A saját nevelésű játékosok ereje: befektetés a jövőbe a globális labdarúgásban

A modern labdarúgásban egyre nagyobb hangsúlyt kap a klubok utánpótlás-nevelő munkája. A Sporttudományok Nemzetközi Központja (CIES) rendszeresen vizsgálja és közzéteszi az ezzel kapcsolatos statisztikákat, rávilágítva a saját nevelésű játékosok gazdasági és sportszakmai jelentőségére.

A világ legprofitábilisabb akadémiái és a siker összefüggései

A CIES izgalmas adatokat közölt a világ legprofitábilisabb labdarúgó-akadémiáiról. Az intézet azt mérte fel, hogy melyik az a száz klub, amelyik a legmagasabb bevételt érte el a saját nevelésű játékosainak eladásából az elmúlt tíz évben, azaz 2014 és 2023 között. A kimutatás globális, tehát a világ minden akadémiája „versenyben volt”, és nem meglepő, hogy az európai dominancia elsöprő.

Néhány brazil és argentin klub tudta megközelíteni csak az élmezőnyt: a dél-amerikaiak közül legjobb számokat a Flamengo (228 millió euró) és a River Plate (223 millió euró) produkálta, amellyel előbbi 13., utóbbi 14. Az önmagában is érdekes adatsort érdemes tágabban értelmezni, és megvizsgálni, milyen sportteljesítmény társul a kiemelkedő gazdasági sikerhez.

Az UEFA Ifjúsági Ligában az elmúlt tíz esztendőben a dobogóra jutott csapatok húsz csapat közül tizenkilenc megtalálható a CIES által közzétett ranglistán. A Chelsea, a Real Madrid, a Barcelona és a Benfica is négyszer jutott a legjobb négy közé az ifi BL-ben és Szoboszlai Dominik egyik nevelőklubja, az osztrák Red Bull Salzburg is háromszor végzett a dobogón. A CIES adatai és a fenti ábrák alapján is világosan kirajzolódik, hogy a sok saját nevelésű játékos értékesítése, illetve az utánpótlás-, valamint felnőttfutballban várható sikerek között összefüggés van.

Kétségtelen, hogy kitűnő anyagi befektetés fiatal játékosokat magas áron eladni, topbajnokságokba, mert az hosszú távon megalapozhatja a klub pénzügyi stabilitását. Példaként említhető a Benfica akadémiája, amely önmaga publikálta, hogy a Campus 2006-os alapítása óta 500 millió euróért értékesítettek játékosokat. Ez hatalmas összeg, forintban úgy 180 milliárd.

A neves brazil klubok (Flamengo, Fluminense, Botafogo) úgy dolgoznak, hogy az összes korosztály 20, olykor 30 Európába küldött játékosából remélnek évente minimum 100 millió eurós bevételt. A játékospiacra megéri befektetni, mert nagyon jól lehet keresni, a kisebb európai klubok magukhoz is veszik a tehetséges fiatalokat. Áldoznak rájuk, a költségvetésben általában külön sor a tehetségek feltérképezésére és összegyűjtésére szánt pénz és a fizetésük is.

A CIES legújabb tanulmányában arra kereste a választ, mely csapatok támaszkodnak leginkább a hazai és saját nevelésű játékosokra: az 55 vizsgált bajnokság csapatait összevetve kiderült, egy kolumbiai csapat a legjobb ezen a téren, a dobogóra pedig Európa legjobbja az Athletic Bilbao, valamint a Dinamo Kijev fért még oda. Ezen összevetésből a kolumbiai élvonalban szereplő Envigado FC jött ki a legjobban, megelőzve a hagyományosan baszk játékosokra építő Athletic Bilbaót, akiknél ugyan csak spanyol játékos található a keretben, ám többségük nem saját nevelésű.

Az Atlético Madrid utánpótlás-nevelési modellje: A piramis ereje

A világ megváltozott, hatalmas pénz van a futballban, ám van, akinek kevés jut, és akinek kevesebb jut, az megpróbál jobban odafigyelni az utánpótlására, és e tekintetben az Atlético Madrid élen jár. Az Atlético Madrid új stadionban és gigantikus, Európában egyedülálló edzőközpontban gondolkozik, iskolákat nyit szerte a világon és terjeszkedik: fiókcsapatot működtet az indiai ligában. Az Atlético utánpótlás bázisában 93 csapat fejti ki tevékenységét, egy jól megszerkesztett piramisban.

Az Atlético Madrid elsődleges célja az, hogy kinevelje a játékosokat, hogy felnevelje és aztán átadja őket az első csapatnak, és csak ezt követően célozza meg a piacot. A klubnál a folyamat így néz ki: azon dolgoznak, hogy megerősítsék a piramist, alulról építkeznek, éppen ezért nagyon fontosnak tartják az akadémiát. A célok között szerepel, hogy minden idényben, minél több saját nevelésű futballista játsszon az első csapatban. A szurkoló sokkal jobban tud azonosulni azzal a játékossal, amely a házban nőtt fel, tehát azzal, hogy beépítik a saját nevelésű játékosokat az első csapatba, valamivel többet biztosítanak a szurkolóinknak, mint esetleg más csapat.

Az Atlético Madrid büszkélkedhet a legnagyobb létszámú futball iskolával Európában, amelynek 1982-ben tették le az alapjait. Az Atlético Madridnak 93 csapata versenyez a spanyol szövetség zászlaja alatt. Korábban három úton jártak, de egy adott pillanatban úgy döntöttek, hogy összevonják a három rendszert, és így állítják össze a piramisukat. Egyetlen európai klub sem tud felmutatni annyi utánpótlás csapatot, mint az Atlético Madrid.

A klubnak sok pályára van szüksége annak érdekében, hogy minél több gyereknek lehetőséget biztosítson a fejlődésre, hogy minél több gyerek fejlődését nyomon tudja követni. Az Atlético Madrid fejlődni akar, komoly stratégiája van, stabil alapokon nyugszik. Azzal, hogy új infrastruktúrában, új stadionban, új sportkomplexumban gondolkoznak, egyértelmű jelét adják annak, hogy nem igazolni, vásárolni akarnak, hanem kinevelni. Nem akarnak 50, 60, 70, 80, 90 vagy 100 millió eurót költeni egy argentin sztárjátékosra, hanem maguk szeretnék kinevelni hasonló képességű, tudású futballistát.

Ez persze cseppet sem jelenti azt, hogy végérvényesen hátat fordítanak a piacnak, ugyanis az olyan csapatoknak, mint amilyen az Atlético, meg kell szerezniük a világ legjobbjait, hogy aztán a legmagasabb szinten tudjanak versenyezni. A klub arra törekszik, hogy megerősítse a belső kiválasztás rendszerét, hogy minél több játékost neveljen ki az első csapat számára, hogy a fejlődés folyamatos legyen.

Az Atlético Madrid jelenlegi keretében öt saját nevelésű játékos van, és ha figyelembe vesszük azokat is, akik kölcsönben szerepelnek itt-ott, akkor a bő keret egyharmadát a saját nevelésű játékosok teszik ki. Gabi náluk nőtt fel, csakúgy, mint Koke, de Mario Suárez és Saúl is a ház saját termése. De Gea és Fernando Torres is ott nevelkedett, sőt, a Real Madrid korábbi szimbóluma, Raúl is az Atlético utánpótlásában kezdte. Annak a gyereknek, aki ott nevelkedik, igen nagy esélye van arra, hogy felkerüljön az első csapathoz.

A tehetségkutatás és a nevelés filozófiája

A kiválasztás már 4-5 éves korban elkezdődik, ahol az alapítvány által felügyelt csapatok óriási szerepet játszanak. Ekkor még nem versenyeznek a gyerekek, hanem mozgáskoordinációt fejlesztenek és barátságba kerülnek a labdával, ami egy szociális szolgáltatás, amit az Atlético Madrid nyújt. Az első szűrő után alakul ki az első U7-es csapat, ami a nagy sztori első állomása. Fontos, hogy a gyerekek szívesen csinálják, amit csinálnak, versenyképesek legyenek és mindig többet akarjanak.

Az akadémia egyik fő célkitűzése az, hogy olyan embereket neveljen, akik megállják a helyüket a társadalomban. Csak kevesen játszhatnak majd az élvonalban, de mindenki számára utat mutatnak, hogy aztán jól megállják a helyüket az iskolapadban vagy a munkaerőpiacon. Az Atlético akadémiája nagy figyelmet fordít az oktatásra, számos programot dolgozott ki a „tanulj és sportolj” témakörben.

Akit felvesznek, attól elvárják a kitartást, kifogástalan mozgáskoordinációt, önmaga túlszárnyalásának képességét, de mindennél fontosabb, hogy képes legyen csapatban dolgozni és gondolkodni. A nemzetközi tevékenység is kiemelten fontos, hiszen különböző kezdeményezéseknek és programoknak köszönhetően külföldi gyerekeknek is megadják a lehetőséget, hogy ott nevelkedjenek. Kínában öt iskolájuk van, Romániában is nyílt akadémiájuk, Mexikóban hét központban tevékenykednek, és hamarosan Afrikában és Dél-Amerikában is megjelennek.

A spanyol játékosmegfigyelő hálózat teljesen lefedi Spanyolországot, a nemzetközi piacon pedig a fontosabb ligákra koncentrálnak, ahol nagyobb a lehetőség újabb tehetségek felfedezésére. Külföldről érkező játékosoknak időre van szükségük, hogy felvegyék a spanyol futball ritmusát, ami sokkal gyorsabb, mint például az argentin.

Professzionálisnak az számít, aki bemutatkozik az első csapatban, ennek megfelelő szerződést és fizetést kap, ugyanakkor a felelősség is más. Rengeteg olyan játékos van, aki aztán nem tudja megtenni az utolsó lépést, nem tud felkerülni az első csapathoz. Idő kell, amíg az új szerzemény be tud illeszkedni. Az életben szükséged van egy jó nagy adag szerencsére, és nem baj, ha jó időben vagy jó helyen.

Saját nevelésű játékosok a magyar labdarúgásban: Kihívások és példák

A CIES Football Observatory felmérése szerint a saját nevelésű játékosokat foglalkoztató csapatok rangsorában a Haladás vezet. A CIES saját nevelésű játékoson azokat érti, akik 15 és 21 éves koruk között legalább három szezont a klubnál töltöttek. Az ilyen játékosok szerepeltetésében a mamutklubok a kanyarban sincsenek a Halihoz képest. A legközelebb még a Barcelona található ilyen szempontból, de a szombathelyi klub még rájuk is több, mint 20 százalékot vert. Kiváló helyen szerepel még ugyanezen a listán az MTK is, amely 65,2 százalékkal az ötödik. Íme a lista az első 10 helyezettről:

1. HALADÁS (Magyarország) 85.7 százalék
2. Hearts (Skócia) 80 százalék
3. NK Osijek (Horvátország) 77.4 százalék
4. FK AS Trencin (Szlovákia) 68.2 százalék
5. MTK BUDAPEST (Magyarország) 65.2 százalék
6. FC Barcelona (Spanyolország) 64 százalék
7. Brommapojkarna (Svédország) 62.5 százalék
8. Athletic Bilbao (Spanyolország) 60.9 százalék
9. FK Radnicski Nis (Szerbia) 60 százalék
10. MFK Ruzomberok (Szlovákia) 59.1 százalék

Artner Tamás, a Haladás mestere szerint a saját nevelésű játékosok beépítése 2003-ban kezdődött. Akkoriban a Haladás VSE-nek volt egy jó utánpótláskorosztálya, és erre épült a később NB II-ben bajnoki címet nyert együttesük. Miután Artner visszakerült a Haladáshoz, azt a célt tűzte ki, hogy minél több saját nevelésű játékost hozzanak fel az utánpótlásból, mivel nincs pénzük drága futballistákat igazolni, amit lehet, megoldanak házon belül.

A Sporttudományok Nemzetközi Kutatóközpontja (CIES) legfrissebb jelentése több, mint 900 klubot rangsorolt világszerte az alapján, hogy mennyire támaszkodnak hazai nevelésű és helyi játékosokra. A statisztika szerint a Paks ott van a világ futballjának azon ritka klubjai között, amelyek teljes mértékben saját országuk játékosaiból építkeznek. A kutatás a csapatok „területi kötődés” indexét állapította meg, amely két tényezőn alapul: hazai játékosok aránya és saját nevelésű játékosok aránya.

A Paks esetében nem egy pillanatnyi állapotról van szó, hanem egy hosszú évek óta következetesen felépített filozófiáról. Az atomvárosiak az egyetlen magyar élvonalbeli klub, amely mindig is magyar játékosokra támaszkodott. Ez a stratégia nemcsak a klub identitását erősíti, hanem gazdaságilag is tudatos döntés: a Paks ahelyett, hogy drága légiósokra költene, a magyar piacról merít. Bár a Paks büszkélkedhet azzal, hogy kizárólag magyar játékosokat szerepeltet, a saját nevelésű játékosok játékidejének aránya „csak” 24,2 százalékos. Ez a paksi futballfilozófia egyik része, hogy nemcsak a pályán biztosít stabilitást, hanem a csapat és szurkolói közötti szoros köteléket is erősíti.

A Paks a maga 83,6-os indexével a magyar mezőny legjobbja ezen a listán, amit a saját nevelésű játékosokban erős MTK Budapest követ 82,5-ös mutatóval. A dobogó alsó fokára a Fehérvár FC állhatna fel (53,7), éppen csak megelőzve a Kecskemétet (53,5) és a Debrecent (53,0). A lista másik végén viszont a Ferencváros található, ahol a hazai játékosok aránya mindössze 26,1%, és a saját nevelések alig érik el a 10 százalékot.

Az NB1-es klubok modelljei

Az NB1-re vonatkozó általános panasz, hogy túl sok a légiós és túl kevés a saját nevelésű játékos. Ebben az összehasonlításban a DVTK 17,5%-os mutatóval a 6. helyen tanyázik. Érdekesség, hogy a Kecskemét együttesében nincs saját nevelésűnek számító labdarúgó, de a Nyíregyházában is csak 2,3% az arányuk.

Négy különböző klubmodellt azonosítottak az NB1-ben, amelyek idei sikerességét áttekintve arra a következtetésre lehet jutni, hogy minél több a külföldi és minél kevesebb a saját nevelés, annál sikeresebbek a ligában. A liga legnépesebb csoportját a gyakorlatilag saját nevelésű játékosok nélkül felálló, legalább 5, de inkább 6 légióssal felálló csapatok adják. Tekintettel arra, hogy a bajnokság első négy helyezettjéből három itt található, joggal feltételezhető, hogy a jó eredményekhez szükség van légiósokra. Ugyanakkor az is tény, hogy a liga 2. (Fehérvár) és 4. helyezett (Mezőkövesd) csapatában egészen pontosan nulla saját nevelésű játékperc keletkezett, és kinevelt játékosaik más csapatokban sem jelentkeztek.

Az egyik legkorlátozottabb anyagi lehetőségekkel rendelkező csapatok a Honvéd, az Újpest és a Puskás Akadémia. Bár van értelmezhető utánpótlás-nevelésük, és szívesen használják ezeket a játékosokat éles meccseken, a légiósok adják a csapatok gerincét. A Paks a magyar Athletic Bilbaoként kizárólag hazai játékosokat szerződtet. Van működőképes utánpótlása, de légiósok hiányában és anyagi lehetőségek szűkében a magyar piac mélyére kell ásnia. A modell mindenesetre 14 éve sikeresen az NB1-ben tartja a Paksot.

A Debrecen ebben a szezonban a magyar futballálmot megvalósítva a csapat játékperceinek több, mint 50%-át saját nevelésű játékosokkal alkotta, egészen egyedülálló módon kiemelkedve ezzel a ligából. Természetesen a DVSC ennek örömére azonnal ki is esett az NB1-ből.

Példák Európából: Sikeres utánpótlás-modellek

Míg Szlovákiában a Zsolna akadémiáját Jozef Antosík üzletember finanszírozza évente körülbelül 130 ezer euróval (kb. 45 millió forint), a magántőke nálunk egyre inkább háttérbe szorult. A románok fociikonja, Gheorghe Hagi is csinált egy akadémiát Romániában, amibe a saját vagyonát tette bele. A környező országokban számos példa mutatja a sikeres utánpótlás-nevelés eredményeit.

A holland AZ Alkmaar honlapján deklarálták, hogy a csapat legalább felerészben saját nevelésű játékosokkal fog mindig kiállni. Világosan megjelölték a filozófiájukat. A klub ennek a szurkolói-üzleti kívánalomnak egyébként többnyire megfelel, és így is harmadik helyen áll a bajnokságban, felveszi a versenyt a nagyobbakkal, tehetősebbekkel (Ajax, PSV).

A dánok a Nordsjaellandét nevezik a legjobb akadémiának az országban. Az ország nincs hatmilliós össznépességű, mégis folyamatosan magas színvonalon teljesít fociban, 1986 óta négyszer jutottak ki a vb-re. Az akadémiában nincs állami pénz, van viszont egy jól működő ghánai kapcsolat. Az elmúlt négy évben 20 millió euró felett kerestek az eladásokkal. A Salzburg pár éve jelent meg a piacon, és pillanatok alatt lekörözte akármelyik magyar akadémiát a bázisa. A RedBull, ha már beleteszi a pénzét, számon is kér.

Magyarország is hálás lehet az ottani szisztémának, hiszen Szoboszlai Dominik példája is mutatja, ha van egy jó műhely, ahol a képzés magas színvonalú, és ehhez társul egy jól felépített versenyeztetési rendszer, akkor sok pénzt lehet keresni. A Bundesliga klubjai megbíznak az osztrák nevelőmunkában. A magyar nevelőmunkát Ausztriában nem igazán értékelik, nincs olyan játékos az ottani bajnokságban, akinek 20 éves kora felett kínáltak szerződést, mert itthon az NB I.-ben jó teljesítményt nyújtott.

Az ETO Győr és a Vasas akadémiáinak jövőképe

Havas, az ETO vezetője elárulta, két évvel ezelőtt átalakították az akadémia szervezetét: létrehozták a sporttudományos részleget és a teljesítménydiagnosztikát. Azt szeretnék, ha lenne egy fiatal átlagéletkorú felnőttcsapatuk, ahol a keret zömét saját nevelésű játékosok alkotják, és mondjuk, minden második évben értékesíteni tudnának egy-egy játékosukat a piacon. Steven Vanharen, az ETO sportigazgatója szerint a szezon elején három saját nevelésű fiatal volt az első csapat keretében, most tízen vannak. Ez azt mutatja, hogy az akadémián jó munkát végeznek, és a játékosokkal egyénileg is jól dolgoznak.

Vitális Milán, Tóth Rajmund és Bánáti Kevin egyaránt az ETO akadémiáján tanulták a szakmát, és egy erős középpályát máris ki tudnak állítani belőlük. Az első csapat edzői stábjával együtt folyamatosan figyelik az ETO Akadémia, az U19-es és az U17-es együttes mérkőzéseit, mert nagyon fontos képet alkotni azokról a játékosokról, akiket a jövőben az első csapatnál is használhatnak. A Vasas FC II. esetében is az egyéni fejlődés és a csapat eredményessége szempontjából nézték az őszi szezont. Az utánpótlásból felkerülő játékosok gyorsan alkalmazkodtak a felnőtt futball követelményeihez, sokaknak volt remek „ugródeszka” a tartalékcsapat.

Balogh Áron, Heil Péter, Hajós Lőrinc - csak néhány név az elmúlt félévben debütáló fiatalok közül. Nagyon jó szemléletű srácokról van szó, és ha így folytatják, biztos, hogy szép jövő várhat rájuk. Az eredményekre és a mutatott játékra sem igazán lehetett panasz. Nagy Miklós sportigazgató koncepciója egyértelműen működik, és a felnőtt keretben már meghatározó játékossá vált Barkóczi Barnabást és Hős Zsombort is meg kell említeni.

A magyar akadémiai rendszer kritikája és az MLSZ stratégiája

A magyar labdarúgó-akadémiákat is rendszeresen felmérő belga Double Pass többször rámutatott a hazai utánpótlásképzés hibáira az elmúlt években, de itthon érdemben oda sem figyeltek a megállapításaikra. Orbán Viktor 2007-es nyilatkozata, miszerint hamarosan 50 topligás magyar játékos lesz, már két év múlva beismerte, hogy ez sokkal nehezebb feladat, mint gondolta. Az U21-es válogatott hazai Eb-szereplése (2-11-es gólkülönbséggel, nulla ponttal) is rámutatott, hogy a minőség elmarad attól, amit elvárnának.

Nálunk azonban az akadémiai üzleti szemlélet értelmezhetetlen. Senkit nem foglalkoztat, mennyi bevételre számítanak a játékosok eladásaiból egy évben. A Puskás Akadémia honlapján még megtalálható Orbán Viktor 2014-es köszöntője, melyben büszke volt arra, hogy nincs állami pénz a felcsúti akadémián. Ez valójában már akkor sem volt igaz, de azóta jelentősen megváltozott a szemlélet: az akadémián tanuló 14-19 évesek képzésének költségeit 2019-től átvállalta nagyvonalúan a magyar állam, vagyis az adófizetők. Évente körülbelül 10 milliárd forintot osztanak szét a 10 kiemelt akadémia között. Ha jól végeznék az akadémiákon dolgozó edzők a feladatukat, ez egy nyereséges sztori is lehetne, de nem az, csak mennek a milliárdok egy feneketlen zsákba, miközben a megtérülés esélye minimális.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a péntek délelőtti közgyűlésén elfogadta a 2025-2030 közötti időszakra vonatkozó stratégiát, ami több ponton is erőltetné a magyar játékosok szerepeltetését, és ami kritikát is megfogalmaz a magyar futballal kapcsolatban. Az első pontot úgy érné el az MLSZ, hogy az NB I-es kluboknak nyújtott pénzügyi támogatás jelentős részét ahhoz köti, hogy átlagban egy mérkőzésen öt magyar labdarúgó legyen végig a pályán, és ebből egy U21-es játékos legyen. Az NB II-ben csak magyarok léphetnek pályára, két fő U20-as labdarúgónak végig a pályán kell lennie. Orbán Viktor reagált is a hírre: „Épp ideje volt már ennek, fontos, hogy a balkéz tudja, mit csinál a jobb.”

Csányi Sándor MLSZ-elnök közgyűlésen azt mondta, az első osztályú klubok 500 milliós összegtől eshetnek el, és semmilyen állami támogatást nem kaphatnak, ha nem lép pályára előírt számú magyar játékos. Az M4 Sport összesítése szerint ugyan 12 csapatból 7 az új rendszer nélkül is teljesítette a magyar játékperceket, de a három bajnokesélyesből kettő is nagyon messze van ettől. A Puskás Akadémiánál 33 százalék, a kirakatcsapatnak számító Ferencvárosnál mindössze 25 százalék a magyar játékpercek aránya.

Az MLSZ a fiatal labdarúgók nemzetközi versenyképességének javítása érdekében csökkentené az utánpótlásközpontok számát. „A 2025-2030-as időszaknak egyértelműen a minőségről kell szólni. A cél minél több nemzetközi szintű játékos nevelése, értékesítése” - írta a dokumentum, ami szerint elvárás, hogy a magyar labdarúgás versenyképessége tovább nőjön, és az 55 UEFA tagország rangsorának felső harmadába tartozzon. A stratégia az elmúlt 5 évről kritikát is megfogalmaz. Ezen a területen nem történt előrelépés a 2020 óta eltelt időszakban. „A klubok a fiatal játékosok tudatos nevelése és értékesítése helyett inkább külföldről vesznek játékosokat. A fiatal labdarúgók külföldre történő értékesítésében a játékosok számát és összértékét tekintve is messze az utolsók vagyunk a régióban”.

A pénzbőség időszakát arra kellett volna felhasználniuk a kluboknak, hogy egészségesebbé és stabilabbá tegyék a gazdálkodásukat, az utánpótlás-nevelésüket pedig egy sikeres és jövedelmező tevékenységgé alakítsák. A valóságban azonban nem ez történt. A klubok vezetői és tulajdonosai rákaptak a tét és felelősség nélküli gazdálkodás könnyedségére, sokszor teljesen ismeretlen vagy levezetni vágyó külföldi játékosokat igazoltak.

tags: #futball #csapatok #amikben #sajat #nevelesu #jatekosai

Népszerű bejegyzések:

• A magyar válogatott a vb-n
• Női kézilabda Bajnokok Ligája
• Wi-Fi jel erősítése Telekom modemmel
• Magyar tehetségek az USA női fociban
• Dél-Korea és Németország vitatott meccsei