A labdarúgás technikai alapjai és edzésgyakorlatok a sikeres játékért
A technikai foci gyakorlatok és gyakorlatok célja a játékosok technikájának és képességeinek fejlesztése. A játékosok egy idő alatt fokozatosan megtanulják a koordinációt és az alapvető motoros szokásokat, amelyekre szükségük van a futballjátékkal kapcsolatos problémák megoldásához. A döntéshozatali folyamat nagyon összetett, és a játékosok nemcsak a többi csapat mozgására, hanem saját csapattársaikra is reagálnak. Ezekre a problémákra a leghatékonyabb megoldások kiválasztása magas fokú labdabirtoklást és motorikus képességek széles skáláját igényli a magasabb szintű fociban.
Ezeket a technikai foci készségeket különféle progresszív technikai foci gyakorlatokon sajátítják el. A technikai gyakorlatokat először ellenállás nélkül kell elvégezni, hogy a játékosok kényelmesen tegyenek hibákat és tanuljanak. A cél az, hogy ezeket a technikai készségeket végül adaptív és rugalmas módon lehessen végrehajtani a pályán, a játékosoknak meghozandó döntések meghozatalával együtt. További gyakorlatok áttekintéséhez lásd: Futballfúrók. Ha konkrét típusú edzési gyakorlatokat szeretne keresni, tekintse meg a Futballfúrók.
A labdarúgás technikai elemei és azok gyakorlása
A labdarúgás technikai elmei közül a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban. Érdemes előnyben részesíteni a koordinációs gyakorlatokat a labda nélküli gyakorlatokkal szemben, ezért ezt az oktatásnál is figyelembe kell venni. Az egyes technikai elemek készségszintű végrehajtásakor az izomérzékelés veszi át a fő szerepet. Érdemes megjegyezni, hogy az oktatónak a bemutatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni.
Labdavezetés
Labdarúgásban labdavezetésen a labdának a lábfej valamely részével történő tudatos irányítását és egymás utáni terelgetését értjük. Érzékelhető, hogy a labdával a játékos rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal folyamatos kapcsolatban van, amelyet sok tényező befolyásol. A labdavezetés az egyik legfontosabb technikai elem, a szakember a labdavezetéssel kezdi az oktatást. A játékosnak irányítania kell a labdát, és nem fordítva, a labda a játékost. A sok érintés nagymértékben fejleszti a tanítványok labdaérzékét, ami a labdarúgás alapvető követelményeihez tartozik.
A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni. A labdát belső csüddel, teljes csüddel és külső csüddel is érinthetjük. Az érintés egy „aprócska” rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni. A kezdő játékosok a labdavezetés első kipróbálásakor gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a kelleténél nagyobb mértékű az erőközlés, a mozgás akadozik, ami ritmuszavarhoz is vezethet.
Labdavezetési gyakorlatok
- Először egyenes vonalban helyezzük el a labdát, majd a labdavezetést akadályok megkerülésével kell végeztetni. Az akadályok lehetnek egyenes vonalak, különböző mértani alakzatok, bóják, leszúrt és függőlegesen leengedett rudak.
- A nehézségi fokot az akadályok térbeli elhelyezésével (egyenes vonal, cikk-cakk vonal) és az akadályok egymás közötti távolságának a változtatásával érhetjük el.
- A kezdő, 5-7 éves korosztálynál az egyenes vonalban lerakott bóják kerülése helyett a cikk-cakk vonalban történő labdavezetést ajánljuk, hogy a tanítványok sikeresen tudják megkerülni.
- A szlalom labdavezetés meghatározott érintési felülettel különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják között.
- Fogójáték labdavezetéssel a pálya meghatározott vonalai mentén. Szalagszerző labdavezetéssel a pálya meghatározott területén.
- Váltóversenyek bóják és karók megkerülésével belső csüddel és külső csüddel.
A készségszinten történő labdavezetésnél a figyelem nem a labdára irányul, hanem a saját és az ellenfél játékosainak a mozgására, helyezkedésére. Érdemes leszúrható vagy a bójákba helyezhető kerülő karókat használni, így nem a talajon lévő bójákat nézi a tanítvány. A labdavezetést a védőjátékostól távolabbi lábbal kell végrehajtani, hogy a testükkel minél jobban tudják a labdát fedezni. A leghatékonyabb a felülről lelógatott botok kerülése, de ennek a megvalósítására csak néhány labdarúgó akadémián van lehetőség. Sok esetben jól járunk el, ha fogójátékok közbeiktatásával gyakoroltatjuk a labdavezetést.
Hogyan kezeld a nyomást és játssz a saját tempódban
Rúgások
A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást: a labdához való hozzáállás, a láblendítés, a rúgás és az utána kísérés. A labdaérintés és a véghelyzet is fontos részét képezi a mozdulatsornak. A legjobban elterjedt felosztás aszerint történik, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát.
Belsővel történő rúgás
A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok, mert pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Az érintési felület a belső boka, a sarokcsont és a nagy lábujjtő által határolt háromszög. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. A nekifutás iránya az oktatás kezdeti szakaszában megegyezik a rúgás irányával. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Alacsony passzoknál a labdát középen, míg magasabb átadásoknál a középpont alatt kell megrúgni.
A rúgások oktatását a belsővel történő rúgásokkal kezdjük, amelyek a labda pontos célba juttatását célozzák. Célszerű többszöri ismétléssel bemutatni, magyarázattal összekötve. Érdemes ellenőrizni, hogy mindenkinél helyesen tudatosult-e az érintési felület. Ezután következik a hozzáállásnak és a rálendítésnek az iskolázása.
- Párokban belsővel történő passzolás egymással szemben.
- Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda belsővel történő visszarúgása.
- Két játékos egymással szemben egy kijelölt folyosóban passzolgat úgy, hogy a labda a folyosó oldalvonalain belül maradjon.
- Lábtenisz közben a belsővel történő rúgás gyakorlása.
Belső csüddel történő rúgás
Az belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. A lábfejen az érintési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. A nekifutás történhet a mozgásirányára. Jobb lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál bal oldalról, bal lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál jobb oldalról kell nekifutni. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni. A labdát a középponttól kissé oldalirányban és a középpont alatt kell megrúgni. Az átkísérés után a rúgó láb keresztbe a test elé lendül.
Teljes csüddel történő rúgás
A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát, és az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el a labda mellett. A rúgó láb hátralendítésének síkja párhuzamos a rúgás irányával. A rúgó láb térdének labdához viszonyított helyzete nagymértékben befolyásolja a megrúgott labda ívét. Az alacsonyan rúgott átadásoknál a térd függőleges vetülete labda középpontja felett, míg a magasan rúgott átadásoknál a labda középpontja mögött helyezkedik el.
- Labdaemelgetés (dekázás) teljes csüddel mindkét lábbal.
- Társ által kétkezes alsó átadással szemből dobott labda visszarúgása.
- A teljes csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával.
- A rálendítés gyakorlása kézből leejtett labdával labdafogó hálóval szemben.
Külső csüddel történő rúgás
A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart, és alkalmazkodik a labda alakjához. A nekifutás történhet szemből és oldalról bekanyarodva. A támaszláb lábfejének hosszanti tengelye nem egyezik meg a rúgás irányával, azzal enyhe szöget zár be. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. A labdaérintés pillanatában a lábfejet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A lefeszített lábfej hosszanti tengelye nem a rúgás irányába néz, a karok pedig biztosítják a stabil egyensúlyi helyzetet.
A külső csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával is lehetséges. Fontos meggyőződni arról, hogy a tanulókban tudatosult-e a helyes érintkezési felület.
Egyéb rúgások
Ide sorolhatjuk azokat a rúgásokat, amelyeket a labdarúgók valamilyen kényszer miatt hajtanak végre, például a sarokkal történő rúgásokat.
Labdaátvétel
A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. A sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. A mozdulat lényege, hogy azzal a testrészünkkel, amellyel átvesszük a labdát, a labda érkezésének az útjába állítjuk, majd egy fékező mozdulattal hátraengedjük, lazán tartjuk és utánaengedéssel lelassítjuk a labda mozgását. Fontos, hogy a labdaátvételeket mindkét lábbal gyakoroltassuk. A labdaátvételeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk, például guruló, laposan, félmagasan vagy magasan érkező labdák átvételéről beszélhetünk.
Belsővel történő labdaátvétel
A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Guruló labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása. A belsővel történő labdaátvételek oktatását célszerű a belsővel történő rúgás oktatásával párhuzamosan végezni.
- Szemből gurított tömött, majd focilabda belsővel történő átvétele.
- A félmagasan érkező labda az átvétel során a játékos elé kerül, majd belsővel kell megállítani.
Külső csüddel történő labdaátvétel (Léglevétel)
Ennél az átvételnél a labdát leggyakrabban a levegőben vesszük át, ezért léglevételnek is nevezzük. Az átvételt végző láb csípőből megemelkedik és a levegőben a labda érkezési irányába mutat. A fékező mozdulatot a lábfejének utánaengedésével érhetjük el. A fékezés mozdulata először gyors, aztán fokozatosan lassul. A helyesen végrehajtott léglevétel után a labda a játékos előtt megáll a talajon.
- Mindenki saját magának dobja fel a labdát egyre magasabbra és veszi le a labdát.
- Társ által szemből, kétkezes alsó átadással dobott labda levétele.
Talppal történő átvétel
Ezt az átvételi formát leggyakrabban valamilyen kényszerhelyzet miatt alkalmazzák a játékosok, például szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor. Az átvétel toppolásként is szerepel. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. A rúgó lábfejének talpa a labda ívétől függően eltérő szöget zár be a talajjal. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal. A testsúly a támaszlábon van, a tekintet a labdán. A helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon.
Gyakorlatok a játékhelyzetek szimulálására és a verseny motivációja
A labdabirtoklási gyakorlatok kulcsfontosságúak a csapat azon képességének fejlesztésében, hogy megtartsák a futballt. Futball-passz gyakorlatok és gyakorlatok, beleértve a földi passz és a légi passz terjesztésének technikáit és készségeit. Az átadás képessége alapvető a modern birtoklás alapú játék szempontjából. Jól időzített passz kombinációkra van szükség a védelmi vonalak lebontásában.
A Barcelona példája is azt mutatja, hogy minden feladatot vagy technikai elemet, legyen az labdavezetés, kapura lövés vagy átvétel, a lehető leggyorsabban kell végrehajtani, így kell gyakorolni. Az ünnepek után az utánpótlás csapatoknál rövid téli szünetet követően gyorsan újraindul a játék.
Íme néhány gyakorlat, melyek célja a játékszituációk életszerű szimulálása:
- Az 1. gyakorlat: átadás-átvétel és kapura lövés aktív védő jelenlétében. A feladatot kezdő játékos passzolja a labdát a társának, aki átvétel után egyből vagy rövid labdavezetés után kapura lő. A passzoló játékos az átadás után rögtön megtámadja a társát és megpróbálja megakadályozni a góllövést. Minden esetben követeljétek meg az erős átadást!
- A 3. gyakorlat: A kapu két oldalán elhelyezkedő játékosok jelre labdavezetéssel kerülik a bójákat, majd visszapasszolják a labdát a mögöttük álló társuknak. Ezután sprintelnek a sárga bóják által jelzett terület mögött levő labdához - aki előbb átér a vonalon, az lesz a támadó, a másik játékos a védő.
- A 4. gyakorlat: középen 5 labdát helyezünk el. A játékosok 2 oldalról futnak be labdáért és vezetik vissza a saját területükre, majd jönnek a következőért.
- Az 5. gyakorlat: hasonló az előző gyakorlathoz, csak a labdák begyűjtése után 2:2 elleni játékkal fejeződik be a gyakorlat.
Ahogy fentebb is leírtam, mindegyik feladatban verseny, párharc és maximális sebességű labdás és labda nélküli feladatok vannak - hiszen a játékos, a sportoló győzni akar, legyen az felnőtt vagy gyerek. Így nem kell őket külön biztatni és motiválni - a motiváció a győzni akarás!
Sérülésmegelőzés és kiegészítő edzések
A labdarúgás napjainkban nagy népszerűségnek örvend, azonban a sérülési ráta is igen magas. A sportsérülések többségében túlterhelés hatására jönnek létre, illetve akut traumás esemény következményei. Nem csak a gyors irány- és helyzetváltoztatás jelenthet sérülésforrást, hanem az időjárási és talajviszonyok (műfű, terem, füves pálya) is. A hideg téli időben gyakran váltja fel a szabadtéri futballt a teremfoci, ahol szintén nagy az izom és ízületi károsodás esélye. A teremfoci az ízületek számára sokkal veszélyesebb!
Ezen kívül pedig elengedhetetlen a szövetek és lágyrészek megfelelő flexibilitását célzó nyújtógyakorlatok végzése. A gyorsaság, ügyesség, robbanékonyság fejlesztésére napjainkban egyre jobban elterjedt az agility edzésforma. Kutatások bizonyítják, hogy az agility edzés fejleszti az egyensúlyt, a koordinációt, az erőt, állóképességet, gyorsaságot és a reakcióidőt.
tags: #focibol #felveteli #gyakorlatok
