A Labdarúgó Akadémiai Rendszer Fejlődése és Kihívásai Magyarországon Nemzetközi Összehasonlításban

Mint a sport terén a legtöbb dologban, a labdarúgó akadémiák kapcsán is lemaradtunk majd 10 évvel a világélmezőnyéhez képest. De szép lassan, német és francia modell alapján hazánkban is kiépül egy zárt akadémiai rendszer. Anno az MTK úttörőként alapította meg a Sándor Károly Akadémiát és az onnan kikerült első korcsoportok alapján, igen szép jövőt jósoltunk a rendszernek. Az azóta eltelt évek alapján viszont el kell fogadnunk, hogy több mint 200 volt akadémistából sem sikerült igazán sikeres, nemzetközi szinten jegyzett játékost kinevelnünk.

Focistakörökben terjedő legenda szerint a nálunk újnak számító képzés magyarországi elindulásában elévülhetetlen érdemei vannak Illés Bélának, akit bár a kilencvenes évek legjobb labdarúgójának választottak idehaza, vitathatatlan alapképességei ellenére sem vált nemzetközi klasszissá. Az ő (és kortársai) példája alapján merült fel Várszegi Gábor Fotex-elnökben (és az MTK akkori tulajdonosában), hogy vajon mi hiányzik a magyar futball utánpótlásképzéséből, ami miatt képtelenek "kifutni" magukat a tehetségeink. A választ a Nyugat-Európában évtizedes hagyományokra visszatekintő bentlakásos futballiskolákban vélték megtalálni a szakemberek.

A Magyar Sportpolitika Történeti Háttere és az Akadémiák Fejlődése

Rábai Dávid, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Karának adjunktusa az akadémiák tehetséggondozó tevékenységének elemzését helyezte a kötete fókuszába. A szerző az elméleti háttér felvázolását követően bemutatja, hogy ezek a létesítmények jelenleg milyen jogszabályi környezetben működnek, illetve hogyan alakult ki a labdarúgóakadémia-hálózat Magyarországon.

A rendszerváltást megelőzően a magyar klubok állami vállalatok, úgynevezett bázisvállalatok tulajdonában voltak. Rábai a második világháború lezárása után végigveszi egészen 2010-ig, hogyan alakult át itthon a sportpolitika, mik a rendszerváltozás előtti és utáni korszak közötti különbségek. Rábai messziről indít, de a levezetésében világossá válik, hogyan jutottunk el az Aranycsapattól odáig, hogy a focistáink immáron lassan 40 éve képtelenek kijutni a vb-re. A hetvenes években a romló gazdasági eredmények magukkal hozták a szakosztálybezárásokat és a sportegyesületek finanszírozásának csökkenését. Ez a folyamat a rendszerváltás környékén tetőzött: az elavulóban lévő infrastruktúra mellett egyre kevesebb ember sportolt, egyre kevesebb pénz áramlott a sportba. A rendszerváltozás szemléletváltást is hozott magával, előtérbe kerültek a kluboknál az üzleti szempontok. A cél az volt, hogy nyugati mintára üzleti vállalkozásként tudjanak működni a csapatok - egyre kevésbé támaszkodva az állami támogatásokra. Rábai szerint 1990 óta a mindenkori kormányok túlzott mértékben részesítették előnyben az élsportot, mindeközben pedig az élsportolók sikereiből kívántak politikai hasznot húzni - ebben párhuzamot von a rendszerváltás előtti szocialista időszakkal, ugyanakkor kiemeli, hogy ezek a gondolatok csupán a 2010-11 előtti időszakra érvényesek.

Az utóbbi években gombamód nőttek ki a földből Magyarországon a labdarúgó-akadémiák: míg 2001-ben csupán egy ilyen létesítmény működött, ma már 19 várja az élvonalbeli pályafutást célul kitűző gyerekeket. A futballakadémiának nevezett bentlakásos utánpótlásképző intézmények alapításában és működtetésében nem meglepő módon a rendezett tulajdon- és vagyonviszonyú egyesületek járnak az élen.

A lényeg pofonegyszerű: egy-egy korosztályból összeválogatják a legrátermettebb gyerekeket, akik együtt járnak iskolába, egy kollégiumban, a legmodernebb edzésmódszerekkel fejlesztik játéktudásukat, s mindezt olyan infrastrukturális feltételek közepette, ahol csakis a futballra kell koncentrálniuk. Ily módon a zárt közösségből pár év alatt elitcsapat válhat. A hét éve indult agárdi MTK-kezdeményezés sikere - 2007-ben gyakorlatilag minden korosztályban bajnokok lettek, és az elsőként indult generáció egyelőre vezeti a felnőttbajnokságot is - önmagáért beszél. Az eredményeket látva az elmúlt években sorra alakultak a futballakadémiák Felcsúton, Kispesten (Magyar Futball Akadémia), Győrben (Fehér Miklós Futballkollégium) és Szombathelyen (Illés Béla Futballakadémia). Információink szerint féltucatnyi további klub tervezi hasonló elven működő osztályok indítását a közeljövőben. Ez egyre erősödő konkurenciaharcot is jelent az iskolák között a tehetségek megszerzésében.

Minden általunk megkérdezett szakember egyöntetűen állította, hogy a falusi pályák korlátainál időnként feltűnő öreg játékosmegfigyelők kora lejárt: az akadémiák úgynevezett "szatellitcsapatokkal" kötnek szerződést, amelyek a saját környékükön igyekeznek összegyűjteni és továbbítani a kiválasztókra az ügyesebbnek gondolt fiatalokat. Tamási Zsolt, a Sándor Károly Akadémia vezetője lapunknak elmondta, hogy csak az MTK-t több mint tíz fiókcsapat segíti országszerte, de például a Honvéd akadémiája is jelen van ily módon valamennyi régióban.

Egy korai kezdeményezésként 1975 óta üzemel a Zalaegerszeghez közeli Pacsán az általános iskolások labdarúgóképzését fókuszba állító iskola és kollégium. Tóth Attila kollégiumi vezető lapunknak elmondta, hogy az alapítás előzménye az akkori megyei pártvezetés milanellói, az AC Milan edzőközpontjában tett látogatása és az ott látottakon való ámulása volt. Ezt követően határozták el az országban akkor egyedülálló intézmény létrehozását. Az 5-8. osztályosok speciális kiválasztás után kerülhetnek azóta is Pacsára, ahol hetente négy edzés és egy serdülő bajnoki mérkőzés vár rájuk. A rendszerváltásig a zalaegerszegi sportklub (ZTE) kezelésében volt az intézmény, ma már elsősorban a pacsai önkormányzat által életre hívott alapítvány és a szülők kollégiumi díjai fedezik a működését. Az utóbbi időkben újra intenzívebbé vált a kapcsolat a ZTE-vel, köszönhetően az utóbbi évek futballakadémia-alapítási hullámának is. Azt azonban Tóth is hangsúlyozza, hogy manapság nehezebb a nyugat-dunántúli gyerekeket Pacsára csábítani, mert a helyi kisiskolák a fejkvótarendszer miatt egyáltalán nem örülnek az ügyesebbek "átigazolásának".

Az Akadémiák Működése, Finanszírozása és Jogi Környezete

A Magyarországon működő zárt, izolált, 6-8 éves akadémiai rendszer, a lehető legdrágább utánpótlás képzési forma. Itthon a kiemelt labdarúgó akadémiák éves szinten 150-200 millió forintból működnek. Ezt az összeget két forrásból teremtik elő: az egyik felét az anyaegyesület állja (az éves költségvetésének jellemzően mintegy 10-15 százaléka ez a kiadás), a másik részét pedig az állam teszi hozzá. Összehasonlításképp: a 200 milliós összegnél egy kiemelt nyugati bajnokság átlagos csapata sem költ többet akadémiája működtetésére! Természetesen ezek az összegek már egy működő rendszer költségei, jóval komolyabb pénzt emészt fel egy új akadémia felépítése.

Az akadémiák költségvetése alapján, egy játékos ellátása a klubnak éves szinten 3-5 millió forintjába kerül. Ha egy fiatal esetében az átlagos 8 évet számoljuk az akadémián eltöltött időnek, akkor körülbelül 40-50 millió forintjába kerül minden egyes kinevelt játékos a klubnak. Ne felejtsük, hogy átlagban 2-3 játékos képes felkerülni az NB I-es első csapathoz, és válik 60-80 millió forintot érő profivá. Tehát kijelenthető, hogy a klub egy csapatnyi fiatalból átlagban 20 játékoson bukja el a rájuk költött fejenkénti mintegy 50 millió forintot. A Budapest Honvéd és az MFA merőben másra törekednek. Hemingway úrék úgy számolnak, hogy mindegyik akadémista, aki a felnőtt csapathoz felkerül, megspórolja a klubnak azt az összeget, amennyiért játékost igazolnának helyette. Tehát nem kiadásként tekintenek egy fiatal játékos felnevelésére, hanem megspórolt költségként.

Összességében látnunk kell, hogy ha hosszú távon éves szinten továbbra is 10-15 százalékot áldoznak a klubok a költségvetésükből az akadémiai rendszerükre, akkor az állami segítségnek köszönhetően elegendő pénz áramlik be a - ha nem is sikeres, de működő - akadémiai rendszer fenntartásához a magyar labdarúgásba. Valamint az is jól látható, hogy anyagilag veszteségesek maradnak az akadémiák itthon, amíg nem képesek éves szinten 1-2 játékost külföldre eladni!

Az anyagilag és jogilag rendezett klubokban található ilyen elitképzés. Bár általában alapítványokon keresztül finanszírozzák az iskolákat, mindenhol tőkeerős befektető áll a háttérben. Szalai 60 millió körüli összegre becsülte a Honvéd akadémiájának éves költségvetését, amiben csak a bejegyzett középiskolai kollégiumoknak járó állami pénz van (némi formálódó honvédelmi minisztériumi támogatással), az összes többit George Hemingway, a kispesti klub tulajdonosa állja. Agárdon a Várszegi Gábor Fotexe által életre hívott alapítvány a mintegy 120 milliós költségvetés felét sem invesztálja a vállalkozásba (a nagyobb részét a velük együttműködési megállapodást kötött Liverpool FC teszi hozzá), Szombathelyen - Illés Béla elmondása szerint - a szintén volt válogatott Halmai Gáborral közös fuvarozási cége az önkormányzattal együttesen fizet évi 60 milliót. Az pedig senki előtt nem kétséges, hogy Felcsúton a (többek között) klubelnök Orbán Viktor kapcsolatai nélkül aligha érkezne meg a helyi alapítványba az évi közel 120 millió forintos költségvetés nagy része. Így a szülőknek a legtöbb helyen nem kerül semmibe a képzés, vagy maximum a normál kollégiumi díjat kell fizetni.

Jogi Hiányosságok és Akkreditáció

Adódik a kérdés: ha törvényi szinten sincsen egy terület megfelelően szabályozva, akkor hogyan várhatnánk el minőségi munkát, és milyen alapon lehetne számon kérni a gyengén teljesítő műhelyeket. Ugyanis sem a sporttörvény, sem a nemzeti köznevelési törvény nem határozza meg, mi is számít labdarúgó-akadémiának, a jogszabályokat böngészve nem találunk semmit, ami a működésüket leírná - ez a bizonytalan jogi környezet pedig kitűnő táptalaja a nem egy irányba tartó munkának. Csupán alacsonyabb szintű jogszabályban, kormányrendeletben találkozhatunk valamiféle részletezéssel. A könyvből továbbá kiderül, hogy az MLSZ a saját szabályait sem tartja be, ugyanis az akadémiák akkreditációs folyamatának minősítési rendszere szerint "akadémiai akkreditációra csak olyan intézmény jelentkezhet, amely valamely NB1-es felnőtt csapattal jogi, szervezeti, illetve tulajdonosi azonosság mellett működik, azaz a játékos átigazolás nélkül kerülhet a felnőtt csapatba az akadémiáról." A 2023/24-es szezonban a 19 akadémia közül azonban csak 10 felel meg ennek a feltételnek, a többi esetében NB II-es vagy NB III-as kimenetelt tudnak csak biztosítani a labdarúgóknak jelenleg.

Egy Nap egy Akadémián: Infrastruktúra és Oktatás

Évekkel ezelőtt volt szerencsém a Budapest Honvéd Magyar Futball Akadémiájának (MFA) indulásakor belülről látnom az eseményeket. Érdekes megoldás, hogy a Honvédnál a fiatal játékosok nem külön épületben laknak, hanem a klubházban. Akkoriban Hemingway úr, a klub tulajdonosa, nem titkoltan jóval több forrást költött az utánpótlás akadémia kiépítésére, mint a felnőtt csapat keretének erősítésére. Az MFA korosztályai azóta is nagyon sikeresek, anyagilag biztos lábon állnak.

"Reggel hétkor ébresztő, reggeli, majd nyolctól fél tízig iskola. Tíztől edzés ebédig, délután újra iskola, majd fél négytől a napi második edzés. Este kötelező tanulószoba, vacsora után van egy kis szabad idő lefekvésig, amit internetezéssel, tévézéssel tölthetnek a gyerekek. Fél tízkor kötelező takarodó" - vázolja a Budapesti Honvéd által üzemeltetett Magyar Futball Akadémia tanulóinak átlagos napját Szalai László igazgató. "Hétköznap nincs csavargás, a budapestiek is vasárnap estétől péntekig a kollégiumban laknak, a városba is együtt megy a csapat. De aki ide bekerült, az vállalja a kötöttségeket, mert ma már abból nem lesz versenyképes játékos, aki szétfutja a napját. Itt csak a fejlődésére összpontosíthat." A spártai napirend korántsem egyedi az utóbbi években alapított focisulikban. A koncepciót Magyarországon elsőként meghonosító MTK agárdi Sándor Károly Akadémiáján például nincs televízió a szobákban, mondván: "ne vonja el a figyelmet" a pihenéstől, de érdeklődésünkre a többi intézmény is a Honvédéhoz hasonló kemény napirendet ismertetett.

A kiválasztókon már nem elég "magyarosan pengésnek" lenni, hanem a fizikai jellemzőket, a gyorsaságot és az akaraterőt is komoly szakmai és orvosi stábok mérik. A magyar akadémiák egyébként a 14-18 éves, középiskolás korosztály számára kínálnak képzést. A focioktatáson kívül érettségit és piacképes szaktudást is szereznek a diákok, akik mindenhol kiemelt idegen nyelvi és informatikai oktatást kapnak az intézménnyel szerződésben álló középiskolák bevonásával, általában az akadémiákra kijáró tanároktól. A szerződéses iskolák is jól járnak, hiszen azon túl, hogy munkát tudnak biztosítani pedagógusaiknak és az iskolai fejkvótájuk emelkedik, közvetlen anyagi támogatásban is részesülhetnek az egyesületektől.

Mindezt a csak a szakadt futballstadionokat ismerők számára szinte elképzelhetetlen infrastrukturális háttér segíti. A gyerekek két-három ágyas, fürdőszobával felszerelt szobákban laknak. Agárdon egy kastélyjellegű épület az otthon, többek között szaunával, étteremmel, külön oktatóházzal, Kispesten az osztályterem minden "padjában" beépített monitort találunk, az interaktív tábla alapnak számít. De ugyanígy alapvető az étterem (dietetikussal, külön szakáccsal) vagy a konditerem, ahol a munka az órarend része. Mindenki kap saját használatra több garnitúra mezt, cipőt, melegítőt, a tanulók kényelméről külön alkalmazottak (kertészek, takarítók, szertárosok stb.) gondoskodnak. Ami pedig a labdarúgást illeti: mindenhol kis- és nagyméretű füves, műfüves pályák sora van már kész vagy épül (Győr, Szombathely). Felcsúton ezeken túl egy Európában egyedülálló, hat szektorból álló gyakorlópálya és sportorvosi tesztpálya is segíti a felkészülést és az orvosi hátteret - tudtuk meg Varga István szakmai edzőtől. Mindenhol külön orvosi stáb áll a fizikai felkészítések mögött, személyekre kidolgozott képzési tervek vannak, amikbe olyan szokatlannak tűnő programok is beleférnek, mint például Kispesten a heti egyszeri, aerobikjellegű mozgás, Felcsúton a sí- és túlélőtábor vagy akár a lovaglásoktatás.

A Tehetséggondozás Kihívásai és Társadalmi Aspektusai

Adódik a kérdés: Mik a sportszakmai és pedagógiai hiányosságai az itthoni rendszernek? Rábai kutatása alapján az látszik, hogy az akadémisták társadalmi helyzetét tekintve a sport nem képes mobilitási csatornaként funkcionálni ma Magyarországon: többnyire a rendezett és stabil családi és gazdasági háttérrel rendelkező gyerekek közül kerülnek ki az akadémisták, és ebben nincs eltérés lakóhely szempontjából sem. A szerző kutatása eredményeit a 2016-os ifjúságkutatással is összevetette. Míg utóbbi alapján a magyarországi édesapák 28 százalékának van felsőfokú végzettsége, addig az akadémisták körében ez az arány vidéken 37, a fővárosban pedig 41 százalék. Az edzőjükkel magánéleti problémáikat megosztó akadémisták aránya a vidékiek esetében 12, míg a fővárosiaknál 20 százalék - pedig idejük jelentős részét velük töltik. Részsikerek helyett garantálható fejlődés, nemzetközi szinten versenyképes labdarúgók képzése és piaci alapú gondolkodás a hosszú távú cél. „Az utánpótlás-nevelés hatékonysága elmarad a céloktól és várakozásoktól, a tehetségkutatás és menedzsment, valamint a fiatal játékosok professzionális futballba történő beépítése területén további erőfeszítéseket kell tenni. A magyar válogatott jelenlegi keretében csupán öt labdarúgó szerepel európai topligában, és ebben a nyári Európa-bajnokság sem tudott változást hozni.

Kétségkívül támogatásra érdemes, ha a mindenkori kormányzat célul tűzi ki, hogy népszerűsítse a tömegsportot. Azonban az akadémiai rendszert elvileg nem erre, hanem az elitképzésre találták ki, vagyis arra, hogy élvonalbeli, válogatott játékosokat adjon a magyar futballnak. A bázis szélesítése és a létesítmények megnyitása nem ördögtől való gondolat, azonban biztosan nem segíti elő a legtehetségesebb magyar labdarúgók kinevelését.

Az MLSZ Új Stratégiái és Szabályozásai

A Magyar Labdarúgó Szövetség 2020 májusában kinevezett sportigazgatója, Dr. Barczi Róbert. A tízéves, 2020-ig tartó stratégiai terv célja elsősorban a tömegbázis növelése, az amatőr és utánpótlás-futball felpezsdítése, az infrastruktúra fejlesztése és a klubok anyagi stabilizálása volt. Ám ahogy arra a 2016-os és az idei Európa-bajnokságot követő törés is rámutatott: „a közelmúlt kiemelkedő eredményei nem egy rendszerszintű folyamatnak az eredményei, hanem egy-egy klub, csoport vagy ember kezdeményezése. Azt szeretnénk, hogy rendszerszinten, folyamatában tudjuk garantálni ezeket az eredményeket” - mondta a beszélgetés során dr. Barczi Róbert.

Az országban található mintegy 1400 amatőr/grassroots klubot megyénként 3-4 Körzetközpont fogja össze, egyfajta hídként szolgálva az elit utánpótlásképzés felé vezető úton. A felettük elhelyezkedő, összesen 28 Tehetségközpontban dolgozó főállású edzők feladata a 6 és 14 év közötti gyermekek megfelelő egyéni képzése, és a legtehetségesebbek felkészítése az akadémiai szint elérésére. Ezt egy olyan átigazolási szabály- és díjazási rendszer bevezetése is segíti, amely arra készteti és ösztönzi a klubokat, hogy a térségbeli tehetségeket a lehető legtovább a képzési rendszerükben tartsák: 15 éves korban csak 8 játékost igazolhat egy akadémia, így rá van kényszerítve, hogy 13-14 gyereket vagy saját alsóbb korosztályaiból neveljen ki, vagy a saját régiójából igazoljon, amit megyén belül korlátlanul meg lehet tenni. Az MLSZ a tehetséggondozókban végzett szakmai munka minőségét, így az alapelv megvalósulását is folyamatosan, szúrópróbaszerűen ellenőrzi. Emellett bevezetésre került Talent X informatikai és vállalatirányítási rendszer, amely segíti, összeköti és teljesen transzparensé teszi az utánpótlásban résztvevő klubok, a 28 Tehetségközpont és a 10 kiemelt Akadémia működését és szakmai munkáját. A rendszerbe feltöltésre kerülnek az egyes játékosok adatai, az alapvető adottságok és jellemvonások mellett a sérülések, az edzésen és mérkőzéseken nyújtott teljesítményük. Ezzel kapcsolatban Barczi Róbert megjegyezte: „tendenciákat akarunk látni." „Kapnak egy tükröt, egy objektív adatot, ami eddig nem volt."

Utánpótlás-szabályok és Támogatások

Az NB I-ben hatályban lévő jelenlegi fiatalszabály szerint - amiről hivatalos tájékoztatást nem ad az MLSZ - a 2003-ban vagy utána született magyar labdarúgók játékpercei után támogatást kap a klub, amennyiben elegendő pontszámot gyűjt össze. A feltételek szerint minden támogatott korosztályú magyar vagy magyarral is rendelkező kettős állampolgárságú labdarúgó után 10 pont/perc, minden, az előző szezonban még támogatott, de már kiöregedő korosztályú (azaz 2002-ben született) játékos után 5 pont/perc, valamint minden további (2001-ben vagy előtte született) focista után 1 pont/perc jár a csapatoknak.

Az imént részletezett fiatalszabály elődjét 2016/17-ben vezették be, ami alapján akkor kapott plusz támogatást egy klub, ha betartotta azt a feltételt, hogy a szezon során legalább két, U20-as labdarúgót nevezett a kezdőcsapatába, illetve a 33 fordulóból legalább 25-ben nem küldött pályára háromnál több légióst - ezért meccsenként 10 millió forint járt. A szabály azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ugyanis a 33-ból csupán három fordulóban játszott legalább 10 csapatban fiatal játékos, a legtöbben pedig már a tét nélküli utolsó fordulóban léptek pályára. 2018-ban aztán az MLSZ egy új támogatási formára tért rá, bevezették a produktivitási rendszert. Ez alapján pontokat kaptak a csapatok a képzésből kikerült játékosok professzionalitását értékelve. Az alapját az adott mérkőzés szintjének és a pályán eltöltött időnek a szorzata adta. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy megállják-e a helyüket az élvonalban az akadémiákon képzett játékosok.

Bár az OTP-Mol páros kiszállásával már nem működik a korábban nagy sajtókampánnyal beharangozott (közel 60 millió forintba került csak a kommunikáció) Bozsik-program, helyette mintegy évi negyedmilliárdos állami támogatással fut az MLSZ-NUPI program a Sport XXI utánpótlás-nevelési program keretében - tudtuk meg Bicskei Bertalan volt szövetségi kapitánytól, a Magyar Labdarúgó Szövetség szakmai igazgatójától. Véleménye szerint az utófinanszírozásos koncepció "nagyon sikeres", több UEFA-díjat is nyert. Ezzel párhuzamosan az MLSZ edzőbizottsága a korosztályos edzőképzésekre kiemelten meghívta az akadémiákon dolgozó edzőket is, és a szövetségben az akadémiákért külön felelős koordinátor is dolgozik. Az utánpótlás-válogatottakban játszók zöme már most is az akadémiákról (főleg a Sándor Károlyról) kerül ki.

Nemzetközi Példák és Üzleti Modell

Kint bejött Európa futballilag is fejlettebb részén több évtizedes múltra tekint vissza a bentlakásos, labdarúgó-akadémiai rendszerű képzés. Szinte minden angol és német klub üzemeltet hasonlókat, a "holland iskolát" pedig példaként szokás emlegetni. Tipikusan jellemző az Ajax Amsterdam esete, ahol az összes korosztály nemcsak ugyanolyan szintű infrastruktúrát használ, hanem még a játékrendszer is hasonló a felnőtt csapatéhoz. (Nálunk az MTK kísérletezik egy sokpasszos "MTK-stílussal".) Arra pedig, hogy üzletileg is kifizetődő vállalkozás az utánpótlás-nevelés, jó példa (ha a manchesteri képzésből kikerült Beckham nem lenne elég) a norvég Rosenborg csapata. Évről évre saját nevelésű, gyakorlatilag ismeretlen fiatalokkal jutnak be a Bajnokok Ligájába, az UEFA-tól emiatt kapott pénzt és a legjobbak eladásából származó bevételt pedig visszaforgatják az utánpótlásba, hogy a következő években újabb versenyképes generációval próbálkozhassanak.

Az UEFA néhány éve szabályozta, hogy milyen feltételek mellett működhet egy "igazi" futballakadémia: elsődleges szempont a gyerekekkel foglalkozó edzők magas szakmai felkészültsége, valamint az infrastrukturális háttér. Mindebben már a cseh, az osztrák vagy akár a horvát labdarúgás is jóval előttünk jár.

Bár minden klub elsősorban a saját utánpótlását igyekszik felnevelni, mindez természetesen üzlet. Az MTK-nál nem is csinálnak titkot abból, hogy elsősorban a nyugati élbajnokságokba kívánják exportálni legnagyobb tehetségeiket, de a többi intézménynek is egyértelmű, hogy akik kinövik a magyar szintet, nevesebb (és pénzesebb) országok labdarúgásában találhatják meg jövőjüket. Amúgy minden akadémista gyerek erről álmodva vállalja a nehézségeket. Márpedig az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ide vonatkozó passzusai szerint nem kis pénzek ütik a játékosok átigazolásai után a nevelő klubokat az első profi szerződés aláírásától kezdve. Agárdról három akadémistát igazolt a Liverpool, s közülük Németh Krisztiánnak reális esélye van az első csapatba kerülésre is. Vételáruk nem publikus, az viszont igen, hogy a Liverpoollal kötött többéves szerződés értelmében az angolok - mint arra utaltunk korábban - az akadémia üzemeltetésébe beszálltak anyagilag, cserébe viszont vételi opcióval rendelkeznek minden agárdi diákra. Hasonló együttműködés alakul a Fehérvár utánpótlását nevelő Felcsút és a Sporting Lissabon között, és az ilyen típusú kontaktusoktól a többiek sem zárkóznak el.

A magyar futballakadémiák akár a legnagyobbak tehetségkutatóivá válhatnak pár év múlva, ami a befektetést igazán nyereségessé tenné. Ha pedig menet közben megvalósulna a Honvéd-tulajdonos Hemingway álma - saját nevelésű akadémistákkal bejutni a Bajnokok Ligájába -, az ugyancsak az üzleti mérleget javítaná.

tags: #futball #akademiai #rendszer #nemzetkozi #tortenete

Népszerű bejegyzések:

• Részletes útmutató a focikapu karbantartásához
• részletes sportinformációk
• Játékosfejlődés a FIFA 15-ben
• Sport és szakmai integritás összefüggései
• Ferencváros edzői öröksége