A Győri Audi ETO KC sikertörténete a kézilabda Bajnokok Ligájában
A Győri Audi ETO KC neve összeforrt a női kézilabda legmagasabb szintű sikerével, különösen a Bajnokok Ligájában. A klub évtizedekig tartó fejlődésen és megannyi küzdelmen keresztül jutott el odáig, hogy Európa élvonalába kerüljön, és mára az egyik legelismertebb, legsikeresebb kézilabda-óriássá váljon.
A győri kézilabda gyökerei és az ETO megalakulása (1927-1960)
Bár az ETO női kézilabda csapata csak 1948-ban alakult meg, a sportág győri premierje lényegesen korábbi. 1927-ben egy városi futball-rangadó, az ETO-MÁVDAC derbi előtt két csehszlovák női alakult csapott össze, bemutatót tartva a nagypályás kézilabdából. Sebők Tibor nevéhez fűződik az ETO női csapatának megszervezése, akit az intézői poszton később Burányi Ferenc váltott, a gárda első edzői pedig Dudás Lajos és Kellner Pál voltak. Az első hivatalos női bajnokságot 1951-ben rendezték. Talán kevesen tudják, hogy 1950-ben az utolsó "nem hivatalos" kispályás bajnokságban az ETO lett az aranyérmes.
Az ötvenes évek közepén Joósz Vilmos került a szakosztályvezetői pozícióba, aki Lang János klubelnök támogatásával megkezdte az első "aranycsapat" építését. Az ETO-hoz igazolt Mosonmagyaróvárról Matulay Magdolna, a Grábból Dittrich Ilona, a Richardsból Novák Magdolna, valamint a szintén győri Hellasból Szalai Ilona és Boudny Éva. A csapat edzője ekkor Kellner Pál volt, ő azonban az '56-os forradalom után Svédországba távozott. Új trénerre volt szükség. 1957. január 2-től június 28-ig Varga Károly edzette a csapatot. A nyári szünet után a Révai Miklós Gimnázium fiatal testnevelő tanára, Stéger László lett az edző.
A csapat 1957 tavaszán a területi bajnokság győzteseként sikeres osztályozót vívott az NB I-be kerülésért. Az akkor még tavaszi-őszi lebonyolítási rendszerű pontvadászat tavaszi szakaszában 12 pontot szerzett az ETO, és csak a táblázat 6. helyén állt. Ősszel aztán megtáltósodott csapat, zsinórban nyert mérkőzések után jutott el az utolsó előtti fordulóig, amikor hazai pályán fogadta az egyik legnagyobb rivális TF-et. Ekkor már kézzel fogható közelségben volt a bajnoki cím, és a győri lányok csordultig telt lelátók előtt, elképesztő izgalmak közepette végül 5:4-re nyertek a kor talán legfélelmetesebb hírű és atmoszférájú helyszínén, a vörös salakos, villanyfényes mérkőzések megrendezésére is alkalmas börtön melletti pályán. 1958-ban a csapat több játékosa "szülési szabadságra" vonult, így az ETO csak nyolcadikként zárta a küzdelmeket. Mégis történt említésre méltó esemény ebben az évben is.
Az 1959-es bajnokságnak a félelmetes Novák, Jóna átlövő párossal vágott neki a csapat, és hatalmas küzdelmet vívott az elsőség megszerzéséért a Goldbergerrel. Tavasszal egy hatalmas zápor tarkította mérkőzésen 2:1-re az ETO nyert Győrben, ám a tabellát hosszú ideig mégis a Goli vezette. Három fordulóval a vége előtt aztán váratlan vereséget szenvedtek az óbudaiak, a zöld-fehérek pedig a tabella élére ugrottak, és már nem is hibáztak. Hatalmas csata után ismét az ETO lett a bajnok! 1960 még a sikerek jegyében telt. A csapat a Bp. Spartacus mögött második lett a bajnokságban, igaz tetemes, nyolc pontos hátránnyal.
Hullámvölgyek és újjáépítés korszaka (1960-1992)
Jóna Magda távozása után a sikerek is hosszú időre elkerülték az ETO-t. 1961-ben 4., 1962-ben 7., 1963-ban a 10. helyen végzett a csapat. A szezon végeztével Stéger László felállt a kispadról. A következő esztendőben aztán a 9., majd 1965-ben a 11. hely jutott osztályrészül. A gyászos bajnoki szereplést a Magyar Népköztársasági Kupában (MNK) igyekeztek feledtetni a lányok: Kheim Jenő edző irányításával a legjobb négy közé jutottak. 1966-ban megtörtént a legrosszabb: az ETO 13. Az 1967-es esztendőben a csapat megnyerte a másodosztály küzdelmeit, és visszakerült a legjobbak közé. Sajnos csak átszállójegyet váltott az ETO, 1969 ismét az NB I/B-ben köszöntötte a zöld-fehéreket. Kheim Jenő lemondása után Tompa Zoltán vette át a szakmai irányítást. Három év következett az NB I/B-ben, sorrendben 6., 3. majd 2. helyen végzett a csapat. Az 1972-es ezüstérem azt jelentette, hogy az ETO visszakerült a legmagasabb osztályba. Cser, Gillium, Fábián és az Újhelyi testvérek voltak a csapat húzóemberei.
A folyamat megállíthatatlannak bizonyult, 1979-ben az ETO az NB II 11. helyén végzett, s ettől az osztálytól is búcsúzni kényszerült. Az utolsó évben Takács Miklós edző sokszor általános iskolás lányokat volt kénytelen a csapatba állítani. 1975 és 1979 között negyven, az első csapathoz tartozó kézilabdázó távozott az ETO-tól, köztük ifjúsági válogatottak egész sora (Csehi, Hédli, Nyári, Sulyok, Fehéregyházi, Orbán), akik aztán új csapataikban meghatározó NB I-es játékosokká erősödtek.
Az NB II-től való búcsút követően az egyesület vezetése úgy döntött, hogy megszünteti a szakosztályt. A felnőtt csapat játékosai a Győri Textileshez kerültek, az utánpótlást pedig a Győri Richards vette át. A fiatalok sikeresen épültek be az akkor újonc NB II-es Richardsba, és 1980-ban kiharcolták a bentmaradást. Jámbor Vilmos csapatában kezdte bontogatni szárnyait Szabó Hedvig, Csapó Erika és Kocsis Erzsébet. 1982-ben bajnoki címet szerezve léptek felsőbb osztályba, az NB I/B-ben pedig első nekifutásra a 6. helyen végeztek. 1984-ben újabb bravúr következett: a Szegedi Textil mögött megszerzett ezüstérem az első ligába jutást jelentette. 1989 tavaszán a Richards Finomposztógyár bejelentette, hogy a jövőben nem tudja vállalni a csapat működtetését. A gárda végül a 10. helyen végzett a bajnokságban, és névváltozás után továbbra is az első osztályban szerepelt, immáron Győri Sportközpont SE-ként.
Az újonnan érkező játékosok (Ádám Zsuzsa, Pajor Jolán, Kiss Csilla, Németh Jolán) mellett Laczó, Bodrogi, Horváth Zs. és Horváth K. személyében egy sor saját nevelésű, serdülő korú kézilabdázó kapott lehetőséget hétről hétre. A gárda megőrizte középcsapat státuszát, az időközben őszi-tavaszi rendszerűvé átalakított bajnokságban az 1991/92-es szezonban a 6. helyen zárt. Időközben komoly változások történtek a Rába ETO háza táján, a korábbi ügyvezető elnököt, Szániel Jánost Kovács Jenő váltotta. Kovács az első pillanattól nyíltan hangoztatta, hogy a labdarúgáson kívül nem tart igényt a többi szakosztályra. Emiatt 1992 őszén a Rába ETO férfi kézilabda csapata beleolvadt a Győri Sportközpont SE-be, majd novemberben a Győri Sportközpont SE-ből megalakult a Győri ETO Kézilabda Club, melynek "gazdája" Győr város önkormányzata volt.
Az ETO KC újkori felemelkedése és az első európai kupaszereplések (1992-2004)
Az 1992/93-as bajnoki szezont még Győri Sportközpont SE-ként kezdő csapat tavasszal már Győri ETO KC-ként zárta 12. helyen a pontvadászatot. 1993 nyarán névadó szponzor állt az együttes mögé, négy idényen át Győri Keksz ETO-ként szerepeltek a lányok. Komoly erősítések történtek ezen a nyáron: Debrecenből költözött Győrbe Mátéfi Eszter és Szántó Anna, akik hamar beilleszkedtek a Horváth Mariann, Hoffmann Beáta, Nagy Anikó, Szabados Gabriella fémjelezte csapatba. Az 1993/94-es szezont végül 5. helyen zárta a Horváth Lajos irányította ETO, Mátéfi Eszter pedig az NB I gólkirálynője lett. A következő esztendőben nem sikerült az előrelépés, az 1994/95-ös idényben ugyancsak ötödik lett a csapat, kispadján az akkor NB I-ben újonc edzővel, Róth Kálmánnal.
Ebben az évben azonban az ötödik hely is nemzetközi kupaszereplést ért, így az ETO női csapata története során először mutatkozhatott be Európának. A svájci Amicita Zürich elleni City Kupa nyitány után azonban a Silcotub Zalau már megálljt parancsolt a Hoffmann Beáta, Szántó Anna, Nagy Anikó, Mátéfi Eszter, Horváth Mariann ötös vezérelte csapatnak, mely ekkor már soraiban tudta az elkövetkező évtized meghatározó magyar kézilabdázói közül Pálinger Katalint, Pigniczki Krisztinát és Kulcsár Anitát is. A csapat végül a 4. helyen végzett a bajnokságban. Az új idény kezdetén aztán már a nyáron külföldről hazatérő Hikádé István ült az ETO kispadján. A következő hónapok azonban nem igazolták az edőváltás helyességét: rövidesen Vura József lett a tréner. A csapat három fordulót ért meg a City kupában, a bajnokságban azonban csak az ötödik helyen végzett.
Az 1997/98-as évadban a csapat immár Graboplast ETO néven a második helyen végzett, ugyanannyi pontot szerezve, mint a harmadik helyezett Ferencváros. Ebben a szezonban az előző idénybeli gyengébb bajnoki teljesítmény miatt az ETO nem vett részt a nemzetközi küzdelmekben, ám a következő évi EHF-kupa szereplés kárpótolta a szurkolókat! 1999 tavaszán az együttes magabiztosan menetelt a döntőig, itt azonban a hazai három gólos győzelem ellenére fejet kellett hajtania a jobb erőkből álló Viborg előtt. Az 1999/2000-es idény nem várt izgalmakat hozott. Az évad előtt a bajnoki cím megszerzésére is esélyesnek tartott Graboplast végül a második helyre futott be, érdekes körülmények között. Az utolsó fordulóban Orosházán elvesztett meccsét megóvta az ETO, a Magyar Kézilabda Szövetség pedig a találkozó újrajátszását rendelte el. Ezt a döntést azonban a Dunaferr óvta meg. Végül a dunaújvárosi beadványt elutasították, a megismételt mérkőzésen pedig az ETO legyőzte a békésieket, és története során először szerzett jogot a Bajnokok Ligája indulásra.
A 2000/2001-es szezon a Bajnokok Ligája szereplés miatt marad emlékezetes. A selejtezőben nagy csatában, összesítésben egy gólos különbséggel múlta felül az ETO a Montex Lublin együttesét, és a csoportküzdelmek során a Valencia, a Szpartak Kijev és a Krim Neutro Roberts Ljubljana csapataival mérkőzött. Bár a lányok kétszer is döntetlent értek el a korszak sztárcsapata, a Ljubljana ellen, elsősorban a Valencia elleni hazai vereség miatt nem sikerült a továbbjutás. Szezon közben igazolt a Dunaferrhez az ETO saját nevelésű kézilabdázója, a mára a világ legjobb kapusai között számon tartott Pálinger Katalin, akinek pótlására Sirina Irina érkezett.
Az átigazolási időszakban nagy veszteségek érték az együttest: Pigniczki Krisztina Dunaújvárosba, Kulcsár Anita a Cornexibe, Nagy Anikó Frederikshavnba, Horváth Mariann a Wiener Neustadtba, Kereki Edina Debrecenbe igazolt, Hoffmann Beáta pedig visszavonult. Túlzás nélkül kijelenthető: teljesen új csapatot kellett építeni. Ekkor érkezett Győrbe Nitescu Carmen, idény közben pedig Prok Beatrixért cserébe a Vasasból Vérten Orsolya. Kényszerűségből ugyan, de ekkor léptek elő főszereplővé a győri utánpótlás kiválóságai: Görbicz Anita, Mehlmann Ibolya, Jókai Nóra, Petróczi Viktória, valamint az egy évvel korábban a Cornexitől igazolt, egyre jobb formát mutató Lovász Zsuzsanna és az addig jobbára csak epizódista Kindl Gabriella.
A 2001/2002-es szezonnak nekivágó "csikócsapat" nagy menetelésbe kezdett, melynek végeredménye az EHF-kupa döntője lett. A Baekkelagets Oslo elleni nagyszerű hangulatú elődöntő után az Ikasttal vívott döntő első mérkőzését is megnyerte az ETO Győrben, azonban a dániai visszavágón érvényesült a nagyobb rutin, és az Ikast nemzetközi alakulata otthon tartotta a trófeát. A bajnokság befejezése után játszották le a Magyar Kupa négyes döntőjét a Népligetben. A 2002/2003-as bajnoki év még Vura Józseffel a kispadon kezdődött, azonban néhány nem várt idegenbeli vereség után a klub vezetése a váltás mellett döntött. Januárban az addig az utánpótlás csapatokat irányító Róth Kálmánt nevezték ki vezetőedzőnek, aki mindjárt egy népligeti, Ferencváros elleni győzelemmel debütált a kispadon. A KEK-ben az elődöntőig jutott az ETO, itt azonban egy nagy arányú besanconi vereség megpecsételte a csapat sorsát. A bajnoki küzdelmeket a harmadik helyen zárta a gárda, magabiztosan megelőzve a szakemberek által esélyesebbnek tartott, alaposan megerősített Cornexit. Ebben a szezonban szerepelt először zöld-fehér szerelésben a nyáron igazolt Ana Dokic, robbant be az élvonalba Mörtel Renáta, kapott mind több lehetőséget a 17 éves Bódi Bernadett, és dörömbölt egyre hangosabban a felnőttcsapat kapuján Herr Orsolya. Első NB I-es labdaérintéséből Temes Bernadett gólt lőtt a Ferencváros ellen.
2003 nyarán újabb tehetséges fiatalok érkeztek az ETO-hoz: Juhász Gabriella Debrecenből, Monika Kovacicova Békéscsabáról, Borbás Rita Esztergomból költözött Győrbe. Fantasztikusan indult az új idény, a sérült Mehlmann Ibolyát, Carmen Nitescut és Borbás Ritát nélkülöző, Sirina Irinát leszámítva csak ifjúsági és junior korú játékosokkal felálló ETO 28:27-re győzött a legjobb csapatával felálló Dunaferr ellen Dunaújvárosban. Az újvárosiak óvással próbálkoztak, mindhiába. Az EHF-kupa szereplés az elmúlt években megszokott forgatókönyv szerint alakult: nagyszerű menetelés májusig, majd összezuhanás a fináléban. Áprilisban Győrben rendezték a Magyar Kupa négyes döntőjét. Nagy volt a készülődés városszerte: vezetők, játékosok, szurkolók egyaránt a női csapat újkori történetének első aranyérmét remélték. Az EHF-kupa mérkőzéseitől fáradt csapat végül hatalmas hajrával futott be a bajnokság második helyére: rájátszásbeli utolsó négy meccsét megnyerte az ETO, Vácon például időn túli szabaddobással. Az ezüstérem alapján a lányok a Bajnokok Ligája selejtezőjére készülhettek.
Az első trófeák és a "csikócsapat" korszaka (2004-2006)
A 2004/2005-ös idénynek komoly erősítésekkel vágott neki az ETO. Két sokszoros román válogatott húzott zöld-fehér mezt: a Rapid Bucurestiből Aurelia Bradeanu, az Itxako Estellaból pedig Simona Gogirla érkezett Győrbe. A felkészülést hátráltatta, hogy az együttes három meghatározó játékosa az olimpia miatt a felnőtt-, fiataljai pedig - megszokott módon - a juniorválogatottban töltötték a nyarat, így őszre nem állt össze a csapatjáték. A bajnokságban sokáig a Dunaferr vezetett (elsősorban szeptemberi győri győzelmének köszönhetően), azonban januárban két mérkőzésen is olyan játékos lépett pályára a piros-fehéreknél, aki arra nem lett volna jogosult, ezért a Szövetség pontokat vont le a dunaújvárosiakról. Az alapszakaszt az ETO nyerte. Közben azonban megszületett az oly régen várt első "újkori" arany. Április első hétvégéjén ismét a Magvassy sportcsarnok adott otthon a Magyar Kupa fináléjának, és az ETO a döntőben 26:24 arányban diadalmaskodott az országos média túlzott szimpátiáját élvező Dunaferr-rel szemben. Megkezdődött a bajnoki rájátszás, melybe a Cornexi elleni, már-már szokásosnak mondható EHF-kupa döntő ékelődött be. Az első mérkőzésen Győrben úgy nyert az ETO 27:21-re, hogy alig több, mint negyedórányi játék után már 8 góllal vezetett. Három nappal később újabb, sorsdöntő meccs következett a bajnokságban, melyet hatalmas győzniakarással nyert meg az ETO Budapesten a Ferencváros ellen. A Cornexi csak kirándulni jött Győrbe, így következett a Dunaferr elleni bajnoki döntő.
A 2005/2006-os szezon előtt a Dunaferrbe távozott a Borbás Rita, Mehlmann Ibolya és Sirina Irina, a Fradiba igazolt a saját nevelésű Szamoránsky Piroska. A dán GOG Gudméből tért haza Nagy Krisztina, a Silcotub Zalauból pedig Ana-Maria Lazer lett az ETO kézilabdázója. Nagyszerű ősz után (száz százalékos teljesítmény a bajnokságban) a Bajnokok Ligájában januárban több pofon is érte az ETO-t a Kometal Szkopje és az Aalborg ellen, így hiába volt a Dinamo Volgográd elleni bravúros kettős győzelem, a csapat végül csak a harmadik helyen végzett a csoportban, és a KEK-ben folytathatta. Itt azonban ismét a döntőig meneteltek Görbiczék, ahol a Buducnost Podgorica volt az ellenfél. A legendás Moraca csarnokban jó második félidei játékának köszönhetően döntetlent ért el a csapat, így kézzelfogható közelségbe került egy európai trófea begyűjtése. A hazai kupasorozatban azonban ismét diadalmaskodott az ETO. A bajnokság az őszi hibátlan menetelés után a vártnál szorosabban alakult.
A Bajnokok Ligája aranykorszaka és a legendás sikerek
A Győri Audi ETO KC BL-beli veretlenségi sorozata nem csupán kézilabdában, de több csapatsportágban is megsüvegelendő lenne. A Sävehof elleni győzelmet követően 1500 nap felé közeledik a Győri Audi ETO KC veretlenségi sorozata a női Bajnokok Ligájában (a cikk megjelenése napján 1481-en áll a számláló, ami a 2018. január 26-án a CSM Bucurestitől elszenvedett vereséget követően „indult el”), és ha a Vipers Kristiansand elleni, a csoportkört lezáró meccsen sem kapnak ki a zöld-fehérek, egészen biztosan meghaladják az 1500 napot. Ha pedig „darabra” vagyunk kíváncsiak az ETO menetelésére, elmondható, jelenleg 70 mérkőzéses a nagy sorozat. Megvizsgáltuk, hogy az európai népszerűségi versenyben még dobogós két másik labdajáték elitligájában mire lenne elég az ETO BL-es veretlenségi sorozata. Nos, labdarúgásban és kosárlabdában is bődületes rekordra. Fájdalom, a nagy menetelés éppen a Barcelona elleni fináléban szakadt meg.
2024. Öt évet kellett várni az újabb Bajnokok Ligája-győzelemre, a Győri Audi ETO KC ismét Európa legjobb női kézilabdacsapata. A budapesti final fourban, a június 1-jei elődöntőben az Esbjerget verte meg a Rába-parti alakulat, a másnapi döntőben pedig a Bietigheimet 30-24-re. Öt év telt el a Győr ötödik BL-diadala óta, de a négy idényben csupán egyetlen győztese akadt a legrangosabb európai kupasorozatnak, a Vipers Kristiansand. Kétségtelen, hogy a június 1-jei elődöntő szoros meccset hozott, és Per Johansson csapata csak egy góllal, 24-23-ra nyert. A másik elődöntő ennél jóval simább volt, legalábbis az eredmény alapján. A Metz Handball hiába végzett a B csoport élén, harmadszorra sem sikerült berúgni a döntő kapuját, negyedik (2019) és harmadik (2022) hely után ismét érem nélkül utazhattak haza a lányok, az Esbjerg 37-33-ra nyert, a dánok lettek a bronzérmesek. A francia női kézilabda-válogatott ugyan a világ egyik legjobbja, de klubszinten csak egyszer jutott be francia klub a BL-döntőbe (korábban BEK), 2021-ben a Brest Bretagne Handball. A két tavaly novemberi mérkőzést a Győr nyerte meg, Németországban nyolc, idehaza két góllal. A három magyart is soraiban tudó SG BBM Bietigheim a hatodik helyen jutott tovább, 7 győzelemmel és 7 vereséggel, míg az ETO 11-1-2-es mérleggel. Nem szakadt meg a sorozat, 2005 óta minden szezonban bezsebelt legkevesebb egy trófeát a klub, idén elúszott a magyar kupa és a bajnoki cím, de a nemzetközi siker összejött; olyan edzővel, akit márciusban neveztek ki, és a holland válogatott szövetségi kapitánya egyben.
A Győri ETO nyolcadik alkalommal játszott BL-döntőt, és sorozatban harmadszor nyert. A 2016-os olimpia és a tavaly decemberi Európa-bajnokság legjobb játékosának is megválasztott Anna Vjahirjeva vezérletével támadásban és védekezésben is jól kezdett a Rosztov, amely a 12. percben vezetett először két góllal (7-5). Danyi Gábor vezetőedző időt kért, majd kapust cserélt, és a francia Amandine Leynaud-t a norvég Kari Aalvik Grimsbö váltotta. A második felvonás elején felváltva születtek a gólok, majd a lengyel játékvezetők a 37. percben egy súlyosnak minősített szabálytalanság miatt végleg kiállították a győriek holland irányítóját, Nycke Grootot. A hajrára fordulva azonban Kszenija Makajeva és a holland Lois Abbingh találataival két gólra felzárkózott a Rosztov, eközben a két csapat játékosai és a szurkolók is sokat bosszankodtak a bírók tevékenysége miatt.
A győriek - akik egyszer sem voltak hátrányban az egész mérkőzésen - 11. alkalommal játszottak döntőt a legrangosabb európai kupasorozatban és hetedszer győztek. Korábban az EHF Kupában négyszer, a KEK-ben egyszer voltak finalisták, de azokat elveszítették. Az MVM Dome-ban zajló mérkőzésen a gólszerzők: Brattset Dale, Housheer, Nze Minko 6-6, De Paula 4, Győri-Lukács, Fodor, Jörgensen 2-2, Van Wetering 1, illetve Höjlund 5, Burgaard, Rushfeldt Deila 4-4, Aagot Hansen 3, Tchaptchet, Elver, Halilcevic, Aardahl 2-2, Fauske, Grundtvig, Aune 1-1. Lövések/gólok: 50/29, illetve 44/27. Gólok hétméteresből: 2/1, illetve 5/3. Kiállítások: 4, illetve 6 perc. Piros lap: 0, illetve 1. A kisalföldi alakulat a legjobb négy közé 17. alkalommal jutott be, a négyes döntőben pedig - amelyet 11. alkalommal rendeztek a magyar fővárosban - tizedszer szerepelt. A fináléban 11. alkalommal volt érdekelt. Ellenfele, a negyeddöntőben a Ferencvárost búcsúztató dán Odense az első négyes döntőjében szerepelt, soraiban a BL történetében egyedüliként hétszeres győztes, ezzel csúcstartó Katrine Lundéval, aki a Viborggal, a Győrrel és a Vipers Kristiansanddal is nyerte már meg a legrangosabb európai kupasorozatot. Mindkét csoportkörbeli találkozásuk a vendégek sikerét hozta: Dániában 34-32-re az ETO, Győrben 35-28-ra az Odense diadalmaskodott.
Az első pillanatoktól "hajrá, Győr!" kiáltásoktól zengett az MVM Dome, a kisalföldi drukkerek kedvencei pedig villámrajtot vettek, még öt perc sem telt el és már 5-1-es előnyt mutatott a kijelző. Időt is kért a Viperst korábban háromszor is BL-győzelemig vezető sikertréner, az Odensét irányító Ole Gustav Gjekstad. A játékmegszakítás nem hozott jelentős változást, négy-ötgólos különbséget tartott a hazai publikum űzte ETO. A Győr kiváló védekezésére alapozva 11-5-re távolodott el, gyors visszarendeződésével és a határozott hatosfallal nem tudott mit kezdeni a rivális, míg a csapatkapitány Kari Brattset Dale bő negyedóra alatt négyszer vette be az északiak kapuját. Tizenhét perc után érkezett az Odense kapujába Lunde, ráadásul létszámfölényes támadójátékra állt át a skandináv alakulat. Hétgólos különbségről (13-6) egy négygólos sorozattal közelített a dán csapat, 13-10-nél időt kért a Győr vezetőedzője, Per Johansson. Ezzel némileg rendezte sorait a címvédő, öt találatra tornázta vissza a különbséget (17-12), és ezt a szünetig meg is tudta őrizni. A fordulást követően újra az Odense tudott közelíteni (22-19), mindkét oldalon bővelkedtek hibákban a támadásvezetések, ekkor kevésbé volt gördülékeny és pontos a meccs. A játék szépségeit kevéssé felvonultató, nehéz periódusból a Győr tudott továbblépni (24-19), kihasználva ellenfele hatperces gólcsendjét, amelyhez jelentősen hozzájárult a kapuba fontos védésekkel beszállt Hatadou Sako. Mindkét félnél akadtak látványos megoldások támadásban, a Győr pedig három találatnál nem engedte közelebb riválisát, épp ekkora különbséggel vágtak neki a záró öt percnek a felek (28-25). A végjátékban az Odenséből Lysa Tchaptchet piros lapot kapott, a dán együttes emberhátrányban is mínusz kettőre zárkózott az utolsó perc kezdetére, az egyenlítésre azonban nem volt esélye: a Győr úgy védte meg címét és ült fel hetedszer is Európa trónjára, hogy a négyes döntő hétvégéjén egyszer sem volt hátrányban. Kari Brattset Dale, Dione Housheer és Estelle Nze Minko egyformán hat góllal, Sandra Toft három, Hatadou Sako négy védéssel járult hozzá a sikerhez. A túloldalon a sportági legendának számító 45 éves Lunde 12, míg Althea Reinhardt három lövést hárított, Mie Höjlund ötször talált be.
Legvérmesebb szurkolóik előtt, az Audi Arénában zárták az idényt a magyar bajnok és Bajnokok Ligája-győztes Győri Audi ETO KC kézilabdázói hétfő este. Kari Brattset Dale ismét magyarul köszöntötte a drukkereket, Per Johansson pedig külön kiemelte, megköszönte, hogy a tábor mindenhová elkíséri a csapatot. A játékosok egyenként vonultak az arénában felállított színpadra, nyakukban a vasárnap megnyert BL-aranyéremmel. A bevonuláskor a zöld-fehérbe öltözött szurkolók állva és tapssal fogadták a játékosokat és a szakmai stáb tagjait. Per Johansson állt először a közönség elé. Azt emelte ki, hogy nagyon büszke a lányokra és a stábra, valamint megköszönte a szurkolóknak, hogy mindenhová elkísérték a csapatot ebben a idényben is. A csapatkapitány, Kari Brattset Dale magyarul mondta, hogy „Megcsináltuk, együtt!”, majd szintén magyarul hozzátette, hogy büszke a csapatára, örül, hogy megnyerték a magyar bajnokságot és a BL-trófeát is, majd ő is megköszönte a drukkereknek, ahogy a csapatnak szurkoltak. Görbicz Anita, a Győri ETO KC elnöke arról beszélt, hogy hihetetlen erő van a lányokban. Kiemelte: minden idény elején az a cél, hogy ahol elindulnak, onnan kupával térjenek haza, de azért ez nem egyszerű feladat. Ez a szezon nagyon nehéz volt és a négyes döntő is minden idők legkiegyensúlyozottabbja volt, így a teljesítményükre büszke - fogalmazott. Endrődi Péter, a Győri ETO Kft. ügyvezetője az ünneplőknek arról beszélt, hogy napfelkeltéig ünnepelték a BL-győzelmet és jövőre három kupát szeretnének nyerni.
