A Francia Labdarúgás Története: Bajnokok és Felejthetetlen Játékosok

A francia labdarúgás gazdag történelemmel és számos emlékezetes pillanattal büszkélkedhet, melyek során legendás játékosok és klubok írták be nevüket a sport krónikájába.

Francia Bajnokságok és Kupák

A francia labdarúgás rendszere több bajnokságot és kupasorozatot foglal magában, biztosítva a folyamatos versenyt a legfelsőbb szintektől a regionális ligákig.

• Francia Bajnokság
• Francia Kupa
• Francia Másodosztály
• Francia Harmadosztály
• Francia Szuperkupa

Francia Klubcsapatok

Franciaország számos kiváló klubcsapatnak ad otthont, melyek közül több is jelentős nemzetközi sikereket ért el.

• Paris St. Germain
• Lyon
• Olympique Marseille
• Lille
• Stade Rennes
• Lens
• St. Etienne
• Bordeaux
• Nice
• Auxerre
• Toulouse
• Guingamp
• Brest
• Montpellier HSC
• Lorient
• Angers
• Sochaux
• Metz
• Le Havre
• Nantes
• Clermont
• Dijon
• Reims
• Nancy
• Troyes
• Caen
• Valenciennes
• Stade Laval
• Ajaccio
• Nimes
• SC Bastia
• Strasbourg

Francia Válogatott Csapatok

A francia labdarúgó-válogatottnak számos korosztályos csapata is van, amelyek a jövő tehetségeit nevelik ki.

• Franciaország U17
• Franciaország U18
• Franciaország U19
• Franciaország U20
• Franciaország U21
• Franciaország U22
• Franciaország U23

Legendás Francia Játékosok

Az alábbiakban a francia labdarúgó-válogatott történetének legjobb futballistáit vesszük sorra. A lista első tíz helyezettjét a France Football nevű, megkerülhetetlen szaklap választásából vettük át. Az orgánum a korábbi év játékosainak véleménye alapján állította össze a maga sorrendjét.

Michel Platini

Amit Puskás Ferenc jelent a magyaroknak, Diego Maradona az argentinoknak, Pelé a braziloknak, azt jelképezi az 1955-ben született Platini a franciák számára. Mindössze három profi klubban fordult meg, a Nancyban, a Saint-Étienne-ben és a Juventusban, mielőtt 1987-ben vissza nem vonult. Klubjaival több bajnoki címet nyert, a Juventusszal Bajnokcsapatok Európa-kupája-, Kupagyőztesek Európa-kupája- és Világkupa-győztes. A válogatottban 72 alkalommal szerepelt, és a nemzeti csapatban 41 gólt lőtt. 1984-ben a hazai Európa-bajnoki aranyhoz öt mérkőzésen kilenc góllal járult hozzá, az 1986-os világbajnoki bronzban is elévülhetetlen szerepe volt. Egyénileg is frenetikusan dekorált: kétszer az Év játékosa odahaza, háromszoros aranylabdás és olasz gólkirály, egyszeres BEK-aranycipős. Különböző szavazásokon többször is a világ legjobb labdarúgójának választották meg, Franciaországban az Évszázad futballistája, a World Soccer szerint „világszinten" a negyedik legjobb. Edzőként már nem volt ilyen sikeres, hiszen biztató kezdetek után a válogatottal leszerepelt az 1992-es kontinenstornán. Sportvezetőként jobban megy neki: 2007-ben az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke lett, és jó néhány újítással bizonyította: nem csak a pályán volt vezéregyéniség.

Zinedine Zidane

Zinedine Zidane gondoskodott róla, hogy a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb figurájaként vonuljon be a históriás könyvekbe. Amit búcsúajándékként maga mögött hagyott: egy vb, amelyen újra a régi fényében ragyogott; egy vb, amelyen aranylabdával díjazták; egy vb-döntő, amelyen a negyedik olyan játékos lett, aki két fináléban is gólt szerzett, és amelynek végén fejjel úgy öklelte fel ellenfelét, hogy azonnal kiállították.

Raymond Kopa

Nem véletlenül Kopa volt az első francia labdarúgó, aki kiérdemelte a Becsületrendet, hiszen az 1931-ben született irányító 45-szörös válogatott (mely fellépéseken 18 gólt jegyeztek fel neve mellett a statisztikusok), 1958-ban vb-bronzérmes és aranylabdás, a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes és kétszeres spanyol bajnok. A Stade Reims gárdájával négyszer nyerte meg a gall pontvadászatot, ebből a csapatból igazolt a királyi klubhoz, s ide is tért vissza; előtte pedig az Angersben profiskodott. Az 1954-es világbajnokságon ő volt a torna legjobb fiatal játékosa, négy évvel később hat mérkőzésen két gólt lőtt, és neki ítélték a teljes értékű „vb-aranylabdát". Év végén a France Football választásán is kapott egy Aranylabdát. 1967-ben vonult vissza, és három esztendő múltán kapta meg a Napóleon által alapított érdemrendet.

Laurent Blanc

Az 1965-ben napvilágot látott Laurent Robert Blanc minden idők egyik legmegbízhatóbb középhátvédje volt, odahaza roppant népszerűségnek örvendett játékosként, jelenleg pedig egykori utódait vezeti szövetségi kapitányként. Blanc karrierje igencsak kacskaringós volt: a Montpellier után megfordult a Napolinál, a Nimes-nél, a Saint-Étienne-nél, az Auxerre-nél, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Internazionalénál és végül a Manchester Unitednél. 97-szer szerepelt a „gall kakasok" között, védő létére 16-szor volt eredményes. A 190 centiméter magas hátvéd 1992 és 2000 között három kontinenstornán vett részt és csak egy világbajnokságon - azon viszont aranyérmet nyert. 1998-ban világklasszis szintű védőmunkája mellett a vb-k első aranygólját is megszerezte Paraguay ellen, és a torna szimbóluma lett a mérkőzések előtti, Fabien Barthez tar fejére nyomott puszija. Blanc éppen a fináléban nem játszhatott, miután az elődöntőben kiállították a horvátok ellen. A 2000-es Eb-arany után vonult vissza a nemzeti csapatból. 2003-ban az MU-tól és labdarúgó-pályafutásától bajnoki arannyal búcsúzott, majd 2007-ben felcsapott edzőnek: a Bordeaux élén elnyerte az év edzője-címet, és bajnoki aranyra vezényelte legényeit. A 2010-es világbajnokságon csúnyán megbukott Raymond Domenechről már a torna előtt köztudott volt, hogy Dél-Afrikában lesz hattyúdala, és az is, hogy alighanem Blanc lesz utóda. Így is lett, és a fiatal szakember ráncba szedte a gárdát, és magabiztosan kivezette a gárdát az Eb-re.

Just Fontaine

Blanc és Kopa után egy újabb vb-rekorderről írunk most, hiszen az 1933-ban Marrákesben született támadó az 1958-as nagy tornán nem kevesebb mint 13 találattal járult hozzá a bronzéremhez. Nem csak maga Fontaine véli úgy: ez megdönthetetlen csúcs. A csatár egyébként mindössze 21 válogatott mérkőzésen játszott, ám ezeken 30 gólt vágott. Fontaine az US Casablanca után gólkirályként áttette székhelyét a Nice-hez, majd a fénykorát élő Stade Reims vette meg. 200 élvonalbeli fellépésén 164 gólt ért el (kétszeres aranycipős a bajnokságban, egyszeres a BEK-ben), mielőtt sérülése miatt igen fiatalon, 29. születésnapja előtt vissza nem vonult. Utolsó két idényében már csak 7-7 alkalommal léphetett pályára a bajnokságban. Később volt francia és marokkói szövetségi kapitány, edzette a PSG-t és a Toulouse-t. 2003-ban szövetsége és az UEFA az elmúlt 50 év legjobb francia játékosának választotta.

Marius Trésor

A tízes lista kakukktojása lehet sok NSO-olvasó számára az 1950-es születésű, guadeloupe-i származású védő, Marius Trésor, aki az Ajaccio, az Olympique Marseille és a Girondins Bordeaux együtteseiben játszott. No és természetesen a kékek között, mégpedig 65 alkalommal. A Pelé Top 125-be és a FIFA 100-ba egyaránt bekerülő védő két világbajnokságon is megfordult, 1978-ban és 1982-ben. Pályafutását balhátvédként kezdte, később a védelem közepére került. Az egyszer az Év futballistájának is megválasztott Trésor 1984-ben vonult vissza, válogatottsági rekorderként. Később a Bordeaux klubigazgatója lett. Láthattuk a 2010-es világbajnokság sorsolásán is, ahol díszvendégként tevékenykedett.

Alain Giresse

A Luis Fernández, Jean Tigana, Platini és Alain Giresse által alkotott „mágikus négyes" beltagja az 1984-es Európa-bajnokság mellett az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is a gallok alapembere volt, e három tornán szerzett négy góljával. A nemzeti csapatban összesen hatszor volt eredményes, 49 fellépésén. A vékonydongájú középpályás 1970 és 1986 között a Bordeaux, majd 1988-as visszavonulásáig a Marseille gárdáját szolgálta kiváló passzaival és temérdek góljával. A kétszeres bajnok, egyszeres Francia Kupa-győztes, háromszor az Év játékosának megválasztott, 1982-es ezüstlabdás Giresse visszavonulása után felcsapott edzőnek, és itt sem vallott szégyent: a Toulouse, a PSG és a FAR Rabat után volt grúz szövetségi kapitány, majd 2006 és 2010 között a gaboni válogatottat vezette. Ezt követőn két évet mali kapitány volt.

Jean-Pierre Papin

A klasszikus középcsatár „JPP", azaz Jean-Pierre Papin, a maga korának egyik leggólerősebb futballistája, legnagyobb francia sztárja volt. A Valenciennes, az FC Bruges, a Marseille, a Milan, a Bayern München, a Bordeaux és a Guingamp voltak profi klubjai 1984 és 1999 között. A válogatottban 54 mérkőzésen 30 gólt lőtt. Az 1992-es Eb mellett az 1986-os világbajnokságon is szerepelt, két-két találatot vállalva. Az aprócska gólgép nyert BL-t és UEFA-kupát, valamint hat bajnoki aranyat. „Egyéniben" ötszörös francia, háromszoros BEK/BL-gólkirály, 1991-ben aranylabdás, kétszer az Év játékosa Franciaországban; rövid ideig tartotta az átigazolási világcsúcsot is. 1991-ben az Év játékosa az Onze Mondial szerint. Jellegzetes mozdulata volt, amikor a levegőben úszva, oldalt fordulva ollózott, ennek a szurkolók a „Papinades" nevet adták. 35 évesen vonult vissza, de egy amatőr csapatban jelenleg is aktívan futballozik, noha edzőnek állt: a Racing Strasbourg és a Lens után a Chateauroux kispadját kapta meg.

Didier Deschamps

Az ízig-vérig csapatkapitány Didier Deschamps 103 alkalommal szerepelt a francia válogatottban 1989 és 2000 között. 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok lett, utóbbi siker után vonult vissza a nemzeti csapattól. Az 1968-ban született aprócska, de keménykötésű, erőszakos szűrő a Nantes-ban bukkant fel, majd megfordult a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is, mielőtt legszebb évei eltöltésére a Juventusba nem távozott volna. 31 évesen egy szezon erejéig a Chelsea-hez igazolt, majd utolsó idényét a Valenciában futotta. A válogatott mellett rengeteg klubsikert is magáénak tudhat: kétszeres BL-, egyszeres Világkupa-győztes, a londoniakkal az FA-kupát is elhódította. Edzőnek is remek: a Monacóval Francia Kupát és BL-ezüstöt, a Juventusszal Serie B-t nyert, majd az OM-et is bevezette az európai megakupába.

Éric Cantona

A hatalmas egóval rendelkező francia az az idegenlégiós, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az angol élvonalbeli pontvadászatra. Az 1966-ban született támadó Éric Cantona már akkor sem volt ismeretlen, amikor 1992-ben a Manchester Unitedhez igazolt, hiszen korábban a Leedsszel bajnok lett, előtte pedig például az Auxerre-ben, a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is megfordult. No és a gall nemzeti csapatban, ahol összesen 45-ször számoltak vele, és 20 gólt is szerzett. Az MU-val viszont legenda lett: négy bajnoki címet és két FA-kupát nyert a „vörös ördögökkel", emellett igazi médiasztárrá vált, Angliában David Beckham befutásáig a legnagyobbá. 1994-ben és 1996-ban az Év játékosa Angliában. A kezelhetetlen, pimasz és sokak számára antipatikus ikon 31 éves korában vonult vissza, pedig még jó néhány kiváló idény „volt benne". A sármos francia a moziiparban és a strandfutballban is kipróbálta magát, jelenleg a televíziózással próbálkozik.

Lilian Thuram

Lilian Ruddy Thuramot 1998-ban, a horvátok elleni vb-elődöntőben lőtt két gólja alkalmával nevezték ki a világ legprímább jobbhátvédjének. Akkori pármai csapattársa, a szintén nem strandfutballista Fabio Cannavaro azt nyilatkozta róla, hogy szerinte Lilian egy másik bolygóról jött.

Marcel Desailly

Az Európa-bajnoki címvédő nyolcas számú játékosa, Marcel Desailly, azok közé a futballisták közé tartozik, akik nem Franciaországban látták meg a napvilágot. Marcel Desailly Ghána fővárosában, Accrában született, de négyévesen már mai hazájában élt, és amit a labdarúgásból tud, azt - természetesen a saját tehetségén és szorgalmán túl - a francia szakembereknek köszönheti. Tizennyolc esztendős volt, amikor a Nantes játékosaként, a Bordeaux ellenében bemutatkozott a francia élvonalban. Eddig három bajnokságban lépett pályára, Franciaországban több mint kétszáz, de Olaszországban és Angliában is száznál több bajnoki van mögötte, nyert Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát, olasz bajnoki címet és FA-kupát. Ami azt illeti, Desailly útja nem volt kikövezve a nemzeti csapat irányában. Már közel volt a 25. születésnapjához, és a Marseille révén volt egy BL-trófeája, amikor 1993. augusztus 22-én a stockholmi Rasunda-stadionban először belebújhatott a patinás kék mezbe. Gérard Houllier a védelem jobb oldalán szerepeltette, aminek ő, született középső védő, nem nagyon örült. Értékes döntetlennel ért véget a svédországi vb-selejtező (1-1), de jött az Izrael és Bulgária elleni hazai vereség, így Franciaország nem jutott ki az amerikai világbajnokságra. Szerencséjére az illetékesek nem felejtették el, hogy azon a rossz emlékű utolsó selejtezőn Hriszto Sztoicskov szinte meg sem tudott moccani az őrizetében. Aimé Jacquet vette át a szövetségi kapitányi posztot, és amikor a "kékek" nagy veretlenségi sorozata beindult (Olaszország, 1-0 - 1994. február 16., Nápoly), Desailly már a védelem közepén magasodott. Kifejezetten jó éve következett, hiszen a Milannal BL-t, olasz bajnokságot és Európai Szuperkupát nyert. Első válogatottbeli gólját, amely fejesből született, már szintén 1995-ben, egy nappal a 27. születésnapja előtt érte el - ő is kellett tehát ahhoz, hogy Franciaország 10-0-val küldje haza Azerbajdzsánt, és azóta is érvényes győzelmi rekordot érjen el. Az 1996-os Európa-bajnokság aztán nem úgy sikerült a franciáknak, ahogy szerették volna: a csehek elleni elődöntőt elbukták, így csak bronzérmesek lettek. "Megmondom őszintén, általában mindent elfelejtek, leszámítva a trófeákat és a legnagyobb meccseket. Arról az esztendőről leginkább a Milannal nyert olasz bajnoki cím jut az eszembe" - vallotta utóbb. Nem kellett sokáig várnia a válogatottbeli kupákra sem.

Válogatott játékosok és statisztikáik

A francia labdarúgás története során számos kiváló játékos vált ikonná. Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő francia focista legfontosabb adatait foglalja össze:

Aktuális mérkőzések és események a francia labdarúgásban

A francia klubok és válogatottak folyamatosan részt vesznek hazai és nemzetközi megmérettetéseken. A közelmúltban például a következő mérkőzésekre került sor:

• máj. 7. 21:00 Európa Konferencia Liga - elődöntő: Strasbourg - Rayo Vallecano
• máj. 6. 21:00 Bajnokok Ligája - elődöntő: Bayern München - Paris St. Germain
• ápr. 30. 21:00 Európa Konferencia Liga - elődöntő: Rayo Vallecano - Strasbourg 1:0 (0:0)
• ápr. 28. 21:00 Bajnokok Ligája - elődöntő: Paris St. Germain - Bayern München 5:4 (3:2)

A hazai bajnokságokban is zajlik az élet:

• máj. 8. 20:45 Francia Bajnokság - 33. forduló: Lens - Nantes
• máj. 3. 17:15 Francia Bajnokság - 32. forduló: Strasbourg - Toulouse 1:2 (1:1)
• máj. 3. 15:00 Francia Bajnokság - 32. forduló: Lille - Le Havre 1:1 (1:1)

tags: #francia #foci #bajnokok

Népszerű bejegyzések:

• Manchester 15 napos időjárása
• Eredmények és csapatépítés az Üzleti Ligában
• Minden, amit tudni akarsz a portugál fociról
• Teljes Kempa kézilabda kínálat
• Európa-bajnoki célok a rendőrségi női labdarúgásban