Frank Lampard: A Chelsea legenda és pályafutása

Frank Lampard 1978. június 20-án született Romfordban, angol nemzetiségű középső középpályásként. Magassága 178 cm, súlya 75 kg volt pályafutása során. Bár karrierjét a West Hamben kezdte, és a 2014-2015-ös évadban a Manchester Cityben focizott, majd a New York Cityben vezetett le, mégis Chelsea-legenda lett.

A kezdetek: West Ham United és Swansea City

A labdarúgás nem állt távol tőle, hiszen édesapja, Frank senior a WHU-val egykoron kétszeres FA-Kupa-győztes volt, 660-szor húzhatta magára a Hammers mezét. Nagybátyja későbbi edzője, Harry Redknapp, így unokatestvére a Liverpool egykori sokszoros válogatottja, Jamie Redknapp is.

A kis Frank 1994-ben csatlakozott a bordó mezesekhez inasként, előtte az Arsenal és a Tottenham is meginvitálta őt egy próbajátékra, de végül is hazatért a családi klubhoz. A híres kalapácsos Futballakadémia tanulója volt. A Rio Ferdinand melletti legtehetségesebb WHU-s ifista, Frank jr. 18 éves korában már a nagyok között játszott védekező középpályásként, s a Sheffield Wednesday ellen mutatkozhatott be a Premiershipben.

Előtte, mivel Lomas és Moncour mellett nem fért még a kispadra sem, kölcsönadták erősödni a 3. osztályba a Swansea Cityhez. Visszatérése után, 1998-tól, miután szerencsésen felépült lábtöréséből, egyértelműen alapember volt a kalapácsosoknál. Egyetlen bajnokit sem mulasztott a következő szezonban, ráadásul a kis klub a dicséretre méltó ötödik helyen végzett! A kis Lampard összesen 187 mérkőzésen szerepelt a bordó mezben és 39 alkalommal volt eredményes.

Felemelkedés a Chelsea-nél

2001 nyarán, amikor kedvenc csapata kis híján búcsúzni kényszerült a Premiershiptől, a Chelsea igazolta le őt 16 millió euróért, ami akkori áron 11 millió fontot jelentett. Az első két szezonjában a csapat nem szerepelt túl jól. A harmadikban viszont Roman Abramovics érkezésével a Chelsea nagy csapattá vált, ő pedig a világ egyik legjobb középpályásává. Londonban sem adta alább: mindent elmond a Ranieri-kedvenc új csapatában, a Chelsea-ben betöltött szerepéről, hogy három év alatt mindössze egyetlen bajnoki fellépést mulasztott el (ezzel angol csúcstartó lett 2004. szeptember 18-án).

Ő lett majd maradt a szurkolók első számú kedvence a sok újonnan érkező világsztár ellenére is, s 2004 tavaszán a bajnokság második legjobb játékosának választották meg Thierry Henry mögött! 2003-ban világklasszis született a Stamford Bridge-en - jelképes módon a megújult klubban egy olyan játékos vitte a prímet, aki a többiekhez képest valóságos Chelsea-őskövület: Frank Lampard. Terminátorként robotolt egész szezonban, nagyon jól védekezett, sok fontos gólt lőtt, bőkezűen osztogatta a gólpasszokat, ragyogóan motiválta társait - természetesen a válogatottból is kihagyhatatlanná vált.

Sikerek és egyéni elismerések

A 2004/2005-ös idényben megnyerték az angol Ligakupát és a bajnokságot is, ráadásul őt választották a liga legjobbjának. Hősünk a 2004-2005-ös szezont nem tudta úgy folytatni, mint ahogyan az előzőt abbahagyta, ráadásul elérte őt is a nagyság átka: ha közepesen vagy "csak" jól játszik, máris számon kérik rajta 2004-es világklasszisi formáját... Panasz azért nem érhette a ház elejét: tizenkét föld-levegő rakétával segítette klubját a BL-ben és a bajnokságban, 18 (!!!) gólpasszt osztott ki, átlaga alapján ugyan csak a harmadik legjobb lett a ligában, de a profi futballisták szakszervezete őt látta a legkiválóbbnak 2005-ben, akárcsak az újságírók! A bombasztikus évét csak a Liverpool rontotta el: januárban eltörte (nem szándékosan) Xabi Alonso bokáját, majd a BL-ből is a vörösök verték ki őket, ráadásul Lampard az első mérkőzésen öt méterről durrantott az üres kapu fölé - éppen az a gól hiányzott a győzelemhez...

A 2005-ös évben Ronaldinho mögött második lett az Aranylabda szavazáson, és második a FIFA Év játékosa-szavazásán. A következő évadban egy angol Szuperkupa győzelemmel indítottak, majd a szezon végén ismét bajnokok lettek, és ismételten őt választották a bajnokság legjobb játékosának. A 2006/07-es kiírásban ők nyerték meg az angol Ligakupát és az FA Kupát is. 2007. január 6-án egy Macclesfield Town elleni FA kupa mérkőzésen megszerezte első mesterhármasát. Október 31-én a Ligakupában a Leicester City ellen újabb mesterhármast ért el.

2005 végén bekerült hősünk az Év európai álomcsapatába is. Az nso.hu indoklása szerint: "27 éves korára a világ egyik legjobb középpályásává nőtte ki magát, és ha Ronaldinho nem lenne, az egyik szócskát talán el is hagyhatnánk. A 2005-ös vitathatatlanul karrierje eddigi legjobb esztendeje volt, a Chelsea-vel bajnoki címet szerzett, megnyerte a Ligakupát, az újságírók szerint ő volt az év játékosa Angliában, emellett alapembere volt a vb-re kijutó háromoroszlános tizenegynek". Az egyéni versengések közül az Aranylabdáért és a világ legjobbja címért zajló versenyben is csak Ronaldinho tudta megelőzni.

Sorozatban lejátszott 164 bajnokival megdöntötte a Premiership ide vonatkozó rekordját (az év utolsó előtti bajnokiján betegség miatt szakadt meg a szériája), és egyéni csúcsot jelentő 20 gólt (nyolcat a tavasszal, tizenkettőt az ősszel) jegyzett 2005-ben a Premiershipben. Előtte Lampard legutoljára 2001. szeptember 30-án, egy Fulham elleni mérkőzésen hiányzott bajnoki mérkőzésről, amikor is éppen eltiltását töltötte egy korábban kapott piros lap miatt.

Frank jr. lejátszotta ősszel 300. tétmérkőzést a klub színeiben, megszerezte első mesterhármasát, belőtte 82 gólját, amivel a Chelsea legeredményesebb középpályása lett (Dennis Wise előtt), összetettben a 11. helyen áll. A futballista természetesen bejelentette, hogy meg sem áll a 100. találatig. Lampard végül maradt, és bár sokszor volt sérült, ha játszott, nem lehetett rá panasz, nem véletlenül lett a BL legjobb középpályása 2008-ban, odahaza pedig 10 gólt termelt 24 bajnokin (közte volt a Derby elleni mesternégyes). 2008 nyarán új, ötéves kontraktust kötöttek vele, amelynek időtartama alatt szerény 48.6 millió eurót, azaz mindössze 11.5 milliárd forintot fog keresni. Természetesen az angol bajnokság legjobban fizetett profija lett ezzel. Portugál klubedzője, José Mourinho szívesen hizlalja Lampard máját, hiszen középpályását több alkalommal is a világ legjobb játékosának nevezte, aki szerinte sokkal jobb még Ronaldinhónál is!

Fontosabb sikerei és egyéni díjai:

• Intertotó-kupa-győztes (1999)
• Angol Ligakupa-győztes (2005, 2007)
• Angol bajnok (2005, 2006)
• Community Shield-győztes (2005)
• FA-kupa-győztes (2007)
• U-21-es Eb-résztvevő (2000)
• Eb-résztvevő (2004)
• Vb-résztvevő (2006)
• Az Eb aranycsapatának tagja (2004), az Eb bronzcipőse (2004)
• A hónap játékosa a Premiershipben (2003.09., 2005.04.)
• Második az Év játékosa-szavazáson Angliában (2004, 2005)
• Az Év játékosa az EPL szerint (2005)
• Az Év játékosa a válogatott szurkolói szerint (2004, 2005)
• Az Év csapatának tagja a Premiershipben (2004, 2005, 2006, 2007)
• Második az Aranylabda-szavazáson (2005)
• Második a FIFA Év játékosa-szavazásán (2005)
• Az Év csapatának tagja Európában (2005)
• A BL legjobb középpályása (2008)

A válogatottban

Lelkesedésére, keménységére miatt hamar felfigyeltek a válogatók is: bekerült a Peter Taylor-vezette U-21-es válogatottba, majd 1999 októberében Kevin Keegan behívta őt a Belgium elleni mérkőzésre a felnőttválogatottba is - bár a labdarúgó nagy csalódására a 2000-es Eb-re a szövetségi kapitány Paul Scholest jelölte posztján a kezdőbe, a kispadra pedig a veterán Dennis Wise-Paul Ince-duót ültette. Némi vigaszt jelenthetett számára, hogy azon a nyáron ő lett az U-21-es kontinenstornán szereplő válogatott csapatkapitánya, ami Angliában óriási megtiszteltetésnek számít.

Eriksson első válogatott mérkőzésén máris a kezdőbe jelölte Lampardot, de végül a peches Frank jr. a 2002-es vb-keretből szintén kimaradt sérülése miatt, így utazhatott helyette el a fiatal Joe Cole. 106-szor szerepelt az angol válogatottban, viszont semmit sem tudott nyerni. Természetesen alaptag volt a 2004-es angol Európa-bajnoki csapatban is, ahol kétszer a rendes játékidőben, egyszer a szétlövésben büntetőből volt eredményes, s olyan jól játszotta-hajtotta-küzdötte végig a portugáliai küzdelmeket, hogy az újságírók szerint befért a torna álomválogatottjába is!

A svéd szövetségi kapitány - mi sem természetesebb ennél - alapembereként számol vele a 2006-os németországi világbajnokságon: a Barca által szorgalmasan csábított Frank tíz selejtezőn ötször volt eredményes, középpályásként! A bajnokságban "csak" az ötödik legjobb átlagot hozta (7.26-ot), 16 gólt lőtt és négy asszisztot adott, s természetesen újra, zsinórban harmadszor is bekerült az Év csapatába. Sokan azt várták, a vb-n Gerrarddal együtt győzelemre vezetik a háromoroszlánosokat, azonban igencsak csalatkoztak a jósok!

A Chelsea motorja, Lampard és Gerrard ugyanis hasonló cipőbe bújt germán földön: hiába a világ egyik legjobb középpályása már évek óta, hiába rettegi a Premiership és a BL bombagóljait és lézeres pontosságú passzait, a szezon annyira kimerítette őt is, hogy nyáron már csak önmaga árnyéka volt. Egy kissé a jó öreg Csapajev elvtársra és John Wayne-re emlékeztetett, hiszen minden helyzetből, sokszor gondolkodás és célozgatás nélkül lőtt. Ám siker nélkül - Paraguay ellen volt két jó próbálkozása, Trinidad és Tobago ellen négy gólhelyzetet is elrontott, a legjobban a svédek ellen futballozott, éppen akkor, amikor Gerrard nem volt ott mellette. Ecuador ellen szörnyen rosszul játszott, a portugálok ellen is sikerült elmamlaszkodnia egy olyan helyzetet, amit odahaza a Chelsea-ben legalább hétféleképpen gólra tud váltani - hogy kihagyta tizenegyesét a ráadás után, már senkit sem lepett meg. Egyébként nagy hiba volt Erikssontól, hogy oda merte állítani a tizenegyespárbajban a labdához azt a három embert, akik a torna során végig látványosan nem találták helyüket: Gerrardot, Lampardot és Carraghert. Lampard Németországban egyértelműen a legnagyobb vesztesek közé tartozott, ezért is nem lett aranylabdás.

Pályafutása vége és visszavonulása

A 2014-2015-ös évadban a Manchester Cityben focizott, majd a New York Cityben vezetett le. 2015. augusztus 1-én a Montreal Impact ellen mutatkozott be a New York City FC színeiben. Szeptember 16-án egy Toronto FC elleni bajnokin szerezte első gólját. Október 2-án a D.C. United ellen megszerezte a klub történetének leggyorsabb gólját a ligában. 2016. július 31-én egy Colorado Rapids elleni találkozón megszerezte első mesterhármasát. Nagyon élvezte az utolsó éveit e két klubnál és nagyra értékelte a City Football Group és mindkét klub szurkolóinak támogatását.

Lampard pályafutása befejezésekor a következőket mondta:

After 21 incredible years, I have decided that now is the right time to finish my career as a professional footballer. Whilst I have received a number of exciting offers to continue playing at home and abroad, at 38 I feel now is the time to begin the next chapter in my life. I’m immensely proud of the trophies I’ve won, of representing my country over 100 times and of scoring more than 300 career goals. I have many people to thank. I thank my parents for instilling in me the values of hard work, dedication and professionalism, values which I have carried with me in everything that I do. I am forever grateful for the support of my family, my wife Christine and my two daughters Luna and Isla. What you have given me off the pitch has always been my strength on it. I love you all very much. Also, my friends and my own team that have always been there for me. I would like to thank the amazing team-mates, coaches, managers and backroom staff that I was privileged to work with. I’d also like to pay tribute to the clubs that I have represented. Firstly, West Ham United who gave me my debut in 1996. Thanks to the people there that believed in me at that young age. More recently Manchester City and NYCFC. I greatly enjoyed my last playing years at these two clubs and really appreciate the support I received from City Football Group and both clubs’ fans. Of course, the largest part of my heart belongs to Chelsea, a club which has given me so many great memories. I will never forget the opportunity they gave me and the success that we managed to achieve together. It is impossible to give thanks individually to all the people that helped and supported me in my 13 years playing there. All I can say is from the day I signed until now and going forward, I'm eternally grateful for everything and to everyone. Chelsea fans gave myself and my teammates such incredible support. Their passion and hunger drove me on personally to give my best year after year. I couldn't have done it without them.

Karrierstatisztikák

tags: #frank #lampard #mezszam #18

Népszerű bejegyzések:

• Fedezze fel Mohora múltját és sportéletét
• Válságban a svájci hoki?
• tudjon meg többet Dr. Horváth Zsolt pályafutásáról
• Teljes Kempa kézilabda kínálat
• a két játékos korábbi összecsapásai