Földi László, a Vasas vízilabdás legendája és a modern sportidentitás dilemmái a labdarúgásban
Földi Lászlót méltán lehet a Vasas vízilabda-szakosztálya legendájának nevezni, hiszen a klub 18 magyar bajnoki elsőségének több mint felében benne volt: ötször játékosként, ötször edzőként diadalmaskodott a piros-kékekkel. Az ember, aki játékosként és vezetőedzőként egyaránt ötször nyert bajnokságot a Vasassal, de volt BEK-győztes, trénerként pedig főszerepet vállalt a máig utolsó piros-kék aranykorszakban. A játékosként kétszeres BEK-győztes Földivel a Vasas hivatalos honlapja készített hosszú mélyinterjút a 60. születésnapja alkalmából.
Egy legenda pályafutása a Vasasban
Földi Lászlóról van szó, aki csaknem negyven esztendőt töltött eddig a klubban. Pályafutását Szolnokon kezdte, majd 18 évesen került a Vasashoz. Az angyalföldiekkel 5 bajnoki címet és két BEK-serleget nyert, mielőtt 33 évesen befejezte játékos-pályafutását és edzőnek állt. „Addigra elvégeztem a TF-en a szakedzőit, és tudatosan készültem arra, hogy a fiatalokkal foglalkozom majd. Végül Tóth Karcsi bácsi kért fel rá, hogy építsem fel a Vasas utánpótlását, s mellette technikai vezetőként a felnőttcsapat munkájában is részt vettem."
Bő egy évvel ezelőtt Földi László átértékelte az életét egy infarktus után, ma viszont már újra aktívan dolgozik a Vasas utánpótlásáért. „Szerencsére most már teljesen jól vagyok, jó kezekbe kerültem, és a mai divatos szóval életmódot váltottam, sokat fogytam, és ha továbbra is fegyelmezett tudok maradni, akkor minden esély megvan rá, hogy hosszú távon alkothatok, dolgozhatok, együtt lehetek a szeretteimmel” - mondta Földi László.
Földi László sikerei a Vasasnál
| Kategória | Szerep | Bajnoki címek száma | BEK-győzelmek száma |
|---|---|---|---|
| Vasas | Játékos | 5 | 2 |
| Vasas | Edző | 5 | - |
Az utánpótlás és a sportidentitás kihívásai
Földi László elhivatottsága az utánpótlás iránt a Vasas vízilabda-szakosztályánál egy szélesebb perspektívát nyit a sportolói identitás és a tehetséggondozás kérdésére. Habár Földi László pályafutása a vízilabdához kötődik, a modern sportvilágban a nemzetiséghez és a klubhűséghez fűződő viszony gyakran hoz fel hasonló dilemmákat, különösen a labdarúgásban, ahol a globális tendenciák és az utánpótlás-nevelés kihívásai egyre élesebben jelentkeznek. Felmerülhet olyan teória, hogy ne képezzünk kiváló orvosokat, mérnököket, közgazdászokat, jogászokat, esztergályosokat, hanem csábítsuk ide őket külföldről? És ha jönnének is, számíthatunk rájuk, ha mondjuk nehézséggel kell szembenézni az országnak?
Hogy miként gondolkodunk és merrefelé tartunk, jól mutatja egy történet, melyhez hasonló egyre gyakrabban jön velünk szembe a mindennapokban. Arra, hogy mekkora egy kolibri - a ma ismert legkisebb madárfajta - ereje, egy példabeszéd világít rá leginkább. Jean Francois Chemain: Tare - Esély Franciaországnak? című esszéjéből vett részlet önmagáért beszél: „Egy napon hatalmas erdőtűz volt. Minden állat rémülten, letaglózva, tehetetlenül figyelte a katasztrófát. Egyedül a kis kolibri sürgött-forgott, ment, hogy vizet hozzon a csőrében, amit a tűzre önthet. Kis idő elteltével a tatu, akit bosszantott ez a nevetséges nyüzsgés, megszólította: Te kolibri! Bolond vagy? Ezekkel a vízcseppekkel nem fogod eloltani a tüzet. Európa mai állapota és társadalmi összetétele ugyanis igényli a „tűzoltást” az egyre nagyobb káosz elkerülése érdekében.
Nemzetiség és klubhűség a labdarúgásban
A legutóbbi esetek egyike, amikor egy Franciaországban született és nevelkedett ifjú futballista, megjárva a szüleit befogadó ország - Franciaország - felnőtt futballválogatottját, egyszer csak rájött, hogy ő nem is francia, hanem algériai, és inkább az algériai nemzeti tizenegyben szeretne szerepelni, kamatoztatva azon tudását, melyet a francia futballakadémián szerzett. Tessék?! A normális logikából kiindulva az ifjú „útkeresőnek” a két szék között a pad alá kellett volna esnie döntése következtében. Hiszen a franciák - a viselkedése miatt - már nem tartanak igényt rá, miközben Algéria köszöni szépen, nem kér a megtévedtből. Nem így történt. Algéria ugyanis örömmel teljesítette a kérést, és befogadta válogatottja keretébe.
Azok az egyébként tehetséges, külföldön született és edződött focisták, akik annyira azért nem kimagaslóak, hogy beférjenek szülőhazájuk válogatottjába, időnként ráébrednek magyarországi gyökereikre, és szívesen jelentkeznek, hogy felvehessék a magyar nemzeti mezt. Egyébiránt nem baj, ha valaki visszatalál magyarságához, még akkor sem, ha ezt kicsit átlátszó módon is teszi. A kritikai élt sem nélkülöző bevezető után - senki érzelmeit nem megsértve - általánosabb konzekvenciát kell levonni a jelenségekből. Ugyanakkor olyan fiatalok ők, akik példájukon keresztül felelősséggel tartoznak az emberek irányába, pozitív és persze negatív értelemben egyaránt. Példaképek - akarják vagy sem -, akiket rengetegen követnek a ma divatos közösségi platformokon keresztül. De mik is ezek a példaértékű helyzetek? Európa már olyan színes lenne, hogy nem is számít, ki, hogyan éli meg identitását?
Sajnálatosan mára a fogalmak - a nemzetiség, a születési hely, a haza, vagyis az identitás - csereszabatossá váltak, ahogy bármilyen más üzleti konstrukció. Az ország- és állampolgárság-váltás része az emberek önrendelkezési jogának, de ez egy hosszabb protokollra épülő és komoly emberek részéről csupán egyszer végrehajtható lépés. Nem lehet sem üzleti érdek, sem spekulatív megfontolás tárgya. A sportban, így a labdarúgásban is nemzetközi tendencia, hogy egyes országok klubjai úgy néznek ki, mint egy-egy világválogatott. Napi példa, hogy gazdagabb csapatok szinte csak külföldi játékosokat alkalmaznak.
És akkor itt zárjuk le az érzelmeket kikezdő, egyoldalúnak tűnő negatív megállapításokat, mivel van egy lényeges különbség a külföldi sztárklubok és a magyar futballválogatott élethelyzete között. Külföldön a pénz teszi lehetővé a klubok nemzetközi „színezettségét”. Nálunk - civil szemmel nézve - az utánpótlás zökkenőjéből adódó hiátus ad esélyt külhoni fiataloknak, hogy megcélozzák - akár idegen nyelven beszélve is - a magyar válogatott kerettagságát. Külföldön erős az utánpótlásbázis, míg itthon kevésbé érződik a gyerekek és fiatalok képzésének pozitív következménye.
Globális kihívások és a sport
Mert aktuális a téma. A világ forrong, és láthatóan őrült tervek szövődnek a politikai játéktereken. Amíg egy sportoló előbb felkészül, erőt gyűjt, lemondással járó életet él, és így ér el sikereket, addig az Európát irányító hatalom szereplőinek többsége tökéletes alkalmatlanságról tesz tanúbizonyságot, miközben nemzetek sorsa fölött rendelkezik. Ebből következően talán már nem is meglepő és elfogadhatatlan, hogy a futball jeles képviselői közül néhányan tágan értelmezik a nemzethez tartozás fogalmát. Kontinensünk olyan kihívások elé néz, melyeket fel sem tudunk fogni igazán.
tags: #foldi #laszlo #labdarugo
