A Ferencváros és a Dinamo csapatok mérkőzései: Történelmi és kortárs elemzés

A magyar labdarúgásban a Ferencváros számos emlékezetes nemzetközi kupamérkőzésen vett részt, melyek közül kiemelkednek a Dinamo nevű klubokkal vívott összecsapásai. Az évek során ezek a találkozók nemcsak sporttörténelmi pillanatokat, hanem taktikai és érzelmi mélységeket is hordoztak, legyen szó a KEK-döntőről a Dinamo Kijev ellen, vagy a Bajnokok Ligája selejtezőkről a Dinamo Zagrebbel szemben. Ebben a cikkben részletesen elemezzük ezeket a párharcokat, a történelmi sikerektől a legújabb kori taktikai csatákig.

A múlt árnyai: Dinamo Kijev és a KEK-döntő (1975)

A futballtörténelemben a Dinamo Kijev neve már 1975-ben beírta magát a Ferencváros elleni Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) döntőjével. A Ferencváros a KEK-döntő előtt az örök mumusához, a Békéscsabához látogatott, és annak rendje és módja szerint 1-0-ra ki is kapott. Sokan úgy gondolták, hogy már a kupadöntőre tartalékolt a Fradi. A Fradi a meccset követő hétfőn utazott Bázelbe, a döntő helyszínre. Az 1975-ös Fradi egészen kiváló csapat volt. 1968 után ismét kupadöntőbe jutott, de a Vásárvárosok Kupája után a Kupagyőztesek Európa Kupáját is elbukta. Talán utóbbi marad emlékezetes azoknak a drukkereknek, akik még ma is kijárnak az Üllői útra. A zsúfolásig megtelt Fradi-stadionban egy 0-0 a Liverpool ellen, majd idegenben Máté János góljának köszönhetően (a 92. percben, válaszul Kevin Keegan találatára) a továbbjutás. A békéscsabai vereség után Dalnoki elmondta, április vége óta jó pár játékosnál tapasztalható visszaesés, miközben mindenki tudta, hogy a csapat gyakorlatilag a szovjet válogatottal fog játszani. Az eddigi egyetlen magyar Aranylabdás, Albert Flórián is a csapattal tartott, hogy élőben láthassa a később ukrán Aranylabdást, Oleg Blohint (aki éppen 1975-ben kapta meg).

De aztán jött a Dinamo Kijev, Valerij Lobanovszkij mester csapata. A futballt kiválóan ismerő, a csapatát vasszigorral nevelőszakember kétszer mért csapást a magyar futballra. Először 1975-ben a Ferencváros ellen, majd 1986-ban, Mexikóban a Mezey György-féle válogatottra is. A 2013-ban, 84 éves korában elhunyt Harót János, a klub akkori elnöki - akit a zöld-fehérek is minden idők egyik legsikeresebb elnökének tartanak - magabiztosan jelentette ki a meccs előtt, hogy a zöld-fehérek nyerik a kupát. Csoda nem lett. A Dinamo nagyon simán, 3-0-ra nyert. Csapategységben, gyorsaságban is felülmúlta a Ferencvárost, a játékuk nem egyszer ragadta tapsra a St. Jakob Stadion közönségét. A Fradi tiszteletet érdemel, hiszen veretlenül jutott a döntőbe, de ott nem bírt Európa akkor legjobb csapatával. Ahogy Dalnoki is fogalmazott a meccs után. A Dinamo Kijev 1975-ben 3-0-ra győzte le a Fradit. Az ukránok egyik legjobb csapata eddig kétszer tört borsót a magyar klubok orra alá. A Fradi mostani mestere, Szerhij Rebrov is azt a fajta iskolát követte, amit Lobanovszkij követelt meg.

1975. 05. 14. Bázel, St. Jakob Stadion, 13 000 néző

Dinamo Kijev: Rudakov - Troskin, Konykov, Resko, Matvijenko - Muntyan, Kolotov, Fomenko, Burjak - Onyiscsenko, Blohin.

Ferencváros: Géczi - Martos, Pataky, Rab, Megyesi - Juhász, Nyilasi (Onhausz, 60.), Mucha - Szabó F., Máté, Magyar.

A Dinamo Zagreb elleni Bajnokok Ligája selejtezők: A kihívás és a taktikai csaták

Az 1963-as és a 2019-es párharc előzményei

A Ferencváros már 1963-ban találkozott a Dinamóval a Vásárvárosok Kupája elődöntőjében, jelezve a két klub közötti régóta fennálló rivalizálást. Leendő ellenfelünk 2006 óta tizenhárom alkalommal nyerte el a bajnoki trófeát, emellett csupán egyszer lett második hazája bajnokságában. A zágrábiak az utóbbi tíz évben kilencszer jutottak be a Bajnokok Ligája- vagy az Európa Liga csoportkörébe. A tavalyi idényben egészen a nyolcaddöntőig jutottak el az EL-ben, ahol hosszabbítás után ejtette ki őket a Benfica. Emellett az egyik legnagyobb sikerük, hogy 2015-ben hazai pályán 2-1-re nyertek az Arsenal ellen. Évek óta nem értek el jó eredményeket a nemzetközi kupákban, ezért is annyira fontosak nekik ezek a meccsek. A horvátok vezetőedzője a korábbi válogatott középpályás Nenad Bjelica. A tréner játékosként megjárta a spanyol, a német, illetve az osztrák ligát is, majd végül az utóbbinál kezdte meg edzői karrierjét is. Az osztrák másodosztályt 2012-ben megnyerte a Wolfsbergerrel, később az Austria Wienhez szerződött, ezután az olasz Serie B-ben szereplő Spezia Calcio edzője lett, a Dinamo előtt pedig a lengyel Lech Poznant irányította. Lesz egy visszatérőnk is: a Fradival 2016-ban bajnokságot nyerő, és háromszoros kupagyőztes Emir Dilaver is tagja ellenfelünk keretének. A lengyel csapatnál egy évet töltött, akkor harmadikok lettek a bajnokságban. Tavaly nyáron igazolt a Dinamóhoz, egy gólt szerzett a szezon során, és az egyik legtöbb játékidőt töltötte a pályán. Hiába az idegenbeli döntetlen, a Ferencváros labdarúgócsapata hazai pályán súlyos, négygólos vereséget (0-4) szenvedett a Dinamo Zagrebtől a Bajnokok Ligája-selejtező harmadik körének visszavágóján. A horvátok még egy büntetőt is kihagytak a hajrában.

A 2019-es BL-selejtező visszavágója: Ferencváros - Dinamo Zagreb 0-4

A hétfői kánikulát követően a két csapat és a Groupama Arénát teljesen megtöltő szurkolók nagy örömére jelentősen lehűlt a hőmérséklet, így ideális időjárásban kezdődhetett a BL-visszavágó. Túlzás nélkül írhatjuk: magyar pályán ritkán látható, elképesztő iramban kezdődött a találkozó. Még egy perce sem ment a játék, máris kiderült, mi lehet a Ferencváros fegyvere, amíg továbbjutásra áll: Tokmac Nguen egy mélységi indítással kilépett, lefutotta a védőket, ám Dominik Livakovic védeni tudott. Válaszképpen két veszélyes horvát helyzet is kialakult Dibusz Dénes kapuja előtt. Alig negyedórán keresztül érezhette magát továbbjutónak a Ferencváros, amikor a Sigér Dávidról balszerencsésen az ellenfélhez kerülő labdát Dani Olmo megkaparintotta, és mert a védők nem léptek ki idejében, Arijan Ademi könnyedén megszerezhette a vezetést a zágrábi együttesnek. Ebben a pillanatban bizonyossá vált, hogy a Ferencvárosnak fel kell adnia a kontratámadásokra építő játékát. Az iram nem csökkent, ám a kívülállónak az lehetett az érzése, mindkét csapat szervezetten, fegyelmezetten teszi a dolgát, csak a Dinamo futballistái egy sebességi fokozattal gyorsabban járatják a labdát. Éppen ezért kulcsfontosságú volt, hogy a Ferencváros ne adjon területet az ellenfelének, ám az első félidőben a zöld-fehérek nemigen tudtak a Dinamo kapuja elé kerülni. Feltűnő volt ugyanis, hogy az irányító pozícióban szereplő Michal Skvarka alig-alig ér labdába. Vagy a feje fölött szállt el a labda, vagy a szélen próbálkozott a Ferencváros, a szlovák légiós elszigetelten vergődött, s bár sokat futott, hosszú perceken át képtelen volt játékba avatkozni. Az első félidő hajrájában a Ferencváros egyre többször próbált a labdát a földön tartva építkezni, ahogy Szerhij Rebrov érkezése óta egyre gyakrabban láthattuk a zöld-fehérektől. A labdakihozatalnál a szélső középpályások középre indultak, hogy területet nyissanak a vonal mellett felfutó szélső védőknek, így megbontva az ellenfél védekezését.

Az első félidő utolsó perceiben egyáltalán nem tűnt verhetetlennek a Dinamo. A belső védő, Lasa Dvali rossz indítása, Sigér határozatlansága után „kirobbantak” a horvátok, játszi könnyedséggel átmentek Miha Blazicon is, végül Bruno Petkovic góllal fejezte be az akciót (0-2). Döbbent csend ült a stadionra, csak a sarokban félmeztelenre vetkőző horvát szurkolók tomboltak. A kemény ütéstől megrogyott a Ferencváros, és percekig nem is tért magához - jött is a következő, immár a harmadik zágrábi gól. Dani Olmo villant, már lövésre számítottak a védők, amikor ő még kényszerítőzött egyet Ademivel, mielőtt a sarokba helyezett volna (0-3). Több mint fél óra volt hátra a mérkőzésből, de négy ferencvárosi gólra lett volna szükség. Senkinek sem voltak kétségei, a Ferencváros a második félidő elején elköszönt a BL-álmaitól. A második mérkőzés jelentős részében egyértelműen a Dinamo volt a jobb, a gyorsabb, a képzettebb játékosokat felvonultató csapat, ezért a nézők nem tettek szemrehányást a ferencvárosi játékosoknak (Eldar Civic kiállítása ugyanakkor bosszantó volt…). Kár azon keseregni, hogy a zágrábi mérkőzés második félidejében többet is elérhetett volna az FTC. A Fradi ment előre becsülettel, próbálkozott, egyre többet birtokolta a labdát (persze az is lehet, hogy a Dinamo jelentős előnye tudatában visszaállt, és hagyta passzogatni az ellenfelet), de érezni lehetett, a ferencvárosi futballisták szívesen lemondanának az utolsó fél óráról - és inkább eltűnnének az öltöző mélyén. A negyedik zágrábi gólt két Dinamo-cserejátékos hozta össze, no meg Dibusz Dénes, akiről nagyon messzire pattant a labda egy távoli lövést követően.

„Ha az első félidőben gólra tudtuk volna váltani a lehetőségeinket, akkor más lenne a helyzet. A második gólnál elment a meccs. Köszönet a szurkolóknak, fantasztikus volt a buzdítás.” - nyilatkozta a mérkőzés lefújása után közvetlenül a Ferencváros csapatkapitánya, Lovrencsics Gergő. „Megleptek minket a középpályás letámadásukkal, nem tudtunk velük mit kezdeni” - magyarázta a meccset követő interjújában Szerhij Rebrov, a Fradi vezetőedzője. Már a zágrábi első meccsen is látványosan kiütközött, a Fradi nem igazán tud mit kezdeni azzal, ha a horvátok magasra tolják a letámadásukat, de ez a visszavágóra még egyértelműbbé vált. Rebrov terve az lehetett, hogy a meccs elején át kell rugdosni a presszinget, ezzel megpróbálva elvenni az élét a Dinamo gyors, lendületes játékának. Az elképzelés annyira jól sikerült, hogy Tokmac az első tíz percben kétszer is a horvátok védelme mögé jutott - pont a korábbi Fradi-játékos, Dilaver oldaláról indulva -, ám egyik alkalommal sem tudta gólra váltani a helyzetét. Ezen a ponton már lehetett sejteni: az ilyesfajta pazarlás nem fog beleférni a párharcba. A horvátok ugyanis megmutatták, képesek tartani a letámadásuk intenzitását, sőt, még fokozták is azt. A középpálya közepén játszó Sigér, Haratyin kettősnek szinte semennyi időt nem hagytak a labdával, mindkét játékost teljesen elszigetelték a labdakihozataloktól. A Dinamo természetesen mindkét eshetőségre felkészült. Lovrencsicset és a bosnyák Civic-et a vonal mellé szorították, hogy ott párharcokat kierőszakolva szerezzék meg tőlük a labdákat, a Szihnyevics felé lőtt passzok után pedig könnyedén hozták el a lecsorgókat. A labdakihozatalokat segíthette volna, ha Skvarka visszavontabban játszik, a szlovák játékos azonban sokszor még a csatár Szihnyevicsnél is magasabban helyezkedett. Ezzel ismét előkerült az odavágón is húsba vágó probléma, miszerint a Fradi csapatrészei túlzottan elszakadnak egymástól, emiatt pedig komolyabb nyomás alatt nem kivitelezhető a folyamatos passzjáték.

Egy évvel ezelőtt az akkor MOL Vidi néven futtatott Fehérvár kapott gól nélkül lépett túl a svéd bajnok Malmőn, ezzel biztosítva magának őszre a csoportkörös európai kupaszereplést. A fehérváriak tavalyi első hat európai kupameccsük közül hármat is kapott gól nélkül hoztak le - a Ferencvárosnak idén egyetlen egyet sem (!) sikerült. Látványos a különbség az engedett lövések számában is: míg a Vidi tavaly meccsenként átlagban 10 körüli lövést engedett az ellenfeleknek, addig a Fradi ellen a Ludogorec két meccsen összesen 31-szer(!) a Dinamo pedig 44-szer kísérletezhetett lövéssel. A Vidi egy éve kompakt csapatszerkezete és alapvetően zárt védekezésre, a játék tördelésére berendezkedett játékfelfogása miatt juthatott sokáig, és azért, mert mintaszerű fegyelmezettséggel játszott a labda ellen - eközben nagyon hatékonyan értékesítette a helyzeteit. A Vidi tehát hatékonyan oldotta meg, a meccsek párharcok összességére bontását, így a nála erősebb ellenfelek nem tudták felpörgetni a játékuk tempóját, és ezzel hibára kényszeríteni a magyar csapatot. Magyarra fordítva: a Fradi nem a játékot tördelte, hanem odaállt focizni.

„A játékosaim jól helytálltak egy olyan csapat ellen, amelynek játékoskerete több mint százmillió eurót ér.” - mondta Rebrov. Mit üzen mindez? Majd, ha lesz nekünk is százmilliós keretünk, akkor lesz esélyünk nyerni. De vajon miből lesz? A horvátok ugyanis kinevelték és felépítették maguknak - mi ellenben maximum megvenni tudjuk. Még több pénzre van szükség a sikerhez. Hogy honnan? Hát a közösből! Az a felismerés ugyanis már nem vita tárgya, hogy a magyar futball nem tud kellő számban a nemzetközi szintnek megfelelő játékosokat kitermelni - túl sokáig és túl sokszor láttuk ehhez elbukni Böde Dánieleket és Varga Rolandokat. Ha a Fradi sem érez magában elég ambíciót, elég hátszelet, elég erőt ahhoz, hogy megpróbáljon ennek a közegnek a zászlóshajója lenni, akkor vajon kicsoda? Fog egyáltalán valaha, bárki? Tegyük a szívünkre a kezünket: a Ferencváros a könnyebb utat választotta. Leszakadt a magyar futballközegről, és szinte teljesen nyíltan vallja, hogy szándékában sem áll megváltoztatni a status quót - inkább élvezi az állam hátszelét, a kivételesen szerencsés körülményeket, és bevásárol, amíg még lehet, és ameddig van miből. Az osztrák ezüstérmes LASK Linz. Korábbi edzőjük, Oliver Glasner azóta a Bundesligában szereplő Wolfsburg trénere lett, de a csapat teljesítményén ez nem látszik: a PSV-t kiejtő svájci Baselen úgy gyalogoltak át kettős győzelemmel és 5-2-es összesítéssel, hogy a kezdőcsapatukban nyolc osztrák játékos kapott szerepet. A csapat átlagéletkora 25 év alatt van, és még a kispadra is csupán egyetlen külföldi fér oda. Az első osztályba 2017-ben jutottak fel, öt éve még a megszűnés szélén egyensúlyozott a klub - amúgy a stadionjuk összesen 6000 fő befogadására képes. Mondjunk egy plasztikus példát: ők az osztrák Puskás Akadémia, csak éppen náluk javarészt piaci forrásokból épül egy valóban fiatal, hazai játékosokra alapozó csapat. És sikeres. Sőt, továbbmegyek: egyedül így lehet. Így van ugyanis értelme.

Az alábbi táblázat európai klubok hazai játékosokra épülő arányait mutatja:

Ezek közül egyedül az Olympiakosz vívta ki a továbbjutást, azaz elmondható: a Fradinál jobb csapatok is nagyobb arányban építenek hazai játékosokra, mint a magyar bajnok.

A 2020-as BL-selejtező: Ferencváros - Dinamo Zagreb 2-1

A Bajnokok Ligája harmadik selejtezőkörében a Ferencváros 2-1-re megverte Budapesten a Dinamo Zagrebet, ezzel már biztosan bejutott az Európa-liga csoportkörébe, a BL-csoportkörtől pedig már csak egyetlen párharc megnyerése választja el - az ellenfél a norvég Molde lesz! Eljött a nagy nap! Normál élethelyzetben zsúfolásig megteltek volna a Groupama Aréna lelátói, a körülölelő utcákban ütközőtől ütközőig összeérve parkoltak volna az autók, a Vágóhíd utcában szokás szerint a füves területekre is felálltak volna, az Albert Flórián útra be sem lehetett volna hajtani. A ferencvárosi futballisták késő délután - a szokásoknak megfelelően - a Népligetben találkoztak, ott hagyták az autóikat, hogy a klub buszával gördüljenek át a stadionhoz. A többség, köztük az utóbbi időben bombaformában futballozó Tokmac Nguen óriási fülhallgatóval a fején tűnt el az öltözőfolyosón. Az UEFA szabályainak értelmében korlátozott számban, de bemehettek a stadionba a szurkolók, így 5200 drukker a helyszínen buzdíthatta a csapatot. A kezdés előtt aztán egycsapásra megváltozott minden. Miközben a játékosok elfoglalták helyüket a pályán, váratlanul hangos buzdítás szűrődött be a létesítménybe. Az Üllői úti felüljáró mellett néhány száz ferencvárosi drukker állt meg, s döntött úgy, hogy a zárt kapu ellenére is a közelből szurkolnak kedvenc csapatuknak. S az FTC úgy kezdte a selejtezőt, ahogyan arról álmodni sem lehetett: a mérkőzésből egy perc és tizennyolc másodperc telt el, amikor Lovrencsics Gergő a jobb alsóba lőtte a labdát. A drukkerek odakint némi fáziskéséssel értesültek a találatról, öt-tíz másodperc is eltelt, mire ünnepelni kezdtek. Az első negyedórában a már megszokott szervezett játékát mutatta az FTC, többet volt a labda Rebrov csapatánál és vendég védelemnek többször az utolsó passzokba sikerült belepiszkálnia. A horvátok előbb leshelyzetet követően találtak a kapuba, majd a 23. percben a jóslat, sajnos, valóra is vált. Tegyük hozzá gyorsan, a Dinamo találatához jókora mázli kellett, hiszen a labda Myrto Uzuni mellkasáról került Dibusz Dénes kapujába. Az első félidő olyannyira kiegyenlített játékot hozott, hogy a labdabirtoklás ötven-ötven százalék volt, míg a kaput eltaláló lövések száma négy-négy.

A középpályán a brazil Somália rengeteget dolgozott, s ami a lényeg, egyik labdaszerzését követően ismét vezetéshez jutott az FTC. Villámgyors kontratámadás végén Myrto Uzuni vezethette egyedül a horvátok kapusára a labdát, az albán támadó lába nem remegett meg, higgadtan lőtte ki az alsó sarkot. Ami problémát jelentett: nem sokkal később sérülés miatt kidőlt az FTC védelmének legbiztosabb pontja, Adnan Kovacevic, aki sokadik keresztezését követően a lábához kapott (érdekes volt Szerhij Rebrov reakciója: az ukrán vezetőedző hosszasan csóválta a fejét, látható volt, pontosan tudja, mekkora érvágás ez csapatának). A zágrábi futballisták a hajrára kezdték türelmüket veszteni, az egyébként nagyszerű labdarúgó Bruno Petkovic is addig-addig reklamált, amíg sárga lapot kapott, s az oldalvonal mellett még Rebrovval is „elbeszélgetett”.

„A futballban az nyer, aki több gólt szerez, ez ma a hazai csapatnak sikerült, gratulálok ezért! A Ferencváros kegyetlenül kihasználta a lehetőségeit.” - mondta Zoran Mamic, a Dinamo edzője. „Igen, a Celtic ellen. Sikerült legyőznünk három kimagasló csapatot, úgyhogy jelenleg történelmet írunk, ez önbizalmat kell adjon.” - nyilatkozta Rebrov. „Nagyon sokat tett hozzá a drukkerek teljesítménye, nem számítottam arra, hogy kilencven percig ilyen kitartó szurkolás lesz. Elképesztő. A gólomnál nagy örömet éreztem, és bár sajnáltam, hogy utána kevés időt tölthettem a pályán, most a győzelem mindennél fontosabb volt. Eleinte nyugodtan szemléltem a lelátóról a meccset, ám a második gólunk megszerzése után már a torkomban dobogott a szívem. Mindenki csúszott-mászott a sikerért, mindegyik játékosunk a maximumot hozta ki magából.” - mondta Lovrencsics Gergő. Myrto Uzuni hozzátette: „Kívülről könnyű szituációnak tűnhetett, ám nagyon nem volt egyszerű. A kiugrásom előtti pillanatokban meg kellett küzdenem a pozícióért, ráadásul éppen egyik barátom, Marin Leovac ellen, aki elveszítette az egyensúlyát, így zavartalanul vezethettem a labdát a kapura. Sokan azt gondolják, innen már csak elrontani lehet az ilyen ziccert, ám nagyon kell koncentrálni, hogy az ember kivárja a lehető legjobb pillanatot.”

Történelmi siker! Sorozatban harmadszor lesz magyar csapat európai kupa csoportkörében. Most egy meccsen dől el a továbbjutás, és a tavalyi idegenbeli találkozón jól tudtunk teljesíteni. Nagyon komoly klubról beszélünk, de magabiztosan kell pályára lépnünk. Nem a Dinamo lesz a legnagyobb ellenfelünk, hanem saját magunkat kell legyőznünk. Viszont mi kitűztük magunknak célul, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörébe szeretnénk jutni, amihez mindenképp győznünk kell szerdán. Mindettől függetlenül a terveim szerint halad a csapat fejlődése. Jó állapotban várjuk a mérkőzést. Láttuk, hogy a Ferencvárosnak is jó eredményei voltak, úgyhogy remek mérkőzésre számítok. Nem optimális a helyzet, amit tovább bonyolít, hogy megint idegenbe kellett jönnünk, de nem ezen agyalunk.

Bajnokok Ligája, 3. selejtezőkör

Ferencváros: Dibusz - Lovrencsics G. (Botka, 25.), Blazic, Dvali, Civic - Sigér, Haratin (Somália, 46.) - Zubkov (Isael, 79.), Tokmac, Uzuni - Boli.

Gól: Lovrencsics G. (2.), Uzuni (65.) illetve Uzuni (23. - öngól)

Európa-liga: Revans a Dinamo Kijev ellen (2020)

A Ferencváros csütörtök este 4-0-s győzelmet aratott a Dinamo Kijev ellen az Európa-liga főtáblájának negyedik játéknapján. Már csak pár óra, és jön a Ferencváros-Dinamo Kijev Bajnokok Ligája mérkőzés. A semleges helyszínen, Hamburgban rendezett mérkőzés 17. percétől kezdve emberhátrányban játszott az ukrán csapat, ez alapjaiban határozta meg a játék képét, valamint a végeredményt. A Fradi második sikerével jelentősen növelte továbbjutási esélyeit az Európa-liga rájátszásába. A meccs első sorsdöntő jelenete a 17. percben történt, amikor az ukrán csapat játékosát kiállították. Ám hiába a gyorsan jött emberelőny, nem volt könnyű feltörni a kijevi reteszt a Fradinak. Varga és Traoré próbálkozásán kívül nem volt lövése a Ferencvárosnak az első félidőben a tizenhatos közepéről, szemben a kapuval. A második félidő már az eredményesség szempontjából is jól alakult a Fradi számára. A Fradi lőtérképe sokat javult a második játékrészre. A legveszélyesebb zónában öt lövésük is volt, négyből gól született. Így néz ki egy emberhátrányban és gólhátrányban játszó csapat lőtérképe. 0,18 várható gólt gyűjtöttek össze ebből a négy lövésből, egyetlen lövésük volt, ami legalább átlagos minőségűnek volt mondható, ami 0,10 várható gól értéknek felel meg. A Fradi a két szélen alakított ki veszélyt, illetve valamelyest a jobb oldali félterületben. Kady xT (várható veszély) hőtérképén látszik, hogy a jobb szélen veszélyeztetett, de nagyon érdekes látni az átlós jellegét az általa kialakított veszély területeinek. A jobb szélen biztosította sokszor a játék szélességét. Itt Gartenmannal egy 2 az 1 elleni szituációt alakítanak ki a jobb oldalon. Technikai tudását is megcsillantotta a hajrában, amikor középre mozgott, majd bal külsővel indította kiválóan a beinduló Saldanhát. Összességében elmondható, a piros lap eldöntötte a találkozó sorsát, a Ferencváros megérdemelt győzelmet aratott, mivel ezzel a ritka lehetőséggel élni tudott.

Európa-liga, alapszakasz, 4. forduló

Ferencvárosi TC: Dibusz - Makreckis (Kaján, 64.), Cissé (Botka, 55.), Gartenmann, Ramírez - Rommens (Maiga, 64.), Abu Fani - Kady, Zachariassen, Traoré (Gruber, 76.) - Varga B.

Gólszerzők: Varga B.

tags: #ftc #dinamo #elemzes

Népszerű bejegyzések:

• A kosárlabda játékszabályai
• tudj meg többet a Maccabi Játékok futballeseményeiről
• A Vasas 1986-os kupagyőzelme
• A Vasas 1986-os kupagyőzelme
• A Hatvan utánpótlás sikerei