Francia Futball: Bajnokok, Legendák és a Ligue 1 Világa
A francia labdarúgás gazdag történelemmel és számos ikonikus pillanattal büszkélkedhet, mind klubszinten, mind a nemzetközi színtéren. A francia futballklubok listája a győzelmek száma szerint mutatja, hogy mely csapatok uralták az egyes időszakokat, míg a nemzeti válogatott is jelentős sikereket ért el.
A Francia Klubfutball története és szerkezete
A francia csapatok már az első szezontól indultak a Bajnokok Kupájában. A Reims bejutott a döntőbe, amelyben kikapott a Real Madridtól. A csapat kétszer is bejutott a Bajnokok Európa Kupájának döntőjébe, és mindkétszer vereséget szenvedett. Ráadásul a franciáknak ezekben az esetekben csak egy elkövetője volt. A Fairs Cupban is elindultak francia klubok, hozzájárulva a nemzetközi porond korai éveihez.
A hazai bajnokság, a Ligue 1, a francia futball élvonalát képviseli. A Ligue 1-ben 20 csapat vesz részt. A 2021/22-es szezonban a francia Ligue 1 csapatai 38 fordulót játszanak. 38 mérkőzés eredménye alapján derül ki a francia bajnok. Az utolsó három csapat kiesik a Liga 2-be, helyüket pedig hárman foglalják el a legjobbak közül. A Ligue 1 legjobb három csapata kvalifikálja magát az UEFA Bajnokok Ligájába.
A legnevesebb francia klubok és bajnoki címeik
A legjobb francia futballklubok között számos győztes és érmes található a nemzeti bajnokságban. Az alábbi táblázat a bajnoki címek száma alapján mutatja be a legnevesebb csapatokat a draftban említett adatok szerint:
| Klub | Bajnoki címek száma |
|---|---|
| Olympique Marseille | 9 |
| FC Nantes | 8 |
| Olympique Lyon | 7 |
| AS Monaco | 7 |
A Monacói Hercegség csapata is a francia bajnoki kupáért küzd. Napjainkban a Paris Saint-Germain (PSG) is kiemelkedő szerepet játszik a francia futballban. A csapat katari sejkek tulajdona, akik nem törődnek semmiféle tilalmakkal és akadályokkal a sikerek elérésében. A francia klubcsapatok értékelési táblázatai és ranglistái folyamatosan változnak a Ligue 1-ben és a Francia Kupában mutatott teljesítményük alapján.
A Francia Labdarúgó-válogatott és sikerei
A francia labdarúgó-válogatott számos nagy tornán vett részt és ért el kiemelkedő eredményeket. A franciák a döntőben a spanyolokat verték meg a Nemzetek Ligájában, megszerezve ezzel a bajnokságot. A Nemzetek Ligája első két csapata, amely nem végzett az első két helyen a selejtezőcsoportjában, a...
A válogatott névsora folyamatosan változik, és a francia média gyakran elemzi a csapat teljesítményét, különösen a nagy versenyeken. A francia média az Eb-ből való kiesésért robbantotta a csapatot! „Pofon, katasztrófa! - olvasható volt a címlapokon egy korábbi váratlan kudarc után. Didier Deschamps, aki tudta összeállítaná a három legjobb csapatot a rendelkezésére álló tehetséggel, maga is egy legendás játékos és sikeres edző, aki a 2020-as Európa-bajnokság váratlan korai kilépése után is dolgozott a csapat élén.
Világklasszis a pályán, Détári Lajos legszebb góljai
Legendás Francia Futballisták
Az alábbiakban a francia labdarúgó-válogatott történetének legjobb futballistáit vesszük sorra. A lista első tíz helyezettjét a France Football nevű, megkerülhetetlen szaklap választásából vettük át. Az orgánum a korábbi év játékosainak véleménye alapján állította össze a maga sorrendjét.
Michel Platini
Amit Puskás Ferenc jelent a magyaroknak, Diego Maradona az argentinoknak, Pelé a braziloknak, azt jelképezi az 1955-ben született Platini a franciák számára. Mindössze három profi klubban fordult meg, a Nancyban, a Saint-Étienne-ben és a Juventusban, mielőtt 1987-ben vissza nem vonult. Klubjaival több bajnoki címet nyert, a Juventusszal Bajnokcsapatok Európa-kupája-, Kupagyőztesek Európa-kupája- és Világkupa-győztes. A válogatottban 72 alkalommal szerepelt, és a csontzene fénykorában is lőtt a nemzeti csapatban 41 gólt. 1984-ben a hazai Európa-bajnoki aranyhoz öt mérkőzésen kilenc góllal járult hozzá, az 1986-os világbajnoki bronzban is elévülhetetlen szerepe volt. Egyénileg is frenetikusan dekorált: kétszer az Év játékosa odahaza, háromszoros aranylabdás és olasz gólkirály, egyszeres BEK-aranycipős. Különböző szavazásokon többször is a világ legjobb labdarúgójának választották meg, Franciaországban az Évszázad futballistája, a World Soccer szerint „világszinten" a negyedik legjobb. Sportvezetőként jobban megy neki: 2007-ben az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA elnöke lett, és jó néhány újítással bizonyította: nem csak a pályán volt vezéregyéniség.
Zinedine Zidane
Zinedine Zidane gondoskodott róla, hogy a futballtörténelem egyik legellentmondásosabb figurájaként vonuljon be a históriás könyvekbe. Amit búcsúajándékként maga mögött hagyott: egy vb, amelyen újra a régi fényében ragyogott; egy vb, amelyen aranylabdával díjazták; egy vb-döntő, amelyen a negyedik olyan játékos lett, aki két fináléban is gólt szerzett, és amelynek végén fejjel úgy öklelte fel ellenfelét, hogy azonnal kiállították.
Raymond Kopa
Nem véletlenül Kopa volt az első francia labdarúgó, aki kiérdemelte a Becsületrendet. Az 1931-ben született irányító 45-szörös válogatott (mely fellépéseken 18 gólt jegyeztek fel neve mellett a statisztikusok), 1958-ban vb-bronzérmes és aranylabdás, a Real Madriddal háromszoros BEK-győztes és kétszeres spanyol bajnok. A Stade Reims gárdájával négyszer nyerte meg a gall pontvadászatot, ebből a csapatból igazolt a királyi klubhoz, s ide is tért vissza. Az 1954-es világbajnokságon ő volt a torna legjobb fiatal játékosa, négy évvel később hat mérkőzésen két gólt lőtt, és neki ítélték a teljes értékű „vb-aranylabdát" (azóta is ő az egyetlen, aki mindkét elismerést magénak tudhatja). Év végén a France Football választásán is kapott egy Aranylabdát. 1967-ben vonult vissza, és három esztendő múltán kapta meg a Napóleon által alapított érdemrendet.
Laurent Blanc
Az 1965-ben napvilágot látott Laurent Robert Blanc minden idők egyik legmegbízhatóbb középhátvédje volt, odahaza roppant népszerűségnek örvendett játékosként. Blanc karrierje igencsak kacskaringós volt: a Montpellier után megfordult a Napolinál, a Nimes-nél, a Saint-Étienne-nél, az Auxerre-nél, a Barcelonánál, a Marseille-nél, az Internazionalénál és végül a Manchester Unitednél. 97-szer szerepelt a „gall kakasok" között, védő létére 16-szor volt eredményes. A 190 centiméter magas hátvéd 1992 és 2000 között három kontinenstornán vett részt és csak egy világbajnokságon - azon viszont aranyérmet nyert. 1998-ban világklasszis szintű védőmunkája mellett a vb-k első aranygólját is megszerezte Paraguay ellen, és a torna szimbóluma lett a mérkőzések előtti, Fabien Barthez tar fejére nyomott puszija. Blanc éppen a fináléban nem játszhatott, miután az elődöntőben kiállították a horvátok ellen. A 2000-es Eb-arany után vonult vissza a nemzeti csapatból. 2003-ban az MU-tól és labdarúgó-pályafutásától bajnoki arannyal búcsúzott, majd 2007-ben felcsapott edzőnek.
Just Fontaine
Blanc és Kopa után egy újabb vb-rekorderről írunk most. Az 1933-ban, Marrákesben született támadó az 1958-as nagy tornán nem kevesebb mint 13 találattal járult hozzá a bronzéremhez. Nem csak maga Fontaine véli úgy: ez megdönthetetlen csúcs. A csatár egyébként mindössze 21 válogatott mérkőzésen játszott, ám ezeken 30 gólt (!) vágott. Fontaine az US Casablanca után gólkirályként áttette székhelyét a Nice-hez, majd a fénykorát élő Stade Reims vette meg. 200 élvonalbeli fellépésén 164 gólt ért el (kétszeres aranycipős a bajnokságban, egyszeres a BEK-ben), mielőtt sérülése miatt igen fiatalon, 29. születésnapja előtt vissza nem vonult. Később volt francia és marokkói szövetségi kapitány, edzette a PSG-t és a Toulouse-t. 2003-ban szövetsége és az UEFA az elmúlt 50 év legjobb francia játékosának választotta.
Marius Trésor
A tízes lista kakukktojása lehet sok NSO-olvasó számára az 1950-es születésű, guadeloupe-i származású védő, aki az Ajaccio, az Olympique Marseille és a Girondins Bordeaux együtteseiben játszott. No és természetesen a kékek között, mégpedig 65 alkalommal. A Pelé Top 125-be és a FIFA 100-ba egyaránt bekerülő védő két világbajnokságon is megfordult, 1978-ban és 1982-ben. Pályafutását balhátvédként kezdte, később a védelem közepére került. Az egyszer az Év futballistájának is megválasztott Trésor 1984-ben vonult vissza, válogatottsági rekorderként. Később a Bordeaux klubigazgatója lett.
Alain Giresse
A Luis Fernández, Jean Tigana, Platini és Alain Giresse által alkotott „mágikus négyes" beltagja az 1984-es Európa-bajnokság mellett az 1982-es és az 1986-os világbajnokságon is a gallok alapembere volt, e három tornán szerzett négy góljával. A nemzeti csapatban összesen hatszor volt eredményes, 49 fellépésén. A vékonydongájú középpályás 1970 és 1986 között a Bordeaux, majd 1988-as visszavonulásáig a Marseille gárdáját szolgálta kiváló passzaival és temérdek góljával. A kétszeres bajnok, egyszeres Francia Kupa-győztes, háromszor az Év játékosának megválasztott, 1982-es ezüstlabdás Giresse visszavonulása után felcsapott edzőnek, és itt sem vallott szégyent.
Jean-Pierre Papin
A klasszikus középcsatár „JPP" a maga korának egyik leggólerősebb futballistája, legnagyobb francia sztárja volt. A Valenciennes, az FC Bruges, a Marseille, a Milan, a Bayern München, a Bordeaux és a Guingamp voltak profi klubjai 1984 és 1999 között. A válogatottban 54 mérkőzésen 30 gólt lőtt. Az 1992-es Eb mellett az 1986-os világbajnokságon is szerepelt, két-két találatot vállalva. Az aprócska gólgép nyert BL-t és UEFA-kupát, valamint hat bajnoki aranyat. „Egyéniben" ötszörös francia, háromszoros BEK/BL-gólkirály, 1991-ben aranylabdás, kétszer az Év játékosa Franciaországban. Jellegzetes mozdulata volt, amikor a levegőben úszva, oldalt fordulva ollózott, ennek a szurkolók a „Papinades" nevet adták. 35 évesen vonult vissza, de egy amatőr csapatban jelenleg is aktívan futballozik, noha edzőnek állt.
Didier Deschamps
Az ízig-vérig csapatkapitány 103 alkalommal szerepelt a francia válogatottban 1989 és 2000 között. 1998-ban világ-, 2000-ben Európa-bajnok lett, utóbbi siker után vonult vissza a nemzeti csapattól. Az 1968-ban született aprócska, de keménykötésű, erőszakos szűrő a Nantes-ban bukkant fel, majd megfordult a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is, mielőtt legszebb évei eltöltésére a Juventusba nem távozott volna. A válogatott mellett rengeteg klubsikert is magáénak tudhat: kétszeres BL-, egyszeres Világkupa-győztes, a londoniakkal az FA-kupát is elhódította. Edzőnek is remek: a Monacóval Francia Kupát és BL-ezüstöt, a Juventusszal Serie B-t nyert, majd az OM-et is bevezette az európai megakupába.
Éric Cantona
A hatalmas egóval rendelkező francia az az idegenlégiós, aki a legnagyobb hatást gyakorolta az angol élvonalbeli pontvadászatra. Az 1966-ban született támadó már akkor sem volt ismeretlen, amikor 1992-ben a Manchester Unitedhez igazolt, hiszen korábban a Leedsszel bajnok lett, előtte pedig például az Auxerre-ben, a Marseille-ben és a Bordeaux-ban is megfordult. No és a gall nemzeti csapatban, ahol összesen 45-ször számoltak vele, és 20 gólt is szerzett. Az MU-val viszont legenda lett: négy bajnoki címet és két FA-kupát nyert a „vörös ördögökkel", emellett igazi médiasztárrá vált. 1994-ben és 1996-ban az Év játékosa Angliában, de a nagy nemzetközi egyéni, klub- és válogatott sikerek elkerülték. A kezelhetetlen, pimasz és sokak számára antipatikus ikon 31 éves korában vonult vissza.
Lilian Thuram
Lilian Ruddy Thuramot 1998-ban, a horvátok elleni vb-elődöntőben lőtt két gólja alkalmával nevezték ki a világ legprímább jobbhátvédjének. Akkori pármai csapattársa, a szintén nem strandfutballista Fabio Cannavaro azt nyilatkozta róla, hogy szerinte Lilian egy másik bolygóról jött.
Marcel Desailly
Az Európa-bajnoki címvédő nyolcas számú játékosa azok közé a futballisták közé tartozik, akik nem Franciaországban látták meg a napvilágot. Marcel Desailly Ghána fővárosában, Accrában született, de négyévesen már mai hazájában élt. Tizennyolc esztendős volt, amikor a Nantes játékosaként, a Bordeaux ellenében bemutatkozott a francia élvonalban. Eddig három bajnokságban lépett pályára, Franciaországban több mint kétszáz, de Olaszországban és Angliában is száznál több bajnoki van mögötte, nyert Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát, olasz bajnoki címet és FA-kupát. Már közel volt a 25. születésnapjához, és a Marseille révén volt egy BL-trófeája, amikor 1993. augusztus 22-én a stockholmi Rasunda-stadionban először belebújhatott a patinás kék mezbe. Szerencséjére az illetékesek nem felejtették el, hogy azon a rossz emlékű utolsó selejtezőn Hriszto Sztoicskov szinte meg sem tudott moccani az őrizetében. Aimé Jacquet vette át a szövetségi kapitányi posztot, és amikor a "kékek" nagy veretlenségi sorozata beindult, Desailly már a védelem közepén magasodott. Első válogatottbeli gólját, amely fejesből született, már szintén 1995-ben, egy nappal a 27. születésnapja előtt érte el - ő is kellett tehát ahhoz, hogy Franciaország 10-0-val küldje haza Azerbajdzsánt, és azóta is érvényes győzelmi rekordot érjen el. Marcel Desailly tagja volt...
tags: #francia #futball #bajnokok
