Halálos tragédiák a futballpályákon: statisztikák és okok
A sportolók többségének tisztában kell lennie azzal, Fortuna asszony néha befogja a szemét… Azt eddig is tudtuk, hogy a futball durva sport. De hogy ennyire? Hónapról hónapra felröppen egy hír valamely labdarúgóról, aki minden előjel nélkül hirtelen összesett a pályán, és már újraélesztéssel sem lehet megmenteni. Az elmúlt években ugyanis számos ehhez hasonló eset történt a labdarúgás világában, amelyek közül sajnos több is halállal végződött. Úgy tűnhet, hogy a hasonló események száma az utóbbi időben megnövekedett a labdarúgás világában, a statisztikák azonban nem feltétlenül ezt támasztják alá. Számos elmélet született arra, hogy mi lehet ezeknek a tragédiáknak az oka, illetve mit kellene tenni a megelőzés érdekében, egy azonban biztos, hogy az idő egyre inkább sürgeti a döntéshozókat.
A hirtelen szívmegállás a futballban és a megelőzés
A legtöbb esetben a halál oka a súlyos megterhelés következtében kialakult embólia, vagy valamilyen rejtett szívbetegség. A 35 év alatti játékosoknál a hirtelen megmagyarázhatatlan halál a vezető ok (22%), míg a 35 év feletti játékosoknál a koszorúér-betegség a vezető halálok (76%). A focisták körében előforduló hirtelen szívhalál esetek hátterében több szívbetegség is állhat. A veleszületett szívbetegség a leggyakoribb oka a fiatal sportolók, köztük a focisták hirtelen szívhalálának. A betegség során a szívizom, különösen a bal kamra fala kórosan megvastagszik. Ez akadályozza a szív megfelelő működését és életveszélyes ritmuszavarokat okozhat.
Dr. Aneil Malhotra, a St George's Egyetem kardiológusa egy átfogó tanulmányt vezetett, amely kimutatta: "A csendes szívbetegségek, amelyek hirtelen halált okozhatnak fiatal sportolóknál, 266 labdarúgóból 1-et érintenek az Angol Labdarúgó Szövetséghez tartozó játékosok körében." Fontos megjegyezni, hogy a különböző szívbetegségek sokszor rejtve maradnak, és csak intenzív fizikai terhelés során okoznak tüneteket vagy hirtelen szívhalált. Ezért kiemelkedően fontos a rendszeres és alapos kardiológiai szűrővizsgálat a sportolók, különösen a profi focisták körében.
Ezek az esetek rávilágítanak a rendszeres orvosi vizsgálatok és a gyors orvosi beavatkozás fontosságára a sportban. Számos intézkedést vezettek be az ilyen tragédiák megelőzésére, például a kötelező újraélesztési képzéseket és a defibrillátorok jelenlétét a stadionokban, ennek ellenére a jelek szerint nehéz megelőzni ezeket a tragédiákat. A gyors és szakszerű beavatkozás kulcsfontosságú a túléléshez. Az azonnali újraélesztés (CPR) és a defibrillátor használata jelentősen növeli a túlélési esélyeket. Az automatikus külső defibrillátor (AED) használata ugyanis kiemelkedően hatékony: 85%-os túlélési arányt eredményezett, szemben a 35%-os aránnyal AED nélkül. A FIFA által 2013-ban bevezetett "FIFA 11 lépés a hirtelen szívhalál megelőzésére" program és az orvosi vészhelyzeti táska (FMEB) jelentősen javította a túlélési esélyeket.
Olaszország szigorú szabályai és Christian Eriksen esete
Sajnos a 22 éves labdarúgó esete nem egyedülálló a labdarúgás világában, számos hasonló esemény rázta meg az utóbbi években is a világot. Szerencsére ezek közül sok a Bovéhoz hasonlóan "happy enddel" végződött.
Christian Eriksen 2021. június 12-én a Dánia-Finnország EB mérkőzés első félidejének végén, a 43. percben esett össze a pályán. Újraélesztéssel, gyors orvosi segítséggel stabilizálták az állapotát és kórházba került. Csapattársai falat alkottak körülötte, míg az orvosi ellátás zajlott. A dán focistát defibrillátorral élesztették újra, az életmentő beavatkozás után pedig kórházba szállították, ahol hat napot töltött, szívritmusszabályzót kapott, majd hazatért. Dr. Sanjay Sharma, a St George's Egyetem örökletes szívbetegségekre és sportkardiológiára specializálódott professzora, az alábbiakat mondta: "Eriksen életét a pályán végzett gyors CPR (újraélesztés) és az automatikus külső defibrillátor (AED) használata mentette meg." Hozzátette, hogy "minden másodperc számít" egy szívmegállás esetén, mivel minden perc késlekedés 10%-kal csökkenti a túlélési esélyeket. "Eriksen implantálható kardioverter defibrillátort (ICD) kapott, amely folyamatosan figyeli a szívritmusát, és szükség esetén sokkot ad le, hogy helyreállítsa azt."
Az olasz szabályozás azonban sokkal szigorúbb, mint számos más országban a profi sportolóknál ilyen eszköz beültetése után. Olaszországban tilos olyan sportolóknak versenyszerűen játszani, akiknek beültetett kardioverter defibrillátoruk (ICD) van. Ez vonatkozik Christian Eriksenre és Eduard Bovéra is. Az olasz kardiológiai irányelvek (COCIS) kifejezetten a versenyszerű sportolókra vonatkoznak, és szigorúbbak, mint más országok hasonló szabályai. Ezek az irányelvek különös figyelmet fordítanak a magas kardiovaszkuláris terheléssel járó sportágakra, mint amilyen a labdarúgás is. Az olasz szabályozás célja a hirtelen szívhalál kockázatának minimalizálása. Lucio Mos, az Olasz Sportkardiológiai Társaság elnöke szerint ezeknek a szigorú protokolloknak köszönhetően Olaszországban jóval alacsonyabb a hirtelen halálozások száma a sportolók körében, mint más országokban. Más országokban, mint például Angliában, Hollandiában, Spanyolországban vagy Dániában ICD-vel is lehet játszani, ha az orvosi csapat és a játékos közösen úgy döntenek, hogy ez biztonságos.
Christian Eriksen súlyos szívrohama miatt kritikus állapotban van
Más hasonló esetek a közelmúltból
Bár nem közvetlenül egészségügy oka volt, nem szabad elmenni Jonathan Richter 2009-es esete mellett sem. A dán játékos villámcsapás miatt esett össze egy mérkőzésen. Az akkor 24 éves labdarúgó 41 percig volt a klinikai halál állapotában, de sikerült újraéleszteni, de tragikus pillanatok véget vetettek a karrierjének.
2012-ben egy FA-kupa mérkőzésen esett össze szívleállás miatt Fabrice Muamba, a Bolton Wanderers játékosa. Bogdán Ádám csapattársa 78 percig "halott" volt, de sikerült újraéleszteni. A kórházat csak egy hónap elteltével hagyhatta el, és egészen eddig a visszatérésre készült, végül ez nem jött össze neki és pár hónap múlva az orvosai tanácsára visszavonult a profi labdarúgástól.
Emlékezetes halálesetek a labdarúgás történetében
Hirtelen halál. Már-már mindennapos kifejezés a sportban, de sohasem gondolunk bele, milyen borzalmat is kifejezhet ez a két szó, ha egymás mellé kerül. Marc-Vivien Foénak, a kameruni válogatott csütörtökön, a Konföderációs Kupán mérkőzés közben elhunyt játékosának szörnyű tragédiája szembesített bennünket az elsődleges jelentéssel.
Nemzetközi tragédiák
A kameruni középpályás, Marc-Vivien Foé 2003-ban a Konföderációs Kupa elődöntőjében esett össze és hunyt el szívproblémák miatt. A Kamerun-Kolumbia összecsapás 72. percében a félpályán Foé hirtelen esett össze, majd 45 perccel később elhunyt. A játékost azonnal orvosi ellátásban részesítették, a televízión keresztül lehetett látni, amint szemei fennakadtak, nem lélegzett - mellesleg amíg a pályáról hordágyon vitték lefelé, még le is ejtették. Jean-Marcel Ferret, a francia válogatott orvosa elmondta, krónikus értágulat vezetett a 28 éves Foé halálához. Marc-Vivien Foé halála után az illetékesek azt a megoldást választották, ami ilyen esetekben általában szokásos: a folytatás mellett döntöttek. A kameruniak játszani fognak, ami páratlan lelkierőről tanúskodik.
A Benfica 24 éves csatára, Fehér Miklós 2004-ben a Vitória de Guimaraes elleni bajnoki mérkőzés hosszabbításában esett össze a pályán, majd a kórházba szállítást követően meghalt. Fehér a ráadásban kapott egy sárga lapot, majd mosolyogva tett két lépést, aztán lehajolt, megfogta két térdét, s összerogyott. Csapattársai azonnal odarohantak hozzá. A boncolást követően került sor a szövettani elemzésekre. Portugál törvényszéki orvosszakértők úgy vélték, hogy veleszületett szívrendellenesség állhat Fehér halálának hátterében.
A Sevilla játékosa, Antonio Puerta 2007-ben egy mérkőzésen esett össze, és három nappal később hunyt el a kórházban. A futballista a Getafe elleni találkozó első félidejében esett össze a pályán, miután szívinfarktust kapott. Csapattársai siettek a segítségére. Puerta hamarosan visszanyerte az eszméletét, és segítséggel ugyan, de a saját lábán hagyta el a játékteret. Később az öltözőben ismét elájult, újra kellett éleszteni. A játékos az újraélesztést követően a Virgen del Rocio kórházba került, ahol az intenzív osztályon kezelték. Végül nem sikerült megmenteni az életét.
Az elefántcsontparti játékos, Cheick Tiote 2017-ben edzés közben esett össze és halt meg Kínában. A ghánai csatár, Raphael Dwamena 2023 novemberében egy albán bajnoki mérkőzésen esett össze és hunyt el. A KF Egnatia játékosa az KF Partizani elleni meccsen esett össze, az életét pedig már nem tudták megmenteni, mindössze 28 éves volt. Egy másik, 27 éves játékos, Juan Izquierdo szívritmuszavar miatt ájult el a pályán, majd mire a kórházba értek vele, újra kellett éleszteni. Agykárosodást is szenvedett, végül nem sikerült megmenteni.
További külföldi elhunytak:
- 1931: John Thompson (Celtic), koponyatörést szenvedett ütközés után.
- 1947: Attilio Ferraris (olasz válogatott), edzésen esett össze holtan.
- 1963: Constantin Tabarcea (román Petrolul Ploiesti), pályán vesztette életét.
- 1969: Giuliano Taccola (Cagliari-Roma), a tribünön lett rosszul, mentőautóban halt meg.
- 1973: Fernando Pascoal das Neves (Porto), portugál bajnokin esett össze, a szezon 13. mérkőzésének 13. percében.
- 1977: Renato Curi (Perugia), összeesett, másnap kórházban meghalt szívritmuszavar miatt.
- 1984: Erik Jongbloed (DWS), villámcsapás következtében halt meg édesapja szeme láttára.
- 1987: Titi Nianse és Krisztosz Timoteu (ciprusi másodosztály), infarktusban hunytak el.
- 1989: Samuel Okwaraji (nigériai válogatott), vb-selejtezőn esett össze, megnagyobbodott szív és magas vérnyomás okozta a tragédiát.
- 1990: Dave Longhurst (angol York City), mérkőzésen hunyt el ritka szívbetegség következtében. Joao Pedro (Recife), brazil bajnokin távozott az élők sorából.
- 1995: Kalmito Agusuto (belga bajnokság), szívinfarktust kapott.
- 1999: Stefan Vrabioru (Astra Ploiesti), kórházba szállítás közben halt meg, miután élete első élvonalbeli bajnokiján csereként beküldték.
- 2000: Catalin Haldan (Dinamo Bucuresti), agyvérzést kapott egy barátságos mérkőzésen.
- 2001: Két játékos meghalt és tíz megsebesült villámcsapás következtében egy guatemalai bajnokin.
- 2002: Marcio Dos Santos (brazil), órákkal azután kapott szívrohamot, hogy egy perui bajnokin gólt szerzett.
Magyar tragédiák a pályákon és azon kívül
Magyarországon szerencsére nem olyan rossz a helyzet, az elmúlt harminc évben csak nagy ritkán történt tragédia futballpályán - bár vitathatatlan, egy haláleset is nagyon sok. Persze, ez a viszonylag jó statisztika aligha a magyar futballisták erős szervezetének köszönhető, talán az lehet a magyarázat, hogy az orvosok alapos kivizsgálásokkal igyekeznek megelőzni a bajt. Igaz, azt mindenki tudja: százszázalékos biztonság nincs, sajnos, mindig előfordulhat Foé esetéhez hasonló szörnyűség.
Az Aranycsapat 37-szeres válogatott középhátvédje, Lóránt Gyula 1981-ben vezetőedzőként dolgozott a görög bajnokságban, amikor csapata, a PAOK Szaloniki játszott az Olympiakosz ellen, a 76. percben kapott szívrohamot és azonnal meghalt. Lóránt halálának körülményeiről tudjuk, hogy mivel Lóránt végzetes szívinfarktusa a kispadon történt, úgy döntöttek, a játékosoknak nem mondják el az igazat, csak annyit, hogy rosszul lett és kórházba szállították.
Kiss III. Lászlót 1967 júliusában a Budafok-Egyetértés Nyári Kupa-meccs 55. percében sújtotta agyon a villám. A villámcsapáskor minden játékos a földön fekve maradt és Kissen kívül Szekerest is ölben vitték le a pályáról. Őt sikerült megmenteni, Kiss azonban életét vesztette. A mérkőzést nem folytatták. Szucsányi András, az MTK 29 éves labdarúgója a dunavarsányi futballpályán edzés közben villámcsapás következtében hunyt el.
Staller Tamás 24 éves labdarúgó, a MALÉV kapusa 1978. augusztus 30-án a Budapest Spartacussal vívott NB II-es mérkőzésen a II. félidő 18. percében vetődéssel kapott el egy labdát, majd a földön maradt. Próbált a játékos felállni, teste azonban nem engedelmeskedett, kettőt rándult. A halál okát úgy határozták meg, hogy a nehéz labda tompa ütése miatt heveny reflexes szívbénulás lépett fel. Óriási felháborodást keltett a közönség soraiban, hogy a mérkőzés helyszínén nem tartózkodott orvos, mert feltételezték az azonnali orvosi segítség megmenthette volna a kapus életét.
1993-ban előkészületi mérkőzést játszott a RAFC együttese, amikor egy szöglet után a labdát középre ívelő játékos, Kovács Gábor futás közben összeesett. Bár sorozáson is nemrég volt, nem vehették észre rejtett szívbetegségét. Még ugyanabban az évben az oroszok elleni Európa-bajnoki selejtezőre készült a magyar válogatott, amikor az egyik edzésen Zsiborás Gábor összeesett. A ferencvárosi, majd MTK-kapus napokig feküdt kómában, és közvetlenül a mérkőzés előtt meghalt.
2002-ben a Négy Város Tornája-sorozaton a barcsi egyesület játékosa, a válogatott Dárdai Pál testvére, Dárdai Balázs egy szerelés után a földön maradt, és a 23 éves labdarúgó még a kórházba érkezés előtt meghalt. Édesapja, idősb Dárdai Pál - a barcsiak edzőjeként - szemtanúja volt fia tragédiájának. 2003-ban BLASZ IV-es mérkőzésen a Józsefvárosi TE kapusa, Lapath Iván egy ütközést követően a földön maradt, eszméletét vesztette, és hamarosan légzése is megállt. A 23 éves futballista külföldön folytatta volna tanulmányait, ez volt az utolsó meccse a JTE-ben.
Nem feledkezhetünk meg azokról a korábbi kiváló magyar labdarúgókról sem, akik már fiatalon vagy pályafutásuk végeztével hunytak el. Közülük sokan az Aranycsapat tagjai vagy éppen a '70-es, '80-as évek ismert játékosai voltak. Például Kocsis István (1949-1994), aki a Honvéd és a válogatott erőteljes, technikás védője volt, csendesen, szerényen élt, amikor gyógyíthatatlan betegség támadta meg, hazament meghalni Csornára. Kocsis Lajos (1947-2000), a Honvéd irányítója, káprázatos trükkök felülmúlhatatlan mestere volt, aki a totóbotrány után fejezte be pályafutását.
Májer Lajos (1956-1998) a Videoton hűséges játékosa volt, aki egy ezüst- és két bronzérmet szerzett a klubbal. Neki is közúti balesetben vesztette életét. Pusztai László (1946-1987), a Fradi vérbeli jobbszélsője, az M7-esen, egy defektet kapott autóval ütközött, és azonnal meghalt feleségével együtt. Fekete László (1950-2004) a DVTK olimpiai válogatott labdarúgója volt, aki a vasgyáriak fénykorának részese volt. Tulipán Mihály (1955-1986), a Csepel meghatározó játékosa, 1982-ben eljutott a válogatottságig, de tragikusan fiatalon hunyt el.
Czérna Sándor (1964-2005) pécsi játékos, aki az 1985-86-os bajnoki évadban második lett a Bp. Honvéd mögött, öngyilkos lett. Poszgai Lajos (1949-2006) a Rába ETO csapatkapitánya, az MNK-t nyert csapattag volt. Garamvölgyi Lajos (1952-2008), a Videoton legendás játékosa, később sikeres edző, 2008 augusztusában győzte le a gyilkos kór.
Amikor az erőszak öl: a futball árnyoldala
Amikor 1972. szeptember 5-én hajnalban néhány palesztin terrorista átmászott az olimpiai falu kerítésén, és túszul ejtett, majd lemészárolt több izraeli sportolót, a világ rádöbbent, hogy még a nemes küzdelmek sem mentesek az erőszaktól. A futballvilág is megéli a maga erőszakos tragédiáit.
A Heysel-tragédia
A világ futballszerető közönsége nagy várakozásokkal tekintett az bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) 1985-ös döntője elé május 29-én. A korszak két klasszisa, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC összecsapása igazi csemegének ígérkezett. Már akkor is sokan tiltakoztak, amikor a FIFA az 1930-ban épült és szörnyű állapotban lévő Heysel Stadiont választotta a meccs színhelyéül. A belga fővárosban ekkor jelentős létszámú olasz közösség élt. Várható volt az is, hogy a lelátó hangulatát az angolok dühe fogja dominálni. A döntő napján sokan eleve részegen érkeztek, a balhé már a kezdőrúgás előtt egy órával elkezdődött. A két tábor légicsatába kezdett. A tömegen pánik lett úrrá, a rémült emberek a szektor oldalánál lévő falhoz préselődtek, ami nem bírta a nyomást és ledőlt. Erre támadásba lendült a Juventus kemény magja, de a rendőröknek sikerült őket visszaszorítani, a lelátó egyes részein a meccs végéig ment a bunyó. A mérkőzést pedig megtartották - mondván máskülönben az események kezelhetetlenné válnak -, a játékosok csak a végén tudták meg, pontosan mi történt a pályán kívül és hogy halottak is voltak. Az UEFA másnapi jelentése a Liverpool szurkolóinak kizárólagos felelősségét állapította meg, 1989-ben 14 angolt találtak bűnösnek emberölés vádjában, és ítéltek börtönbüntetésre. Az Angol Labdarúgó-szövetség alá tartozó klubokat határozatlan időre eltiltották a nezetközi szerepléstől.
Egyéb erőszakos halálesetek
Kevésbé volt szerencsés Andres Escobar kolumbiai labdarúgó, aki az 1994-es világbajnokságon egy öngóllal ütötte el csapatát a továbbjutástól. Amikor Medellínben felkereste az El Indio nevű éjszakai bárt, hirtelen egy ember lépett melléje, s "Kösz az öngólért!" kiáltással 12 golyót pumpált a testébe. 2003-ban egy hondurasi kapus lett az erőszak áldozata. Milton Floresre egy bordélyházban törtek rá, s egy AK 47-esből hét golyót eresztettek az ágyban vitézkedő hálóőr fejébe. A pálmát alighanem az az 1999-es dél-afrikai összecsapás viszi el, amelyen a bíró a Try Agains csapatát sújtotta döntésével. Erre a klub felbőszült középpályása, John Kirk kést ragadott, s rárohant a sípmesterre. A bíró azonban nem hagyta magát, zsebéből előrántotta revolverét, s keresztüllőtte a fenyegetőző focistát. Míg a piros lap csak a következő meccsről való eltiltással járt, a pisztolygolyó örökre vonalon kívülre küldte áldozatát.
A japán sumovilágbajnok, Rikidozan nem volt hajlandó „lefeküdni” egyik ellenfelének, akire a maffia hatalmas pénzösszegben fogadott, mire a jakuza bérgyilkosa 1963 decemberében egy sportcsarnok zuhanyzójában vizelettel átitatott tőrrel szúrta le. Az 1984-es olimpián aranyérmet szerző amerikai David Schultzot saját kenyéradó gazdája, a multimilliomos John E. Du Pont lőtte agyon 1996-ban. A sportoló állítólag visszautasította gyengéd közeledését. Erőszak végzett a világ leghíresebb vitorlázójával is, de ez már nem a foci világa.
tags: #football #meccsen #halt #meg
