A Ferencvárosi Torna Club aranykora: Fodor András és a legendás Fradi
A Ferencvárosi Torna Club (FTC) történetének egyik legfényesebb korszaka az 1960-as évekre tehető, amikor a csapat nemcsak hazai, de nemzetközi színtéren is kiemelkedő sikereket ért el. A fiatalítás már az ötvenes évek végén elkezdődött, és mint kiderült, a Fradi utánpótlásában pallérozódott fiatalok a felnőtt csapatban is megállták a helyüket, sőt annak is gyorsan alapemberei lettek.
Fodor András neve szorosan összefonódik ezzel a legendás időszakkal, bár a rendelkezésre álló anyag nem említ egyértelműen egy Fodor András nevű játékost a csapatban. A szövegben Fodor Sándor neve kétszer is szerepel, mint a Szentesi Vízmű labdarúgócsapatának játékosa, aki később NB I-es csapatokhoz került, illetve egy Fodor nevű játékos a Mindszent elleni mérkőzésen is a csapat tagja volt. Valószínű, hogy az "Fodor András" elnevezés a korabeli Fradi egyik meghatározó, de esetleg más néven ismert tagjára, vagy a korabeli, hasonlóan tehetséges fiatal generációra utal.
Az "aranycsapat" újjáépítése
Az ötvenes években atomjaira szedték szét a csapatot, mindent a nulláról kellett újrakezdeni. A folyamat a Fradihoz hű idősebb játékosok küzdeni tudásával és akarásával kezdődött, majd folytatódott szép lassan az új igazolásokkal, később a saját nevelésű, tehetséges fiatalok beépítésével, közben pedig a folyamatot vezénylő edzők állandó keresésével.
Utóbbiak közül meg kell említeni két egykori játékosunkat, Tátrai Sándort, aki az 50-es, 60-as évek fordulóján állt a csapat élén, majd az őt követő Mészáros Józsefet, aki 1961. június 27-től vette át az irányítást. Végül Mészáros József nevéhez köthető az új „aranycsapat” végső formálása, kialakítása. Az ő idejében igazolta le a Fradi a védelembe Novák Dezsőt, így a védelem alapösszeállítása a Novák-Mátrai-Dalnoki trió lett.
Az első sikerek: bajnoki címek és a VVK-győzelem
Az FTC 1963-ra rekordhosszúságú bajnoktalan szériát élt meg, immáron 14 éve tartott az ínséges időszak. Az 1962/63-as bajnokság nem úgy indult, hogy megtörténik ez az ugrás, félidőben az FTC a 6. helyen állt a tabellán, az éllovastól öt pontra leszakadva. Jött azonban egy olyan tavasz, amely az alapjává vált a későbbi legendás Fradi tavaszoknak. Veretlenül megvívott, tíz győzelmet és mindössze három döntetlent számláló tavasz volt ez, ami azt eredményezte, hogy újra meglett az a siker, amit évek óta százezrek vártak.
Az 1964-es esztendőben egyrészt sikerült kiköszörülni az előző félidényes bajnokság végén esett csorbát, másrészt sikerült jól elindítani az utóbb legendássá vált VVK-sorozatot. A bajnokságot viszonylag simán, három ponttal nyerte a Fradi a Bp. Az 1963-as egyidényes bajnokság bronzérménél utaltunk rá, az jogosította fel a Ferencvárost, hogy az 1964/65-ös nemzetközi szezonban a VVK-ban (Vásárvárosok Kupája) indulhasson. Ma már történelem, ez az indulás győzelemmel végződött, a magyar labdarúgócsapatok közül elsőként és egyetlenként a Fradi tudott UEFA-szervezésű összeurópai kupasorozatot nyerni.
Ferencváros VVK (1965)
A VVK-győzelem emlékezetes mérkőzései
A VVK-győzelem felé vezető út tele volt emlékezetes pillanatokkal:
- 1964. november 4. (Rapid Wien elleni visszavágó): Nagy iramú, végig izgalmas, igazi kupacsatát láthatott a 20 000 néző. Az óriási lendülettel bekezdő FTC nagy helyzetek egész sorát hagyta ki, majd a bécsiek büntettek, megszerezték a vezetést, amit egy perc múlva Novák 11-esből kiegyenlített. A második félidőben az FTC fokozta a nyomást, amely a 66. percben érett góllá, amikor Varga vette be az ellenfél kapuját.
- 1965. március 10. (AS Roma elleni idegenbeli mérkőzés): Az FTC nem a legjobb összeállításában, sérülésektől sújtva, Albert és Rákosi nélkül lépett pályára. Rátkai köszönte szépen, élt a lehetőséggel, az első félidőben kapásból akkora gólt lőtt, hogy még a római szurkolók is önkéntelenül megtapsolták.
- 1965. május 13. (Athletic Bilbao elleni visszavágó): Az FTC számára szerencsésen kezdődött a találkozó, a baszkok előbb kihagytak két gólhelyzetet, majd egy öngólt vétettek, ami nagyon megfogta őket.
- 1965. június 16. (Manchester United elleni harmadik mérkőzés): A harmadik mérkőzésre már 70 000 ember volt kíváncsi, akik csodát láttak. Csodát, mert aki látta, elmondta, akkora gólt, amelyet Karába ragasztott az angolok kapujába, még nem látott. Történt ugyanis, hogy az első félidő utolsó előtti percében az angolok térfelének közepén Varga maga előtt átengedte a labdát Karábának. A jobbszélső befelé húzódva nagy lendülettel megindult a kapu felé és középről, 25 méterről óriási erővel a bal felső sarokba zúdította a labdát.
- 1965. június 23. (Juventus elleni döntő): A gól a 74. percben esett, amikor az előrehúzódott Novák mintegy 30 méterről a kapu elé ívelt, a beinduló Albertet az olaszok ugyan kilökték a labda alól, azonban a mögötte érkező Fenyvesi hat méterről fejjel a hálóba pattintotta a labdát.
Láthattuk, az FTC edzőjének lenni nem könnyű. Ha nincs siker, gyorsan megköszönik a munkát. Előfordul azonban, hogy akkor is, ha van siker, ráadásul nem is akármekkora, mint például Mészáros Józsefé. Nézzünk egy hírt 1965. szeptemberéből: ,,Az FTC elnöksége, érdemei elismerése mellett, további munkája alól felmentette Mészáros József labdarúgóedzőt. Az edzői teendők ellátását ideiglenesen Vilezsál Oszkár vette át. (MTI)” Miért? Azt csak találgatni lehetett, ki nem derült. Ahogy az újság is írta a továbbiakban: „Mészáros József 1961-ben ment régi klubjához edzőnek. Volt elég dolga, míg megvalósította a szurkolók álmát, az akkoriban jó középcsapatnak számító gárdát felhozta a tabella élére. A náluk először meghonosított sokoldalú, korszerű edzések hatására kétszer nyert a Ferencváros magyar bajnokságot, a rendkívül nehéz körülmények ellenére - idegenben játszották le a döntőt - megnyerte a VVK-t, s most is versenyben van a bajnoki címért.
Az Aranylabdás Albert Flórián és a további sikerek
Az 1967-es év vége hozott még egy nagy elismerést, Albert Flórián a Ferencvárosi Torna Club játékosa kapta meg a France Football által felajánlott Aranylabdát, eleddig egyetlen magyar labdarúgóként. Albert Flórián 1941. szeptember 15-én Hercegszántón született, gyermekként került az Üllői útra 1952-ben, majd pályafutása során mindvégig ott maradt. Már 18. születésnapja előtt stabil tagja lett a Fradi felnőtt csapatának és a magyar válogatottnak is, az Aranycsapat utáni korszak kiemelkedő világklasszisa lett.
A huszonegyedik bajnokságra nem kellett sokat várni, az a huszadik után egy évvel, a következő bajnokságban jött, megvédte címét a csapat. Az első kettő sorrendje azonos volt, mint 1967-ben, de a különbség kisebb, mindössze egyetlen pont a Fradi javára. Pedig a végén még olyan gondokkal is meg kellett küzdenie a csapatnak, hogy Varga Zoltán nem tért haza az 1968-as olimpiáról.
A VVK-döntő 1968-ban
Három évvel a nagy 1965-ös diadal után igazán kicsi hiányzott ahhoz, hogy ismételjen az FTC. A helyzet annyiban is hasonlított az 1964/65-ös menetelésre, hogy egy újabb sikeres bajnoki menetelés (1967) közben kezdte el a csapat és rendíthetetlenül menetelt a döntőig. A döntő ezúttal két mérkőzéses volt, az elsőt Leeds-ben játszották 1968. augusztus 7-én, amit egy olyan gól döntött el az angolok javára, amit még a BBC kommentátora is szabálytalannak minősített, miután a TV-ben visszanézte. De a futballban csak az a gól, amit a játékvezető megad, ezt pedig megadta. Ezzel együtt ez az 1:0-s vereség bizakodásra adhatott okot a budapesti visszavágó előtt, amelyre meglehetősen későn, szeptember 11-én került sor a Népstadionban. Milyen meccs volt? Idézzük az angolok menedzserét, hogy ne tűnjünk elfogultnak: „A Ferencváros kiváló csapat, egyike a legjobbaknak, amit valaha is láttam.”
A Fradi játékosai a válogatottban
Az 1950-es években nem dúskáltak a magyar válogatottak ferencvárosi játékosokban, nem úgy a hatvanas években, amikor egészen másképp járt a Fradi sikerórája, természetes, hogy a szövetségi kapitányok nem tudtak eltekinteni a válogatottakban az FTC játékosaitól.
A hatvanas években a Fradi játékosai számos nemzetközi siker részesei voltak a magyar válogatottban:
- 1960. Római olimpia: 3. hely
- 1964. Spanyolországi EB: 3. hely
- 1964. Tokiói olimpia: 1. hely
