Lukács László: Az Örökifjú Kapus Pályafutása a Magyar Labdarúgásban
Jó az öreg a háznál. Esetleg végy egy jó kapust? A közhelyként ismert frázisok mindegyike igaz a Bakonycsernye elsőszámú, és kihagyhatatlan kapusára, Lukács Lászlóra. A 45 éves örökifjú hálóőr a megye II-ben is őrizné a csernyei kaput.
A kezdetek és a kapusi poszt megtalálása
A MÁV-Előre egykori játékosának és edzőjének, Id. Lukács Lászlónak a fiával egykori munkahelyén, a Sóstói Stadionban randevúztunk. A kis Lukács László gyerekkorában mezőnyben kezdett focizni, majd négy hét után egy véletlen folytán, a hiányzó kapus miatt került a kapuba. Ottragadt.
Gyerekkorában az volt az álma, hogy NB1-es játékos, magyar válogatott legyen. Mindig nagyon vágyott arra, hogy több ezer ember előtt álljon a kapuban, hogy érezze a stadion lüktetését, hogy hallja, mit mondanak a nézők mögötte. Nagyon megszerette, soha nem vágyott arra, hogy gólokat rúgjon - ecsetelte benyomásait a Road Masters megye I-es bajnokságból akkor búcsúzó Bakonycsernye kapusa.
Pályafutásának állomásai
Lukács László 1988-ig volt a MÁV-Előre játékosa, megye I-es bajnoki címet ünnepelhetett. Egy ercsi kitérő után került a Videotonhoz, ahol 1990-től 94-ig játszott, a Tartalékcsapattal bajnokságot nyert. Luxinak talán éppen az a legfájóbb, hogy egyszer sem állhatott a gólvonal elé első osztályú mérkőzésen.
1994-ben Ausztriában próbált szerencsét, az 5. ligás Pitten alakulatában két évet töltött, és életreszóló élményekkel gazdagodott. Egy portugáliai edzőtáborban például a Dinamo Kijev csapatával is megmérkőztek, mely meccsen olyan játékosokkal szemben védte a kaput a fehérvári Mancz János utcából származó Luxi, mint Rebrov, Sevcsenko, vagy Mihajlicsenko.
1996 és 99 között Bakonycsernyén védett Lukács, majd ismét Ausztria volt az állomás, a szintén ötödosztályú Ritzing csapata. A móri egy-, és a tamási fél év után 2004 februárjában Lukács László visszatért Bakonycsernyére, ahonnan azóta sem hiányozhat az edzésekről és bajnoki derbikről.
A kapus szerepe a támadásépítésben | FA Tanfolyami Erőforrás
A Kapus Filozófiája: Felelősség és Elhivatottság
A Videoton legendás kapuvédője, Disztl Péter mondta egyszer, hogy minden kapus bolond egy kicsit. Talán éppen azért, amiért Lukács László imádja a posztját. Óriási a felelősség egy kapuson, és mindig feltüzel a tudat, hogy ő a csapatban az egyedüli, aki nem hibázhat, mert ha hibázik, elrontja a többiek játékát. Élvezi, hogy sok múlik rajta, és nagyon jólesik, amikor meccs végén hátbaveregetik az emberek, elismerik a munkáját.
Sokszor mondják, hogy az áll kapusnak, aki ügyetlenebb, vagy nem szeret futni. Ez nem igaz. A kapusoknak is nagyon sokat kell edzeni. Még most is, 45 évesen is keményen végigdolgozza a másfélórás edzéseket. Még bírja, nem ismeri azt a szót, hogy fáradtság. El sem tudná képzelni, hogy edzés nélkül menjen meccsre. Megyei szinten is kell a három-négy edzés egy játékosnak. Én a munkában hiszek. NB1-ben is mindig kinn maradtak a pályán edzés után, Sallóival és Muzsnayval gyakorolták a beíveléseket, tizenegyeseket, ziccereket.
Ritka pillanatok és babonák
A sportszerű életet élő kapus profiként készül még a megyei bajnokikra is, de a profi szemlélet nem zárja ki, hogy a kapu cerberusa babonás legyen. A gyerekei születése után rögződött egy rituálé, mely szerint a mérkőzések előtt az ágyon fekve nézi a fotóikat, és belőlük merít erőt. A pályán, kezdés előtt megérinti a kapufákat, és emellett minden bajnoki mérkőzést megtisztel azzal, hogy frissen borotválkozik, hogy spécin nézzen ki a fizimiskája.
Lukács László pályán elfoglalt helyéhez mérten nem a góllövést szereti leginkább a labdarúgásban. A győzelem érzésénél nincs szebb. Amikor tudja, hogy ő is hozzá tudott tenni a győzelemhez, és fogadja a gratulációkat. Nagyon jó érzés megfogni egy lövést, amikor túljár a csatár eszén. Én ziccer-kapus vagyok, nagyon sok párharcot nyertem már a csatárokkal szemben. Megpróbál előre gondolkodni, és különféle praktikákkal irányítani a lövőjátékost. Nagyon jó látni, hogy jön a keze felé a labda, látja, hogy megfogja, és tudja, hogy utána őt ünneplik.
Emlékezetes mérkőzések és sikerek
A Sóstói stadionban játszott első mérkőzését soha nem felejti el. Az NB1-es bajnoki előtt a Volán ellen meccseltek a Videoton Tartalékcsapatával, és a második félidőben már 3-4 ezer néző előtt játszottak. A Videotonnal begyűjtött bajnoki cím is szép emlék, és közel áll a szívéhez a Bakonycsernye Megye II-es bajnoki címe. Akkor négy hintóval ment végig a csapat a falun.
Egy 2009-es kupameccsen védett a legjobban életében, a Sárszentmihály ellen a rendes játékidő és a hosszabbítás is 0-0-val zárult, több mint 20 védésem volt, és a tizenegyesrúgásoknál ötből kettőt megfogtam, és kiverték az esélyesebb ellenfelet. Volt olyan is sajnos, amikor miatta kaptak ki, de csak a szépre jó emlékezni.
Jövőkép és elhivatottság
Luxi december végén tölti be 46. életévét, de még nem gondolkodik azon, hogy letegye a kapuskesztyűt. Korábban azt tervezte, hogy addig nem fejezi be, amíg ki nem esnek. Most ugyan búcsúzott a Csernye a megye I-től, de továbbra is védeni szeretne. Annyira szereti a focit, hogy hiányzik az öltöző, a pálya, az edzés, nem tud meglenni nélküle. Ameddig szükség van rá, addig véd.
Lukács László nem felejtette el megemlíteni, hogy rengeteget köszönhet szíve csücskének, Bakonycsernyének, a BBSE vezetőinek, Varga Jenőnek és Osgyán Gábornak, valamint a csapatnak, a társaknak azért, hogy még mindig aktív játékosként lehet a pályán.
A stadion kispadján ülve Luxi bizakodva tekintett a jövőbe, hogy az ő NB1-es meccseinek hiányát gyermekei sikerei kárpótolják majd. Petra lánya 16 éves, fia, Norbi 13, és tehetséges kosárlabdázó.
tags: #futball #csernus #lukacs #laszlo
