A végzetes véletlenek szerepe Shakespeare Rómeó és Júliájában
A kritikusok, és az egész világ egyetért abban, hogy Shakespeare műve, a Rómeó és Júlia, mindenidők legmegkapóbb és legszebb szerelmi története. Már a mű elején megtudjuk a fő problémákat, melyek a történet fő alkotóelemei. Verona városában él két család, a Montague és Capulet, melyek harcban élnek egymással. Ez lesz az egyik konfliktus a mű során. A történet témája a szerelem, azaz a gyűlölet és a szeretet tragikus szembenállása.
A másik konfliktusát a műnek a két család tagjai által ismerhetjük meg. Ez pedig nem más, mint a középkori szokások és az új reneszánsz által meghatározó egyéni érzelmek szembenállása. Capulet, Páris és a Dajka, a középkori szokásokat testesítik meg, mind a három szereplőben fellelhető egyfajta kettősség, ami szerint támogatják az igaz szerelmet, de mégis a középkori hagyományokat követik, amíg Rómeó és Júlia a reneszánsz új látásmódját tükrözik. Vagyis a középkori és a reneszánsz értékrendet állítja egymással szembe a szereplőkön keresztül.
A tettváltás-sorozat nem más, mint azoknak a drámai akcióknak a sora, amelyekben a konfliktus megnyilvánul. A szerelmesek célja nyilvánvaló: a családi viszály ellenére is együtt akarnak lenni. A fiatalok tragédiáját tehát Shakespeare szükségszerűnek láttatja, mivel az új értékrendet képviselik a változóban levő, de még meg nem változott világban.
A szerelem születése és az első baljós jelek
A darab első jelenetében Rómeó, az ifjú Montague a dölyfös Rozália után epekedik, akibe - úgy képzeli - szerelmes. Meghallván, hogy a lány az ellenséges Capulet házban tartandó bálba készül, Rómeó és barátja, Mercutio álarcot öltenek, hogy hívatlanul jelenjenek meg a mulatságon. Ott Rómeó megpillantja Júliát, Capuleték tökéletes szépségû leányát, aki még nincs tizennégy éves.
A két fiatal szívében egyszerre lobban fel a szerelem lángja, Rómeó egy szempillantás alatt beleszeret Júliába, bár érzi, hogy ez a szerelem nem lesz felhőtlen, és már tudja, hogy konfliktusok, tragédiák sokasága vár rá és párjára. De ekkor még a csodálatos Júlia nem tudja és nem is sejti, hogy újdonsült szerelme az ellenséges ház tagja. Amint megtudja, hogy Rómeó a Montague család sarja, siratni kezdi sorsát. Ez a híres erkélyjelenet, mely az egyik leglírikusabb és legismertebb része az egész történetnek.
Ezt a sorsszerűséget erősítik azok a szövegrészek is, amelyek előre sejtetik a mű végén bekövetkező tragédiát. Például a két főszereplő több megnyilvánulása öntudatlanul a halálos véget jósolja meg. S ezután a mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása: Rómeó és Júlia szerelmét kezdettől fogva baljós hangulat lengi körül, a halál árnyéka borul a szerelmesekre.
Gondolván, hogy e frigy majd véget vet a Montague-ok és a Capuletek gyûlölködésének, a jóhiszemû, naiv Lõrinc barát beleegyezik, hogy másnap összeadja õket. Lőrinc barát bár teljesen más generáció, mégis megérti a szerelmeseket és segíti őket, hogy elérjék közös céljukat. Rómeó első útja gyóntatójához, Lőrinc baráthoz vezet.
Lőrinc tudós pap, racionalista, azt hiszi, értelme segítségével éppúgy uralkodhat az emberi szenvedélyeken, mint a természeten:
Ó, nincs a földön olyan silány anyag,Magabiztosan rááll a kockázatos kalandra: megígéri, hogy titokban összeadja a fiatalokat. Noha azt állítja, hogy a város békéje lebeg szeme előtt, nem kizárt, hogy saját leendő befolyására is gondol.
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra vele visszaélsz!
A virtus bűn, ha jó irányt veled,
S a bűn - jó úton - virtussá lehet
Ami a szerelmi esküt illeti, a két címszereplő jellembeli különbségéről kapunk képet. Rómeó szónokiasan, esküdözik égre-földre, Júlia józan: tudja, hogy a szerelmi eskü hitelét egyedül az ő érzései biztosítják. Bár Rómeó az, aki bemászik Júlia kertjébe, és ő készíti elő a házasságot Lőrinc baráttal, a nagyobb korlátokat Júliának kell átlépnie azért, hogy szerelmük beteljesedhessen.
A tragédia eszkalációja és a sorsdöntő fordulatok
De ekkor elkezdődik a tragédiák szüntelen sorozata. A lappangó veszélyforrások mind felszínre törnek. Verona közterén összefut Mercutio Tybalttal, és beleköt, hogy tőle Rómeót megóvja - tudja, hogy Tybalt ellene készül, s azt is, hogy kiváló vívó. Kezdődik azzal, mikor Rómeó az esküvője után hazamenet egy Mercutio és Júlia harcias unokatestvére, Tybalt között zajló szópárbajba csöppen.
Tybalt provokálja, de Rómeó nem akar harcolni újdonsült sógorával. Mercutiót megdöbbenti Rómeó látszólagos gyávasága, és kardot ránt, de Tybalt halálosan megsebesíti. Mercutio halála a cselekmény fordulópontja, s egyben a fiatal lélek sötét titkának sejtetője.
Rómeó bosszút áll barátja haláláért, és leszúrja Tybaltot - a herceg ezért száműzi Veronából. Ekkor hősünk kétségbeesik, nem tudja, hogy mi lesz vele és szerelmével. Száműzetése előtti utolsó éjszakáját Júliával tölti, ez az úgynevezett nászéjszaka. Tybalt halála után az a feladat is Júliára vár, hogy legyőzze önmagát, és ne ifjú férjét, Rómeót hibáztassa a történtekért.
Lőrinc barát tanácsára elmegy Mantovába, hogy ott várja be, amíg közzéteszik a titkos esküvőt. A barát még mindig meg van győződve arról, hogy ez majd végre békét szerez a két ádáz ellenség között. Mindeközben Júliát sürgetik a szülei, hogy adja kezét Párisnak, akinek szívében nagy szerelem lángol Júlia iránt és aki a veronai herceg sógora. Ámde Júlia, nem szeretné ”megcsalni” kedvesét, ezért Lőrinc baráttól segítséget kér. Lőrinc barát ad Júliának egy altatóitalt, mely negyvenkettő órára tetszhalottá teszi.
Itt is láthatjuk, hogy Júlia milyen bátor és szerelmes. Nem sok ember tudna ekkora áldozatot hozni amekkorát Júlia, mert ő semmiféle biztosítékot nem kapott arra, hogy a szer nem halálos-e és tényleg felébred-e azután a bizonyos negyvenkettő óra után.
Rómeó és Júlia
A végzetes véletlen: a levél elmaradása
Júliát elfogják temetni, Lőrinc barát pedig üzenetet küld Rómeónak, és majd ő elviszi Júliát is a száműzetésbe. Ha azt gondolnánk itt már minden rendben van, tévedünk, mert a tervbe azonban hiba csúszik, mivel Rómeó nem kapja meg a barát levelét. Ez a fatális véletlen, mely keresztülhúzza Lőrinc barát számításait, költőileg előrejelzi a tragikus végkifejletet.
A 4. felvonásban van egy szakasz, amikor még úgy tűnik, hogy visszafordítható a sors: bízhatunk abban, hogy Lőrinc barát terve sikerül, de ezek a jelenetek nem védik ki a katasztrófát, csak késleltetik bekövetkezését. Az ifjú Montague hírét veszi felesége halálának és temetésének.
Titokban visszatér Veronába, és belopódzik a Capuletek családi sírboltjába. A menyasszonyát sirató Párist találja Júlia ravatalánál, és megvív vele. Páris meghal. Rómeó megcsókolja a holtnak vélt Júlia hideg ajkát, és beveszi a mérget, amit magával hozott. Júlia magához tér, és megtalálja férje holttestét. Megértve, hogy miféle játékot játszott velük a végzet, Rómeó tõrével szíven szúrja magát.
A karakterek szerepe a sorsdöntő események alakulásában
A két szerelmes közül Júlia az, aki megpróbálja irányítani az eseményeket. Kettejük közül ő az érettebb és a kezdeményező. Nem véletlen, hogy Júlia árnyaltabb, kidolgozottabb jellem, mint Rómeó. Júlia lételeme más: nem a társaság, hanem a magánélet, nem az udvarlás cselszövény, hanem a szerelmes lélek története. Ami egyszersmind felnövés-történet: gyermeklány az elragadtatások és megpróbáltatások során küzdeni és áldozni képes asszonnyá érik.
Rómeó szerepe a Júliáénál nagyobb és cselekményesebb, de figurája halványabb, egyénisége árnyaltabb. Érzelmeit követve impulzívan cselekszik, nem tragikus alkat. Az osztatlan személyiség kettős tükörben látszik: ha az ellentmondásba belelátnak, ha tudata kettéhasadna, tragikus jellem lenne. De nem ér rá ítélni a helyzeteit: elég, ha megélni tudja őket, ameddig élhet.
Mercutio halála a cselekmény fordulópontja, s egyben a fiatal lélek sötét titkának sejtetője. Tybalt éppoly átszellemülten idealista, mint Rómeó, csak ellenkező előjellel: becsület - féltő, vérszomjas gyűlölet megszállottja. Rejtély, hogy fiatal létére miért kötelezi el magát az "ősi" harcnak, ami az öregek közt már lanyhulóban van. Öldöklő indulata életkori sajátság, érzelmi és egzisztenciális bizonytalanság tünete.
Lőrinc barát (a tudós lelkiatya) a magasztos erkölcsi elvek és a távlati célok vezetik. Önzetlenül nemes indítékú cselszövés mestere humanista természetbúvár, az emberi lélek humorral megáldott ismerője. Hogy lépést tartson a végzettel, mind kétségbeesettebb eszközökhöz kénytelen folyamodni, végül megfutamodik előle, és ő is magára hagyja Júliát.
Júliának nagy segítséget nyújt a dajkája, aki fedezi őket a nászéjszakán. A Dajka úgy szereti Júliát, mintha a saját gyermeke lenne. A Dajka képviseli a komikum határain belül a valóságról mindent tudó életvidám testiséget. Így lesz "praktikus" tanácsával végül a szerelem árulója, akit megvetéssel maga mögött hagy a végzetébe induló Júlia.
Rómeó és Júlia mindazonáltal nem szándékosan lázadnak a középkori szokások ellen: ők csak szerelmüket védik, és ezzel akaratlanul is szembekerülnek a régi, feudális erkölcsökkel. Csak a szokások ellen lázadnak, és nem az erkölcs ellen: ezt jól látni abból, hogy házasságot kötnek, mielőtt szerelmük beteljesedne.
Főbb karakterek és szerepük
| Család / Csoport | Karakter | Szerep |
|---|---|---|
| Capulet család | Capulet | A Capulet család feje |
| Capulet család | Capuletné | A Capulet család fejének felesége |
| Capulet család | Júlia | A Capulet család leánya, a tragédia címszereplője |
| Capulet család | Tybalt | Capuletné unokaöccse, a bajkeverő |
| Capulet család | Dajka | Júlia dajkája, bizalmasa |
| Montague család | Montague | A Montague család feje |
| Montague család | Rómeó | A Montague család ifjú tagja, a tragédia címszereplője |
| Montague család | Montague-né | A Montague család fejének felesége |
| Montague család | Benvolio | Montague unokaöccse, Rómeó barátja |
| Uralkodóház | Escalus | Verona hercege |
| Uralkodóház | Páris | Nemesúr, a herceg rokona, Júlia kérője |
| Uralkodóház | Mercutio | Rómeó barátja, a herceg unokaöccse |
| Mások | Lőrinc barát | Idős ferences szerzetes |
| Mások | Patikárius | Mantovai gyógyszerész |
A tragédia következményei
A tragédia helyszínére siető Montague és Capulet családnak a herceg elmarasztaló szavait kell meghallgatni: gyûlöletük eredménye ez a kettõs halál. A dráma utolsó sorai a Hercegnek jutnak, aki a tragédiát az Ég büntetésének tekinti a Capulet és a Montague család viszálya miatt, de saját magát is hibáztatja, amiért sokáig eltűrte nekik a viszálykodást. Végül a riválisok békét kötnek, és megfogadják, aranyból emelnek szobrot a két fiatal emlékének.
Igaz, a mű zárlata oldja a nézőkben felgyülemlett feszültséget azzal, hogy a Capulet és a Montague család kezet nyújt egymásnak, de ez nem teheti jóvá a történteket. Az egymásért vállalt halál által tragikus hőssé emelkedő fiatalokat az elavult, káros, emberellenes középkori szokások törik össze.
A szerelmes pár mindent elkövetett, hogy jogosan is egymáséi legyenek bár ezt nem tudták elérni. Számomra 1 kicsit abszurd a történet, mivel szegény szerelmesek mindent megtesznek, hogy egymáséi lehessenek és a végén az összes próbálkozás, az összes konfliktus hiába volt. Igaz, lehet, hogy ha Rómeó és a barátja nem szökik be a bálba, nem történik meg mindez, de a szerelem úgyis megtalálta volna őket.
tags: #donto #jelentosegu #veletlen #a #romeo #es
