A Labdarúgás, mint Történelemformáló Erő: Az Első Világbajnokságtól a Karácsonyi Fegyverszünetig
Nincs még egy olyan nagy hatású sport, mint a labdarúgás, amely a modern kori történelem során zsarnokokat emelt fel és buktatott meg, szerepet játszott fegyveres konfliktusok kirobbanásában és tűzszünetek megkötésében, az ellenállás forrása volt és választásokat befolyásolt. Nemzeteket, kultúrákat és városokat formált, és egyszerre volt a rasszizmus inkubátora és visszaszorító ereje. Jim Murphy könyvében, melynek címe "The 10 Football Matches That Changed the World: And the One That Didn't", a nemzetközi labdarúgás legismertebb pillanatai egy friss, új perspektívában jelennek meg, tíz olyan mérkőzést mutatva be, amelyek megváltoztatták a világot... és egy olyat, ami megváltoztathatta volna az egész huszadik századot. Vannak, akik azt hiszik, hogy a labdarúgás élet-halál kérdése, és ennek szellemében vezet minket végig tizenegy fejezeten és mérkőzésen keresztül.
A Játék Gyökerei: A Labdarúgás Korai Fejlődése
A labdarúgás eredetéről számos, egymásnak ellentmondó forrás van, a világ legkülönbözőbb pontjain állítják, hogy onnan indult el világhódító útjára a foci. Ezt a vitát aligha tudjuk eldönteni. Az első nemzeti szövetséget 1863-ban az angolok alapították meg, és lefektették a játék szabályait. Az angolokat csakhamar követte a többi brit nemzet. A játék korai története eseményekben gazdag volt, melyeket az alábbi kronológia mutat be:
A Labdarúgás Kronológiája
- 1349: II. Edward angol király ismételten megtiltja a futballt. Ezt és az ehhez hasonló haszontalan játékokat (pl. kugli, hoki) okolva azért, hogy a fiatal férfiak felhagytak az íjjal és nyíllal való lövés gyakorlásával.
- 1400: Firenzében megszületik a "giuoco del calcio" (labdarúgás). A Piazza Santo Spiritón egy körülkerített területen játszák és a találkozókat battague-nek, csatának nevezik. Angliában céh szerű szervezett csapatok alakulnak.
- 1459: Firenzében hatalomra kerülnek a Mediciek, és ezzel a calcio is nagy fejlődésnek indul. Pietro de Medici a játék űzésére biztatta a nemességet, és a mérkőzéseken labdarúgó öltözéket kezdtek használni (az első mezek!).
- 1480: Bolognában a calcio játékban a belőtt gólért a játékosok pénzjutalmat kapnak.
- 1492: Firenzébe a calcio-viadalokra Pietro de Medici hozat játékosokat.
- 1511: Az olasz városok főterein játszott calcionak kialakultak a kötött előírásai.
- 1530. február 17.: A megszállt Firenzében calciot játszanak, hogy eltereljék figyelmüket az éhségről és hangsúlyozzák önállóságukat, ezzel politikai, nemzeti jelentőséget adva a játéknak.
- 1531: "The Gouvernor" című könyv úriemberhez nem illő sportnak nevezi a futballt.
- 1577: Kenilworth-ben I. Erzsébet angol királynő tiszteletére futballmérkőzéseket is rendeznek.
- 1580: A labdarúgás szabályai lényeges változáson mennek át: a csapatok létszámát 20-30 főre korlátozzák, bevezetnek egy kezdetleges les szabályt, és kialakul a bírói hármas.
- 1602: Angliában megkülönböztetik a futball két változatát: az "over country" (területen kívülre) és "goals" (kapukra) való játékot.
- 1612: Az első magyar nyelvemlék a futballról: Szepsi Korotz György fordításában I. Jakab király írása utal a futballra.
- 1617: I. Jakab angol király hatálytalanítja az addigi labdarúgást tiltó rendeleteket.
- 1638: Sárospataki diákok kapukra játszák a futballt.
- 1660: II. Károly angol király ismét engedélyezi a labdarúgást, és a játékot szervezetté teszik. Rögzítik a pálya méretét (80*120 m), a játékot játékvezető irányítja, és bevezetik a "goal" fogalmát.
- 1791: Angliában a futball polgárjogot nyer, amikor III. György király engedélyezi a játékot.
- 1825: Angol sportfolyóirat (Sporting Weekly) számol be egy népi sportrendezvényről, ahol futballmeccset rendeznek két falu között.
- 1845: Az angol futball szerelmesei megalkotják az első szabálygyűjteményt, az ún. "cambridge-i szabályokat", hogy elkülönítsék magukat a rögbitől.
- 1854: Vörösmarty Mihály, Shakespeare "Lear király" című darabjának fordítása közben találkozik a "base footballplayer" kifejezéssel, amivel nem tud mit kezdeni, mivel nem ismeri a "football" szót.
- 1857. október 24.: FC Sheffield néven a harrowi internátus volt diákjai megalapítják a világ első futballklubját.
- 1862: Az uppinghami szabályok változtatnak a labdarúgás képén, ekkor még megengedik a kéz használatát labdaátvételre, de tiltják a sarok használatát.
- 1863. október 26.: Megalakul az angol Football Association (FA).
- 1863. december 8.: Az FA lefekteti a labdarúgás alapvető szabályait, többek között 11 főben határozzák meg egy csapat létszámát.
- 1866: Bevezetik a szabadrúgást és a les szabályt.
- 1869: A labdarúgó csapat valamennyi játékosának megtiltják a kéz használatát.
- 1870: Sor kerül az első nemzetek közötti, válogatott mérkőzésre a londoni The Oval „stadionban” Skócia ellen, melyet a FIFA később nem ismert el hivatalos mérkőzésnek.
- 1871: Egy labdarúgónak engedélyezik, hogy a kapu védelmében használja a kezét is, ezzel megszületik a kapus poszt. Az ebben az évben alapított FA Kupa döntőjét 2000 néző tekinti meg.
- 1872. november 30.: Glasgowban Anglia és Skócia játssza a modern futball első nemzetközi mérkőzését, az eredmény 0:0.
- 1873. március 8.: Anglia és Skócia ismét találkozik nemzetközi mérkőzésen, ez a világon a második hivatalos nemzetközi találkozó.
- 1874: Sam Widdowson szabadalmaztatja találmányát, a sípcsontvédőt, amelyet feljegyzések szerint először a Nottingham Forest játékosai alkalmaznak.
- 1875. március 6.: Az angol-skót találkozó a skótok 2:1-es győzelmével végződik.
A Nemzetközi Futball Kezdetei és a FIFA Megalakulása
A labdarúgás nemzetközi elterjedésével egyre nagyobb igény mutatkozott egy egységes irányító testületre. Az első nemzeti szövetséget 1863-ban az angolok alapították meg, lefektetve a játék szabályait. Az angolokat csakhamar követte a többi brit nemzet. A FIFA (Nemzetközi Labdarúgó Szövetség) 1928-ban, az amszterdami olimpia idején ülésező kongresszusán határozott az első labdarúgó-világbajnokság kiírásáról, mely egy korábbi, 1904-ben hozott elvi határozaton alapult.
A Fegyverek Némasága: Az 1914-es Karácsonyi Fegyverszünet Futballmeccse
Az 1914. évi "karácsonyi fegyverszünet" a háborúk történetében a lovagiasság és a humanitás egyik utolsó példája volt. XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását a szemben álló erők elutasították, de a nyugati fronton mégis spontán események bontakoztak ki. December 25-re virradóra a lövészárkokban karácsonyi dalokat kezdtek énekelni a katonák, amihez a másik oldalról is csatlakoztak.
A történészek által leginkább elfogadott verzió nagyjából összevág azzal, ahogy Leslie Walkinton közlegény visszaemlékezett a történésekre Anthony Richards "A Karácsonyi tűzszünet, 1914 - Ahogy a részt vevő katonák látták" című könyvében. Walkinton elmondása szerint karácsony este az angol és német lövészárkokban is karácsonyi dalokat énekeltek, majd egy német katona átkiáltotta, hogy ha másnap az angolok nem lőnek, akkor ők sem. Reggel egyik fél sem lőtt, így a katonák elkezdtek ki-kinézni a lövészárokból, és a legbátrabbak elindultak a senki földjére, társaikat is arra buzdítva, hogy csatlakozzanak.
A senki földje közepén élelmet, tortát, süteményeket, apró tárgyakat cseréltek, és bár a nyelvismeret hiánya okozott gondot, a németek általában elég jól beszéltek angolul. Ez a harcmentes időszak lehetőséget adott a lövészárkok megerősítésére, a sebesültek ellátására, és a holttestek eltemetésére.
Ebbe a képbe illesztették bele a nagy tűzszüneti futballmeccset a háború után. A sok, egymástól eltérő, egymástól függetlenül indult passzolgatás miatt alakult ki a teljesen vegyes, helyenként pontatlan kép a focimeccsekről. "Valahonnan, valahogy felbukkant egy focilabda. Az ő oldalukról jött... kapukat csináltak, valaki beállt védeni, aztán el is indult a játék" - emlékezett vissza Ernie Williams, aki a Belgiumban található Mesen mellett harcolt. Williams hozzátette, hogy az általa látott „meccsen” nagyjából százan fociztak, nem voltak rendes csapatok, nem jegyezték fel az eredményt, csak mindenki rúgta a labdát.
Más elbeszélések szerint viszont épp hogy az angol oldalról érkezett a labda. Johannes Niemann hadnagy a 133. szász gyalogezredből azt írta naplójában: "Hirtelen megjelent egy Tommy egy labdával, a földön rúgva hozta azt, mókázva, egyből el is indult a meccs. A kapukat a sapkánkkal jelöltük. Azonnal felállt két csapat a fagyott pályára, a Fritzek pedig 3-2-re nyertek." A Smithsonian Magazine cikke szerint egyébként többnyire harcoló feleken belüli meccsek lehettek, vagyis angolok az angolokkal, németek a németekkel játszottak, egymás közötti foci három-négy helyen fordulhatott csak elő.
A történészek vitatják a focimeccsek mértékét és szervezetségét. Shirley Seaton, a "Karácsonyi tűzszünet" című könyv társszerzője elképzelhetetlennek tartja a békés futballozást, mert a katonáknak fontosabb teendőik voltak. Konkrét bizonyíték viszont a nagyrészt a háború után született visszaemlékezéseken kívül nincs. Egyetlen fotó sem készült focizó katonákról. Ám annyi visszaemlékezés született, hogy szinte biztosra lehet venni, hogy a nyugati front egyes részein tényleg volt valamiféle futball december 25-én.
John Singer Sargent "Gáztámadás sebesültjei" című festményén is megjelennek a focizó katonák. Sargent 1918 nyarán utazott Franciaországba, tehát személyesen biztos nem láthatta az 1914. karácsonyi eseményeket, inkább elmondásokból meríthetett ihletet a képhez, amin a háttérben focizó katonák erős kontrasztot jelentenek az előtérben látható, mustárgáztámadásban megsebesült katonákkal szemben.
A karácsonyi fegyverszünet | Mi történt valójában a lövészárkokban 1914-ben?
Angliában több helyen emlékművet állítottak a tűzszüneti focimeccsnek, és a brit futballszövetség komoly tradíciót épített köré. A németeknél azonban ez tulajdonképpen semmilyen szinten nem tényező, a fociról nem túl sok minden maradt fenn a feljegyzésekben.
Az Első Labdarúgó-világbajnokság: Uruguay, 1930
A labdarúgó-világbajnokságok története nem egy, hanem két mérkőzéssel kezdődött: 1930. július 13-án ugyanis egyszerre két összecsapásra került sor az Uruguayban rendezett első nagy futballseregszemlén. Az első hősök válogatottjai aztán idő előtt elvéreztek, s a tornán végül a világ labdarúgásának egyik legérdekesebb nemzete diadalmaskodott.
A Döntés Uruguay Javára és a Gazdasági Válság Hatása
A FIFA 1928-ban, az amszterdami olimpia idején ülésező kongresszusán határozott az első labdarúgó-világbajnokság kiírásáról. Az első vb színhelyéül Uruguayt jelölték ki, amely a rendezés esztendejében, 1930-ban ünnepelte alapításának 100. évfordulóját. Uruguay az egyetlen nemzet, amelynek lakossága nem éri el a 40 milliót, mégis futball-világbajnokságot tudott nyerni - ráadásul kétszer is. A dél-amerikai országot nem egészen 3.5 millióan lakják, ami a vonatkozó népességi rangsorban a 131. helyhez elegendő.
A világbajnokság rendezéséért Olaszország, Svédország, Hollandia, Spanyolország, Magyarország és Uruguay jelentkezett, ám az európai országok végül visszaléptek, mert 1929-ben berobbant a gazdasági világválság. Így aztán a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) Uruguaynak ítélte oda az első vb rendezésének jogát 1929. május 18-i, barcelonai közgyűlésén, annak az országnak, amely ekkor már kétszeres olimpiai bajnok (1924, 1928) volt.
Az Európai Küldöttségek Utazása és a Részvevő Nemzetek
Noha a rendező ország komoly erőfeszítéseket tett a minél színvonalasabb mezőny toborzására - többek közt utazási költségtérítést és teljes ellátást biztosított -, a kor labdarúgó-nagyhatalmainak többsége, így Anglia és a közép-európai országok legtöbbje távol maradt a tornáról. A nagy európai futballnemzetek közül több is húzta a száját a Dél-Amerikáig tartó hosszú és fáradságos utazás miatt, még a költségtérítés ellenére is. Így olyan korabeli nagyhatalmak mondtak nemet a világbajnoki szereplésre, mint Ausztria, Csehszlovákia vagy Németország. De nem vállalták a részvételt Nagy-Britannia országai sem, igaz, elsősorban azért, mert sportdiplomáciai okokból fasírtban voltak a FIFA-val.
Az öreg kontinenst végül négy válogatott képviselte: Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia. Érdekesség, hogy a román csapat keretét maga az uralkodó, II. Károly állította össze, míg a jugoszlávok nem számíthattak a horvát nemzetiségű játékosokra, mert ők politikai okokból bojkottálták a válogatottat.
A legmeglepőbb, hogy több részt vevő nemzet egy hajóval utazott ki Uruguayba! A Conte Verde nevű gőzös 1930. június 21-én Genovából indult útjára, fedélzetén a román válogatott tagjaival. A hajó aztán megállt Villefranche-sur-Merben, ahol felvette a francia csapatot, három játékvezetőt és egy csapat FIFA-tisztviselőt, köztük a szövetség elnökét, Jules Rimet-t, aki a bőröndjében vitte a világbajnoki serleget. Ezután Barcelonában felvették a belgákat, majd miután átkeltek az Atlanti-óceánon, Rio de Janeiróban még a brazil válogatottnak is helyet szorítottak a hajón a montevideói befutás előtt.
Az európaiakon kívül egyébként csak az amerikai kontinens képviseltette magát a vb-n: Észak-Amerikából az Egyesült Államok, Közép-Amerikából Mexikó, míg Dél-Amerikából a rendező Uruguay mellett Argentína, Brazília, Bolívia, Chile, Paraguay és Peru szerepelt a tornán, azaz összesen tizenhárom ország válogatottja vett részt az első labdarúgó-világbajnokságon. Ez volt egyébként eddig az egyetlen olyan torna, amelyet nem előzött meg selejtező.
Montevideói Előkészületek és a Torna Kezdete
A körítés is teljesen eltért a maitól, hiszen egyetlen város, Montevideo adott otthont az eseménynek. Diplomáciai és kulturális viták tömkelege tarkította a programot, ráadásul az uruguayi függetlenség kikiáltásának centenáriumára, illetve magára a világbajnokságra emelt Centenário Stadion nem készült el időre! A kilencvenezres létesítmény - amely akkor a legnagyobb Európán kívüli aréna volt, és amelyet Rimet elnök a „futball templomának” nevezett -, csak a torna ötödik napjára lett kész, igaz, a tizennyolc mérkőzésből tíznek így is otthont tudott adni.
A maitól szintén nagyon eltérő volt a játékvezetők megjelenése, a társadalmi státuszukról nem is beszélve. A „referee-k” hosszú nadrágban, elegáns tweedzakóban és barettsapkában jelentek meg a pályán, az autoritásukhoz szemernyi kétség sem férhetett, a játékosokkal és az edzőkkel történő kommunikáció pedig a legműveltebb úriemberek társalgási szintjén folyt.
Ám minden körítés a háttérbe szorult, amikor a labda végre útjára indult 1930. július 13-án, közép-európai idő szerint este hét órakor. Szemben a ma bevett szokással, vagyis hogy a nyitó mérkőzés adja meg a torna alaphangját, az 1930-as világbajnokság két egy időben kezdett találkozóval rajtolt el: az 1-es csoportban Franciaország-Mexikó, míg a 4-es csoportban Egyesült Államok-Belgium mérkőzést rendeztek. Mai szemmel nézve nemcsak ez volt szokatlan, hanem az is, hogy Montevideóban havazott, merthogy a déli féltekén ekkor tél volt. A zimankóban a francia Lucien Laurent szerezte a világbajnokságok történetének első gólját.
A Csoportmérkőzések és az Első Hősök
Az Estádio Pocitosban - amely a Penarol otthona volt - 4444 néző előtt futott ki a gyepre a francia és a mexikói válogatott. Az európaiak kezdtek jobban, és a korabeli beszámolók alapján Laurent a 19. percben egy bal oldali beadást követően jó tizenöt méterről vágta a labdát a kapu jobb oldalába. "Mexikó ellen játszottunk, mégpedig hóesésben. Kaptam egy kiváló centerezést, és jobbal a kapuba lőttem a labdát" - emlékezett vissza később Laurent. A franciák parádés kezdését már kevésbé lenyűgöző folytatás követte, a válogatott kiesett a csoportkörben. Laurent történelmi dicsősége is csak nagyon kevésen, nem egészen öt percen múlott.
A másik nyitó mérkőzésen a francia sajtó által „mesterlövészeknek” titulált amerikaiak az Estádio Gran Parque Centralban - a Nacional arénájában - találkoztak a belgákkal 18 346 néző előtt. Az amerikaiak 3:0-s magabiztos sikerrel nyitották a tornát Bart McGhee és Tom Florie góljaival, illetve Bert Patenaude találatával. A belgák a mérkőzést követően a pálya gyatra állapotára és a játékvezetésre is panaszkodtak, de az eredmény nem változott. Sőt, az észak-amerikaiak a következő mérkőzésüket is megnyerték 3:0-ra Patenaude mesterhármasával Paraguay ellen, így készülhettek az Argentína elleni elődöntőre, amelyen aztán csúfos kudarcot vallottak (1:6).
I. csoport
Franciaország-Mexikó 4-1, Argentína-Franciaország 1-0, Chile-Mexikó 3-0, Chile-Franciaország 1-0, Argentína-Mexikó 6-3, Argentína-Chile 3-1. Végeredmény: 1. Argentína 6 pont; 2. Chile 4; 3. Franciaország 2; 4. Mexikó 0.
II. csoport
Jugoszlávia-Brazília 2-1, Jugoszlávia-Bolívia 4-0, Brazília-Bolívia 4-0. Végeredmény: 1. Jugoszlávia 4 pont; 2. Brazília 2; 3. Bolívia 0.
III. csoport
Románia-Peru 3-1, Uruguay-Peru 1-0, Uruguay-Románia 4-0. Végeredmény: 1. Uruguay 4 pont; 2. Románia 2; 3. Peru 0.
IV. csoport
Egyesült Államok-Belgium 3-0, Egyesült Államok-Paraguay 3-0, Paraguay-Belgium 1-0. Végeredmény: 1. Egyesült Államok 4 pont; 2. Paraguay 2; 3. Belgium 0.
A Döntő és az Első Világbajnok: Uruguay
Az elődöntőkben Argentína 6-1-re győzte le az Egyesült Államokat, míg Uruguay 6-1-re múlta felül Jugoszláviát. A döntőben aztán Argentína is kapitulált, a házigazda Uruguay 4:2-re győzött (félidőben 1-2), újfent bizonyítva, hogy valóban a világ labdarúgásának egyik legérdekesebb nemzete.
A döntőt Montevideóban, 70 000 néző előtt játszották. Gólszerzők: Dorado, Céa, Iriarte, Castro, illetve Peucelle és Stábile. Az első világbajnok csapat tagjai: Ballesteros - Nasazzi, Mascheroni - Andrade, Fernandez, Gestido - Dorado, Scarone, Castro, Céa, Iriarte.
A Labdarúgás Történelemformáló Pillanatai Jim Murphy Szemével
Jim Murphy "The 10 Football Matches That Changed the World: And the One That Didn't" című könyve rávilágít arra, hogy a labdarúgás messze túlmutat a puszta sporton. Nem könnyű megérteni, hogy egy labdarúgó-mérkőzésnek mi köze lehet a valláshoz, több száz éves történelmi eseményekhez, királyokhoz, szerzetesekhez vagy éppen a két világháború közötti gazdasági világválsághoz. A könyv számos ilyen esetet tár fel, amelyek közül kiemelünk néhányat:
Az FA-kupa Jelentősége és az Első Profi Győzelem
Az angol magániskolai és egyetemi hagyományokra épülő FA-kupa, a világ legrégebbi labdarúgó versenysorozata történetében a Blackburn Olympic az első profi kupagyőztes csapatként felülmúlta az Old Etonians játékosait. Ez a mérkőzés szimbolizálta a professzionalizmus térhódítását a sportban.
A Sport és a Politika Összefonódása: A Chamartíni Botrány
A chamartíni botrányként elhíresült 1943-as Spanyol Kupa-mérkőzésen a sport szellemiségét sárba tiporva a Franco-rezsim támogatását élvező Real Madrid 11-1-re legázolta a politikai eszközökkel megfélemlített ellenfelét, az FC Barcelonát. Az eset után szintén politikai nyomásra lemondott mindkét klub elnöke. Az FC Barcelona a katalánok politikai és kulturális elnyomása közepette a katalán büszkeség egyik szimbóluma és a belső ellenállás egyik eszközévé vált, minden bizonnyal hozzájárulva a rendszer meggyengítéséhez, főként annak utolsó évtizedében.
A Német Csoda és a Nemzeti Újjáépítés
Az 1950-es labdarúgó-világbajnokságot követően, nyolc évvel azután, hogy Németország lejátszotta utolsó hivatalos mérkőzését az eltiltása előtt, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség visszavette a tagjai közé a Német Labdarúgó-szövetséget (DFB). Az NSZK sikeresen kvalifikálta magát az 1954-es svájci labdarúgó-világbajnokságra, ahol a torna legnagyobb esélyesének tartott Magyarországgal került egy csoportba. A Nationalelf - szinte mindenki számára váratlanul - az Aranycsapat legyőzésével első alkalommal lett világbajnok. A diadal lényeges szerep töltött be a háború utáni ideológiai alap megteremtésében, és a németek rájöttek, hogy lehetnek hazafiasak idegengyűlölet és nacionalizmus nélkül is.
Futball a Börtönszigeten: A Makana Futball Liga
A dél-afrikai Robben-sziget, amelyet még a hollandok alakítottak börtönszigetté a 17. században, ma már a Világörökség része. Nehéz Isten által ennél elhagyatottabb helyet elképzelni a Földön. Itt, a rabság körülményei között jött létre a Makana Futball Liga, amelynek első hivatalos mérkőzését a Bucks és a Rangers játszotta 1967. decemberében. Ez a liga a remény és az emberi szellem ellenállásának szimbóluma lett, még Nelson Mandela is részt vett a mérkőzéseken.
A "Százórás Háború" és a Futballszerepe
A "futballháború" (La guerra del fútbol), vagy százórás háború egy öt napig tartó fegyveres konfliktus volt El Salvador és Honduras között 1969 nyarán. A már meglévő politikai ellentéteket lobbantotta lángra az 1970-es labdarúgó-világbajnokság kvalifikációs selejtezőjének második mérkőzése, amikor a zavargásokra válaszul a salvadori hadsereg akcióba lépett. Bár maga a háború nem tartott sokáig, mégis csak 1980-ban, az Egyesült Államok nyomására kötötték meg a több ezer emberéletet követelő háborúra pontot tevő békét.
A Futball Hatása a Brit Választásokra
A mexikói labdarúgó-világbajnokság negyeddöntőjében 2-0-ás vezetés után elszenvedett vereség és kiesés komoly sebet ütött az angolok önérzetén. Olyannyira, hogy Harald Wilson miniszterelnök erre fogta pártja, a Munkáspárt választási vereségét. Az, hogy a labdarúgás bármilyen szerepet is játszik a parlamenti választásokon annak köszönhető, hogy sikere az általános jólétet közvetíti, hogy a kormány legalább teszi a dolgát. Wilson bukását nem önmagában a vereség ténye okozta, hanem az, hogy ki ellen veszítettek.
Rasszizmus Elleni Küzdelem a Pályán és a Lelátón
A hatszor a világ legjobb bírójának választott Pierluigi Collina a rasszizmust egy halálos betegséghez hasonlította, amely akár a futball vesztét is okozhatja. A színes bőrű futballisták elfogadottságához hosszú, rögös út vezetett, amelynek talán még ma sincs vége. A futball, mint ahogy azt már korábban is bebizonyította, minden más sportágnál jobban képes arra, hogy tükröt tartson egy társadalom elé, szembesítse az embereket a saját félelmeikkel és ezzel valódi változásokat indítson el. Erre példa a Chelsea korábbi játékosa, Paul Canoville esete, akit a saját szurkolói rasszista megnyilvánulásokkal illettek, majd egy későbbi hazai meccsen, Nevinnek köszönhetően, a szurkolók az ő nevét skandálták először.
A Hillsborough Tragédia és a Stadionbiztonság Forradalma
1989. április 15-én történt a futball egyik legszörnyűbb tragédiája: a sheffieldi Hillsborough-stadionban már a meccs elején 96 szurkolót - köztük Steven Gerrard akkor tízéves unokatestvérét - nyomtak agyon, vagy tapostak halálra. Az elhunytak mellett 766-an sebesültek meg. Ennek hatására mozdult el a holtpontról a stadionbiztonság ügye. Eltűntek az állóhelyek és a pályákat övező kerítések. Bevezették az azonosító-kártyás beléptetőrendszert és a megfigyelő kamerákat, amelyek segítségével a huligánokat - nagyrészt - távol tudják tartani a stadionoktól.
A Futball Kommercializálása és a Premier League Korszaka
Rupert Murdoch - lehet utálni, lehet szeretni, de vitathatatlan, hogy az európai futballból ő csinált világszerte eladható terméket, és ebben az igazi áttörést az 1992-es év jelentette. A Sky televíziós csatornák, konkrétabban a televíziós jogdíjak változtatták meg a képet. A legnagyobb angol klubok lázadása nyomán létrejött új liga, a Premier League maga értékesítette a televíziós közvetítési jogokat, így a klubok sokkal nagyobb nyereségre tehettek szert: csak az első öt szezonra 304 millió fontot kaszáltak. Ez volt addig messze a legértékesebb szerződés a brit sport történetében. A fizetős közvetítések közül az első a Nottingham Forest-Liverpool meccs volt.
A futball története ezzel nem teljes. Most nő fel az első globális és digitális futball generáció. Minden nap minden egyes percében valahol a világon egy gyerek éppen rúgja a bőrt, talán életében először. Sokak számára, ahogy haladnak előre az életük során, a futball állandó társukká válik, sok örömet és bosszúságot okoz majd, és inspirálja őket.
