Gál Sándor: A jégkorong legendája Csíkszeredából
A romániai jégkorong történetében kevesen értek el olyan elismerést és hagytak olyan mély nyomot, mint Gál Sándor. Annak idején az egyik román internetes lap megpróbálta megszavaztatni minden idők legjobb romániai jégkorongegyüttesét. Aztán abba is hagyták, amint a hátvéd poszton szinte holtversenyben három székely hokis, Varga Dezső, Antal Előd és Gál Sándor került az első három helyre. Pályafutása során mind játékosként, mind edzőként maradandót alkotott, szívét-lelkét a jégen hagyta, és a hazaszeretetet, valamint a szülőföldhöz való kötődést mindig is kiemelten fontosnak tartotta.
A kezdetek és a jégkorong iránti elhivatottság
Gál Sándor 1955. november 23-án született Csíkszeredában. Szülővárosában kezdett jégkorongozni a Pionírház csapatánál. Annak idején mindenki, minden gyermek hokizott Csíkban, és ez nem volt másként Zsögödben sem. Voltak már fiatal játékosok, akik különböző csapatokban játszottak, s akkor a patakon, ahol hokizgattunk, mindenki őket figyelte, főleg azért, mert voltak nekik igazi korcsolyáik, olyanok, amelyekről mi csak álmodni mertünk. 1966-ban felkerült a (mai) Petőfi Sándor-iskolába, és elkezdte járni hokizni a Pionírház csapatába, Ferencz Jancsi bácsihoz.
Kezdetben nem volt egyszerű a felszerzéshez jutás. Olyan peches volt, hogy amikor felszerelést osztottak, kétszer is lebetegedett. Így az első évben csak nyáron járt edzésre, télire csak gilicse volt, nem volt igazi korcsolyája. Aztán szerencséjére az egyik gyerek valamilyen okból abbahagyta a hokit, így neki adták az ő korcsolyáját. Ez már 1968-ban volt. Ezt követően a sportiskola, majd a Lyceum, a középiskola híres csapata következett, ahol Mezey Imre volt az edzője. Az igazi korcsolyáért és felszerelésért nagyon meg kellett dolgozni, ki kellett érdemelni a jobb korcsolyát. Például az egyik idényben azt mondta Mezey, az edzőjük, hogy aki a szezonban a legtöbb bodicseket adja, kap egy korcsolyát. Ő volt, aki kapta. Nekik sem, és sok más családnak sem volt anyagi lehetősége felszerelést vásárolni.
Sikerek a jégen: Játékosi pályafutás és nemzetközi eredmények
Gál Sándor mindig hátvéd volt, védekező hátvéd. 1972-től az ifjúsági, 1974-től pedig a felnőtt válogatott tagja volt. A válogatottal számos világbajnokságon vett részt, pályafutása csúcsát az 1977-es bécsi A csoportos vébé, illetve az 1976-os innsbrucki és az 1980-as Lake Placid-i téli olimpia jelentette. Mindhárom világeseményen az első nyolc között végzett a romániai válogatott. Az 1976-os olimpián hetedikek lettek. Majd 1977-ben az A csoportos vébén legyőzték az Egyesült Államok csapatát (5-4), de kikaptak az NSZK-tól (2-3), így utolsók, nyolcadikak lettek, kiestek, viszont voltak nagyon jó meccseik.
Az igazi nagy meccseket azonban az 1980-as olimpián, Lake Placidben játszották, ahol pályára léptek a későbbi olimpiai bajnok Svédország, az Egyesült Államok, Csehszlovákia, Németország ellen. Védekező hátvédként 5 pontot (1 gól + 4 gólpassz) ért el Lake Placidben. Sajnos klubszinten nem adatott meg, hogy játékosként bajnok legyen Csíkszeredával. Van egy bajnoki címe a Dinamóval, egy idényt náluk hokizott, amikor katonai szolgálatot teljesített. A Sportklub, a Lyceum és a Bukaresti Dinamo színeiben hokizott.
Gál Sándor honvéd tábornok nyomában. Alternatív történelem óra Gál Sándor szülőházában.
Gólerős hátvédként ismerték, de nem ő volt a leggólerősebb hátvéd, hanem Antal Előd, a hátvédtársa. Legtöbbször vele játszott hátvédpárt a válogatottnál és a klubnál is. Szerinte Csíkszeredában hátvéd se előtte, se utána nem lőtt annyi gólt, mint ő. Gál Sándor mindig biztosított hátul, amikor Előd előre ment. Hátvédként is lehet gólokat lőni, de ehhez kell a csapattársak segítsége, az, hogy dolgozzanak a kapu előtt, takarják, zavarják a kapust.
Ambíció, agresszió, hazaszeretet
Gál Sándor ambiciózus, agresszív, de megbízható, szívét-lelkét a jégen kiadó játékos volt. Vele született tulajdonságok, de belé is nevelték. Soha nem adta fel a harcot. Játszhattak az oroszokkal, a svédekkel vagy bárkivel, ő mindig bízott, hitt abban, hogy a meccset meg lehet nyerni. Az agresszív játék kapcsán, amikor fegyelmezett játékot kért a csapatától, időnként eszébe jut, hogy bizony őt sokszor állították ki.
Az elmúlt rendszerben a sport nagy lehetőséget jelentett arra, hogy egy fiatal kijusson külföldre. Ez akkoriban valóban nagy dolog volt. Kevesen utazhattak külföldre, főleg a nyugati államokba. Nagyon sokan azért fogtak neki sportolni, mert a sport lehetőséget adott nekik külföldre utazni. Sokat voltak edzőtáborokban, külföldi turnékon. Rendszeresen jártak Ausztriába, Svájcba, a Szovjetunióba, Olaszországba, Franciaországba, Németországba. Nagyon sok helyre meg voltak híva.
Annak ellenére, hogy számos külföldi ajánlatot kapott, Gál Sándor soha nem akart külföldön maradni. A szíve mindig hazahúzott. Volt ajánlat a Dinamótól, de nem fogadta el. Rengeteg ajánlatot kapott külföldről, de ő mindig hazajött. Például 1976-ban Garmisch-Partenkirchenben a németek komoly összeget ígértek, ha kint maradnak. Voltak ajánlatai Olaszországból, Svédországból, de Amerikából is, amikor kint voltak az olimpián. Szüleik, tanáraik belénevelték, beléjük ivódott a hazaszeretet, a magyarság, a székelység, a népzene, a hagyományok. Kötődtek szülőföldjükhöz.
Edzői pályafutás és a csíki jégkorong jövője
Gál Sándor már 1986-tól edzősködött Csíkszereda második csapatánál, a Haladásnál. Legtöbbször Basa Jánost helyettesítette, aki sokat volt a válogatott edzője. A Haladásnál edző és játékos is volt 1990-ig, amikor megszűnt a csapat. Akkor munkahely és csapat nélkül maradt. Kiment Ausztriába dolgozni, amellett járt rendszeresen edzésekre, de nem sikerült játszania hivatalos meccseken, mert csak két külföldi léphetett pályára. Volt egy üzleti próbálkozása is, egy évig Magyarországon dolgozott. Utolsó hivatalos meccsét a Dinamónál játszotta, túl a negyvenen, Gică Huțanu legalább ötvenszer telefonált, hogy menjen, segítse ki őket.
Aztán az 1990-es évek végén Mezey Imre lett a klubelnök a Sportklubnál, és felkérte őt edzőnek. Egy percig sem gondolkodott, rögtön elvállalta. Minden szinten edzősködött. A válogatottnál volt az U18, az U20 és a felnőttek edzője is, kérték, hogy legyen vezetőedző, de ő egyszer sem vállalta. Ismerte a romániai helyzetet, inkább a szakmai munkát vállalta a válogatottaknál. Nem szerette, ha beleszólnak a munkába. Lehet vele egyeztetni, de mindennek megvan a határa. A Sportklubbal edzőként négy bajnokságot és négy kupát nyertek. Többször maradt egyedül az idény közepén, mert valaki vagy elment, vagy elküldték. Edzőként volt a romániai ifjúsági és felnőtt válogatott másodedzője, több idényben a Sportklub edzője.
A legfrissebb példa: idén tavasszal az U18-as válogatottal kinn voltak egy szlovákiai turnén, és utána lemondott, mert ráerőltettek két olyan regáti játékost, akiknek nem lett volna helyük a csapatban.
Utánpótlás nevelés és a sportág kihívásai
Gál Sándor szerint sajnos nem a legrózsásabb a csíki hokiutánpótlás helyzete. Rengeteg a sportág, és kevesebb a gyermek. Kevés a merítési lehetőség, kevesebb gyerek közül lehet válogatni, óriási a lemorzsolódás. Évente esnek ki gyerekek, minden idényben különböző okok miatt négy-öt gyerek kiesik minden korosztályból, ami óriási érvágás. Van sok ügyes, tehetséges gyerek, de sokat kell dolgozni azért, hogy valakiből hokis legyen. Nem könnyű, mert nagyok az iskolai követelmények is.
Amikor arról kérdezték, mennyit dolgoztak, mennyit edzettek annak idején, elmondta: főleg a válogatottnál rengeteget edzettek, nagyon sokat dolgoztak. A kluboknál kevesebbet, mert iskolába is kellett menni. De azért mindenki otthon is edzett, készült. Nem dicsekvésként mondta, de a hivatalos edzések mellett sokat futott, kerékpározott és hokizott. Gyermekkorában hokiztak a befagyott patakon, később bekérezkedett edzésekre a Csíkszeredában edzőtáborozó csapatokhoz. Otthon a csűrben egy zsákot megtöltött fűrészporral, azt püfölték, súlyokat szereztek be, azokkal gyakoroltak. Ez a fajta elhivatottság és önfegyelem jellemezte egész pályafutását.
