Felejthetetlen Pillanatok: A Futballhirdetések Aranykora

Minden valamirevaló sör-, üdítőital-, sportfelszerelés- és parfümgyártó cég tudja, hogy ha nem rukkol elő valami ötletes és maradandó reklámmal a futballrangadók idejére, akkor labdába sem rúghat vásárlóinál. Így persze nem csoda, hogy évről évre és bajnokságról bajnokságra egyre több vállalat áll elő szuper kisfilmekkel, melyek főhősei általában az adott versenyen szereplő legnagyobb sztárok.

Nosztalgikus érzés ragadja el az embert, ha visszanézi ezeket az időtlen reklámokat, melyeknek középpontjában a futball áll. A futballal kapcsolatos reklámok nem olyanok, mint a szokásos, két sorozatepizód közt futó hirdetések. Nemcsak a sztárfocisták felvonultatása, de a legkeresettebb rendezők felkérése is hozzátartozik a tökéletes focireklám elkészítéséhez.

Az ismert mozifilmes rendezők is szívesen adják a nevüket ezekhez a promóciós anyagokhoz - már ha valamelyik nagy sportszergyártó a megrendelő, a főszereplők pedig Messi és Ronaldo-kaliberű megasztárok. Az elmúlt két évtizedben olyan nagyságok élték ki a kreativitásukat ebben a formában, mint Guy Ritchie, John Woo, Terry Gilliam vagy Alejandro González Iñárritu.

A Nike úttörő és epikus kampányai

A kezdetek: Szürreális harcok és reptéri bűvészmutatványok

Az egyik első fecske, már ami a mozifilmes minőségű reklámok műfaját illeti, a Tarsem Singh (A sejt, Zuhanás, Tükröm, tükröm) által rendezett Good vs. Evil volt. A ‘96-os Eb-hez időzített kisfilmben maga a Sátán ereszti össze a világ legnagyobb sztárjait saját pokoli seregével egy túlvilági arénában.

A bíró szó szerint vak, a partjelzők vérszomjas dobermanokkal vannak felfegyverezve, a pokolfajzatok pedig minden piszkos trükköt bevetnek Cantona, Figo, Maldini és Ronaldo ellen. Paolo Maldini nem ijed meg tőlük, és Oscar-díjat érő alakítással, egy kissé naiv, „talán barátságosak” megjegyzéssel próbálja nyugtatni csapattársait. Az agresszív fickók Figót arccal a földre küldik és kis híján arcon tapossák, Patrick Kluivertet mellkason rúgják, Ian Wrightot pedig lefejelik, amikor reklamálni mer a vak bírónak.

De Maldini becsúszása változtat a csapat szerencséjén, az olasz védő ívelése után a labda végül Ronaldóhoz kerül, aki látványos cselek után a Királyhoz, azaz Eric Cantonához passzol. A francia támadó védjegyeként felhatja gallérját, majd egy „au revoir” kíséretében kilövi a főgonoszt és megnyeri a meccset. Tarsem szabad kezet kapott arra, hogy kiélje a szürreális fantáziáit, és a stílusa egyértelműen fel is ismerhető.

A 90-es és kétezres évek focireklámjaiban a futballisták legtöbbször mint akcióhősök tűntek fel, hogy nem túl életszerű helyzetekben demonstrálják a különleges képességeiket. A Nike 98-ban, a franciaországi vébé előtt egy másik koncepcióval állt elő: a leszerződtetett játékosoknak nem kell kosztümöt húzniuk, csak azt tenniük, amiben a legjobbak: futballozniuk. A márka által megcélzott életérzés ideális képviselőit a brazil válogatott tagjaiban találták meg.

A hongkongi akcióisten, John Woo által rendezett Airportban Ronaldóék önfeledt labdazsonglőrködésbe kezdenek a reptéren, miközben nemcsak egymást, de a biztonsági őröket is kicselezik, és közben szól a vérpezsdítő szamba. Szegény Ronaldo, nézzenek csak rá. Annyira unatkozik a reptéren, mint bármelyikünk. A repülőgépe biztos drónok, vagy egy, a prágai járaton randalírozó részeg utas miatt késik.

Szóval előveszi a kedvenc focilabdáját, elkezd dekázni, trükközni, és máris kitör a káosz. A biztonsági őr persze üldözni kezdi a srácokat, és valószínűleg kis híján szívinfarktust kapott, amikor Rivaldo egy helikopterből kipattanva rúgja tovább a labdát Ronaldónak, aki kapura lövi, azaz két fémoszlop közé próbál betalálni - és az egyiket telibe trafálja. Ez a kudarc talán az 1998-as vb-t vetítette előre?

A Dél-Korea és Japán közös rendezésű vébéjét beharangozó reklámban sincsenek felesleges sallangok, csak 24 sztár, akik hármas csapatokban mérkőznek meg egymással. A körülmények persze nem hétköznapiak, egy börtönszigeten vagyunk, a pálya pedig egy óriási ketrec, ahová felülről dobja be a labdát a porondmester Cantona. A reklám első tíz másodpercében Figo kétszer is bebőrözi a meccsre várakozó Ronaldót, de Roberto Carlost már nem sikerült neki. A brazil védő elveszi tőle a labdát, és megkezdődik a csata. A fiatal Cristiano Ronaldo is feltűnik egy pillanatra, de ezúttal nem róla szólnak a dolgok, ő inkább csak nézi Figo és Ronaldiho párharcát, és ahogy a két válogatott az ő vezetésükkel kiözönlik a pályára.

„Joga bonito! Repülőterek! Ketrecek! Nosztalgikus érzés ragadja el az embert, ha visszanézi ezeket az időtlen reklámokat, melyeknek középpontjában a futball áll. A Nike által készített „Joga Bonito”-sorozat (amely portugál nyelve annyit tesz, hogy „gyönyörűen játszani”) rövidfilmekből állt, és a sportágban érezhető cinizmussal kívánta felvenni a harcot úgy, hogy a képességeket és az eleganciát állítja a középpontba. Az ösztönösen laza Eric Cantona volt a narrátor, és a filmek legtöbbször a brazil futballistákat mutatták be a színfalak mögött. Amikor gyerek voltál, minden könnyen ment. Nem féltél merésznek lenni.

Ronaldinho az edzés előtt kap két sportcipőt, hogy próbálja ki, mit tud vele. Megmutatja. A videó persze nem volt valódi, számítógéppel szerkesztették át, de ez valójában kit érdekelt? Az ég egy adta világon senkit. Sőt, a reklám vírusként terjedt a neten, és az első olyan felvétel volt, amely több mint egymillió nézőt generált a YouTube-on.

Új korszak: A rendezők ereje és a játék mélysége

2008-ban jött Guy Ritchie, és egy olyan zseniális kisfilmet készített a Nike számára, amivel azonnal új fejezetet nyitott a focis reklámok történetében. Ezt például nem más, mint Guy Ritchie rendezte, aki egy egészen különös perspektívát álmodott meg. Az alkotás a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokságra készült, melynek Ausztria és Svájc adott otthont.

Többek közt azért volt úttörő, mert bebizonyította, hogy a CGI-trükkök segítségével vissza lehet adni a játék intenzitását és szépségét. A háromperces hossza miatt eleve online fogyasztásra készült klipben végig egy Arsenal-játékos szemszögéből élhetjük át a pályán belüli és kívüli történéseket, mintha csak egy élőszereplős videójátékban vennénk részt. Látjuk az edzéseket, a meccseket, a bulikat, és még azt is, amikor hősünk a komoly fizikai megterhelés miatt kidobja a taccsot - kétszer is.

A meg nem nevezett holland játékos a cserepadról jut el odáig, hogy az Arsenal egyik sztárja lesz, majd a válogatottban is bizonyíthat a Ronaldo vezette Portugália ellen. A műben olyan világsztárok tűnnek fel, mint Ruud van Nistelrooy, Cesc Fábregas, William Gallas, Wayne Rooney, Cristiano Ronaldo, Ronaldinho, Marco Materazzi, Zlatan Ibrahimovic, Nani és Arséne Wenger.

Guy Ritchie magasra tette a lécet, de két év múlva jött az Oscar-díjas Alejandro González Iñárritu, és helyből átugrotta. A 2010-es dél-afrikai világbajnokság elé időzített rövidfilm elképesztően látványos meccsjelenetek közben azt villantja fel rövid montázsokban, hogy a pályán hozott rossz és jó döntések milyen hatással lehetnek, nemcsak a játékosok, de a szurkolók millióinak életére is. Rooney elad egy labdát, mire lelki szemei előtt már meg is jelenik, ahogy odahaza, Angliában közellenséggé válik, az újságok a címlapokon átkozzák ki, és nem sokkal később már egy lakókocsiban tengődik.

Ettől a víziótól szerencsére észbe kap, visszaszerzi a labdát, és a jövője átíródik: lovaggá üti a királynő, mindenki a Wayne nevet adja az újszülöttjének, és még Nadalt is elveri pingpongban. Ugyancsak Nike, és a jövő kezdete. Szerintük ez volt a 2010-es labdarúgó-világbajnokság egyik legjobb promóciója. A Dél-afrikai Köztársaságban megrendezett viadal szüneteiben sokszor feltűnt, unásig néztük, de sokadszorra is érdekes volt látni, mi is motiválja igazán kedvenceinket. Bár reméljük, csak a filmben...

A brazíliai világbajnokság előtt Jonathan Glazert (Szexi dög, Születés, A felszín alatt) kérte fel a Nike, hogy alkosson valamit a sztárjaival. Az ő újítása, hogy meccsjelenetet nem látunk, csak azt, ahogy a játékosok készülnek a nagy napra, és közben folyamatosan nő a feszültség.

A Nike a vébéhez időzítve rendelt még egy reklámot, a Risk Everythingnél kicsit mainstreamebbet. Az alapötlet ugyanaz, mint Tarsem 2007-es avatáros reklámjában, csak grandiózusabb a kivitelezés. A négyperces rövidfilmben egy angol külváros pályáján kamaszok fociznak egymással, és közben kedvenc játékosaik bőrébe képzelik magukat, épp úgy, ahogy azt a világon mindenki megteszi ebben a korban.

Pár nappal a vébé nyitánya előtt a Nike előrukkolt még egy meglepetéssel, egy ötperces animációs filmmel. A stílusában A hihetetlen családra emlékeztető alkotás története szerint a jövőben Riberyt, Iniestát és társaikat egy gonosz tudós klónokra cseréli le, hogy ezzel kiiktassa a játékból az emberi tényezőt, vagyis a hibázás lehetőségét.

A 2016-os franciaországi Európa-bajnokság előtt is egy komplett kisfilmet hozott ki a Nike, ami a klasszikus hollywoodi testcserés vígjátékok alapötletét vette kölcsön. Ronaldo az egyik meccsen összeütközik egy nézővel, egy angol tinivel, és másnap reggel már egymás testében ébrednek fel. Párhuzamosan láthatjuk, ahogy az angol kiskamasz Ronaldo villájában bénázik, és azt, ahogy a világsztár egy tipikus angol iparvárosban próbál boldogulni.

A Pepsi kreatív világutazásai

Szumósoktól a Vadnyugatig

Tarsem a kétezres években legalább egy tucatnyi focis reklámot készített a Pepsinek. A közös ezekben a reklámokban, hogy a küzdelem tétje mindig egy doboz (vagy egy raklapnyi) kóla. Volt olyan, amelyikben a sztárjátékosok középkori díszletek közt bohóckodtak, egy másikban szumóbirkózókkal meccseltek, de sikerült nekik szörfözés közben is pörgetni a labdát.

A 2002-es, Dél-Korea és Japán által megrendezett labdarúgó-világbajnokságra készült a Pepsi emlékezetes reklámja, melyben olyan sztárok szerepeltek, mint David Beckham, Raul, Roberto Carlos, Juan Sebastian Veron, Emmanuel Petit, Rui Costa és Edgar Davids.

Ez a klasszikus reklám visszarepít minket a Vadnyugatra, ahol a Manchester United játékosai besétálnak egy szalonba, ahol kik ülnek? A Real Madrid „galaktikusai”. Beckham kér egy italt, de Casillas lecsap rá és megissza. A két fél odakint intézi el a nézeteltérést, mint ahogy futballistákhoz illik, egy büntetővel. Tarsem ebben a Pepsi-reklámban is a szokásos dramaturgiát használja: a négy főszereplőnek egy pályaudvaron kell a kóláért megküzdenie egy rögtönzött meccs keretében.

Az Adidas a játék igazi szellemét ünnepli

Gyermeki képzelet és a sztárok közelsége

Zidane, Beckham, Del Piero, Kahn és a többi nagy sztár elindul a portugáliai rendezésű Európa-bajnokságra, és mivel mással is mennének, mint robogókkal. Menet közben megállnak, hogy parkokban és megyehármas pályákon játsszanak egyet a nép egyszerű gyermekeivel. Az Adidas imázsfilmjének világos az üzenete: a legnagyobb sztárok is csak olyanok mint mi, a játék öröme és nem a pénz mozgatja őket.

Az Adidas legcukibb alkotása. A sportszergyártó a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokságra alkotta meg az alábbi kisfilmet, melyben két kisfiú, José és Pedro csinálnak maguknak saját focicsapatot. Amikor gyerek voltál, minden könnyen ment. Nem féltél merésznek lenni. A 2006-os labdarúgó-világbajnokság nem volt igazán emlékezetes a legtöbb szurkoló számára, de az Adidas reklámja nagyon is az maradt.

A fiúk még csak meg sem lepődnek, amikor a kiválasztott világsztárok megjelennek a grundon, azonnal magukra öltik a szigorú edzők szerepét. A szupersztárdömping pedig garantált. Minden nagy név benne volt: Zidane, Kahn, Raúl, Lampard, Beckham, Kaká… Defoe! Számítógépes technika segítségével még Beckenbauer és Platini is beszállhatott a játékba. Az ötlet zseniális, két kissrác képzelete irányítja a történéseket.

Egyéb emlékezetes reklámok

Carlsberg: A legendák visszatérnek a pályára

Az öregfiúk csapata reggel felszedi az egymást cukkoló játékosokat a hétvégi meccsre. Főszerepben csupa legenda: Peter Shilton, Des Walker, Bryan Robson, Stuart Pearce, Chris Waddle, Peter Beardsley, Peter Reid, Terry Butcher, Alan Ball, Jack Charlton, Bobby Charlton, valamint az edző, Sir Bobby Robson.

A reklámfogyasztás változásai és a jövő

A televíziós reklámfogyasztás már kicsit (?) megváltozott, akárcsak ha az elmúlt tíz évet vesszük is alapul. Ma jóval több reklámot nézünk az interneten, és a legtöbben alig várják, hogy öt másodperc múlva rábökhessenek a „skip ad” feliratra, és átléphessenek a reklámon. Manapság már elképzelhetetlen, hogy egy futballreklámnak még az epizódszerepeit is ne futballsztárok (vagy egyáltalán: sztárok) játsszák, mint ahogy az is gyakori, hogy híres rendezőket kérnek fel egy-egy ilyen kisfilm elkészítésére (John Woo, Guy Ritchie).

Idén nem vitték túlzásba a promóciót a nagy sportszergyártók, a pandémia miatt valószínűleg nem tudták eldönteni, hogy ildomos-e ilyen körülmények közt egy látványos szuperprodukcióval ünnepelni a közelgő Európa-bajnokságot. A Coca-Cola és a Nike videója megalapozza a hangulatunkat, és előcsalogatja focikedvünket, ha esetleg eddig háttérbe szorult volna.

A legemlékezetesebb futballreklámok összefoglalója

tags: #foci #vb #reklamok #regi

Népszerű bejegyzések:

• A teljes El Clásico rangadó megtekintése
• Az UEFA Pro licence megszerzése
• a szolnoki kosárlabda jövője
• Modern horgászversenyek Magyarországon
• U19-es Válogatott Kihívások