A Calais RUFC tündérmeséje: egy amatőr csapat a Francia Kupa döntőjében
Az 1999/2000-es Francia Kupa örökké emlékezetes marad a negyedosztályú csodacsapat, a Calais RUFC menetelése miatt. Az amatőr együttes mesébe illő módon menetelt el egészen a döntőig, ahol csak a Nantes tudta megállítani. Hat évvel később, ha nem is tudták megismételni a csodát, de ismét hatalmas bravúrt elérve a negyeddöntőig jutottak. Ez egy azóta már megszűnt francia kiscsapat nagy története.
A Calais Racing Union FC története és korábbi sikerei
Bár az RC Calais együttesét 1902-ben alapították, a Francia Kupában csodákat elérő klub, a Calais Racing Union FC, azaz a Calais RUFC 1974-ben alakult két helyi klub egyesülése után - a már említett RCC és Union Sportive fuzionált. A RUFC elődje is szép eredményeket ért el a Francia Kupák korai kiírásaiban:
| Év | Eredmény |
|---|---|
| 1921 | Negyeddöntő |
| 1922 | Negyeddöntő |
| 1923 | Legjobb 16 |
| 1924 | Legjobb 16 |
| 1925 | Legjobb 16 |
| 1926 | Legjobb 16 |
| 1930 | Legjobb 16 |
A klub 1933-ban hivatásos csapattá vált, ám ez nem tartott sokáig. Öt évvel később pénzügyi források hiányában úgy döntött a Calais, hogy feladja a profi státuszát, és amatőr csapatként folytatja. A Calais történetében mindössze ez az öt év volt az, amikor profiknak tapsolhattak a szurkolók. Ezért is akkora szenzáció, hogy a CRUFC 2000-ben egészen a döntőig menetelt. Főleg, hogy a klubot 2017-ben felszámolták.
A 2000-es kupacsoda: Az út a döntőig
A Calais RUFC 2000-es kupadöntőjére talán többen emlékeznek, de az oda vezető út már régen a múltba veszett. A 83. Francia Kupában több nagy bravúrt is végrehajtott a kiscsapat a fináléig vezető úton.
Bravúrok a negyeddöntőig
A 16 között a másodosztályú Cannes ellen 1-1-es eredményt követően tizenegyes-párbaj után (4-1) vívta ki a továbbjutást. A negyeddöntőben még ennél is nagyobb csodát láthatott a közönség: a Calais ugyanis 2-1-re győzte le az élvonalbeli RC Strasbourgot.
Az elődöntő: A Bordeaux legyőzése
Az elődöntőben pedig a francia sztárcsapat, a Girondins de Bordeaux várt a Calais-ra, méghozzá Lens-ban, a Stade Bollaert-Delelis-ban, ugyanis a csapat stadionja nem volt alkalmas ekkora mérkőzés megrendezésére. A Girondins de Bordeaux-ban ekkor olyan nevek játszottak, mint Johan Micoud, Lilian Laslandes, vagy éppen a világbajnok, 55-szörös válogatott támadó, Christophe Dugarry. A meccs azonban nem Dugarryról, de óriási meglepetésre még csak nem is a Bordeaux-ról szólt.
A rendes játékidőben nem esett gól, a hosszabbításban viszont négy is. A Calais a 99. percben szerzett vezetést Cédric Jandau találatával, ám a 108. percben Laslandes egyenlíteni tudott. Ám ahelyett, hogy innentől beindult volna Élie Baup csapata, kétszer is betalált a Calais: Mathieu Millien és Mickaël Gérard volt eredményes. A Calais tehát 3-1-re nyert, és története során először bejutott a Francia Kupa döntőjébe.
Az edző: Ladislas Lozano
Az 1952-es spanyol-francia edző, Ladislas Lozano legnagyobb sikere nem meglepő módon a Calais együttesével elért 2000-es Francia Kupa-döntős szereplés. A tréner játékosként a Real Santanderen és a Amiens-en kívül olyan kiscsapatokban fordult meg, mint az SC Abeville, az AS Trouville-Deauville vagy éppen a Friville-Escarbotin. Edzőként sem a sztárcsapatok irányításáról volt híres, pedig jó pár helyen megfordult. A Calais csodája előtt a Saint-Omert és a Berck-sur-Mert irányította. A kupadöntős eredmény felkeltette a Wydad Casablanca érdeklődését, ám ott csak egy évet maradt. Ezt követően dolgozott több katari klubnál is - al-Khor, al-Rayyan, vagy éppen az al-Saliya, de Algériában és Tunéziában is megfordult, illetve leülhetett a francia Stade Reims kispadjára is egy évre.
A legendás döntő: Calais kontra Nantes
2000. május 7-én a francia nemzeti stadionban, a Stade de France-ban közel 80 ezer néző előtt léphetett pályára az amatőr Calais, amelynek az ellenfele a címvédő FC Nantes volt a fináléban. A kiscsapat játékosai nem ijedtek meg életük lehetőségétől sem, és a 34. percben Jérôme Dutitre találatával megszerezték a vezetést. Az előnyt pedig meg is tartotta az első félidőben a Calais, amely így 45 percre volt attól, hogy örökre beírja magát a történelemkönyvekbe.
A Nantes viszont nem akart a Strasbourg vagy éppen a Bordeaux sorsára jutni, és a második játékrész elején, egészen pontosan az 50. percben Antoine Sibierski egyenlített. Ennek ellenére az utolsó pillanatokig úgy tűnt, hogy a Calais hosszabbításra azért jó lesz, ám a 90. percben Claude Colombo azóta is sokat vitatott büntetőt adott a címvédőnek, amelyet Sibierski értékesített, így hőssé vált.
Ám hiába nem sikerült a még nagyobb csoda a döntőben, a Calais együttesét is győztesként ünnepelték, a Nantes csapatkapitánya, Mickaël Landreau az ellenfél játékosával, Réginald Becque-l együtt emelte magasba a trófeát. Ez a pillanat azóta a profi és amatőr futball szimbolikus találkozásává vált.
Réginald Becque emlékei a döntőről
A Calais csapatkapitánya, Réginald Becque így emlékezett vissza a csodára: „Egyáltalán nem voltunk hozzászokva ilyen körülményekhez. Beléptünk az öltözőbe, olyan hatalmas volt. Az edzőnk a beszédében kiemelte, hogy a stadion tele van, hihetetlenül sokan érkeztek miattunk Calais-ból. Végül a pályára lépés, a bemutatás, igazán különleges élmény volt. A szünetre előnnyel mehettünk, amely még különlegesebbé tette az egészet. A második félidőben gyorsan egyenlített a Nantes, majd az utolsó pillanatban jött a csapás, a büntető, amelyet azóta már elfogadtunk, de a jogosságát a mai napig vitatjuk” - árulta el Réginald Becque, aki a híres pillanatról, a kupa közös felemeléséről is beszélt. „Oda jött hozzám Micka (Mickaël Landreau - a szerk.), és megkérdezte, mennék-e vele felemelni a trófeát, mintegy szimbólumaként a profi és az amatőr foci nagy találkozásának. Természetesen elfogadtam, nagyon különleges pillanat volt ez az életemben” - tette hozzá.
Az utolsó nagy dobás: 2006
2006-ban közel volt ahhoz a Calais, hogy megismételje a hat évvel korábbi csodát, ám ezúttal a negyeddöntő jelentette a végállomást. Sorban a Viry-Chatillon (1-0), a Troyes (3-2) és a Sainte-Genevieve (1-0) legyőzésével jutott el az amatőr együttes a nyolcaddöntőig. Ott már egy nagyobb falat várt a Calais-ra, méghozzá a másodosztályú Stade Brest együttese. A rendes játékidőben nem esett gól, de a hosszabbításban győzni tudott a kiscsapat.
És milyen az élet, a negyeddöntőben nem más, mint az a Nantes várt a klubra, amely ellen 2000-ben nem sikerült győzni a döntőben. Ez a mérkőzés azért nem sikerült olyan emlékezetesre, de a Calais ezúttal sem vallott szégyent, mindössze 1-0-s vereséget szenvedett, de így is búcsúzott a sorozattól.
Ez volt a Calais utolsó nagy dobása, 2007-ben és 2010-ben az amatőr bajnokságokban (CFA A csoport és CFA 2 A csoport) is nyerni tudott a csapat, de 2017-ben már jöttek a pontlevonások a bajnokság közben, majd szeptemberben felszámolták a Calais RUFC együttesét.
tags: #francia #ligakupa #donto
