A futball-labda története, felépítése és karbantartása: A játék, ami körül forog a világ
A labdarúgás az emberiség történetének egyik legősibb és legnépszerűbb játéka, amely évszázadok óta meghatározza az emberek életét és kultúráját. Focilabdák nélkül a futball elképzelhetetlen, mivel maga a játék is szinte szó szerint ezek körül forog. Közösségteremtő ereje van, erősíti a csapatszellemet a hovatartozás érzését. Egyeseknek a foci „csak” egy játék, másoknak az életük. Azonban mindkét esetben kell egy focilabda a játékhoz. Kergethetjük akár egy high-tech cég, akár egy diszkontáruház labdáját, a játékkal a fociban megtalált örömünket teljesítjük be.
A futball-labda rövid története
A futball kulturális gyökerei egészen az i.e. 3. évezredre vezethető vissza Kínába. A Ts'in és Han-dinasztiák idején (Kr. e. 255-220) a kínaiak „tsu chu”-t játszottak, amely valamennyire hasonlított a focihoz. Volt is a játékban kapu, de a legenda szerint csak egy, és annak is félhold alakú kapufája volt. A labda valamilyen madártollal bélelt hólyag lehetett. A középkorban a focilabdákat általában sertés vagy más állat hólyagjából készítettek, majd szalmával tömték ki vagy levegővel fújták fel. A középkorban már létezett egyfajta foci, ez azonban inkább labdakergetéshez hasonlított, hiszen nem volt pálya, hanem maga a település volt a grund. A játékot lehetett két falu között is játszani, ekkor a cél a játékszer a szomszéd falu főterére való eljuttatása volt. Ez vélhetően még több zavargást okozott, mint a mai modern focimeccseken.
És hogy mivel gurigáztak? Egészen elképesztően hangzik, de állati koponyákat rugdostak. Amit viszont könnyű elképzelni, az az ezzel járó fájdalom lehetett, mert se stoplis cipő, se lábszárvédő nem volt. Ebből kifolyólag nem igazán vált népszerű sporttá a koponyafoci. A koponyalabdát az idők folyamán szépen lassan felváltotta a disznóhólyag, ami bár már nem volt annyira fájdalmas mint játékszer, de túl tartós sem.
A modern futball-labda megszületése és fejlődése
Mivel a disznóhólyag nem eredményezett nagy forradalmat a labdarúgásban, ezért 1855-ben Charles Goodyear elkészítette az első vulkanizált gumiból készült futball-labdát. Igen, ez az a Mr. Goodyear, akinek cége mára a világ egyik legnagyobb gumiabroncsgyártója lett. A gumilabda egy óriási lépés volt, mivel ezzel automatikusan elkezdődött egyfajta szabványosítási folyamat a futball-labda mérete és alakja tekintetében. Ezt megelőzően a disznóhólyagok különböző formájúak és méretűek voltak, és szinte lehetetlen volt irányítani őket. Soha nem lehetett tudni, hogy hová gurulnak a rúgást követően.
A futball-labda következő verziója 1862-ben jelent meg. H.J. Lindon készítette ezt a felfújható labdát, amely sokkal könnyebb volt, mint a Goodyear gumilabdája, és egy kicsit jobban meg is őrizte a formáját, bár így is egy kicsit ovális lett a végeredmény. Lindont valószínűleg a sertéshólyag felrobbantásának káros hatásai ihlették a felfújható gumihólyag kifejlesztésére.
1863-ban az újonnan megalakult Angol Labdarúgó-szövetség összeült, hogy lefektesse a labdarúgás alapszabályait. Ez az első szabályzat nem tartalmazott leírást a labdáról. Az erre vonatkozó szabályok rögzítésére először az 1872-es felülvizsgálat alkalmával került sor. Itt már lefektették, hogy a labdának gömb alakúnak kell lennie, kerületének pedig 27-28 hüvelyk (68,6-71,1 cm) közé kell esnie. A szabály a mai FIFA-szabályrendszerben is szerepel. Azóta az egyetlen változás a labdát illetően 1937-ben volt, amikor is a hivatalos súlyt 13-15 unciáról 14-16 unciára emelték.
Ennek a szabályozásnak egyenes következménye volt, hogy elkezdődött a futball-labdák tömeggyártása, amelyek a jobb minőségű labdáknál a tehenek faránál található bőrből, míg a gyengébb minőségű játékszerek a tehenek vállánál található bőrből készültek. Ezeket még kézzel varrták, így minden egyes darabon voltak apró eltérések és kisebb hibák is a varrás miatt. A focilabdák tömeggyártásának elindulása a glasgow-i Mitre és Thomlinson's vállalat nevéhez fűződik, Úttörőként azt vallották, hogy a minőségi labda kulcsa az, hogy az mennyire tudja megőrizni formáját. A bőr szilárdsága, valamint a bőrvágók és a varrók szakértelme volt a fő tényező a formáját megőrző labda elkészítésében.
Megnőtt az igény a labdák erősebbé és tartósabbá tételére, hogy így ellenálljanak a keményebb játéknak is. Eddig a futball-labdákat bőrrel bevont belső tömlőkből készítették. Egy innovatív elgondolást követve azonban elkezdték kézzel varrni a cserzett bőrpaneleket, amelyeken hagytak egy rést, hogy egy szintetikus tömlőt lehessen belehelyezni. Ezek szinte műalkotásnak számítottak, mivel egy labda elkészítése nagyon sok munkaórába telt, a csapatok pedig szerencsésnek érezhették magukat, ha egy labda kitartott a meccs végéig.
A labdák vitákat váltottak ki a csapatok között, mivel akkoriban úgy gondolták, hogy a megfelelő labda kiválasztásának készsége ugyanolyan fontos, mint maga a futballtudás. Ez volt a helyzet az 1930-as első világbajnokság döntőjénél is, ahol a labda a mérkőzés végkimenetelében is szerepet játszott. Argentína és Uruguay ugyanis nem tudott megegyezni abban, hogy melyik labdát használja. Ezért úgy döntöttek, hogy az első félidőben egy argentin labdát, a második félidőben pedig egy Uruguay által szállított labdát használnak. Mint kiderült, Argentína saját lasztijával a félidőben 2-1-re vezetett, azonban Uruguay csapata a második félidőben visszatért a meccsbe, és az általa hozott labdával 4-2-re megnyerte a mérkőzést, ezzel pedig a világbajnokságot is.
Volt még egy probléma ezekkel a labdákkal. Az esős területeken (például az Egyesült Királyságban) általában eláztak. Ezt kivédendő, 1940-ben a futball-labdák egy erős réteget kaptak a tömlő és a külső burkolat közé, hogy ezáltal növekedjen a tartósságuk. Szintetikus, és nem porózus anyagokat kezdtek el használni a külső borításhoz, hogy a labda vízálló legyen, valamint egy szelep is került rá, és így a középső réteg cserélhetővé vált.
Körülbelül a reflektorok megjelenésével egy időben, 1951-ben engedélyezték először a fehér színű labdát, hogy a nézők könnyebben lássák azt a meccsek alatt. A fehér színű változatot már 1892-ben is használták nem hivatalosan, de az ötletet akkor még elvetették, és az addig használatos szín maradt a pályán. A fehér labdát úgy állították elő, hogy a bőrt egyszerűen fehérre mosták, így elérve a kívánt színt.
Az ikonikus fekete-fehér labda és a világbajnokságok
Az 1960-as évektől a futball-labdákat teljesen szintetikus anyagokból készítették. R. Buckminster Fuller építész alkotta meg azt az ikonikus futball-labdát, amelyet mindannyian ismerünk és szeretünk. Fuller 20 hatszögletű és 12 ötszögletű darabot használt, amelyeket összevarrva egy gömböt alkotott. Ekkor kerültek a labdára az ikonikus fekete ötszögek. A fekete darabok célja az volt, hogy a játékosok jobban lekövethessék a labda útját. Bár a focilabda története színes, maga a labda mégis fekete-fehérként vált ikonikussá. A labdákat sokáig eredeti bőr színükben hagyták, amit végül a televíziók elterjedése miatt kellett átfesteni. Az első TV-k, amik az 1930-as években jöttek ki mégcsak fekete-fehérben közvetítették a képet. A problémára az Adidas talált megoldást. 1960-ban piacra dobták a fekete-fehérre festett Telstar nevű focilabdákat.
A globális, sportruházatot és -kiegészítőket forgalmazó Adidas 1963-ban kezdett el futball-labdákat gyártani. 1970-ben készítettek először hivatalos labdát világbajnokságra, a mexikói tornára. A labdát Telstarnak hívták, és 32 fekete-fehér panelt tartalmazott. A fekete-fehér panel kialakításának egyik oka az volt, hogy az 1970-es verseny volt az első, amelyet világszerte lehetett látni a tévében, és akkoriban a legtöbben fekete-fehérben nézték a világbajnokság televíziós közvetítését. Ennek a színkombinációnak köszönhetően a televízió képernyőjén is jobban követhetővé vált a labda útja.
A csapatok az 1974-es nyugat-németországi tornán is használták a Telstar labdát, bár némi módosítással. A 78-as tornán bajnokságon jött egy újabb nagy durranás: a Tango Durlast lenyűgöző lépés volt a futball-labda fejlődésében. Egyedülálló kialakítása miatt optikai csalódást keltett, és úgy tűnt, mintha 12 egyforma kör lenne a labda felületén. A gyártó ezt az illúziót 20 darab belső hármas panel felhasználásával hozta létre. A labda valódi bőrből készült, műanyag bevonattal, hogy vízálló legyen.
A 80-as években az Adidas Azteca néven bemutatta az első, teljesen szintetikus anyagokból készült labdát, amelyet el is készített az 1986-os mexikói világbajnokságra. Ez a labda poliuretán bevonattal rendelkezik, így ellenáll az esőnek és más zord időjárási körülményeknek. Az 1990-es olaszországi világbajnokságon természetesen egy új Adidas-labda jelent meg Etrusco néven. Belsejében fekete poliuretán habréteg volt, amely a labdát enyhén puhábbá, ugyanakkor gyorsabbá tette a levegőben való mozgáskor, gyorsításkor, átadáskor, keresztezéskor és lövéskor.
Később ezt is továbbfejlesztették, és amikor 1994-ben az Egyesült Államok adott otthont a FIFA világbajnokságnak, már a Questra volt a torna hivatalos labdája. Ekkor debütált a labdán kívüli polisztirol habréteg is, amely javította a vízszigetelést, és még gyorsabbá tette a labda mozgását a levegőben, illetve a felszínen is.
Fejlesztések az új évezredben
Az új évezred elején is folytatódtak a fejlesztések a futball-labdák tervezése terén. Sok vállalat új csúcstechnológiás anyagokkal és mintákkal rukkolt elő a futball-labdákhoz. Az egyértelmű cél egy olyan optimális futball-labda kifejlesztése volt, amely kiváló repülési együtthatókkal rendelkezik, emellett vízálló, gyors, puha tapintású, az összes rúgóerőt átadja a labdának (nem nyeli el az energiát), és biztonságosan fejelhető. A fenti specifikációk egyetlen termékben való egyesítése nem kis feladat, pláne, hogy a labdáknak meg kell felelniük az irányító testületek, például a FIFA által megadott labdaspecifikációknak is.
Dél-Korea és Japán 2002-es, közös rendezésű tornáján a Fevernova hozta lázba a közönséget háromszög alakú mintázataival, valamint a labda megvastagított belső rétegeivel, amitől az pontosabban mozgott a levegőben. A következő hivatalos labda a Teamgeist volt, ami a 2006-os németországi világbajnokságon kapott főszerepet. Ez volt egyúttal az első olyan csúcskategóriás futball-labda, amelyen nagyon kevés varrás és gerinc volt található, és mindössze 14 panelből állt. Az Adidas jelentősen csökkentette a panel érintési pontjait, ami azt jelentette, hogy a labda pontosabban használható és könnyebben irányítható volt a játékosok számára. A döntőn ennek a labdának egy speciális változatát használták, a Teamgeist Berlint.
2010-ben Dél-Afrika volt a házigazdája a vb-nek, ahol a Jabulani volt az új üdvöske. Ez volt az első eset a modern labdák történetében, amikor a labda váltotta ki a legnagyobb vitákat a bajnokságon, az aerodinamikája ugyanis szokatlanul kiszámíthatatlan volt, és ezzel együtt a kapusok leggyűlöltebb focilabdája lett. Rengeteg kapus ki akarta tiltatni a pályákról a Jabulanit, az Adidas pedig behúzta fülét-farkát, és bölcsen csendben maradt. A játékszer fő problémája az ún. „grip and groove” technológia bevetése volt, ami elvben biztosította volna a labda stabilitását repülés közben, illetve azt, hogy a játékosok könnyebben kezeljék le a lasztit a lábukkal. A Jabulani fő problémája a levegőben való mozgása köré összpontosult. A játékosok hamar rájöttek, hogy a labda egyenesen, lábuk felső részével való elrúgása esetén extrém módon pörög, majd extrém módon csapódik/süllyed lefelé, ettől pedig teljesen kiszámíthatatlanná vált. Cserébe a távoli lövéseket előnyben részesítő játékosok pont a kiszámíthatatlansága miatt imádták. Akkora balhé lett a labdából, hogy egyenesen a NASA-t kérték fel, hogy vizsgálja meg a sporteszközt.
A 2014-es évre, a brazil vébére, az Adidasnak össze kellett szednie magát az előző vb okozta blama miatt. Elő is jöttek a Brazuca nevű labdával, aminek a nevét a nagyközönség döntötte el szavazás alapján. Nos, a sportszergyártónak sikerült a nagyot gurítania, mivel elkészítette a valaha volt legkorszerűbb és legaerodinamikusabb labdát. A játékosok imádták ezt a labdát, mivel az sokkal kiszámíthatóbb és pontosabb volt mint az elődei, de ugyanakkor sikerült megőriznie a Jabulani sebességét.
2018-ban az oroszországi vébére a Telstar 18 labdát dobták piacra. Ezt sok sportrajongó ismerheti, hiszen a Telstar 18-at az 1970-es és 74 vébé tiszteletére tervezték. Míg az eredeti Telstaron 32 panel volt, ezen már csak 6. Minden panelt egy 3D-s texturált felső réteggel ragasztottak össze, hogy javítsák a labda irányíthatóságát és tapadását.
Mivel a vébék hivatalos labdájának óriási presztizsértéke van, így nem szabad azon csodálkozni, hogy az Adidas pénzt nem spórolva igyekszik kitűnni a versenytársai közül. Az, hogy összehozták a gólvonal-technológiás labdájukat, már óriási előrelépés. Ez az újítás úgy működik, hogy a játékvezetők egy okosóraszerű eszközt viselnek, amely a futball-labdában lévő érzékelővel folyamatos kapcsolatban van, és jelzi a sporinak, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy sem. Itt nincs szükség azonnali VAR-segítségre.
A közeljövőben megrendezendő 2022-es katari labdarúgó-világbajnokság az eddigiekkel szemben télen került megrendezésre, így erre is figyeltek a fejlesztők, mérnökök. Az idei vb labdája az Al Rihla nevet kapta, és esetében a fenntarthatóság lett a fő szempont a tervezésnél. Így ez lett az első olyan hivatalos meccslabda, amelynek a belseje butilból készült, felülete teljesen varratmentes, és termikus ragasztott felületét vízbázisú ragasztókkal és festékekkel láttak el, hogy a környezetet ne terheljék. Természetesen ennek a hosszú útnak még messziről sincs vége, hiszen minden focivébé tartogat újításokat a labdák terén, amit minden fociszerető izgatottan vár.
A focilabda anatómiája és gyártása
A football labda két fő részből áll: egy latex vagy kaucsuk gumi belsőből, és egy több szeletből álló külső kemény részből. A külső rész megvédi a foci belsőt a sérüléstől. A belsőt egy szelep segítségével fújhatjuk fel. Ez adja meg a labda kerek formáját. A modern futball labdák külső héjja marhabőrből vagy szintetikus anyagokból, például poliuretánból vagy PVC-ből készül. Nem nem véletlenül, és nem is esztétikai célból. A hagyományos futball labdákat 20 darab öt- vagy 12 darab hatszögletű panelből illesztik össze. A paneleket össze is lehet varrni, illetve ragasztani. A felső kategóriás labdákat kézzel varrják össze, míg a legtöbb alacsony és közepes árú labdát géppel varrják. A varrást úgy fejezik be, hogy a labdát teljesen kifordítják, és a paneleket egyenként összevarrják. Ragasztott megoldást általában az alacsonyabb kategóriájú futball labdák esetén alkalmaznak.
A gyártási folyamat lépései
A futball-labdák döntő többségét manapság már nem bőr, hanem egy speciális műanyag felhasználásával állítják elő. Mindegy azonban, hogy bőr vagy szintetikus az alapanyag, az első lépés a megfelelő előkészítés. A bőr esetében ez persze bonyolultabb, a műanyagnál kicsit egyszerűbb. A lényeg, hogy a folyamat során mindkét esetben egy nagyon erős szövetréteget ragasztanak a kb. lepedőméretűre előkészített nyersanyag egyik oldalára. Ez a réteg a panama, aminek az a feladata, hogy megakadályozza a bőr- vagy szintetikus alapanyag megnyúlását.
Következő lépésként legtöbb esetben öt-, illetve hatszög alakú darabokat vágnak ki az előkészített és általában ekkor már megmintázott anyagból, amelyekből aztán a későbbiekben összevarrják a labdát. Általában 20 darab hatszögű- és 12 ötszögű darab felhasználásából kerekedik ki a játékszer. Persze a forma és a mintázat lehet más alakú is, a lényeg, hogy a végén kijöjjön belőle a labda. A munka nagy részét még manapság is kézzel végzik. A kivágott lapokat egy belső gumilabda köré darabról darabra varrják össze egy speciális, viasszal vízhatlanított, rendkívül erős cérna felhasználásával. Közel 700 öltésre van szükség ahhoz, hogy egyetlen játékszer elkészüljön.
Utolsó előtti lépésként a labdákat felpumpálják és ellenőrzik, hogy nem eresztenek-e. Végül kifényesítik és csomagolják őket. A világon készült focilabdák több mint kétharmadát egyetlen pakisztáni városban, Sialkotban és környékén állítják elő.
Focilabdák típusai és méretei
A focilabdák méretei különböző korosztályoknak és felhasználási célokra lettek kialakítva. Akár a kertben játszatok, vagy klub- iskolai mérkőzéseken vesztek részt, fontos, hogy a játékosok a megfelelő méretű labdát használják. Az 5-ös méretű focilabdák 12 éves kortól a profi sportolók szintjéig szabványosak.
A terem focilabdát egy puha textiles külső rész borítja. Ezeket fedett teremben, tornatermekben szokták használni. A terem focilabda nem alkalmas a salak vagy füves pályán való játszásra. A műbőr focilabdát salak vagy füves pályára ajánljuk.
Focilabda karbantartása és a megfelelő nyomás
Hogyan kell a focilabdát karbantartani? Mi a megfelelő keménysége egy focilabdának? A labda keménysége általában 0,8 - 1,2 bar között mozog. A labda felpumpálásához szükségünk lesz egy tűszelepre, amit a pumpánkhoz tudunk csatlakoztatni. A tűszelep lehet vékonymenetes vagy vastagmenetes. Ha a lyukas labdának varrott a külső borítás, akkor a labda javítható.
A hőmérséklet hatása a labdanyomásra
A mostani, hideg, téli időszakban nagyon aktuális a kérdés, hogy hogyan vegyük figyelembe a benti és kinti hőmérsékletek különbségét a meccsre való készülésnél. Lelkes focisták ismerik a jelenséget: a hidegben lapos lesz a labda. Vegyük példaképp, hogy 0,6 bar nyomást szeretnénk a labdánkba. Ez még nagyon általános megfogalmazás, mert a nyomást kétféleképp is szokták értelmezni. Egyrészt túlnyomásként, ami azt jelenti, hogy a légköri nyomáshoz képest mennyivel nagyobb a nyomás, másrészt lehet abszolút nyomásként, amikor a tökéletes vákuum a kiindulópont és ahhoz képest mérünk.
Hogyan lehetett ezeket a becsléseket kiszámolni? Egy viszonylag egyszerű hőtani összefüggéshez nyúlhatunk, az ideális gáztörvényhez. A gáz nyomását szeretnénk vizsgálni a benti és kinti körülmények esetére, de elég sok kifejezés van a képletben. Jellemzően a hőtanban van egy állandó mennyiség és a többi úgy változik, hogy ezt az állandósságot tiszteletben tartja. Most maradjunk az egyszerű eseteknél. Egy focilabdának gyakorlatilag nem változik a mérete, csak a keménysége a nyomástól függően. Ha már egyszer felfújtuk a labdát, akkor ideális esetben nem jön ki belőle a levegő. Tehát a labda nyomása csak hőmérsékletének megváltozása miatt változhat.
Jelöljük 1-es indexezéssel a felfújás utáni állapotot, a 2-essel pedig a focipályán lévő állapot. A tömeg, a gázállandó és a térfogat ugyanaz a két állapotban, tehát a nyomás és a hőmérséklet hányadosa állandó. Nézzünk egy példát! Fontos, hogy egyrészt nem Celsius-fokban, hanem kelvinben kell helyettesíteni a hőmérsékleteket. Másrészt pedig, hogy gyakran a nyomásmérő túlnyomást mér, ami közel 1 barral kisebb értéket jelent, mint a képletbe helyettesítendő abszolút nyomás. Ha túlnyomást mutat a nyomásmérőnk, akkor 0,75 barra kell fújni a labdát, ha 0,6 baros túlnyomást szeretnénk. Ugyanez 20 fokos belső és plusz 5 fokos külső hőmérséklettel körülbelül 0,69 barra való felfújást jelent. Az ideális nyomás a labda típusától és a Te igényeidtől függ, de az alapvető fizika működik. Ha nem akarsz számolni, akkor annyit tegyél meg, hogy a kívánthoz képest legalább 1 tized barral nagyobb nyomásra fújd a labdát télen!
Ha te sem szeretsz lapos labdával játszani, akkor számolj utána meccs előtt, hogy milyen nyomásra fújd a labdát a szokásos keménység eléréséhez!
tags: #focilabda #mindig #a #kukaba #esik
