A labdarúgás nemzetközi elnevezései és globális fejlődése

A labdarúgás, angol eredetű szóval football, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci, egy dinamikus labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. A játék elsődleges célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek.

A játékosok a labda irányítására bármely testrészüket használhatják, kivéve a karjaikat, melyek használata szabálytalan. Ennek kivételét képezi a kapus, akinek a tizenhatos vonalon belül nincs „tiltott” testrésze. A büntetőterületen kívül azonban ő is mezőnyjátékosnak számít. Továbbá, amikor a labda az oldalvonalnál hagyja el a játékteret, bedobással kell játékba hozni, ilyenkor kézzel kell azt elvégezni, lábbal nem szabad érinteni a labdát.

A labdarúgás ősi gyökerei

A labda rúgásával kapcsolatos játékokat a történelem során számos országban játszották. A FIFA szerint „nagyon kezdetleges volt a játéknak az a szakasza, amit Kínában gyakoroltak az i. e. 2. és az i. e. 3. évezredben (a játék neve cuju volt)”. Kínában, a népesség körében elterjedt kultikus jellegű labdajáték a tsu-küh („rúgni-labda”) volt. Közép-Mexikóban az olmékok a tlacstli labdajátékot művelték egy tömör kaucsuklabdával.

Az ókori Róma játéka, a harpastum, egy rögbiféle játék volt, és leginkább ez tekinthető a labdarúgás távoli elődjének. A római légiók hódító útjukra magukkal vitték a szőrrel bélelt, felfújt hólyagot, a bőrlabdát. A labdajátékok számos variációját játszották a középkori Európában, melynek különböző területein a szabályok nagymértékben eltérőek voltak. 1400 körül Firenzében a calció nevű labdajátékot játszották előírt szabályok mellett, rögzített méretű játéktéren.

A modern futball megszületése és a szabályok egységesítése

A modern szabályok alapjait a 19. század közepén fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. A Cambridge-i Szabályokat 1848-ban foglalták írásba a Cambridge-i Egyetemen, ahol részletesen kidolgozták a későbbi rendszert. A szabályokat a Trinity Collegeban írták le, ahol találkozott egymással az Eton, a Harrow, a Rugby, a Winchester és a Shrewsbury iskola képviselője.

Ez a kódex azonban nem volt általánosan elfogadott. Az 1850-es évek alatt sok klub nem állt kapcsolatban az iskolákkal és egyetemekkel, így különféle formáit játszották a labdarúgásnak. Közülük néhány saját szabályzattal bukkant fel, a legnevezetesebb a Sheffield Football Club, amely a „Sheffieldi szabályok” néven ismertté vált kódexet alkotta meg. Ezt korábbi középiskolai tanulók alapították 1857. október 24-én. 1862-ben John Charles Thring a Uppingham Schoolból megalkotta egy befolyásos szabálykönyvet.

Ezek a folyamatos próbálkozások hozzájárultak a The Football Association (The FA vagy Angol Labdarúgó-szövetség) 1863-as létrehozásához, amelynek első gyűlése 1863. október 26-án reggel volt a londoni Freemason’s Tavern-en.

Nemzetközi irányító testületek: IFAB és FIFA

A labdarúgás szabályalkotó szervezete a Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board, IFAB). Anglia, Skócia, Wales és Írország Labdarúgó-szövetsége 1885-ben alapította meg az IFAB-ot, amely egyedül jogosult a szabályok módosítására és a velük kapcsolatos döntések meghozatalára. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball alapvető szabályait.

A Fédération Internationale de Football Association (FIFA), a labdarúgás nemzetközi vezető szervezete, hat alapító tag közreműködésével 1904-ben alakult Párizsban. A FIFA kijelentette, hogy ragaszkodni fog az egyesületi labdarúgás szabályaihoz, a Laws of the Game-hez. A játék iránti népszerűség nemzetközi növekedése lehetővé tette 1913-ban a FIFA tagjainak belépését az International Football Association Boardba. A testületben jelenleg a brit szövetség négy alapítójának egy-egy szavazata mellett a FIFA két képviselőjének négy szavazata van a döntések meghozatalánál.

A FIFA szervezésében rendezték meg az első labdarúgó-világbajnokságot 1930-ban Uruguayban, melynek döntőjét Uruguay és Argentína játszotta, az uruguayiak 4-2-es győzelmével.

Európai klubfutball és a kupasorozatok evolúciója

Az európai klubfutball története gazdag és változatos, számos nemzetközi kupasorozat jött létre és fejlődött az évtizedek során, gyakran nevet és formát változtatva, tükrözve a sportág dinamizmusát és a nemzetközi verseny iránti növekvő igényt.

A Bajnokok Ligája (korábban Bajnokok Európa Kupája)

A legrangosabb európai kupasorozat Gabriel Hanot, a L'Equipe szerkesztője javaslatára jött létre. A francia újságíró korábbi európai regionális sorozatok (például a Közép-európai Kupa vagy a Latin-kupa), egy jóval korábbi európai kezdemény (Bajnokok Kupája, 1930) és az 1948-ban megrendezett nagy sikerű dél-amerikai torna, a Bajnokok bajnoksága nyomán javasolta egy kontinentális, oda-vissza rendszerű sorozat létrehozását, zömmel országos bajnokok részvételével. Az első kiírásra (1955-56) 16 csapat nevezett.

Az 1990-es évek elején az UEFA megkezdte az első számú kupasorozat átalakítását és új alapokra helyezését. Az 1991-1992-es kiírásban a korábbi kizárólag kieséses rendszerbe beiktattak a nyolc között egy kétszer négycsapatos csoportkört, a csoportgyőztesek mérkőztek meg a serlegért. A következő kiírástól teljes szervezeti, pénzügyi és marketingreformot vezettek be, és a sorozat nevét is megváltoztatták UEFA Bajnokok Ligájára.

Az Európa-liga (korábban UEFA-kupa)

1955-ben a svájci Ernst Thommen, az olasz Ottorino Barassi és az FA akkori főtitkára, Stanley Rous (később mindhárman magas rangú FIFA-tisztségviselők) javaslatára olyan nemzetközi futballsorozatot hívtak életre, amelyen a nagy nemzetközi vásárokat rendező városok csapatai mérték össze tudásukat. Ez volt a Vásárvárosok Kupája (VVK). Az első kiírásban, amely csaknem négy esztendőn át húzódott el, valóban városi válogatottak játszottak, 12 vásárváros együttese.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) 1971-ben határozta el, hogy saját hatáskörébe vonja az addig a FIFA kupabizottsága által szervezett és felügyelt harmadik számú kupaküzdelmet, a VVK nyomába lépő UEFA-kupát (eredetileg EVK). A mezőny az indulástól kezdve 64 csapatos volt, a vezető európai ligák több csapatot indíthattak, a kisebbek kevesebbet, a legkisebbek csak egyet.

1999-től a megszűnő Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) gyakorlatilag beleolvadt az UEFA-kupába, a nemzeti kupagyőztesek, illetve a kupadöntők vesztesei ettől fogva ebben a sorozatban indulhattak. Az UEFA a 2009-2010-es kiírástól kisebb reformot vezetett be, megszüntette a nyári Intertotó-kupát, és a sorozatot átnevezte Európa-ligára.

Az UEFA Európa Konferencia Liga

Az UEFA már 2015-ben fontolgatta, hogy a KEK 1999-es és az UEFA-Intertotó-kupa 2008-as megszűnése után újra indítson egy páneurópai sorozatot. A terv lényege az volt, hogy elsősorban az alacsonyabban rangsorolt tagszövetségek együtteseiből is többen kiléphessenek a nemzetközi kupaporondra. Az újonnan létrehozandó sorozatot hozzákapcsolták a már működő két szériához (Bajnokok Ligája, Európa-liga), a selejtezősorozatok struktúráját is lépcsőzetesen igazították azokhoz. Ebből a kezdeményezésből született meg később az UEFA Európa Konferencia Liga.

Történelmi európai kupák

A Közép-európai Kupát (KK, nemzetközi nevén Mitropa-kupa) a múlt század húszas éveiben a profi nemzeti bajnokságok beindítása után hozták létre az akkori időszakban a világ labdarúgó elitjéhez tartozó közép-európai országok. Formálisan Hugo Meisl, az osztrák szövetség elnöke kezdeményezte megrendezését.

A Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elindításáról 1960. február 13-án tíz ország - köztük Magyarország - képviselői határoztak. Az első kiírásban az alapító tízek indítottak egy-egy csapatot, amelyek között nem is volt mindegyik kupagyőztes. A sorozatot az UEFA két évvel később ismerte el hivatalosnak. A hatvanas évek közepére már csaknem minden tagszövetség nevezte egy-egy együttesét, rendszerint a nemzeti kupa győztesét, vagy ha a bajnokcsapat duplázott, a kupadöntő vesztesét.

A nyári plusz labdarúgótorna, az Intertotó-kupa gondolatát hárman vetették fel az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején: a svájci Ernst B. Thommen, az osztrák Karl Rappan és Eric Persson, a Malmö FF elnöke.

Nemzetközi Klubkupasorozatok áttekintése

Nemzetközi amatőr és utánpótlás-tornák

A profi versenysorozatok mellett rengeteg fantasztikus nemzetközi labdarúgó-torna szerepel a versenynaptárban, melyek az amatőr és utánpótlás csapatok számára nyújtanak lehetőséget nemzetközi tapasztalat szerzésére. Az Euro-Sportring által szervezett tornák például nem kevesebb, mint 13 európai országban zajlanak, helyi klubokkal és regionális labdarúgó-szövetségekkel partnerségben.

Ezek a versenyek mindenki számára nyitottak, és minden korosztályban megrendezésre kerülnek. A résztvevők különböző országok futballistáival mérhetik össze tudásukat, több napon át együtt maradnak, jól szórakoznak és élvezik az egészséges megerőltetésből fakadó kikapcsolódást. Valamennyi mérkőzés helyszínét kiváló létesítmények jellemzik, és kellemes környezetben találhatók. Egy torna nem csupán nemzetközi mérkőzések sorozata, hanem egy kalandos futballutazás a résztvevők számára.

Természetesen minden mérkőzést akkreditált játékvezetők rendeznek a tisztességes verseny biztosítása érdekében, és a versenybizottság is rendkívül hozzáértő és tapasztalt. A nemzetközi ellenfelek elleni mérkőzések mellett számos másodlagos tevékenységet is szerveznek, amelyek a vendégek elvárásaihoz igazodnak. Az Euro-Sportring nemzetközi versenynaptárában vonzó futballtornák szerepelnek az Egyesült Királyságtól Lengyelországig, Dániától Spanyolországig és Olaszországig. Minden költségvetéshez van megfelelő csomag, változatos szálláslehetőségekkel, az iskolai/sportcsarnokokban, bentlakásos iskolákban vagy ifjúsági és csoportos szállásokban való elhelyezéstől kezdve a luxus üdülőbungalókig és szállodákig.

A labdarúgás meghonosítása Magyarországon és sikerei

Magyarországon is korán megismerték a „footbal-sportot”. A magyarországi labdarúgás legelső irodalmi emléke 1879-ből származik, Molnár Lajos a MAC egyik alapítója tesz említést „Athletikai Gyakorlatok” című szakmunkájában. A pesti református főgimnáziumban 1882-ben hozták létre az első szabadtéri játszó társaságot, ahol a diákok örömmel ismerkedtek a „rúgosdi” játékkal is. A Vasárnapi Ujság 1901-ben így írt a sportág hazai terjedéséről: „Hódító kőrútjában hozzánk 6-8 éve került. Ottó József és Collaud Ferencz budapesti tornatanárok ismertették meg tanítványaikat a footballozással. A tulajdonképpeni meghonosítók Stobbe Ferencz és Ray Ferencz.”

A magyar labdarúgás következő fontos dátuma 1885. június 16-a volt, ugyanis ekkor alakult meg az egyik legjelentősebb hazai egyesület, az Újpesti Torna Egylet. 1901. január 19-én 13 egyesület képviseletében alapították meg a Magyar Labdarúgó-szövetséget (MLSZ), amelynek önállóságát a FIFA 1907-ben Amszterdamban tartott ülésén mindörökre elismerte, ezzel fel is vette a tagjai közé. Az első bajnokságot az alakuló közgyűlésen megválasztott tanács február 4-én már ki is írta.

Válogatottunk 1902. október 12-én játszotta első hivatalos mérkőzését Bécsben Ausztria ellen, amely 5-0-s osztrák sikert hozott. A magyar labdarúgókupát 1908-ban határozta el az MLSz, az angol FA-kupa mintájára. Az első találkozóra 1909. november 21-én került sor, a Litographia 2:1-re legyőzte a VAC együttesét. Az első döntőt három részletben játszották le az MTK és a BTC labdarúgói.

A Magyar Szuperkupát 1993-ban alapította meg és írta ki először a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ). A nemzetközi előzményekhez hasonlóan a bajnok és a kupagyőztes mérkőzött meg érte - többnyire. A Ferencváros három alkalommal is (1994, 2004 és 2016) játék nélkül kapta meg a serleget, mivel azonos idényben nyerte a bajnoki címet és a kupát is.

A magyar labdarúgás nemzetközi sikerei

A magyar labdarúgás kiemelkedő nemzetközi sikereket is elért. Az 1938-as labdarúgó-világbajnokságon a nemzeti csapatunk ezüstérmet szerzett, a döntőben Olaszországtól szenvedett 4-2-es vereséget. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a magyar válogatott elérte első nemzetközi sikerét: a Helsinkiben rendezett fináléban 2-0-s győzelmet aratott a jugoszlávok felett, Puskás és Czibor góljaival.

A magyar labdarúgás egyik legjelentősebb sikerét 1953. november 25-én könyvelhette el Londonban. A hazai környezetben európai csapattól már 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatottat 6-3-ra győzte le. A találkozó az „évszázad mérkőzése” néven híresült el. Ezt ismét csak ezüstérem követte az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Ezúttal a döntőben hiába vezetett a magyar csapat már a 9. percben 2-0 arányban, végül az NSZK-é lett a világbajnoki cím. Az 1964-es olimpián ismételten aranyéremmel gazdagodott a csapat, Tokióban Csehszlovákia maradt alul 2-1-re a magyar-válogatott ellen.

A legjelentősebb magyar mérkőzések közé tartozik az UTE és az FTC mindenkori csapatának mérkőzése, amely a világ második legnagyobb városi rangadója.

tags: #futball #idegen #nemzetkozi #neve

Népszerű bejegyzések:

• Befektetés kosárlabda kártyákba
• Híd üzemmód konfigurálása ZTE modemeknél
• Görög kosárlabda történelem
• Juventus Ajándéktárgyak Cristiano Ronaldótól
• Drámai fordulatok a Barcelona meccsein