Focirúgások és labdaátvételek részletes elemzése: A labdarúgás technikai alapjai
A labdarúgás technikai elemei közül a labdás technikai elemek vannak túlsúlyban. Éppen ezért az oktatás során kiemelten fontos, hogy a koordinációs gyakorlatokat részesítsük előnyben a labda nélküli gyakorlatokkal szemben, ezt az oktatásnál is figyelembe kell venni. A technikai elemek készségszintű elsajátításakor az izomérzékelés veszi át a fő szerepet, ami elengedhetetlen a magas szintű játékhoz. A labdás technikai elemek mellett természetesen számos más fontos készség is létezik, mint például a szerelések, a fejelések, a bedobás és a kapustechnika. Fontos továbbá megjegyezni, hogy a rúgásokat és a labdaátvételeket mindkét lábbal kell gyakoroltatni a kiegyensúlyozott fejlődés érdekében.
A labdavezetés művészete a futballban
Labdarúgásban labdavezetésen a labdának a lábfej valamely részével történő tudatos irányítását és egymás utáni terelgetését értjük. Ennek során érzékelhető, hogy a labdával a játékos rövidebb vagy hosszabb megszakításokkal folyamatos kapcsolatban van. A labdavezetést sok tényező befolyásolja, de a legjobban a labdát vezető játékos céljától függ. A labdát a lábfej különböző felületével kell érinteni; a labdát belső csüddel, teljes csüddel és külső csüddel is érinthetjük (Csanádi 1978). Ezért is kezdi a szakember a labdavezetéssel az oktatást.
A labdavezetés lényege, hogy a labda a játékos mellett, irányban haladjon. Másképpen úgy is fogalmazhatnánk, hogy a játékos irányítsa a labdát és ne fordítva, a labda a játékost. A játékos célja, hogy a labdát a testéhez közel, irányban tartsa. A sok érintés nagymértékben fejleszti a tanítványok labdaérzékét, ami a labdarúgás alapvető követelményeihez tartozik. Egy érintés egy „aprócska” rúgásnak is felfogható, de a labdavezetésnél az érintés pillanatában a lábfejet csak enyhén kell megfeszíteni.
Gyakorlati szempontok a labdavezetés oktatásában
A labdavezetést akadályok között is gyakorolhatják. Ezek lehetnek egyenes vonalak, különböző mértani alakzatok, bóják, leszúrt és függőlegesen leengedett rudak. Az akadályok nehézségét a térbeli elhelyezésükkel (egyenes vonal, cikk-cakk vonal) és az akadályok egymás közötti távolságának a változtatásával érhetjük el. A kezdő, 5-7 éves korosztálynál az egyenes vonalban lerakott bóják kerülése helyett a cikk-cakk vonalban történő labdavezetést ajánlom, hogy a tanítványok sikeresen tudják megkerülni az akadályokat. Ez nehezebben végrehajtható, mint az egyenes vonalban lerakott bóják esetében.
Kiemelten fontos a fejtartás: a játékos figyelme nemcsak a labdára, hanem a saját és az ellenfél játékosainak a mozgására, helyezkedésére irányul. A bóják kerüléséhez automatikusan lefelé kell nézni, ami ellentétes a készségszinten történő labdavezetés fejtartásával. Ezért javasolt leszúrható vagy a bójákba helyezhető kerülő karókat használni, így nem a talajon lévő bójákat nézi a tanítvány. A védőjátékosoktól való távolságtartás érdekében a labdavezetést a védőjátékostól távolabbi lábbal kell végrehajtani, hogy a testükkel minél jobban tudják a labdát fedezni. Ha a bóják védőjátékosokat szimbolizálnak, akkor is a bójától távolabbi lábbal kell a labdavezetést végrehajtani.
Ez a módszer segíti a perifériás látás és a játéktér érzékelésének fejlődését, ami alapvető fontosságú. A tanítványok rákényszerülnek, hogy fejtartásuk magasabbra kerüljön, és az áll helyzetéből következtethetünk legjobban a fejtartásra. A leghatékonyabb a felülről lelógatott botok kerülése, de ennek a megvalósítására csak néhány labdarúgó akadémián van lehetőség. Hatékony módszer az is, ha fogójátékok közbeiktatásával gyakoroltatjuk a labdavezetést.
Gyakorlatok labdavezetésre
- Szlalom labdavezetés meghatározott érintési felülettel különböző alakzatban és távolságban lerakott bóják között.
- Fogójáték labdavezetéssel a pálya meghatározott vonalai mentén.
- Szalagszerző labdavezetéssel a pálya meghatározott területén.
- Váltóversenyek bóják és karók megkerülésével belső csüddel és külső csüddel.
Kezdő játékosok a labdavezetés első kipróbálásakor gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a labdát túl messze vezetik maguktól. Fontos, hogy az oktatást a labdával való ismerkedéssel kezdjük el, majd a labdavezetést akadályok megkerülésével kell végeztetni. Az oktatónak a figyelmet valamilyen vizuális jel felismerésére kell terelnie, így a játékosok rákényszerülnek, hogy megosszák figyelmüket. A kreativitásán múlik, hogy a jelek felismerése milyen nehézségeket okoz (például színek, számok, irányok megnevezése). Egyik bója helyére egy védőjátékost is be lehet állítani a realisztikusabb gyakorlás érdekében.
A helyes ülés elsajátítása, légző gyakorlatok
A rúgások anatómiája: a labda célba juttatása
A rúgások célja a labda meghatározott célt vagy célterületet eltalálása. A rúgások során az egyes fázisok egymásra épülve, meghatározott sorrendben követik egymást. Csanádi (1978) a rúgásokat három részre bontja: a láb rálendítése, a labda érintése és a labdának a lábbal történő utána kísérése. Más felosztás szerint (Csillag 1980; Magyar 1992) a fázisok az előkészítése, a rálendítés, a labdaérintés és a véghelyzet. Bicskei (1997) szintén négy részre bontja: a labdához való hozzáállás, a láblendítés, a rúgás és az utána kísérés. Látható, hogy bár kisebb különbségek vannak, lényegében ugyanazon mozdulatokat tartalmazzák. Az egységes felosztás alapján a fő fázisok a hozzáállása a labdához, a rúgóláb hátralendítése, a rúgó láb rálendítése a labdára, a labda érintése és az átkísérés. A rúgások felosztása felosztása a játék célja szerint is történhet. A legjobban elterjedt felosztás aszerint történik, hogy a rúgás pillanatában a láb mely részével érintjük a labdát, így megkülönböztetünk különböző módon végrehajtott rúgásokat.
Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb rúgástípusokat és jellemzőiket:
| Rúgás típusa | Érintési felület | Jellemzők | Tipikus felhasználás |
|---|---|---|---|
| Belsővel történő rúgás | Lábfej belső része (lábujjtő által határolt háromszög) | Pontos, könnyen végrehajtható | Rövid passzok, kapura lövések (pontosság) |
| Belső csüddel történő rúgás | Lábközép csontok belső felülete (nagyujj tövétől a belső bokáig) | Erőteljesebb, mint a belsővel | Hosszú passzok, lövések |
| Teljes csüddel történő rúgás | Lábfej elülső része (cipőfűző alatti terület) | Nagy erő, magas labdaív | Távoli lövések, felívelések |
| Külső csüddel történő rúgás | Lábfej külső része (kisujjtőtől a külső bokáig) | Ívelt labda, cselezés | Ívelt passzok, beadások |
| Külsővel történő rúgás | Lábfej külső felülete, lazább bokaízület | Kényszerhelyzetben, gyors irányváltás | Gyors passzok, irányváltás |
Belsővel történő rúgás
A rúgások közül ezt a rúgásfajtát alkalmazzák a mérkőzéseken leggyakrabban a játékosok. Pontosan lehet vele rúgni és a többi rúgásfajtához viszonyítva könnyen is végre lehet hajtani. Az érintési felület a lábfej belső része, a lábujjtő által határolt háromszög. Kétféle módon, helyből és nekifutásból lehet végrehajtani. Az erőközlést a támaszláb megfelelő hozzáállása után a lendítő láb hátralendítése biztosítja. A rúgás irányával megegyező nekifutás irányát alkalmazó változat, amelynél a nekifutás iránya az oktatás kezdeti szakaszában megegyezik a rúgás irányával. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt legyen a labdától, és a lábfejének hosszanti tengelye merőleges legyen a rúgás irányára. Ezután következik a rúgó láb rálendítése a labdára, majd a labda megrúgása. A karok az egyensúlyhelyzetének stabilizálására használatosak. Fontos, hogy a lehető legnagyobb felülettel tudjon a lábfej a labdával találkozni. Az érintés pillanatában a rúgó láb lábfejének párhuzamosnak kell lennie a talajjal. Lapos átadásoknál a labdát középen, míg magasabb átadásoknál a középpont alatt kell megrúgni a labdát. Az átkísérés után a derékszögben kifordított lábfeje a támaszláb elé kerül.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
A rúgások oktatását a belsővel történő rúgásokkal kezdjük, melyek a labda pontos célba juttatását szolgálják. A bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal kiegészíteni és érdemes többszöri ismétléssel bemutatni. Fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a tanítványokban mindenkinél helyesen tudatosult-e az érintési felületet. Ennek érdekében utasítsuk a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. Ezután következik a hozzáállásnak és a rálendítésnek az iskolázása. A tanulók gyakorolhatják ezt pad lapjánál és tömött labdák mellet is. A talajra elhelyezett labda mellett egyszerre végzik el a hozzáállást és a rálendítést. A labda általában egyhelyben marad, de a gyakorlatban előfordul, hogy elmozdul a helyéről. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. Fontos, hogy a gyakorlatokat mindkét lábbal kell végrehajtani. A tanuló gyakorolhat az oldalára fordított pad lapjával, illetve a fallal szemben.
Gyakorlatok belsővel történő rúgáshoz:
- Párokban belsővel történő passzolás egymással szemben.
- Szemből kétkezes alsó átadással dobott labda belsővel történő visszarúgása.
- Két játékos egymással szemben egy kijelölt folyosóban passzolgat úgy, hogy a labda a folyosó oldalvonalain belül maradjon.
- Lábtenisz közben a belsővel történő rúgás gyakorlása.
A rálendítés rávezető gyakorlatai közben az imitált labdaérintés helyzetében a tanárnak kézzel be kell állítani a helyes lábtartást. A kifordítás megfelelő szögének elérését zsámollyal és fallal szemben is gyakoroltathatjuk. A gyakorlat során a belső bokának, a sarokcsontnak és a nagy lábujjtőnek szinte egyszerre kell érinteni a zsámolyt.
A helyes ülés elsajátítása, légző gyakorlatok
Belső csüddel történő rúgás
A belső csüddel történő rúgásnál a játékosok a lábfejük belső részével, a lábközép csontoknak a belső felületével érintik meg a labdát. Ez az érintési felület a nagyujj tövétől a belső bokáig, illetve a belső bokahajlatig terjed. Különbség a belsővel történő rúgás érintőfelületétől, hogy a belső csüdrúgásnál a labda nem érintkezik a sarokcsonttal. A nekifutás iránya befolyásolja a mozgásirányára. Jobb lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál bal oldalról, bal lábbal végrehajtott belső csüdrúgásnál jobb oldalról kell nekifutni. A hozzáállásnál a támaszláb távolabb helyezkedik el, mint a belső rúgásnál. A rúgó láb csípőből történő kifordítása körülbelül 45°-os szögben történik. A láb hátralendül, majd az előrelendítésnél a lábszár térdből rácsapódik a labdára. A rúgás pillanatában a térd és boka ízületet meg kell feszíteni. A labdát a középponttól kissé oldalirányban és a középpont alatt kell megrúgni. Az átkísérés után a rúgó láb keresztbe a test elé lendül.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
Először az egész mozdulatot kell bemutatni, majd utána következhet az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. Fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a tanulókban tudatosult-e a helyes érintési felület. Ennek érdekében utasítsuk a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. A hozzáállás és a rálendítés iskolázását tömött labdák mellet érdemes gyakoroltatni. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. A párokban történő gyakoroltatásnál a balesetvédelmi szempontok miatt a rúgások kezdetét jelre kell végrehajtani. A gyakorlatok végezhetők fallal szemben is.
Teljes csüddel történő rúgás
A teljes csüddel történő rúgáskor a tanulók a lábfej elülső részével rúgják meg a labdát. Az érintési felület a cipőfűző alatti területet tart. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintési felület a cipőfűző alatti terület. A támaszláb hosszanti tengelye pedig párhuzamos vele, és a labda mellett 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el. A rúgó láb hátralendítésének síkja párhuzamos a rúgás irányával, mielőtt megrúgjuk a labdát. A rúgó láb térdének labdához viszonyított helyzete nagymértékben befolyásolja a megrúgott labda ívét. Lapos átadásoknál a térd függőleges vetülete labda középpontja felett, míg a magasan rúgott átadásoknál a labda középpontja mögött helyezkedik el. Az átkísérés során a figyelem a labdára irányul. A rúgás utáni átkísérés közben a rúgó láb térdből a rúgás irányába lendül, majd a talajra lép.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
A tanári bemutatás vagy bemutattatás után következhetnek a helyes érintési felület rávezető gyakorlatai. Az oktatást a helyben levő labda megrúgásával kezdjük. A rálendítés gyakorlása kézből leejtett labdával labdafogó hálóval szemben is végezhető.
Gyakorlatok teljes csüddel történő rúgáshoz:
- Labdaemelgetés (dekázás) teljes csüddel mindkét lábbal.
- Társ által kétkezes alsó átadással szemből dobott labda visszarúgása.
- A teljes csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával.
Külső csüddel történő rúgás
A külső csüd érintési felülete a kisujjtőtől a külső bokáig tart. A labdát úgy kell megrúgni, hogy az illeszkedjen a lábfej alakjához. A nekifutást történhet szemből és oldalról bekanyarodva. A támaszláb 10-15 cm-re oldalt helyezkedik el a labdától. A támaszláb lábfejének hosszanti tengelye nem egyezik meg a rúgás irányával, azzal enyhe szöget zár be. A rúgó láb lendítési síkja elmarad a rúgás irányától. A csípőből indított rálendítés után a találati pontig a bokaízület folyamatosan megfeszül. Az érintés pillanatában a lábfejet befelé kell fordítani és lefeszíteni. A lefeszített lábfej hosszanti tengelye nem a rúgás irányába néz. A karok pedig biztosítják a stabil egyensúlyi helyzetet.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
Először az egész mozdulatot kell bemutatni, majd utána következhet az egyes szakaszok elkülönített bemutatása magyarázattal összekötve. Fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a tanulókban tudatosult-e a helyes érintkezési felület. Ennek érdekében utasítsuk a tanítványokat, hogy tenyerükkel fedjék le a lábfejükön a tanár által bemutatott érintési felületet. A hozzáállás és a rálendítés iskolázását tömött labdák mellet érdemes gyakoroltatni. Az érintés pillanatában jól látható a támaszláb és a rúgóláb lábfejének helyzete, ezért könnyen lehet a hibákat javítani. A párokban történő gyakoroltatásnál a balesetvédelmi szempontok miatt a rúgások kezdetét jelre kell végrehajtani. A külső csüddel történő rúgás gyakorlása rúgópalánk használatával is lehetséges.
Egyéb rúgásfajták
Ide sorolhatjuk azokat a rúgásokat, amelyeket a labdarúgók valamilyen kényszer miatt hajtanak végre, például a sarokkal történő rúgások. Ezeknél a nekifutás történhet szemből vagy oldalról, és a rúgó láb lendítési síkja elmarad a rúgás irányától. A rúgó láb lábfejének hosszanti tengelye az érintkezés pillanatában 45°-os szöget zár be a rúgás várható irányára. Az érintés pillanatában a lábfejet nem kell annyira lefeszíteni, mint a külső csüdrúgásnál. Ezen rúgások oktatásával kapcsolatos módszereket itt nem érintjük részletesen.
A labdaátvételek művészete: kontroll és továbbitás
A labdaátvétel során a labdát úgy próbáljuk átvenni, hogy az átvétel után minél gyorsabban a megfelelő irányba tudjuk továbbítani. Ennek lényege, hogy azzal a testrészünkkel, amellyel átvesszük a labdát, a labda érkezésének az útjába állítjuk, majd egy fékező mozdulattal hátraengedjük. A labda sebességét úgy kell szabályozni, hogy a labda ne pattanjon messzire tőlünk. Fontos, hogy a labdaátvételt végző testrészt lazán tartjuk, és utánaengedéssel lelassítjuk a labda mozgását. A labdaátvételeket mindkét lábbal gyakoroltatni kell. A labdaátvételeket több szempont szerint is csoportosíthatjuk, például guruló, lapos, félmagas és magas labdák átvételéről beszélhetünk.
A helyes ülés elsajátítása, légző gyakorlatok
Belsővel történő labdaátvétel
A belsővel történő labdaátvételnek három változatát ismerjük: a guruló, a laposan vagy félmagasan érkező és a felpattanó labda átvételét. Guruló labdáknál az átvétel során használt láb csípőből 90°-ra kifordul, és enyhén hajlított térddel előrenyúlik a támaszláb elé a labda érkezési irányába. Ezután következik az átvételt végző láb hátraengedése, majd fokozatos lassítás utáni megállítása. A játékos testtartása enyhén előredől guruló labda esetén. A félmagasan érkező labda az átvétel során a játékos elé kerül, majd utána kell belsővel megállítani. A felpattanó labdáknál a támaszláb lábfeje a labda várható felpattanási helye elé kerül egy-másfél lábfejnyire. A labdaátvételt végző láb térdben enyhén hajlított helyzetben, laza lábfejtartással találkozik a labdával. A testsúly végig a támaszlábon van.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
A belsővel történő labdaátvételek oktatását célszerű a belsővel történő rúgás oktatásával párhuzamosan végezni. A bemutatást vagy bemutattatást kiegészíthetjük rövid magyarázattal. A helyes érintkezési felület tudatosítása megegyezik a belsővel történő rúgásoknál leírtakkal. Az előrenyúlást és a hátraengedést célszerű először labda nélkül, majd tömött labdával végeztetni. Kezdésként a szemből érkező labdák átvétele ajánlott. Például szemből gurított tömött, majd focilabda belsővel történő átvétele gyakorolható.
Külső csüddel történő labdaátvétel (léglevétel)
Ennél az átvételnél a labdát leggyakrabban a levegőben vesszük át, ezért léglevételnek is nevezzük. A láb csípőből megemelkedik és a levegőben a labda érkezési irányába mutat. A fékező mozdulatot a lábfejének utánaengedésével érhetjük el. A fékezés mozdulata először gyors, aztán fokozatosan lassul. Az átvétel pillanatában a lazán állapotban tartott bokaízülete a labda súlypontjának függőleges vetülete alatt van. Az átkísérés után a labda a játékos előtt megáll a talajon.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal is kiegészíteni. Ezután a mozgásának a labdanélküli bemutatása következik. Ezt követően mindenki saját magának dobja fel a labdát egyre magasabbra és veszi le a labdát. Társ által szemből, kétkezes alsó átadással dobott labda levétele is hatékony gyakorlat.
Külsővel történő labdaátvétel
Ezt az átvételi formát leggyakrabban valamilyen kényszerhelyzet miatt alkalmazzák a játékosok, például oldalról érkező labda esetén. Az érintkezési felület megegyezik a külső csüdrúgáséval. Az átvétel során a láb lendül, a lábfej befelé fordul és a talajról felpattanó labda fölé kerül, majd visszakerül az eredeti helyzetébe. Az érintés pillanatában a lábfej enyhén megfeszül, amelynek hatására a labda mozgásereje csökken. Helyesen kivitelezett mozgásnál a labda megáll a talajon.
Oktatási módszerek
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű rövid magyarázattal egybekötni. Először a szemből, majd az oldalról érkező guruló labdák átvételével kezdjük az oktatást.
Talppal történő labdaátvétel (toppolás)
A talppal történő átvételt a szemből guruló és meredek ívben érkező labdák átvételekor alkalmazzák a játékosok. Ez az átvétel toppolásként is szerepel. A térdben hajlított támaszláb hossztengelye az érkező labda irányába néz. A lábfejének talpa a labda ívétől függően eltérő szöget zár be a talajjal. Függőlegesen érkező labdáknál a talp helyzete párhuzamos a talajjal. A testsúly a támaszlábon van, a tekintet a labdán. A cél, hogy a labda a játékos elé kerüljön.
Oktatási módszerek és gyakorlatok
A tanári bemutatást vagy bemutattatást követő rövid magyarázat után a helyes lábfejtartás helyzetét gyakoroltatjuk labda nélkül, majd labdával. Ezután következhet a társ által gurított, majd belsővel laposan rúgott labda átvétele talppal. A fejmagasságból leejtett labda megállításával is lehet kezdeni a gyakorlást.
