Forgács Ernő: Pályafutás az MTK, Bp. Spartacus és Ferencváros színeiben, és a Közép-európai Kupa
Forgács Ernő, a magyar labdarúgás egyik jelentős alakja, pályafutása során több kiemelkedő klubban is megfordult, mély nyomot hagyva az MTK, a Bp. Spartacus és a Ferencváros történelmében. Élete a futball körül forgott, gyermekkori álmait kitartó munkával valósította meg. Később vezetői és edzői szerepkörben is kamatoztatta tudását és tapasztalatát.
A Közép-európai Kupa: A magyar futball dicső múltja
Mielőtt Forgács Ernő pályafutásába merülnénk, érdemes áttekinteni a korszak egyik legfontosabb nemzetközi megmérettetését, a Közép-európai Kupát (KK, nemzetközi nevén Mitropa-kupa). Ezt a sorozatot a múlt század húszas éveiben, a profi nemzeti bajnokságok beindítása után hozták létre az akkori időszakban a világ labdarúgóelitjéhez tartozó közép-európai országok. Formálisan Hugo Meisl, az osztrák szövetség elnöke kezdeményezte megrendezését. Célja a térség legjobb csapatának megállapítása volt, ezért kezdetben elvileg a három alapító állam (Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország) bajnoka, illetve kupagyőztese vehetett volna részt benne. Már az első kiírásban beszállt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság is, majd csatlakozott Olaszország is, felváltva a délszlávokat.
Az első mérkőzéseket 1927. augusztus 14-én játszották, már az első játéknapon szerepelt magyar csapat, a Hungária FC, amely Belgrádban 4:2-es győzelmet aratott a délszláv államalakulat bajnoka, a Beogradszki SZK ellen. A világháború után 1951-ben egy négycsapatos tornával indították újra a KK-t, majd három kimaradó év után 1955-től rendezték meg ismét évente. A nagy európai kupasorozatok indulása és gyors térnyerése miatt lassan háttérbe szorult, sokszor változott a lebonyolítási rendszere. Érdekesség, hogy az utolsó hivatalos mérkőzésnek is volt magyar résztvevője, az 1992. évi döntőt a BVSC csapata vívta a még jugoszlávként induló bosnyák Borac Banja Luka együttesével, de 11-es párbajban alulmaradt.
A KK legeredményesebb országa Magyarország, a legtöbbszörös győztes a Vasas, amely 6 alkalommal hódította el a trófeát. A szerzett pontok szerinti listán az első hat között a Vasason kívül még három magyar klub szerepel: a Hungária FC-Bp. Vörös Lobogó-MTK, a Ferencváros FC-FTC és az Újpest FC-Újpesti Dózsa. Mindhárom klub és mellettük még a Tatabányai Bányász is 2-2 KK-győzelmet szerzett, a Budapesti Honvéd egyszer végzett az élen. Az országok szerinti pontösszesítésben is Magyarország a legjobb.
Magyar klubok sikerei a Közép-európai Kupában
| Klub | Győzelmek száma |
|---|---|
| Vasas | 6 |
| Hungária FC / MTK | 2 |
| Ferencváros FC / FTC | 2 |
| Újpest FC / Újpesti Dózsa | 2 |
| Tatabányai Bányász | 2 |
| Budapesti Honvéd | 1 |
Forgács Ernő pályafutásának kezdetei és az MTK
Forgács Ernő 1930. május 16-án született. Gyerekkorától kezdve a foci volt a mindene. A VIII. kerületi Rákócziban kezdte, majd a Ferencvárosi SE-ben folytatta pályafutását, mielőtt az MTK-ban, Bukovi Marci bácsi keze alatt játszott. Ezzel Forgács álma teljesült, bár az út egy kicsit göröngyös volt. 20 éves korában bevonult katonának, ekkor a Veszprémi Bástyában, majd a Kőbányai Dózsában játszott. 1954-ben megnyerték az osztályozót, de mégsem kerülhettek be az NBI-be, mert felsőbb utasításra egy vidéki Dózsa, a Pécsi Dózsa indult az első osztályban.
A Bp. Spartacus évei
Ezt követően Forgács Ernő a Bp. Spartacus játékosa lett. A kisipari szövetkezetek sportmozgalmát szervező-irányító Spartacus Sportközpontot 1952 áprilisában hozták létre. 1952. május elsején már külön egyesületként, piros-fehér színekben vonultak fel a kisipari szövetkezetek sportolói. Budapesten és vidéken egyaránt megkezdődött a Spartacus sportkörök megalakítása, valamint az Apaffy-utcai központi Spartacus sporttelep (Kőér utcai sporttelep) építése is. 1952 végére már 43 sportkör 235 szakosztályát tartották nyilván. A Spartacus sportközpont reprezentatív, központi csapata a Budapesti Spartacus volt.
A labdarúgócsapat 1953-ban megnyerte a Budapest-bajnokság 4. csoportját, így az 1954-es évet már a másodosztályban kezdhette meg. Rutinos volt NB I-es és NB II-es játékosainak köszönhetően az első évben máris a hatodik helyen végeztek. Az 1955-ös évet tovább erősödött csapattal kezdték - ide került Forgács Ernő a Kőbányai Dózsából, Majercsik Tibor a Postásból, Nyári Tibor Ózdról, Szalai György Soroksárról, és a legnagyobb név, Deák Ferenc, Bamba, az Újpesti Dózsából. A csapat meg is felelt az elvárásoknak: a Tatabányai Bányász mögött a Nyugati csoport második helyén végzett.
A következő évben újabb kiválóság érkezett: az Apaffi utcába igazolt a Honvédtól Lóránt Gyula. Az 1956-os forradalom miatt félbeszakadt, majd 1957 tavaszán befejeződött bajnokságban a csapat a negyedik helyet szerezte meg, bár a forradalom után több korábbi kezdőjátékos elhagyta az országot. A helyükre fiatal tehetségek kerültek. Az 1957-58-as szezon előtt erősen átalakult a csapat, távozott több meghatározó játékos, de a csapat szelleme jelentősen megjavult. A fiatal játékosokkal teletűzdelt csapat kiválóan szerepelt, a Keleti csoport harmadik helyén zárt.
A Ferencváros: bronzérem és sérülés
Forgács Ernő később a Ferencvároshoz igazolt. Sok fiatal került akkor vele együtt a Fradiba, így Horváth György a Haladásból, Tarsoly Géza a Dohánygyárból, Dálnoki József az ESMTK-ból, Gregor Béla a Mávagból, Pető István Szentesről. Mindannyiuk számára a bemutatkozási lehetőséget az Esti Kupa jelentette, mivel az első csapat kerete az ausztráliai túrán vett részt. A fiatalok éltek a lehetőséggel, megnyerték a kupát. Forgács Ernő mindhárom mérkőzésen szerepelt. A „kis Fradi” a döntőben a komplett csapattal felálló MTK-t győzte le 2:1-re.
Két évig volt a Ferencváros játékosa. Az első csapatban összesen huszonegyszer szerepelt, hatszor bajnoki mérkőzésen. Így tagja volt az 1957/58. évi bajnokságban bronzérmet szerzett csapatnak. 1958-ban részt vett a zöld-fehér együttes két nyugat-európai portyáján. 29 évesen, a téli felkészülés során, súlyos sérülést szenvedett, ami véget vetett élvonalbeli karrierjének.
Visszatérés a Spartacushoz és vezetői szerepek
Élvonalbeli pályafutása befejezését követően Forgács Ernő visszajátszott a Bp. Spartacushoz. Az NB I-ből továbbra is érkeztek az erősítések (Dálnoki József, Sári Géza, Gondos Tibor, Kóczián Antal, Csekő Tibor, a Ferencvárosból visszatért Forgács Ernő), a Spartacus azonban az NB II középmezőnyébe szürkült. 1968-ban NB I-es pályafutását zárva a Spartacusba igazolt a 22-szeres válogatott Nagy István („Paróka”) az MTK-ból. Vele együtt érkezett Zsoldos Ferenc, valamint a Honvédból Mihalecz Boldizsár, a Csepelből pedig Pál I László.
Forgács Ernő ekkor már vezetői pozícióban is tevékenykedett. Tehetséges játékosokat igazoltunk a téli idényben - mondta Forgács Ernő, az egykori kiváló Fradi-játékos, a Bp. Spartacus szakosztályvezetője - s bízunk benne, hogy edzőnknek sikerül őket komoly játékerőt képviselő egységgé összegyúrnia. Később edzőként is szolgálta a Ferencvárost, 1975. július 1-től kezdve, majd 1977-ben is az edzők között szerepelt. Vezetőedzőkkel, orvosokkal és más vezetőségi tagokkal együtt dolgozott a csapat sikereiért. Forgács Ernő, az FTC korábbi labdarúgója 2019. május 20-án hunyt el. Emlékét megőrizzük!
tags: #forgacs #erno #labdarugo #mtk #bp #spartacus
