A Futballmezek Világa: Marketing, Hagyomány és Innováció
A futballmezek, különösen a harmadik számú, úgynevezett kitérő szerelések használata régóta megosztja a futballközösséget. Vajon marketingfogásról van szó, a szurkolók „lehúzásáról”, vagy valóban lehetőség innovatív és különleges szerelések készítésére? Az angol When Saturday Comes szurkolói magazin hosszabb cikket szentelt annak a jelenségnek, amikor a csapatok váltómezbe öltöznek, még akkor is, ha erre nem lenne szükség.
„Úgy látszik, sz.r idegenbeli mez hétvégét tartanak” - idézte az ESPN-es sportújságíró, Mark Ogden kifakadását Anglia nagy hagyományú szurkolói lapja, a When Saturday Comes. Rendre megtörténik ugyanis az angol Premier League-ben - és persze más futballbajnokságokban is -, hogy a két mérkőző csapat tradicionális meze egyáltalán nem üti egymást, ehhez képest az egyik (vagy akár mindkettő) átöltözik második vagy harmadik számú szerelésébe. Vajon van-e ok a különös dresszcserékre, vagy tényleg csak a klubok merchandising-osztályainak akciójáról van szó, mellyel megpróbálják elsózni az épp aktuális idegenbeli, avagy kitérő mezt?
Amikor a szükségtelen váltás megtörténik: Példák a Premier League-ből
A bevezetőben említett kifakadás alapja a Premier League 8. fordulója volt, ahol több mérkőzésen is feleslegesnek tűnő mezváltásra került sor. Ezek az esetek jól illusztrálják a problémát:
Az alábbi táblázat bemutatja a Premier League 8. fordulójában történt, a hagyományoktól eltérő mezválasztásokat:
| Hazai csapat (hagyományos mez) | Vendég csapat (választott mez) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Manchester United (vörös-fekete) | Newcastle United (világoskék, a fekete-fehér tradicionális mez helyett) | A két csapat hagyományos szerelése nem üti egymást. |
| Fulham (fehér-fekete) | Arsenal (kék-bordó, a tradicionális piros-fehér helyett) | A két csapat hagyományos szerelése éppenséggel teljesen „kitér” egymás útjából, nem üti egymást. |
| Southampton (piros-fehér-fekete) | Chelsea (halványkék, a tradicionális kék helyett) | A két csapat hagyományos szerelése egyáltalán nem üti egymást. |
| Liverpool (vörös) | Manchester City (mélykék, világoskék és sárga hajszálcsíkokkal, a tradicionális világoskék helyett) | A két csapat hagyományos szerelése nem üti egymást. |
A futballszurkolóban ilyenkor horgad fel a hagyományőrző puritán, és magában (vagy hangosan) morog a marketingrészlegekről, a méregdrága, ocsmány, különös színvilágú harmadik mezekről, meg arról, hogy az ünnepek előtt még a klubok (meg a gyártók) szívesen és gátlástalanul zsebre raknának némi plusz pénzt. De tényleg ilyen egyszerű ez?
A focimez története és a szabályozás fejlődése
A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik. A focijáték körülbelül a 19. század 60-as éveiben kezdett szervezett formát ölteni, de az iskolán kívüli játékosok a rendelkezésükre álló ruházatot viselték.
A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen.
A mezütközések elkerülése és a harmadik mezek megjelenése
A labdarúgásban már 1891 óta hoznak szabályokat a mezütközések elkerülésére - ekkor foglalták írásba először azt a szabályt, hogy a két csapatnak egymástól jól elütő szerelésben kell játszania, és a kluboknak előre le kell adniuk színeiket. Harminc évvel később már az idegenbeli dresszek használatát is írásban szabályozták, s hamarosan megjelentek a számok.
A klubfutballban évtizedek óta teret hódítottak a harmadik mezek. A kitűnő Historical Kits honlap meztörténeti összefoglalójában megemlít egy különös esetet: 1927-ben a Skót Labdarúgóliga úgy határozott, hogy ezentúl a hazai csapat fehér nadrágban, az idegenbeli fekete nadrágban játszik, legyen bármi is a hivatalos klubszín. Az igen népszerűtlen határozatot két évvel később eltörölték.
Az 1956-os FA-kupa-döntőn a Manchester City bordó-fehér hajszálcsíkos, a Birmingham City fehér-fekete szerelésben lépett pályára, miután a két klub tradicionális kék-fehér dressze ütötte egymást. Arról lehet vitatkozni, hogy ezek idegenbeli vagy már harmadik számú mezek voltak, de ha kitérő meznek hívjuk őket, akkor nem tévedünk a funkciót illetően.
A hatvanas-hetvenes évek fordulójától pedig az angol labdarúgóliga fenntartja magának a jogot, hogy változtatást követeljen meg a szokott szerelésen, ha „túl hasonlónak” találja a hazai és az idegenbeli együttes nadrágját vagy sportszárát. A harmadik mezek igazából emiatt terjedtek el, jóval azt megelőzően, hogy a merchandising osztályok nagy pénzt szakítottak volna az eladásukból - a csapatoknak kellett egy olyan szerelés, amely nem csak a hagyományos színeiket tartalmazza, hanem jócskán eltér azoktól.
A mezek professionalizálódása és a technológiai fejlődés
A Fotball Akadémia megalakulásával fokozatosan elkezdett a foci profesionalizálódni, és megjelentek az első standard mezek, amelyek konkrét színekkel képviselték az egyes klubokat. 1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását.
A foci világszerte való elterjedésével a klubok öltözködésére és felszerelésére is hatással volt. 1903-ban például az olasz Juventus fekete-fehér csíkokat fogadott el, amelyeket a Notts County ihletett. 1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától.
Az első nagy mérkőzés, ahol a játékosokon számok jelentek meg, 1933-ban zajlott az FA Kupa döntőjében az Everton és a Manchester City között. Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő.
A 20. század második felének elején a szintetikus gyártás fejlődése miatt a mezek módosítására került sor. A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta.
A marketing szerepe és a kereskedelmi érdekek
Az idegenbeli vagy kitérő mezből először az Admiral mezgyártó cég húzott hasznot, amely jellegzetes, sárga idegenbeli szerelést tervezett a Leeds Unitednek - amit a yorkshire-i klub szurkolói meg is vehettek. Az Admiral (illetve a klub) azzal „dobta be a csalit”, hogy a Leeds az összes meccsén ezt hordta idegenben, még akkor is, ha hazai, tiszta fehér meze nem ütközött volna az aktuális házigazdáéval. A modern futballmerchandising megérkezett.
A nyolcvanas években már kiadtak centenáriumi mezt, egyre nagyobb üzlet lett a replika dresszek eladása, hogy aztán a kilencvenes évekre már (szinte) minden mai „trükköt” (évente változtatott szerelések, különös színvilágú harmadik mezek, évfordulós vagy retrómezek kiadása) megvillantson a piac. A magyar szurkolók is láthatták a Manchester Unitedet a Bozsik-stadionban sárga-zöld feketében, a Newton Heath eredeti színeiről mintázott szerelésben játszani a Kispest-Honvéd ellen, hogy mást ne mondjunk... Szóval ebben a tekintetben tényleg nincs új a nap alatt.
Ugyanakkor, mint ahogy a When Saturday Comes felpanaszolja a cikkében, a klubok egyre jobban „nyomják” a nem első számú mezeket, minél több megjelenést „szervezve” nekik. Egyes esetekben (főleg alacsonyabb osztályokban) a különböző dresszeken különböző szponzorokat jelenítenek meg, ilyenkor pláne érdeke a klubnak az összes szerelést megmutatni.
„A történtek csak ráerősítenek arra a trendre, hogy a klubok egyre több megjelenést akarnak a második és harmadik számú szerelésnek biztosítani, hiszen ezeket csak egy idényben használják. Ha az első kilenc Premier League-fordulót megvizsgáljuk, akkor 48 mérkőzésen használt legalább egy csapat idegenbeli mezt, és 16 változtatás teljesen felesleges volt” - írja a lap.
143. Most megérted, hogyan is működik a marketing | Vendég: Matykó Noémi
A szponzoráció és a szurkolói részvétel
A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek első gyártása. 1973-ban a német Eintracht Braunschweig csapat megállapodást kötött a helyi alkoholt gyártó Jägermeister céggel, és a logóját a pólóik elejére helyezték. Ezzel szemben a spanyol FC Barcelona és az Athletic Bilbao elutasította a szponzori logók megjelenítését. A Barcelona 2011-ig a pólóin a UNICEF logóját viselte, és évente 1,5 millió eurót adományozott jótékonysági célokra.
Miért jó egy harmadik mez? Egyrészt nyilván arra, hogy a fanatikus szurkoló erre is kiadjon némi pénzt, másrészt viszont a klubok és a tervezők sokkal merészebben nyúlnak ezekhez a szerelésekhez - néha telitalálatokat, néha egészen borzalmas megoldásokat eredményez ez a merészség. Sőt, a klubok be tudják vonni a rajongókat is: újabban nem számít ritkaságnak, hogy a drukkerekkel szavaztatják meg a kitérő szerelést, sőt, néha a tervezésnél is hirdetnek pályázatot. Végtére is csak könnyebben vesz meg olyan dolgot a szurkoló, amelynek kiválasztásában maga is részt vett - mondhatnánk (némileg) cinikusan.
Szabályok és gyakorlati megfontolások a mezek kiválasztásánál
Harmadik (más néven kitérő) mezre nem feltétlenül van szüksége egy futballcsapatnak. Hogy mennyire nem, azt mutatja a labdarúgó-világbajnokság szabályzata is: itt ugyanis minden csapat egy dominánsan sötét és egy dominánsan világos szerelést adhat le a FIFA-nak, aztán kombinálnak a mérkőzéseken - különösebben senkinek sem hiányzik, hogy (mondjuk) a spanyol válogatott magára öltsön neonsárgát is a torna során.
A kluboknak tíz nappal a meccsüket megelőzően kell leadniuk a tervezett mezt, jóval az első forduló előtt pedig hivatalosan be kell jelenteniük az idény során használni tervezett szereléseket - ezeket a Premier League esetében a bajnokság kézikönyve teszi közzé. A PL csapatainak két vagy három mezőnyjátékos-szerelést (hazai, kitérő 1, kitérő 2) és két vagy három kapusszerelést kell leadniuk. A jelenlegi mezőnyből csak a Crystal Palace és a Wolverhampton Wanderers adott le úgy szereléstervet, hogy minden mezkombinációja tradicionális.
Vannak egyértelmű esetek, amikor váltani szükséges a hagyományos klubszínekről, és figyelembe kell venni a játékvezetők munkáját is - ez is indokolhatja az átöltözéseket. Megnehezíti a játékvezetői egység dolgát, ha mindkét együttes csíkos szerelést visel, ha az egyik csapat mezének ujjszíne hasonlít a másik gárda dresszéhez, ha azonos a nadrág vagy hasonló a sportszár színe. Az is zavaró lehet, ha az egyik fél nadrágjának színe azonos a másik alakulat mezével - a FIFA ezért nem rajong a „sötét+világos szerelésű csapat a világos+sötét szerelésű csapat ellen” kombinációkért.
A piros mez és zöld mez találkozása sem szerencsés - mint a világbajnokság nyitó mérkőzése is mutatta, ez jócskán megnehezíti a színtévesztők dolgát, nem véletlen, hogy több liga fel is hívja erre a figyelmet. A piros-zöld színtévesztők szóvá tették a színválasztást a vb nyitó mérkőzésén.
A hazai szabályok: MLSZ versenykiírás
A magyarországi szabályozást az MLSZ versenykiírásának 2. számú melléklete tartalmazza. A kluboknak az első bajnoki mérkőzésük előtt legkésőbb három héttel be kell mutatniuk fotózásra és jóváhagyásra az első, második, és ha van, harmadik számú szerelésük; a meccsek előtt kiválasztott kombinációk használatához pedig a játékvezetői iroda jóváhagyása szükséges. Ha nincs jóváhagyás, vagy ütköznek a mezek, a vendégcsapatnak kell alternatív megoldást találnia. A melléklet kitér arra is, hogy miként kell elkerülni az ütközéseket a játékvezetői egység szerelésével.
„Minden klubnak legalább kettő, színeikben teljesen eltérő felszereléssel kell rendelkezniük. Ideális esetben az egyik csak világos, a másik pedig csak sötét színekből tevődik össze. Ezeknek a színeknek kellőképpen különbözniük kell ahhoz, hogy az ellenfél is viselhesse a meccsen. Klubok, melyeknek csíkos a mezük (különösen, ha az egyik világos és sötét csíkos), vagy két színből áll (pl. a mezujjak színe különbözik) kiváltképp vegyék figyelembe ezt a pontot. Pl. ha az első mez fehér-kék csíkos és a második pedig tiszta fehér, ez nem elégséges. A második meznek teljes mértékben ellentétesnek kell lennie az első mez mindkét színével. Ha ez nem így van, akkor egy 3. opció is szükséges” - szól a hazai szabályozás. „Az elsődleges elv a pályán lévő csapatok egyértelmű megkülönböztetése, ezért kereskedelmi vagy esztétikai szempontokat az MLSZ nem fog figyelembe venni” - szögezi le a hazai szövetség.
Válogatott mezek történelme és modern trendek
A 60-as években egyszerű, a 80-as esztendőkben csicsás, a napokban zajló Európa-bajnokságon legtöbbször szintén egyszerű, viszont roppant elegáns mezekben próbáltak trónra ülni az európai labdarúgó-válogatottak. Összeállításunkból kiderül, hogy a tornákon szereplő országok milyen változásokon mentek keresztül az eddigi tornákon, már ami az öltözetet illeti.
Például Németország, melynek felszerelését már 58. esztendeje az Adidas szállítja, mindig is a szolid, mégis tekintélyt parancsoló mezeket képviselte. Az Eb-címet ünneplő 1980-as nyugatnémet csapat meze még egyszerű volt, de a 80-as évek végén náluk is előkerült a „villódzó” felsőrész. Az új évezredre ismét magára talált az Adidas, és kifejezetten szemet gyönyörködtető mezeket készített a németeknek. Ami a csapat idegenbeli mezét illeti, egészen a 21. századig zöld színű volt, ekkor aztán először fekete, majd pedig piros színekben pompáztak a német focisták. 2012-re ismét visszatértek a zöld színhez, ami kifejezetten ízlésesre sikerült.
A holland válogatott játékosai 1907 óta pompáznak narancsban, hiszen a holland királyi család hivatalos színe a narancssárga. Ez az esztendő volt a futballmezek legsötétebb éve, amikor megjelent az Európa-bajnokságok legcsúnyább és egyben legidegesítőbb szerelése. A narancssárga eleve nem a legmegnyugtatóbb szín, viszont amit a tervezők tettek vele, az fájdalmas. A 90-es években és az új évezredben a narancssárga mellett, megjelent az ország trikolórja is a csapat szerelésén, de továbbra is a klasszikus „oranje” dominált.
A modern futballban a sportszergyártók egyik legnagyobb bűne, hogy egyre kevesebb inges-galléros megoldással találkozunk manapság. A kreativitás nem volt meghívott vendég sok mez tervezésénél, szimpla egyszínű mezek egy csíkkal középen a jellemzőek. Ennek ellenére vannak kiemelkedő példák, mint például az Oranje mezei Németországban, vagy a francia mezek, amelyek az eleinte szimpla, mára letisztult kéknek érződnek, a fehér, piros-kék csíkos pedig pizsama helyett mára vagány megoldássá nőtte ki magát a szurkolók szemében.
tags: #futball #mezek #kulfoldrol
