4-1-es felállás. A Barcelona oldalán azt figyelhetjük meg, hogy a csapatuk látszólag teljesen eltolódott a pálya jobb oldala irányába. Jellemző volt a Barcelona támadásaira, hogy a jobb oldalon törték át a United falat, majd a bal oldalra forgatták át a játékot. A Fernandes által ,,kiharcolt" tizenegyesnél is ezt láthattuk. Gyakorlatilag egy beadás után Varane és AWB egymás elől csúsztatták el a labdát, amit a hosszú oldalon Baldé igyekezett összeszedni, a hátra kisegítő Fernandessel a tizenhatoson belül pedig összeakadt.
Mi változott a fordulás után? Az addig a balhátvéd posztján kevergető, állandóan üresen a támadásokhoz fellépni tudó Balde hátra szorult. Fernandessel ellentétben Antony agyig fel volt tolva, így a Barca nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ott hagyja üresen. Pontosabban kétszer-háromszor megengedte, aminek eredményeként többször kiugrott a United szélsője Antony. Sancho kiment a bal oldalra szélre, Rashford csatárt játszott. Elkezdte a United a labdákat lövöldözni a Barca két szélsőhátvédje által maguk mögött hagyott területekre. A Sancho-Rashford-Antony trióban óriási sebesség van. Fred egyenlítő gólja előtt a Barcelona több alkalommal is hibázott. A hazai csapat nagyon magasan presszingelte le a spanyol ellenfelét. Antony gólja előtt is hasonló szituációkat láthattunk. Ismét a United bal oldalán sikerült több párharcot is megnyerni a Barcelona ellen, amivel a labda a második blokkolt lövés után került át Antony oldalára. Ami nem jött össze Garnachonak, az összejött Antonynak. Nagyon rég láttam ennyire feltüzelt, egymásért a pálya minden centiméterén küzdő játékosokat. Nem ez volt a legszebb mérkőzése idén a csapatnak, azonban azt az alázatot, amit beleraktak a Barcelona elleni visszavágóra, azt nagyon tudom értékelni. Lewandowskit, De Jongot szinte szó szerint a földbe döngölték a United játékosai. Fredet nem szoktam sűrűn dicsérni, azonban tegnap nem is a rúgott gól miatt dicsérném meg, sokkal inkább, ahogy De Jongot igyekezett semlegesíteni. Casemiro és Fred ellen tegnap nem sokan játszottak volna szívesen a középpályán. Egészen egyszerűen 1-2 kósza alkalomtól eltekintve áthatolhatatlanok voltak. Nem beszélve a Varane - Martinez párosról. Ahogy ők fanatizálják egymást és látszik minden gesztusukon, hogy figyelik a másik cselekedetét az elképesztő volt. Most már tudjuk, hogy a következő túra ismét Spanyolországban lesz, így azt mondom, hogy a téli Unitedes spanyol kiruccanás egyre inkább a legokosabb döntés volt Ten Hagtól. A holland mester tegnap nagyon jól cserélt bele a mérkőzésbe. Egy szónak is száz a vége, nagyon nagy élmény volt ezt a két mérkőzést végig nézni. Eredménytől függetlenül azt gondolom, hogy nagyon jó reklám volt ez a második számú európai sorozatnak.
Every Goal | Manchester United v Barcelona | Beckham, Rooney, Scholes, Giggs
A világ egyik legnépszerűbb és legnagyobb klubja, az FC Barcelona kötelékében nyolc éve pallérozódó Yaakobishvili Áron lapunknak többek között arról nyilatkozott, miért lenne különleges, ha az U19-es korosztállyal megnyerné az UEFA Ifjúsági Ligát, mit próbál ellesni az első csapat edzésein kapuskollégáitól, Marc-André ter Stegentől vagy éppen Wojciech Szczesnytől, mire van leginkább szükség a La Masián az érvényesüléshez, hogyan birkózik meg a médiafigyelemmel és hogyan látja helyzetét a katalánoknál, van-e esélye tűzközelbe kerülni.
- Háromból kettő! - Már csak az UEFA Ifjúsági Liga van hátra - mondta a Nemzeti Sportnak a 19 éves Yaakobishvili Áron, aki nyolc éve nevelkedik az FC Barcelona kötelékében. - Pazar idényünk lehet, hiszen márciusban megnyertük a Király-kupát (Copa del Rey Juvenil - a szerk.), a múlt hét végén az Espanyol legyőzésével biztossá tettük a bajnoki címet, míg április végén az ifi BL-ben juthatunk csúcsra. Úgy tudom, még sohasem fordult elő a Barcelonánál, hogy egyazon korosztály mindhárom sorozatot megnyerje, azaz triplázzon, szóval, történelmet írhatunk.
- Amiből ön is kiveszi a részét: hogy mást ne említsünk, a VfB Stuttgart elleni ifi BL-negyeddöntőben kilenc védéssel járult hozzá a továbbjutáshoz! - Tízezer néző előtt léptünk pályára Németországban, ami önmagában nagyszerű élmény volt, de szerencsére nem csak a hangulat miatt marad emlékezetes a párharc. A klubomban ez volt az idény legnehezebb meccse, és nemcsak azért, mert az ellenfél játékosai rendesen megdolgoztattak, hanem mert óriási volt a tét, nagy nyomás alatt futballoztunk. Odaadóan küzdöttünk, mindenki odatette magát, csapatként harcoltuk ki a négy közé jutást, és örülök, hogy én is hozzátettem a magamét ahhoz, hogy karnyújtásnyira kerüljünk a döntőtől - ehhez persze le kell győznünk az AZ-t.
Yaakobishvili Áron a magyar korosztályos válogatottakban szerepelve többször is emlékezetes teljesítményt nyújtott. Legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy márciusban az U19-es elitkör utolsó, Izland ellen 1-0-ra megnyert mérkőzésén tizenegyest védett, majd miután a játékvezető újrarúgatta a büntetőt, ismét hárított, előbb a bal alsó, majd a jobb felső sarok felé tartó labdát ütötte ki.
„Tudtam, hogy ez lesz az utolsó meccsem az U19-ben, ezért nagyon motivált, hogy kapott gól nélkül jöjjek le a pályáról. Amikor a negyedik percben befújták a tizenegyest, azt mondtam magamnak, mindegy, hogyan, csak valahogy meg kell fognom, mivel szerettem volna Jeremiás Gergő szövetségi edzőnek és stábjának meghálálni a profi munkáját - szerencsére sikerült, egymás után kettőt védtem. Noha a kitűzött célunkat nem értük el az elitkörben, szép emlékként marad meg az Izland elleni befejezés. Az a célom, hogy az U21-es magyar válogatottba meghívást kapjak, és kivívjam a helyemet a kezdő tizenegyben.”
Új cél: kezdőnek lenni az U21-es magyar válogatottban
- Az Ifjúsági Ligában ön az első számú kapus, a harmadosztályú Barca B-ben pedig három bajnokin lépett pályára az évadban. Hogyan értékeli a helyzetét? - Megbecsülöm, hogy az ifi BL-ben sok lehetőséget kaptam, ám természetesen szeretnék minél többet a lehető legmagasabb szinten védeni. Mindennap a Barcelona B-vel edzek, de nem egyszerű lehetőséghez jutnom. A csapatnál két kapusnak is szerződése van a tartalékokkal, míg nekem csak az U19-esekkel, a papírok miatt macerásabb a szerepeltetésem - egy meccsen legfeljebb három utánpótlás-szerződésű futballista játszhat. Ha az U19-esek a hétvégén fontos mérkőzésen lépnek pályára, pénteken szólnak, hogy számítanak rám a korosztályomban, úgyhogy megkapom a meccsterhelést.
- Meg sem említi az első csapatot!? - Időnként felvisznek, az idényben három La Liga-mérkőzésen neveztek a cserék közé. Nyilvánvalóan úgy tartottam a csapattal, hogy tudtam, nem kapok játéklehetőséget, ám még a kispadra leülni is óriási élmény egy ekkora klubnál. Ha az első kerettel edzhetek, mindig azzal a hozzáállással veszek részt, hogy ellessem a praktikákat: figyelem, mit csinál a pályán Marc-André ter Stegen vagy éppen Wojciech Szczesny, hogyan reagálnak egy-egy helyzetre, milyen technikával védenek, hogyan irányítják a védelmet. Persze nem másolni akarom őket, hiszen nekem is megvan a stílusom, de igyekszem beépíteni a játékomba a tőlük tanultakat.
Hogyan írná körül a saját stílusát?
- Stabil kapusnak tartom magam, akiben a vonalon mindig benne van a nagy védés lehetősége azokban az esetekben, amikor szüksége van a csapatnak a bravúrra. Mindkét lábammal magabiztosan passzolok, ívelek, amit nagyon sok munkának köszönhetek, nem a velem született tehetségem miatt vagyok jó a labdával.
Az FC Barcelona U19-es csapata április 25-én a svájci Nyonban, az UEFA főhadiszállásán lép pályára az Ifjúsági Liga elődöntőjében, ellenfele az AZ lesz - a hollandok szakmai stábjának tagja Szénási Béla, aki az akadémia vezető kapusedzője. Az egymérkőzéses párharc győztesére április 28-án a török Trabzonspor és az osztrák RB Salzburg győztese vár. Ha a korábbi 23-szoros brazil válogatott védő, Juliano Belletti által irányított FC Barcelona elhódítja a trófeát, a sorozat történetének legeredményesebb klubja lesz három elsőséggel.
Harmadik ifi BL-győzelmére tör a Barca
- Rossz alapképességekkel aligha vették volna fel annak idején… - Nyolc éve tartozom az FC Barcelona kötelékébe, és utólag úgy látom, elképesztően nehéz bekerülni a La Masiára, megragadni pedig még inkább. Óriási a konkurencia, minden évben az a kérdés, vajon folytathatod-e az akadémián. Csak az érvényesül és jut játéklehetőséghez ebben a közegben, aki mindennap keményen odateszi magát, megfeszül az előrelépésért, máskülönben lemorzsolódik. A mentalitásom rengeteget tett hozzá a fejlődésemhez, sokszor észre sem vettem, mennyit adott. Az is sokat segít, hogy technikás, gyors játékosokkal edzek kiskorom óta, nagy az iram, hirtelen kell jó döntéseket hozni. Minden téren sokat léptem előre, ám nem azért, mert a Barcelonánál valami trükköt vagy csodamódszert alkalmaznának, hanem mert az alapokat magas szinten csinálják.
- Volt olyan időszaka az utánpótlásban töltött években, amikor bármilyen okból kifolyólag megkopott a motivációja, nem teljes odaadással futballozott? - Egyik legfőbb erényemnek tartom, hogy belülről fakad a motivációm, sohasem kellett noszogatni. Mindig is meg akartam felelni a saját magammal szemben támasztott elvárásoknak, ez vitt előre. Sok tehetséges fiatalt láttam, aki nem hozott ki magából mindent, nem feltétlenül azok a kortársaim vitték a legtöbbre, akik kamaszként a legnagyobb ígéretek voltak. Rengeteg tényező miatt el lehet csúszni a felnőttfutball felé vezető úton. Az egyik legfontosabbnak azt tartom, hogy az ember ne szálljon el önmagától. Mivel a világ egyik legnagyobb klubja a Barcelona, minden korosztályt, mérkőzést, játékost kiemelt figyelem övez, és ezt meg kell tanulni feldolgozni - szerényen, alázatosan kell dolgozni akkor is, ha felkap a sajtó.
- Mint például amikor a Király-kupa nyolcaddöntőjében védés után panenkázva szerzett góljával lőtte tovább csapatát a Damm elleni tizenegyespárbajban. Miként kezelte, hogy a csapból is az folyt, milyen mozdulattal emelte a labdát kapusként a hálóba? - Nem szoktam olvasgatni a rólam írt cikkeket, ám egy ilyen gól után nyilván nehéz elkerülni, hogy ne találkozzak a videóval az interneten, a közösségi médiában. Próbálom függetleníteni magam a visszhangoktól, és szerintem jó vagyok abban, hogy a kívülről érkező nyomást nem élem meg teherként. Tudom, melyik klub játékosa vagyok, és úgy érzem, profitálok abból, ha már ebben a korban tapasztalom, milyen a média keltette zsivaj, felnőttszinten szerintem ez már nem zavar majd, biztosan nem ér meglepetésként.
Nem csupán Yaakobishvili Áron pallérozódik külföldön jegyzett csapatban a tehetséges magyar fiatalok közül - hogy messzebbre ne menjünk, testvére, a 20 éves Yaakobishvili Antal is La Liga-csapatban nevelkedik, a Girona belső védőjeként a spanyol élvonalban, a Király-kupában és a Bajnokok Ligájában is játszott kezdőként, ám jellemzően a tartalékcsapatban veszik számításba. A Bundesliga-klubok közül többnél bontogatja szárnyát honfitársunk, a Wolfsburgban például Mándity Márkó, aki 17 éves kora ellenére az U19-es csapat meghatározó tagja támadó középpályásként. Az RB Leipzigben nevelkedik Kányai János (16), a kapus az U17-eseknél szerepel, míg a Bayer Leverkusennél Szép Márton (17) próbál betörni támadóként a felnőttfutballba. A Németországban szereplők közül Fenyő Noah tart a legelőrébb, az Eintracht Frankfurt II 19 éves középpályása már a Bundesligában és az Európa-ligában is ült a padon, míg klubtársait, Lisztes Krisztiánt (19) és az amerikai színeket választó Harangi Aident (19) rendre a tartalékcsapatba nevezik. Olaszországban Galántai Tamás (19) a Torino játékosaként súlyos sérülése után visszatérésén dolgozik, ahogyan a Parma kötelékébe tartozó Roberto Ozzano (17) is műtét után lábadozik. A Premier League-csapatok közül a Liverpoolban pallérozódik Farkas Erik (15), aki nemrégiben az angol U16-os válogatottba kapott meghívást. A korosztályos szinten az albánokat erősítő Leon Myrtaj (17) a Tottenham második csapatában bizonyít, míg Martin Pejcsev (16) a West Ham U18-as együttesében és bolgár színekben szállítja középcsatárként a gólokat - ő már magyar korosztályos válogatottban is szerepelt. Az U19-es válogatottban szereplő Németh Hunort (18) a dán FC Köbenhavn egyik legnagyobb tehetségeként tartják számon, az osztrák U-válogatott Jánó Zétény (20) a Red Bull Salzburg kölcsönjátékosaként a Grazer AK-ban gyűjt értékes tapasztalatokat a felnőttfutballban, Kovács Bendegúz (18) az Ajax ifijében tesz fontos lépéseket, míg Ognjen Ugresicst (18), a Partizan szerb-magyar kettős állampolgárságú fiatalját a helyi sajtó szerint már a Manchester United figyeli.
- Márciusban töltötte be a tizenkilencet. Mikor törhet be a felnőttfutballba? Van esélye tűzközelbe kerülni Barcelonában? - Nem szeretek túl sokat gondolkodni ezeken, csak erre az évadra összpontosítok. Mondhatok bármit, tervezhetek előre, de ha április végén megnyerjük az ifi BL-t, teljesen új helyzetbe kerülök, s az is befolyásolhatja a jövőmet, ha nem sikerül a triplázás. Az év legfontosabb meccsei várnak ránk, ezért csak az idény végén foglalkozom azzal, mi a legjobb a fejlődésem szempontjából. A felnőtteknél tisztában vannak a képességeimmel, ha velük edzek, José de la Fuente kapusedző már úgy vár, hogy az előző meccsemből felkészülve elmagyarázza, mit kellett volna jobban, máshogy csinálnom. Ez is jelzi, jó kezekben vagyok.
- Mit jelent önnek, hogy az FC Barcelonában futballozik? - Nagyon kevés külföldi járja végig kiskorától kezdve a ranglétrát a La Masián, ezért óriási eredménynek tartom, hogy itt lehetek, hálás vagyok érte. Rengeteget tanultam és fejlődtem az akadémián, mindent ennek a klubnak a köszönhetek - nemcsak arra gondolok, milyen kapus, hanem hogy milyen ember lettem. Emlékszem, tízévesen a rajongójukként tekintettem a felnőttjátékosokra, olyan voltam, mint a kissrácok, akik autogramért ácsingóznak a kerítés mellett. Nyolcadik évemet töltöm itt, ezért már nyilván nem szájtátva közlekedem közöttük, mindennapossá vált, hogy világsztárok veszek körül. Jó látni, hogy a korábbi csapattársaim közül többen is meghatározó szerepet töltenek be a felnőtteknél, mint például Pau Cubarsí, Lamine Yamal vagy akár Héctor Fort. Szurkolok nekik, hiszen nem is olyan régen még együtt játszottunk és iskolatársak voltunk.
- Kapusként nem lehet egyszerű kivárni a sorát, több türelemre van szükség. - Nem biztos, hogy itt a türelemről van szó, azon múlik sok, miként ragadom meg a lehetőségeket - például az ifi BL-ben, a Barca B-ben vagy a felnőtteknél az edzéseken. Szerintem a futballban a kapusé a legnehezebb poszt, ezért megértem, ha a vezetőedző a Bajnokok Ligájában vagy a La Ligában nem egy tizenkilenc évest akar betenni a csapatba, viszont előbb-utóbb pályára kell lépnem, hogy kiderüljön, felnőttem-e a feladathoz vagy sem. Van, aki az én koromban teljesen érett, más pedig huszonöt évesen sem az. Úgy érzem, készen állok arra, hogy felnőttszinten megmutassam magam, az a célom, hogy ez minél hamarabb sikerüljön.
Korábban is sejtettem, kiváló játékos lehet, hiszen nagyon jó híre van, s valóban élmény vele dolgozni: profi a mentalitása és kiemelt képességű labdarúgó. Maximálisan nyitott felénk, mindent megtesz, amit kérünk tőle. Csapattársait segíti, csak pozitívan nyilvánul meg, látszik rajta, hogy fontos neki a válogatott. Játéképítésben is lehet rá számítani. Ezenfelül győztes és versenyzőtípus, lehet rá számítani a nehezebb pillanatokban. A legmagasabb szintet is megcélozhatja, bármit elérhet, hiszen megszállott, mindig jobb akar lenni.
tags: #man #utd #barcelona #szakertoi #velemenyu
