Orosz Pál: Egy Ferencvárosi Legenda Sokoldalú Életútja a Labdarúgásban és a Tudományban
Orosz Pál, a magyar labdarúgás kiemelkedő alakja, akinek neve összefonódott a Ferencvárosi Torna Club aranykorával, egy sokrétű és inspiráló pályafutást tudhatott magáénak. Sportolói élete mellett pedagógusként és tudományos munkatársként is jelentős örökséget hagyott maga után.
Korai évek és labdarúgó karrierjének kezdetei
Orosz Pál 1934. január 25-én született Szentesen munkásemberek gyermekeként, édesapja kőműves volt. Tizenhárom-tizennégy éves korában kezdett el futballozni, tehetsége mindjárt feltűnt. Szülővárosában a Szentesi MÁV-ban, majd az MTE-ben játszott. 1952-ben, még ifista korában az NB II-es Szegedi Petőfihez igazolt, ahol játékát a vezetők és a szurkolók is megkedvelték.
Ott látta meg őt Csikós Gyula, a sokszoros válogatott kapus, aki játékos megfigyelőként beajánlotta a Budapesti Kinizsi vezetőinek. A budapesti csapat ajánlatának nem lehetett ellenállni, így 1952 őszén Orosz Pál az Üllői útra került. Abban az időben az 50-es évek elején, amikor „szétszedték” a Fradit, sőt még a nevét és a színeit is megváltoztatták, a csapat varázsát, vonzerejét nem tudták megszüntetni. A fiatal, tehetséges vidéki, a fővárosba vágyó játékosok számára még mindig óriási lehetőséget kínált a „Budapesti Kinizsi”.
A Ferencvárosi Torna Club meghatározó alakja
A Budapesti Kinizsi színeiben (piros-fehér) első bajnoki mérkőzését 1953. március 15-én játszotta az Üllői úton a Szombathelyi Vasutas ellen. A csapat, amelyik 5:2-re győzött, öt új fiút is szerepeltetett, köztük Orosz Pált. Első bajnoki góljára sem kellett sokat várni, 1953. május 16-án a Sztálin Vasmű Építők csapata ellen - szintén az Üllői úton - Fenyvesi szögletrúgása után közelről talált be a kapuba. Pályafutása szépen alakult, nagy ígéretnek kiáltották ki.
A zöld-fehéreknél 15 idény során 10 alkalommal zárt dobogón. Orosz Pál rendkívüli játékintelligenciával bíró labdarúgó volt, aki kivételes labdaérzékkel és rúgótechnikával rendelkezett, megbízható, egyenletes teljesítményre volt képes egész pályafutása során. Mészáros (Dodó) József a túráról írt könyvében jellemezte játékosait:
„Az 1950-es évek elejétől állandó tagja a csapatnak. Hosszú éveken át - az FTC egyik igen nehéz időszakában - balösszekötőt játszott, s a csapattal együtt ő is tengett-leng. Pedig már akkor is kevés labdarúgó érte el az országban az ő játékintelligenciáját. A nagy fordulat Dorogon következett be: az 1962/63-as bajnokság során 1:0-ra győztünk ott, és Pali - egy számára új feladatkörben - a csapat legjobbja volt. Bár balösszekötőt játszott, az akkor kitűnő formában levő Monostorit kellett semlegesítenie: vagyis fedezet-feladatot látott el kitűnően. Ekkor vettük észre: nagyszerű a fejelőkészsége, a pálya egészét átfogó látóköre, kitűnő a labdaérzéke és a rúgótechnikája - mintha csak fedezetnek született volna. Csatárnak viszont nem elég gyors.”
FM | Orosz Pál: „A klubnál tradíció, hogy minden korábbi és egykori sportolót tiszteletben tartunk”
Sikerek és megpróbáltatások a nemzetközi porondon
Orosz Pál is tagja volt - mi több, a Juventus elleni döntőn is játszott - annak a csapatnak, amely a magyar klubfutball legnagyobb sikerét elérve 1965-ben megnyerte a Vásárvárosok Kupáját. A következő szezonban BEK (Bajnokcsapatok Európa-kupája) negyeddöntős volt a Ferencvárossal, míg a VVK-serleg megnyerése előtt egy alkalommal, az 1962-63-as szezonban a VVK elődöntőig jutott. Részt vehetett a csapat 1957. évi emlékezetes ausztráliai túráján is.
Tagja volt az 1960-as római olimpiai játékokon bronzérmet szerzett magyar válogatottnak. Majd négy évvel később, a tokiói olimpián aranyérmet szerzett csapat kerettagja volt, de pályára nem lépett. Gazdag sportpályafutásának azonban volt számára szomorú pontja is. Az egyik, hogy a nemzeti 11-be egyetlen egyszer sem sikerült bekerülnie, hiába volt többszörös ifjúsági, utánpótlás, majd B-válogatott, hiába ült többször is az A-válogatott kispadján.
A másik, hogy hiába volt az 1964-ben a tokiói olimpiára utazó keret tagja, mivel egyszer sem lépett pályára, így aranyérmet sem kapott. Elmondása szerint hátrányt jelentett számára, hogy fradista és túliskolázott volt. Valószínűleg az 1963. augusztusi Dinamo Moszkva elleni mérkőzésen történtek is közrejátszottak ebben. Az Országos Sport Napok keretében került sor a - szó szerinti - összecsapásra, ahol egyik csapat sem ment a szomszédba egy kis durvaságért, amelynek Orosz Pál lett az áldozata. Guszarovval került összetűzésbe, aminek kettős kiállítás lett a következménye.
A jegyzőkönyvek szerint: „A 68. percben Orosz hátulról beugrott Guszarov derekába, majd szembe fordult vele és - durr - az arcába fejelt.” Orosz Pált, aki a mérkőzésen tanúsított sportszerűtlen viselkedése miatt veszélybe sodorta a szovjet-magyar barátságot, az MLSZ fegyelmi bizottsága 1963. december 31-ig minden bajnoki és nemzetközi mérkőzéstől eltiltotta. Orosz Pál a kiállítás jogosságát nem vitatta, de azt nem tudta megemészteni, hogy Kutas István, az MTSH elnökhelyettese, a mérkőzést követő vacsorán „rohadt fasisztának” titulálta és örökös eltiltást ígért neki.
Az alábbi táblázat Orosz Pál Ferencvárosban elért bajnoki helyezéseit foglalja össze:
| Érem | Darab | Évek |
|---|---|---|
| Bajnok | 2 | 1962/63, 1964 |
| Ezüstérmes | 3 | 1959/60, 1965, 1966 |
| Bronzérmes | 5 | 1954, 1955, 1957/58, 1961/62, 1963 ősz |
Az egykori kiváló labdarúgó 1966-ban fejezte be aktív pályafutását a Ferencvárosnál. A Fradiban (Kinizsiben) összesen 444 mérkőzésen szerepelt, 158 gólt ért el.
Pályafutás a labdarúgás után: Edző, tanár, tudományos munkatárs
Orosz Pál már aktív pályafutása során is képezte magát: 1952-ben érettségizett a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban, majd 1963-ban tanári diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán. A sportolói karrierje után sem távolodott el a labdarúgástól és az oktatástól. Aktív pályafutását követően az NB II-es Pénzügyőrhöz távozott, majd 1968-ban szakosztályvezetőként visszatért a zöld-fehérekhez. Ezt a tisztséget 1970-ig töltötte be.
Közben 1964 és 1968 között a budapesti Leővey Klára Gimnáziumban, majd ezt követően 1970-ig a Fáy András Gimnáziumban dolgozott testnevelő tanárként. Ezt követően Marokkóba szerződött, ahol 1970 és 1973, valamint 1979 és 1982 között az El Jadida, majd a Raja Casablanca edzője lett. Dr. Orosz Pál nevét a mai napig nem felejtették el az afrikai országban, ahol úgy emlékeznek rá, mint a marokkói futball egyik legnagyobb megreformálójára.
Hazatérése után 1973-tól 1986-ig a Testnevelési Főiskola tudományos munkatársa, adjunktusa volt. Közben 1977-ben szakedzői diplomát szerzett, majd 1979-ben labdarúgás témában - Magyarországon elsőként - doktori címet szerzett. 1987-től a Sportjáték Tanszék docenseként dolgozott, tanított, onnan ment nyugdíjba.
Tudományos munkásságát számos publikáció is fémjelzi: három könyvben működött közre szerzőként. Az 1986-os „Edzéstervezés”, valamint az 1986-os „Sportjátékok edzése” című műveket többekkel együtt, de az 1991-es „A labdarúgás edzéselmélete” című könyvet egyedül publikálta. Orosz Pál a kilencvenes években az FTC utánpótlását is irányította.
Orosz Pál öröksége és a család
Dr. Orosz Pállal személyesen utoljára 2009. december 31-én, a hagyományos szilveszteri koccintáson találkoztak az Üllői úti székházban. Jókedvű és boldog volt, különösen örült annak, hogy fia, ifj. Orosz Pál akkor lett a Labdarúgó Zrt. kommunikációs igazgatója. Útravalóul ezt mondta fiának: „Végezd úgy a munkádat, hogyha alkalomadtán vissza kell ülnöd majd a 13-as szektorba, a barátaid közé, akkor azt emelt fővel tehesd meg!”
2009 szilvesztere óta sok minden történt, ifj. Orosz Pál az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója lett. Egy későbbi nyilatkozatban így emlékezett édesapjára: „Sajnos Apu nagyon beteg. Az Alzheimer kór súlyos stádiumában van, folyamatos gondozásra, felügyeletre van szüksége, ami miatt otthonban való elhelyezésére kényszerültünk. Így helyette én köszönöm meg, hogy szeretettel gondolnak rá, és nem feledkeztek meg róla.”
tags: #orosz #pal #jatekvezeto
