A francia labdarúgó-válogatott diadala: Az 1998-as világbajnokság összeállítása és taktikája

1998. július 12-én, története során először lett világbajnok a francia labdarúgó-válogatott. A hazai rendezésű tornán a Zinedine Zidane által repített csapat 3-0-ra legyőzte a címvédő brazilokat a döntőben. Ez volt életünk egyik legszebb estéje.

A világbajnokság lebonyolítása és a francia út

Az 1998-as világbajnokság volt az első alkalom a vb-k történetében, hogy 32 csapat szerepelhetett a végső tornán. A házigazda Franciaországon kívül 14 európai ország kvalifikálhatta magát, a címvédő Brazílián kívül négy dél-amerikai válogatott lehetett ott a tornán, míg Észak-, és Közép-Amerikát 3, Afrikát 5 és Ázsiát 4 csapat képviselhette. Négy ország, Horvátország, Jamaica, Japán és a Dél-afrikai Köztársaság először jutott ki a világbajnokságra.

A résztvevők számának növelésével megváltozott a világbajnokság lebonyolítási rendszere is: a 32 csapatot 6 négyfős csoportba osztották el, ahonnan az első és második helyezett jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba, a csoportok harmadik és negyedik helyezettjei pedig kiestek. Mivel az előző világbajnokságon több csapat is a tizenegyespárbajra játszott, ettől a tornától vezették be az Aranygól-szabályt. Ez annyit jelent, hogy ha 90 percig nem dől el a továbbjutás kérdése, akkor az nyeri a mérkőzést, aki a hosszabbításban először betalál.

A C csoportban Franciaország száz százalékos teljesítménnyel hengerelt. Dél-Afrikát 3-0-ra, Szaúd-Arábiát 4-0-ra, Dániát 2-1-re győzték le. Az egyetlen szépséghibája az volt a dolognak, hogy a franciák egyik nagy sztárját, Zinedine Zidane-t a második csoportmeccsükön kiállították, amiért két mérkőzést kellett kihagynia.

Az egyenes kieséses szakaszban sem rezdült meg a francia alakulat. A nyolcaddöntőben Paraguayt a középhátvéd Laurent Blanc aranygóljával ejtették ki. A vb első aranygólja a Franciaország-Paraguay találkozón esett meg, a 90. percben is 0-0-ra állt a mérkőzés, ám Laurent Blanc a 113. percben betalált. A negyeddöntőben Franciaország 120 perc 0-0-ás döntetlen után tizenegyespárbajban múlta felül Olaszországot. Az elődöntőben Horvátországgal találkoztak, és kiszenvedték a fináléba jutást a meglepetéscsapat ellen. A horvátok Suker találatával megszerezték a vezetést, de egy perccel később Lilian Thuram egyenlíteni tudott, majd a védő a 69. percben is betalált, ezzel a döntőbe juttatva csapatát.

Aimé Jacquet taktikai géniusza és a csapat összeállítása

Aimé Jacquet szövetségi kapitány azzal a problémával szembesült, hogy miként lehetne beilleszteni a francia válogatottba minden idők egyik legnagyobb irányító középpályását, Zinedine Zidane-t, akire azonban semmiféle védekező feladatot nem lehet rábízni, és a sebessége sem az igazi. A megoldás az lett, hogy gyakorlatilag szabad kezet adott Zidane-nak a pályán, és hogy ezzel ne borítsa fel csapata védekezések egyensúlyát, az olasz példát követve három védekező középpályást állított mögé: Didier Deschamps-t, Emmanuel Petit-t és Christian Karembeu-t. További kreatív erőként bekerült Youri Djorkaeff, a center posztján pedig Stéphene Guivarc'h kapott szerepet. A francia szövetségi kapitány mindkettőt (Zidane és Djorkaeff) szerette volna betenni a kezdőbe, de úgy, hogy ne boruljon fel az egyensúly a csapatban, főleg a középpályán két ilyen kreatív futballista együttes szerepeltetése miatt.

Ahogy Dénes Tamás és Mácsik Viktor: Az igazi Zidane c. könyvében olvashatjuk, "a kontinentális- és a világbajnokság közötti 18 meccsből egyet játszottak mindketten végig... de úgy gondolta, minden kétséget félretéve Zidane-nal és Djorkaef-fel együtt kell nekivágni a Mondialnak. Úgy számított, hogy a stabil védelem és a többnyire védekező játékosokból álló középpályássor elé a két karmestert állítja, akiknek az egy (esetenként két) csatár kiszolgálása mellett góllövés is a feladatuk lesz majd."

Aimé Jacquet, aki korábban több francia klubot is irányított, 1993-ban vette át a francia válogatott irányítását. Az első világbajnoki cím megszerzése után visszavonult a menedzsmenttől, és 1998 augusztusától 2006 decemberéig a francia labdarúgás technikai igazgatójaként tevékenykedett. Jacquet volt az, aki képes volt egyben tartani a rendkívül tehetséges játékosokból álló csapatot, és megteremteni a győzelemhez szükséges egységet és motivációt. A veretlenül, mindössze két gólt kapva megnyert vb-címben óriási szerepe volt. Akkor talán még csak Zidane, Marcel Desailly és Lilian Thuram volt közülük világklasszis, de olyan szeretet, megértés, alázat, motiváció, erő és összetartás volt közöttük, mindannyiukban, hogy nem volt, aki megállítsa őket.

A dokumentumfilm, a Les yeux dans les Bleus, a világbajnokság minden napján végigkíséri a Les Bleus-t, betekintést enged a franciák öltözőjébe, edzéseire, a hotelszobákba, a repülőjükre, a buszukra, a csapat erdei futására, a clairefontaine-i központjukba. Az összes meccs előtt láthatjuk a franciák felkészülésének apró részleteit, ott vagyunk velük a taktikai értekezleteken, az öltözőben a szünetekben és a lefújás után is. Ebből a 110 percből kiderül, hogy a 22-es keret minden tagja egyformán fontos, a szövetségi kapitány Aimé Jacquet az összes játékosához szól, amikor beszél hozzájuk és valamennyiükhöz van kedves szava.

A gólképtelen csatár és a gólszerző védők

Stéphane Guivarc'h, a középcsatár, a gúnyolódások állandó céltáblája lett - talán nem véletlenül, hiszen szigorúan technikai szempontból valószínűleg ő volt minden idők legrosszabb vb-győztes középcsatára -, de saját szerepkörét tökéletesen betöltötte. Ez nagyjából azt jelentette, hogy mindig megjátszható volt, és sokszor sikerrel tartotta meg a labdát, amit aztán lekészített hátulról érkező kreatív társainak. Guivarc'h mindössze 14 alkalommal lépett pályára Franciaország színeiben, ebből hatot az 1998-as világbajnokságon. Egyetlen gólja a válogatottban a debütálásán, egy barátságos mérkőzésen született.

Érdekesség, hogy legutóbb 1998-ban fordult elő, hogy három francia védő (akkor Bixente Lizarazu, Laurent Blanc és Lilian Thuram) is gólt szerzett világbajnokságon, ketten közülük (Blanc és Thuram) a kieséses szakaszban. Akkor világbajnokok lettek a franciák.

Az 1998-as francia világbajnok keret

Az 1998. július 12-én világbajnoki címet szerző francia labdarúgó-válogatott játékosai és edzője.

A drámai döntő: Franciaország vs. Brazília

A döntőt 1998. július 12-én játszották a Saint-Denis-i Stade de France-ban 80 ezer néző előtt. Ez volt az első alkalom, hogy a házigazda és a címvédő találkozott egymással a fináléban. A döntő előtt a brazilok legjobb játékosa, Ronaldo máig tisztázatlan körülmények között rosszul lett, és nem is volt biztos, hogy képes lesz játszani. Ronaldónak nem lett volna szabad játszania az 1998-as vb-döntőn.

Ronaldo helyére Edmundót nevezték a kezdőcsapatba, azonban egy órával a meccs előtt a Fenomén megérkezett az öltözőbe, és játékra alkalmasnak találták. Az aranylabdás Ronaldo a döntő reggelén rosszul lett, kórházi kivizsgálásra vitték, miután epilepsziás görcsöt kapott. Az első kiadott kezdőcsapatban még Edmundo neve szerepelt az övé helyett. Az ő rosszulléte, majd az, hogy talán nem is léphet pályára, teljesen rányomta a bélyegét Brazília játékára, így a döntő igen egyoldalú játékot hozott. Amikor az alagútban találkoztak a francia játékosokkal, interes klubtársa, Youri Djorkaeff lépett oda hozzá, hogy üdvözölje. "Azonnal láttam, hogy Ronaldo nincs jól. Kérdésemre ezt meg is erősítette. Előtte Milánóban hónapokon át viccelődtünk egymással, hogy melyikünk fogja a másik ellen megnyerni a világbajnoki döntőt. Most azonban nem kezdtem cukkolni, inkább szomorúságot éreztem az állapotát látva."

A taktikai értekezleten Jacquet elmondta, hogy a brazilok "a pontrúgásoknál meglehetősen dilettánsak. Ha ravaszak vagytok, mozogjatok többet akkor. Nem fegyelmezettek emberfogásban a pontrúgásoknál." A finálét 3-0-ra megnyerő franciák Zidane révén két góljukat is szöglet után szerezték. Zinedine Zidane volt a döntő főszereplője, két fejes góllal biztosítva Franciaország első világbajnoki címét. Ez volt a tökéletes megváltás az eltiltások miatt kihagyott mérkőzései után. A 93. percben Emmanuel Petit adta meg a kegyelemdöfést a címvédő és favorit brazilok ellen. Majd az ünneplés végén Jacquet odamegy Petihez: "Manu, meg se csókoltalak, baszki! Te voltál a legjobb."

Bár a döntőben Marcel Desailly második sárga lapja miatt kiállították, ami - Blanc hiányával együtt - rövid időre reményt adott a braziloknak a felzárkózásra 2-0-s állásnál, de a francia csapat végül megtartotta előnyét.

A játékosok és a stáb Gloria Gaynor "I Will Survive" című dalát énekelték (inkább dúdolták) minden egyes mérkőzésük után az öltözőben.

tags: #francia #labdarugo #valogatot #osszeallitasa #1998

Népszerű bejegyzések:

• Tudj meg többet a női kézilabdáról!
• Női Kézilabda Bajnokok Ligája összefoglaló
• 1998-as francia világbajnok csapat: Utóélet
• Aktuális események a magyar futballban és Újszászon
• A Népstadiontól az Arénáig tartó út