A Ferencváros Történelmi KEK-menetelése: Bázel 1975
Az 1974-75-ös szezonban senki sem gondolta volna, hogy a Ferencváros fiataljai a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) döntőjébe jutnak. Mindezt egy olyan sorozat végén teszik, amely a mai napig felejthetetlen marad azoknak, akik átélték. Akik pedig csak olvastak ezekről a mérkőzésekről, behunyt szemmel próbálták elképzelni azt, amit a Fradi ebben a sorozatban végrehajtott. Tíz évvel azután, hogy a Ferencváros 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját (VVK), ismét egy európai kupadöntőbe jutott, ezúttal a KEK-ben.
A KEK-bejutás és a csapat felépítése
A KEK akkoriban a második számú európai kupasorozatnak számított a BEK mögött, amelynek a rendszerváltásig igen komoly presztízse volt. A BEK-ben csak a bajnokok, a KEK-ben pedig kizárólag a nemzeti kupagyőztesek indulhattak, nem volt olyan átjárás a sorozatok között, mint manapság. A Ferencváros az NB I/B-s, azaz másodosztályú Komlói Bányász 1974. május 1-jei legyőzésével, a klubtörténet 12. Magyar Népköztársasági Kupa-győzelmével biztosította helyét a sorozatban.
Dalnoki Jenő, a felnőtt csapatunk kispadján 1970-ben egyetlen mérkőzés erejéig debütáló, a Fradi trénereként „főállásban” 1973-tól dolgozó legendás edző a hetvenes évek elején nagy átalakításba kezdett: több rutinos labdarúgótól megvált, miközben 1973 nyarán nyolc ifjú labdarúgót vitt fel a nagyokhoz Rákosi Gyula friss ifjúsági bajnok csapatából. Géczi István vagy éppen Juhász István jelentették a 74/75-ös csapat tartópilléreit, a fiatalabbak - köztük például Ebedli Zoltán - pedig új lendületet adtak az együttesnek. A KEK döntős csapatot, átlagéletkora miatt szokás csikócsapatként is emlegetni.
A zöld-fehérek útja a döntőbe: Körről körre
A Fradi fináléba vezető útjáról oldalakat lehetne írni. A csapat nyolc veretlenül megvívott mérkőzéssel jutott el a bázeli fináléba.
A Ferencváros KEK-eredményei 1974-75
| Forduló | Mérkőzés | Eredmény | Továbbjutás |
|---|---|---|---|
| Első forduló | Ferencváros - Cardiff City (walesi) | 2-0 és 4-1 | Ferencváros |
| Nyolcaddöntő | Ferencváros - Liverpool (angol) | 0-0 és 1-1 | Ferencváros (idegenben lőtt góllal) |
| Negyeddöntő | Ferencváros - FF Malmö (svéd) | 3-1 és 1-1 | Ferencváros |
| Elődöntő | Ferencváros - Crvena Zvezda (jugoszláv) | 2-1 és 2-2 | Ferencváros |
Első forduló: Cardiff City (walesi)
A Ferencváros a KEK-sorozatot 1974. szeptember 18-án a walesi Cardiff City elleni 2-0-s győzelemmel kezdte az új Üllői úti stadionban. Az odavágó volt az első nemzetközi kupatalálkozó, amit itt rendeztek. Nyilasi Tibor, a szezon elején még csak 19 éves klasszis szerezte az első kupatalálatot az új stadionban. Ezt Szabó még megfejelte eggyel, így egy magabiztos előnnyel utazhatott a csapat Nagy-Britanniába, ahol a visszavágó (4-1 idegenben) sem okozott gondot.
Nyolcaddöntő: Liverpool FC (angol) - A „kengurucsel” legendája
A következő körben egy újabb brit csapat, azonban ezúttal egy sokkal nagyobb hal akadt a fradisták hálóba, a Liverpool alakjában. A ma már 18-szoros angol bajnok, hatszoros BEK/BL és háromszoros KEK-győztes gárda a hatvanas, hetvenes években hatszor volt aranyérmes hazájában, otthona, az Anfield Road már akkor is nemzetközi hírű létesítmény volt. Bill Shankly Mersey-parti menedzserkedésének második felében, az igazi liverpooli sikercsapat kibontakozásakor találkoztak a felek.
Hogy a fradistáknak eszükbe se jusson megijedni, arról a csapat - játékosként olimpiai bajnok - edzője, Dalnoki Jenő a liverpooli első mérkőzés előtt, az öltözőben gondoskodott. A mester azzal oldotta a feszültséget, hogy viccet csinált az ellenfél sztárjainak neveiből, így a nagyszerű Steve Heighway-t például simán csak Híg Vajnak nevezte. Ami ezután történt, annak már a fele sem volt tréfa.
A jeles napon, 1974. október 23-án lejátszott kupameccs 37. percében Keegan góljával a házigazda szerezte meg a vezetést, ezzel félidőben 1-0-ra vezetett. A parádésan védő kapus, Géczi István több időt töltött a levegőben, mint két lábbal a földön, de csak egy gólt kapott. A hosszabbításban aztán minden megváltozott, miután élni tudtunk egy lehetőséggel: a Kelemen Gusztáv előrevágott labdájával megiramodó Máté János a 92. percben egyenlített. Akik látták ezt a liverpooli meccset, a mai napig beszélnek Máté János gól előtti cseléről. Másnap az újságírók meg is kérdezték Mátét, mi volt ez. A játékos körül ülő csapattársak közül az egyik bedobta: ez volt a híres kengurucsel. Persze viccből mondta. A magyar sportsajtó azonban halálosan komolyan vette a tréfát, innentől erről a gólról mindig úgy írtak, hogy ezt előzte meg Máté kengurucsele.
Az Üllői úti visszavágót hatalmas érdeklődés előzte meg. A korabeli sportnapilap szerint harmincezren szorultak be a Fradi Üllői úti stadionjába. Az ismét remeklő kapus, Géczi nem kapott gólt (0-0), így a Fradi idegenben lőtt góllal jutott tovább.
European Cup Winners Cup 1975 Ferencvaros Hungary-Liverpool England 0-0 & 1- 1 KEK
Negyeddöntő: FF Malmö (svéd)
Az angolok novemberi kiejtése után legközelebb márciusban, a svéd Malmö ellenében léptünk pályára a KEK-ben. A párharc első mérkőzését Svédországban rendezték, ahol a kezdetben a házigazda veszélyeztetett, a 12. percben viszont megint a Ferencváros szerezte meg a vezetést: az akkor húszéves Nyilasi Tibor egy Mucha-Máté összjáték után ugrott ki remek pozícióban, majd lőtt rá jellemző mozdulattal a vetődő kapus alatt a hálóba (0-1). A kissé váratlan gól meghatározta a mérkőzés további menetét, és gyors akciókból a második félidő közepére gyakorlatilag el is döntöttük a partit, 3-1-es győzelemmel. A hazai visszavágó 1-1-es döntetlennel zárult, így a Fradi magabiztosan jutott az elődöntőbe.
Elődöntő: Crvena Zvezda (jugoszláv) - A belgrádi dráma
A legjobb négy között a jugoszláv Crvena Zvezda volt az ellenfelünk. Az a csapat, amely az előző körben kiejtette a Real Madridot tizenegyesekkel, úgy, hogy a jugók a spanyol fővárosban 2-0-ra kikaptak, de a belgrádi visszavágón ugyanennyire nyertek. Majd a Real kiütése után jött nekik a Fradi, s az első, budapesti összecsapáson megrúgták a számukra létfontosságúnak tűnő idegenbeli gólt, de végül „csak” 2-1-re nyertünk. A nagy érdeklődés miatt az elődöntő első, hazai mérkőzését már nem az Üllői úton, hanem a Népstadionban rendezték 55 ezer néző előtt.
A jugoszláv főváros katlanjába, a Marakana stadionba 110 ezer felajzott néző abban a tudatban ment ki a mérkőzésre, hogy kedvenceik nyilvánvalóan bejutnak a KEK-döntőbe. A második félidőben változott a játék képe, a kezdetben kevés helyzetet kidolgozó Crvena Zvezdát 110 ezer fanatikus űzte, hajtotta: a nyomás az 50. percben érett góllá, Mihalj Keri egyenlített (1-1).
Ha addig nem lett volna átkozottul nehéz a Fradi dolga, 20 perccel később újabb csapás érte Dalnoki Jenő csapatát, amely 10 főre fogyatkozott Bálint László kiállítását követően. A kiállítás amúgy nevetséges, jogtalan ítélet volt. Négy perccel később pedig már 2-1-re vezetett a házigazda, amely kiegyenlítette a Budapesten összeszedett hátrányát. Már mindenki a hosszabbításra számított, amikor Eschweiler bíró a 82. percben tizenegyest adott, mert a Nagykikindán született Kéri Mihály felvágta Máté Jánost.
A továbbjutást eldöntő tizenegyest Megyesi István nagy nyugalommal futotta neki és berúgta. Megyesi úgy emlékezett, hogy a belgrádi szurkolók annyi fáklyát égettek, hogy a kapu mögötti lelátó fényei valósággal elvakították: „Szinte nappali fényárban úszott a tribün, de ezt a látványt, mint ahogy minden más zavaró tényezőt is, megpróbáltam kikapcsolni." Sikerült! Amikor 2-2 lett az állás, néma csend borult a belgrádi Maracanára. A Ferencváros tehát bejutott a bázeli döntőbe.
Bálint kiállítása azért is volt érvágás, mert mindig ő lőtte a tizenegyeseket, és ezzel az is eldőlt, hogy a kiváló futballista nem játszhatott a KEK-döntőben. A lefújás után a Fradi játékosai sírtak a gyepen, Dalnoki Jenő edző is nehezen jutott szóhoz. Az elkeseredett és döbbent jugoszláv nézők narancsokkal és üvegekkel dobálták meg a magyarokat, majd a stadion különböző részein felgyújtották a padokat.
A Dinamo Kijev útja a döntőbe
A másik döntőbe jutott csapat, a szovjet Dinamo Kijev útja sokkal könnyebb volt. A kijeviek a döntőbe vezető úton egyszer kikaptak a PSV Eindhoventől, míg a Fradi nyolc veretlenül megvívott meccsel jutott el a fináléba. A szovjetek a következő ellenfelekkel szemben mentek tovább:
- Első forduló: Dinamo Kijev - CSZKA Szófia (bolgár) 1-0 és 1-0
- Nyolcaddöntő: Dinamo Kijev - Eintracht Frankfurt (nyugatnémet) 3-2 és 2-1
- Negyeddöntő: Dinamo Kijev - Bursaspor (török) 1-0 és 2-0
- Elődöntő: Dinamo Kijev - PSV Eindhoven (holland) 3-0 és 1-2
A bázeli finálé előtti napok: Kihívások és ellentmondások
A döntő előtti időszak igencsak érdekesen alakult. A Fradinak - négy nappal a bázeli kupadöntő előtt - Békéscsabán kellett játszania az NB I-ben. Arról szó sem lehetett, hogy a bázeli finálé miatt halasztásra kerüljön sor, a zöld-fehéreknek mindenképpen játszaniuk kellett. 22 ezer néző előtt a Békéscsaba Királyvári 72. percben szerzett góljával 1-0-ra legyőzte a Fradit. A zöld-fehér szimpátiával nem vádolható csabaiak időnként a durvaság határát súrolva küzdöttek a Ferencváros ellen, mégis Dalnoki Jenő együttese fejezte be 10 emberrel a bajnokit, mivel Juhász Istvánt a 90. percben kiállították.
Mindeközben az ellenfél, a Dinamo Kijev már vasárnap, egyenesen Jerevánból, különgéppel utazott el Svájcba, hogy ott készüljön a nagy döntőre (két héttel a meccs előtt érkeztek). A Fradi csak hétfőn indult Bázelbe. Ez volt a Kutas István vezette MLSZ, ez volt a regula, ez volt a rend! Halasztásról szó sem lehetett. Dalnoki a csabai mérkőzés után azt mondta a sportújságnak, hogy a belgrádi KEK-elődöntő után sokak formája visszaesett, és hangsúlyozta, hogy az ellenfél gyakorlatilag a szovjet válogatott lesz.
A Ferencváros reggel Budapestről Svájcba repült. A meccs iránt óriási volt a nemzetközi érdeklődés. Miközben a nemzetközi újságíróhad a Kijev új csillagát, Oleg Blohint és a sikerkapitányt, Valerij Lobanovszkijt faggatta, a magyar sajtó azt írta, hogy a Fradi úgy festett, mint egy vert sereg. Hogy ez a békéscsabai vereség miatt volt-e, vagy valami más baja volt a zöld-fehéreknek, arra nem tért ki a jelentés. A két edző megtekintette egymás tréningjét (akkor még nem volt szokás a zárt kapus edzés), miközben Dalnoki Jenő arról beszélt, hogy nem fizikai, hanem pszichikai felkészítésre lenne szükség: „Fel kell rázni a játékosokat, hogy a szerdai nap nem egyszerűen a Ferencvárosról, hanem a magyar labdarúgás helytállásáról lesz szó. A következő 48 órában ezt próbáljuk majd megértetni."
Bázelt gyakorlatilag nem érdekelte a döntő. Elővételben mindössze 4 ezer jegyet adtak el a 60 ezer nézőt befogadó St. Jakob Stadionba. A helyiek a PSV Eindhovent és a Real Madrid együttesét várták a döntőbe. A Hotel Európába, a Fradi szálláshelyére Budapestről távirat érkezett négy színésztől, Sinkovits Imrétől, Győrfy Györgytől, Szersén Gyulától és Gellei Kornéltól: „Drága fiúk. Fradi-szívvel küzdjetek, de már az eddigiekért is gratulálunk.” Dalnoki felolvasta a csapatnak a telegramot.
Közben kiderült, hogy Pusztai László lábán orbánc keletkezett, így a kiállítás miatt eltiltott Bálint László és a sérült Branikovits után újabb fontos játékos esett ki a csapatból. Branikovits László ezt kissé másképpen látta. A FourFourTwo című lapban így nyilatkozott a sérüléséről: „Dehogy voltam... (sérült), csak akkorra már kiestem a mester, Dalnoki Jenő kegyeiből, aki nagytakarításba fogott az Üllői úton.”
A döntő napján, amikor a csapat már a mérkőzésre készülődött a St. Jakob stadion öltözőjében, nem mindennapi történet borzolta a kedélyeket. Dalnoki Jenő egy interjúban részletezte, hogy a döntő napján odajött hozzá egy korábbi francia válogatott kapus, aki akkor az Adidas képviselője volt, és szép pénzt ígért neki, ha a futballcipőkre felfestik a három csíkot. Bár Dalnoki nem ment bele, nem sokkal később azt látta az öltözőben, hogy a játékosok festik a csíkokat. Mindenki úgy felelt, hogy ez szövetségi parancs. Dalnoki szerint „a futballisták azzal viccelődtek, hogy »én vagyok a Picasso«, »én meg a Munkácsy«, ahelyett, hogy a meccsre összpontosítottak volna.”
A KEK-döntő: Dinamo Kijev - Ferencváros (1975. május 14.)
Ezek után következett a bázeli finálé, 1975. május 14-én, szerdán. Ez volt az első olyan KEK-döntő, amit két szocialista ország csapata játszott egymással. 20 óra 10 perc. A Kossuth rádió és a Magyar Televízió egyszerre kapcsolt Bázelbe. A rádióban Novotny Zoltán, a tévében Szőnyi János közvetített. Novotny Zoltán emlékei szerint az első fordulóban Cardiff elleni idegenbeli összecsapáson Magyarországról egyedül lehetett ott újságíróként, a tévé azt az összecsapást sem közvetítette. A liverpooli meccs a pályafutása egyik csúcsa volt, a Fradi egészen elképesztő produkcióval rukkolt ki, de idehaza azt sem láthatták, mert nem került képernyőre. A belgrádi elődöntőt úgy közvetítette a pálya széléről, hogy mögötte a felajzott jugoszláv drukkerek szinte önkívületben drukkoltak. A Fradi tényleg szédületesen menetelt.
A bázeli finálé adatai:
- Labdarúgó Kupagyőztesek Európa Kupája, döntő 1974-75
- Dinamo Kijev (szovjet) - Ferencváros 3-0 (2-0)
- Bázel, St. Jakob Stadion, 18 ezer néző. Vezette: Davidson (skót)
Dinamo Kijev: Rudakov - Troskin, Fomenko, Resko, Matvijenko - Muntyan, Kolotov, Konykov, Burjak - Onyiscsenko, Blohin
Ferencváros: Géczi - Martos, Pataki dr., Rab, Megyesi - Juhász, Nyilasi (Onhausz), Mucha - Szabó II. Ferenc, Máté, Magyar
Gól: Onyiscsenko (18., 40.), Blohin (67.)
A mérkőzésen a Dinamo Kijev játékerőben talán nem, de a végeredményt tekintve felülmúlta a Ferencvárost. A lefújás után a Fradi szurkolói „forró szeretettel" ünnepelték Bázelben a vesztes csapatot.
A döntő után: Médiavisszhang és tartós örökség
A korabeli média, mint a Népsport és a Népszabadság, erős szovjet dicséretet osztott ki, a Fradinak annyi jutott, hogy nagy dolog, amiért eljutottak a KEK-döntőbe. Az Esti Hírlap kritizálta Dalnoki Jenőt, hogy rossz felfogásban küldte pályára a csapatot, és a magyar labdarúgás újjászületését sürgette: „A döntő unalmas volt, csak a Kijev góljai rázták fel a közönséget. Nincs más hátra, még határozottabban kell fáradozni a magyar labdarúgás újjászületésén."
A legnormálisabb hangvételű cikket - mint ebben az időben oly sokszor - a Népszava hasábjain Vándor Kálmán írta. Ő is kritizált, de nem ütötte agyon a Fradit. Záró mondatát érdemes összevetni az Esti Hírlapban megjelentekkel: „A Ferencváros mégiscsak eljutott Európa egyik legrangosabb tornájának a döntőjéig, s ez már messze meghaladta nemcsak a zöld-fehérek, hanem a magyar labdarúgás erejét. Győzött a jobbik csapat, ehhez csak gratulálni tudunk."
Oleg Blohin 1975-ben elnyerte a legjobb európai játékosnak járó Aranylabdát, ami jól mutatja a Dinamo Kijev akkori erejét. Három nappal az elvesztett KEK-döntő után a Fradi 2-2-es döntetlent játszott az NB I-ben a bajnokaspiráns Újpesti Dózsa ellen. Az 1974-75-ös bajnokságban a Ferencváros az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd mögött a harmadik helyen végzett. Az MLSZ azonban nem az UEFA Kupába, hanem a Közép Európa-Kupába nevezte a Fradit, ezzel szemben az ezüstérmes Honvéd és a hatodik Vasas indulhatott az UEFA Kupában.
Dalnoki Jenő tovább folytatta munkáját a Fradiban (1978-ig ő maradt az edző), és az 1975-76-os bajnokságban megszakította a Dózsa 7 éven át tartó aranyérmes sorozatát, a zöld-fehérek nyerték meg a bajnokságot. Kutas István 1978 őszén fejezte be MLSZ-elnöki tevékenységét.
Ritkán adatik meg egy csapat életében az, hogy a vereség is dicsőséget és büszkeséget hoz. Az 1975-ös KEK-döntő egy igazi ünnep volt, még akkor is, ha az akkori média nem nagyon értékelte a Fradi teljesítményét. Tíz évvel azután, hogy a Ferencváros 1965-ben megnyerte a VVK-t, második lett a KEK-ben. Ennek értékéről még annyit: azóta csak - tíz évvel később, 1985-ben, az UEFA-kupában - a Videoton játszott európai kupadöntőt a magyar futballcsapatok közül. Az FTC 1975-ös KEK-menetelése a magyar labdarúgás egyik legfényesebb lapja maradt.
