Franciaország Labdarúgó Válogatottja: Az Álomcsapat Összeállítása
A francia labdarúgó-válogatott, melynek becenevei Les Bleus (A kékek) és Les Tricolores (A háromszínűek), a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata.
A Fédération Française de Football (FFF) által irányított csapat hagyományos színei a kék, a fehér és a vörös, nemzeti szimbólumuk pedig a gall kakas (le coq gaulois). Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban, és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. Kétszeres világbajnokok, az elsőt hazai közönség előtt 1998-ban, a másodikat 2018-ban nyerték.
Az Európa-bajnokságon két alkalommal, 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. 2001-ben és 2003-ban a konföderációs kupát is sikerült elhódítaniuk.
A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3-3-as döntetlennel zárult. A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél.
1930 júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4-1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát.
Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3-2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont.
Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével.
Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7-3), Jugoszlávia (2-3) és Skócia (2-1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4-0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5-2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6-3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból.
A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4-2-re vezettek végül 5-4-re elveszítették a párharcot.
Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1-1), Uruguay (1-2), Anglia (0-2).
A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott.
Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak.
Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3-3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5-4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3-2-re.
Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1-0-ra, Belgiumot 5-0-ra, Jugoszláviát 3-2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3-2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2-0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték.
Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4-2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték.
Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1-1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0-0-s döntetlent. A dánoktól 2-1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton.
Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3-2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2-1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül.
Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1-0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1-1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3-1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.
Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3-0), Szaúd-Arábiát (4-0) és Dániát (2-1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban.
2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2-1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket.
A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1-0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára.
A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1-0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0-0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2-0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után.
Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2-1), Horvátország (2-2), Svájc (3-1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1-0-ra győzték le.
A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát.
A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0-0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1-1), Togót pedig 2-0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3-1-re, Brazíliát és Portugáliát 1-0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5-3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt.
A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1-0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás.
A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét. Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést. A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról, Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett.
Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában.
A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1-0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában.
A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek.
A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát.
Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát -melyet ők rendeztek- megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2-1-re. A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0-0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2-0-s végeredményt. Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0-0-s döntetlent játszottak. Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe. A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5-2 arányban sima győzelmet arattak. Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2-0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe. Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1-0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén. Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt.
A 2018-as világbajnokságon Ausztrália, Dánia és Peru társaságában a C csoportban szerepeltek. Ausztrália ellen 2-1-es győzelemmel kezdték a tornát. Perut Kylian Mbappé góljával 1-0-ra győzték le és a Dánia elleni 0-0-s döntetlennel zárták a csoportkört. A nyolcaddöntőben egy fordulatos mérkőzésen 4-3-ra győztek Argentína ellen. A negyeddöntőben Raphaël Varane és Antoine Griezmann góljaival 2-0-ra verték Uruguayt és bejutottak az elődöntőbe, ahol Belgiumot győzték le Samuel Umtiti találatával. A döntőben Horvátországgal találkoztak és Mario Mandžukić öngóljának köszönhetően megszerezték a vezetést. A horvátoknak sikerült egyenlíteniük, de Antoine Griezmann büntetőjével ismét a franciáké volt az előny, amit a második félidőben Paul Pogba és Kylian Mbappé is növelni tudott. Végül 4-2-re nyertek a franciák és megszerezték a második világbajnoki címüket.
A 2020-as Európa-bajnokságon Németország ellen kezdtek és Mats Hummels öngóljával 1-0-ra győztek. Magyarország ellen 1-1-es, Portugália ellen 2-2-es döntetlent játszottak, melyen Cristiano Ronaldo és Karim Benzema is kétszer volt eredményes. Utóbbin a találkozó négy góljából három büntetőből született. A legjobb tizenhat között Svájccal találkoztak és 3-3-as rendes játékidőt, illetve hosszabbítást követően tizenegyesekkel estek ki 5-4 arányban.
A 2021-es nemzetek ligája döntőjében 1-0-s hátrányból fordítottak és 2-1-re legyőzték Spanyolországot.
A 2022-es világbajnokságon Adrien Rabiot, Kylian Mbappé és Olivier Giroud duplájával 4-1-re verték Ausztráliát az első csoportmérkőzésükön. Dániát Kylian Mbappé két találatával 2-1-re győzték le. A harmadik csoportmérkőzést 1-0-ra elveszítették Tunézia ellen. A hosszabbításban Antoine Griezmann révén ugyan sikerült egyenlíteniük, de a videózást követően a játékvezető érvénytelenítette a találatot les miatt. A nyolcaddöntőben Lengyelországot verték 3-1-re Kylian Mbappé duplájával és Olivier Giroud góljával. Utóbbi ezzel a góllal a francia válogatott történetének legeredményesebb játékosa lett. A negyeddöntőben Aurélien Tchouaméni és Olivier Giroud találatával 2-1-re legyőzték Angliát és bejutottak az elődöntőbe, ahol Theo Hernández és Randal Kolo Muani góljával Marokkót győzték le 2-0-ra. A döntőben Argentínával találkoztak, a...
Futball: Zinedine Zidane, a francia válogatott jövőbeli menedzsere? • FRANCE 24
A Francia Labdarúgó Válogatott Álomcsapatának Tagjai
Az alábbiakban a francia labdarúgó-válogatott történetének legjobb futballistáit vesszük sorra. A lista első tíz helyezettjét a France Football nevű, megkerülhetetlen szaklap választásából vettük át. Az orgánum a korábbi év játékosainak véleménye alapján állította össze a maga sorrendjét.
Michel Platini
Amit Puskás Ferenc jelent a magyaroknak, Diego Maradona az argentinoknak, Pelé a braziloknak, azt jelképezi az 1955-ben született Platini a franciák számára. Mindössze három profi klubban fordult meg, a Nancyban, a Saint-Étienne-ben és a Juventusban, mielőtt 1987-ben vissza nem vonult. Klubjaival több bajnoki címet nyert, a Juventusszal Bajnokcsapatok Európa-kupája-, Kupagyőztesek Európa-kupája- és Világkupa-győztes. A válogatottban 72 alkalommal szerepelt, és a csúcskorszakban is lőtt a nemzeti csapatban 41 gólt. 1984-ben a hazai Európa-bajnoki aranyhoz öt mérkőzésen kilenc góllal járult hozzá, az 1986-os világbajnoki bronzban is elévülhetetlen szerepe volt (az előtte rendezett két vb-n is részt vett). Egyénileg is frenetikusan dekorált: kétszer az Év játékosa odahaza, háromszoros aranylabdás és olasz gólkirály, egyszeres BEK-aranycipős. Különböző szavazásokon többször is a világ legjobb labdarúgójának választották meg, Franciaországban az Évszázad futballistája, a World Soccer szerint „világszinten" a negyedik legjobb. Edzőként már nem volt ilyen sikeres, hiszen biztató kezdetek után a válogatottal leszerepelt az 1992-es kontinenstornán. Sportvezetőként jobban megy neki: 2007-ben az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke lett, és jó néhány újítással bizonyította: nem csak a pályán volt vezéregyéniség.
Zinedine Zidane
Zinedine Zidane gondoskodott róla, hogy a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb figurájaként vonuljon be a históriás könyvekbe. Amit búcsúajándékként maga mögött hagyott: egy vb, amelyen újra a régi fényében ragyogott; egy vb, amelyen aranylabdával díjazták; egy vb-döntő, amelyen a negyedik olyan játékos lett, aki két fináléban is gólt szerzett, és amelynek végén fejjel úgy öklelte fel ellenfelét, hogy azonnal kiállították.
Raymond Kopa
Nem véletlenül Kopa volt az első francia labdarúgó, aki kiérdemelte a Becsületrendet, hiszen az 1931-ben (Raymond Kopaszewski Wlodarczyck néven, lévén lengyel származású) született irányító 45-szörös válogatott (mely fellépéseken 18 gólt jegyeztek fel neve mellett a statisztikusok), 1958-ban vb-bronzérmes és aranylabdás, a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes és kétszeres spanyol bajnok. A Stade Reims gárdájával négyszer nyerte meg a gall pontvadászatot, ebből a csapatból igazolt a királyi klubhoz, s ide is tért vissza; előtte pedig az Angersben profiskodott. Az 1954-es világbajnokságon ő volt a torna legjobb fiatal játékosa, négy évvel később hat mérkőzésen két gólt lőtt, és neki ítélték a teljes értékű „vb-aranylabdát" (azóta is ő az egyetlen, aki mindkét elismerést magáénak tudhatja). Év végén a France Football választásán is kapott egy Aranylabdát. 1967-ben vonult vissza, és három esztendő múltán kapta meg a Napóleon által alapított érdemrendet.
Laurent Blanc
Az 1965-ben napvilágot látott Laurent Robert Blanc minden idők egyik legmegbízhatóbb középhátvédje volt, odahaza roppant népszerűségnek örvendett játékosként, jelenleg pedig egykori utódait vezeti szövetségi kapitányként. Blanc karrierje igencsak kacskaringós volt: a Montpellier után megfordult a Napolinál, a Nimes-nél, a Saint-Étienne-nél, az Auxerre-nél, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Internazionalénál és végül a Manchester Unitednél. 97-szer szerepelt a „gall kakasok" között, védő létére 16-szor volt eredményes. A 190 centiméter magas hátvéd 1992 és 2000 között három kontinenstornán vett részt és csak egy világbajnokságon - azon viszont aranyérmet nyert. 1998-ban világklasszis szintű védőmunkája mellett a vb-k első aranygólját is megszerezte Paraguay ellen, és a torna szimbóluma lett a mérkőzések előtti, Fabien Barthez tar fejére nyomott puszija. Blanc éppen a fináléban nem játszhatott, miután az elődöntőben kiállították a horvátok ellen. A 2000-es Eb-arany után (korábban az U21-esekkel is felült a vén kontinens trónjára) vonult vissza a nemzeti csapatból. 2003-ban az MU-tól és labdarúgó-pályafutásától bajnoki arannyal búcsúzott, majd 2007-ben felcsapott edzőnek: a Bordeaux élén elnyerte az év edzője-címet, és bajnoki aranyra vezényelte legényeit. A 2010-es világbajnokságon csúnyán megbukott Raymond Domenechről már a torna előtt köztudott volt, hogy Dél-Afrikában lesz hattyúdala, és az is, hogy alighanem Blanc lesz utóda. Így is lett, és a fiatal szakember ráncba szedte a gárdát, és néhány fiatalra fontos szerepet osztva, a vb-bűnbakok zömét indexre téve (majd párnak megbocsátva) magabiztosan kivezette a gárdát az Eb-re.
Just Fontaine
Blanc és Kopa után egy újabb vb-rekorderről írunk most, hiszen az 1933-ban, Marrákesben született támadó az 1958-as nagy tornán nem kevesebb mint 13 találattal járult hozzá a bronzéremhez. Nem csak maga Fontaine véli úgy: ez megdönthetetlen csúcs. A csatár egyébként mindössze 21 válogatott mérkőzésen játszott, ám ezeken 30 gólt (!) vágott. Fontaine az US Casablanca után gólkirályként áttette székhelyét a Nice-hez, majd a fénykorát élő Stade Reims vette meg. 200 élvonalbeli fellépésén 164 gólt ért el (kétszeres aranycipős a bajnokságban, egyszeres a BEK-ben), mielőtt sérülése miatt igen fiatalon, 29. születésnapja előtt vissza nem vonult. Utolsó két idényében már csak 7-7 alkalommal léphetett pályára a bajnokságban. Később volt francia és marokkói szövetségi kapitány, edzette a PSG-t és a Toulouse-t. 2003-ban szövetsége és az UEFA az elmúlt 50 év legjobb francia játékosának választotta.
Marius Trésor
A tízes lista kakukktojása lehet sok NSO-olvasó számára az 1950-es születésű, guadeloupe-i származású védő, aki az Ajaccio, az Olympique Marseille és a Girondins Bordeaux együtteseiben játszott. No és természetesen a kékek között, mégpedig 65 alkalommal. A Pelé Top 125-be és a FIFA 100-ba egyaránt bekerülő védő két világbajnokságon is megfordult, 1978-ban és 1982-ben. Pályafutását balhátvédként kezdte, később a védelem közepére került. A Marseille egyébként arra a Rolland Courbisre cserélte el az Ajaccióval 1973 telén, aki később edzőként az UEFA-kupa döntőjébe vezette az OM-et. Az egyszer az Év futballistájának is megválasztott Trésor 1984-ben vonult vissza, válogatottsági rekorderként. Később a Bordeaux klubigazgatója lett. Láthattuk a 2010-es világbajnokság sorsolásán is, ahol díszvendégként tevékenykedett.
Alain Giresse
A Luis Fernández, Jean Tigana, Platini és Alain Giresse által alkotott „mágikus négyes" beltagja az 1984-es Európa-bajnokság mellett az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is a gallok alapembere volt, e három tornán szerzett négy góljával. A nemzeti csapatban összesen hatszor volt eredményes, 49 fellépésén. A vékonydongájú középpályás 1970 és 1986 között a Bordeaux, majd 1988-as visszavonulásáig a Marseille gárdáját szolgálta kiváló passzaival és temérdek góljával. A kétszeres bajnok, egyszeres Francia Kupa-győztes, háromszor az Év játékosának megválasztott, 1982-es ezüstlabdás Giresse visszavonulása után felcsapott edzőnek, és itt sem vallott szégyent: a Toulouse, a PSG és a FAR Rabat után volt grúz szövetségi kapitány, majd 2006 és 2010 között a gaboni válogatottat vezette. Ezt követőn két évet mali kapitány volt, de itt is felmondtak neki.
Jean-Pierre Papin
A klasszikus középcsatár „JPP" a maga korának egyik leggólerősebb futballistája, legnagyobb francia sztárja volt. A Valenciennes, az FC Bruges, a Marseille, a Milan, a Bayern München, a Bordeaux és a Guingamp voltak profi klubjai 1984 és 1999 között. A válogatottban 54 mérkőzésen 30 gólt lőtt. Az 1992-es Eb mellett az 1986-os világbajnokságon is szerepelt, két-két találatot vállalva. Az aprócska gólgép nyert BL-t és UEFA-kupát, valamint hat bajnoki aranyat. „Egyéniben" ötszörös francia, háromszoros BEK/BL-gólkirály, 1991-ben aranylabdás, kétszer az Év játékosa Franciaországban; rövid ideig tartotta az átigazolási világcsúcsot is. Két bronz után 1991-ben az Év játékosa az Onze Mondial szerint. Jellegzetes mozdulata volt, amikor a levegőben úszva, oldalt fordulva ollózott, ennek a szurkolók a „Papinades" nevet adták. 35 évesen vonult vissza, de egy amatőr csapatban jelenleg is aktívan futballozik, noha edzőnek állt: a Racing Strasbourg és a Lens után a Chateauroux kispadját kapta meg.
Bővebben itt olvashat a zseniális támadóról!
Didier Deschamps
Az ízig-vérig csapatkapitány 103 alkalommal szerepelt a francia válogatottban 1989 és 2000 között. 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok lett, utóbbi siker után vonult vissza a nemzeti csapattól. Az 1968-ban született aprócska, de keménykötésű, erőszakos szűrő a Nantes-ban bukkant fel, majd megfordult a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is, mielőtt legszebb évei eltöltésére 5.5 millió mai euró ellenében a Juventusba nem távozott volna. 31 évesen egy szezon erejéig a Chelsea-hez igazolt, kétmillióért, majd utolsó idényét a Valenciában futotta (3.5 millió eurót fizettek érte a spanyolok, hároméves szerződést kötöttek vele, ám a francia igen hamar szögre akasztotta cipőjét). A válogatott mellett rengeteg klubsikert is magáénak tudhat: kétszeres BL-, egyszeres Világkupa-győztes, a londoniakkal az FA-kupát is elhódította. Edzőnek is remek: a Monacóval Francia Kupát és BL-ezüstöt, a Juventusszal Serie B-t nyert, majd az OM-et is bevezette az európai megakupába.
Éric Cantona
A hatalmas egóval rendelkező francia az az idegenlégiós, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az angol élvonalbeli pontvadászatra. Az 1966-ban született támadó már akkor sem volt ismeretlen, amikor 1992-ben a Manchester Unitedhez igazolt (1.8 millió mai euróért...), hiszen korábban a Leedsszel bajnok lett, előtte pedig például az Auxerre-ben, a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is megfordult. No és a gall nemzeti csapatban, ahol összesen 45-ször számoltak vele, és 20 gólt is szerzett. Az MU-val viszont legenda lett: négy bajnoki címet és két FA-kupát nyert a „vörös ördögökkel", emellett igazi médiasztárrá vált, Angliában David Beckham befutásáig a legnagyobbá. 1994-ben és 1996-ban az Év játékosa Angliában, de a nagy nemzetközi egyéni, klub- és válogatott sikerek elkerülték (az 1992-es kontinenstornán azért részt vehetett). A kezelhetetlen, pimasz és sokak számára antipatikus ikon 31 éves korában vonult vissza, pedig még jó néhány kiváló idény „volt benne". A sármos francia a moziiparban és a strandfutballban is kipróbálta magát, jelenleg a televíziózással próbálkozik.
Lilian Thuram
Lilian Ruddy Thuramot 1998-ban, a horvátok elleni vb-elődöntőben lőtt két gólja alkalmával nevezték ki a világ legprímább jobbhátvédjének. Akkori pármai csapattársa, a szintén nem strandfutballista Fabio Cannavaro azt nyilatkozta róla, hogy szerinte Lilian egy másik bolygóról jött...
Marcel Desailly
Az Európa-bajnoki címvédő nyolcas számú játékosa azok közé a futballisták közé tartozik, akik nem Franciaországban látták meg a napvilágot. Marcel Desailly Ghána fővárosában, Accrában született, de négyévesen már mai hazájában élt, és amit a labdarúgásból tud, azt természetesen a saját tehetségén és szorgalmán túl a francia szakembereknek köszönheti. Tizennyolc esztendős volt, amikor a Nantes játékosaként, a Bordeaux ellenében bemutatkozott a francia élvonalban. Eddig három bajnokságban lépett pályára, Franciaországban több mint kétszáz, de Olaszországban és Angliában is száznál több bajnoki van mögötte, nyert Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát, olasz bajnoki címet és FA-kupát, mi mégis inkább a válogatottbeli karrierjére összpontosítunk.
Ami azt illeti, Desailly útja nem volt kikövezve a nemzeti csapat irányában. Már közel volt a 25. születésnapjához, és a Marseille révén volt egy BL-trófeája, amikor 1993. augusztus 22-én a stockholmi Rasunda-stadionban először belebújhatott a patinás kék mezbe (összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a hozzá hasonlóan Afrikában született Patrick Vieira ennyi idősen már majdnem 50-szeres francia válogatott volt). Gérard Houllier a védelem jobb oldalán szerepeltette, aminek ő, született középső védő, nem nagyon örült, de ki az, aki első válogatottsága napján ilyenért reklamálna? Értékes döntetlennel ért véget a svédországi vb-selejtező (1-1), de jött az Izrael és Bulgária elleni hazai vereség, így Franciaország nem jutott ki az amerikai világbajnokságra. Szerencsére az illetékesek nem felejtették el, hogy azon a rossz emlékű utolsó selejtezőn Hriszto Sztoicskov szinte meg sem tudott moccani az őrizetében. Aimé Jacquet vette át a szövetségi kapitányi posztot, és amikor a "kékek" nagy veretlenségi sorozata beindult (Olaszország, 1-0 - 1994. február 16., Nápoly), Desailly már a védelem közepén magasodott. Kifejezetten jó éve következett, hiszen a Milannal BL-t, olasz bajnokságot és Európai Szuperkupát nyert - ez utóbbit már 1995 februárjában jegyzőkönyvezték. Első válogatottbeli gólját, amely fejesből született, már szintén 1995-ben, egy nappal a 27. születésnapja előtt érte el - ő is kellett tehát ahhoz, hogy Franciaország 10-0-val küldje haza Azerbajdzsánt, és azóta is érvényes győzelmi rekordot érjen el. Az 1996-os Európa-bajnokság aztán nem úgy sikerült a franciáknak, ahogy szerették volna: a csehek elleni elődöntőt elbukták, így csak bronzérmesek lettek. "Megmondom őszintén, általában mindent elfelejtek, leszámítva a trófeákat és a legnagyobb meccseket. Arról az esztendőről leginkább a Milannal nyert olasz bajnoki cím jut az eszembe" - vallotta utóbb. Nem kellett sokáig várnia a válogatottbeli kupákra sem...
tags: #france #football #valogatott #alomcsapataba
