Gellért Tibor: Egy Labdarúgó Pályafutásának Kezdete és Kora Kiemelkedő Játékosai

Ebben a cikkben a magyar labdarúgás egy meghatározó korszakát, az 1950-es éveket mutatjuk be, különös tekintettel egy, a feljegyzésekben feltűnő kapus, Gellér (feltételezhetően Gellért Tibor) pályafutásának kezdetére, valamint az őt körülvevő kiemelkedő játékosokra és csapatokra. A részletes áttekintéshez felhasználjuk a korszakról rendelkezésre álló anyagainkat, melyek révén a történelmi háttér is megvilágításba kerül.

A Sztálin Vasmű Építők NB I-es Bemutatkozása és Gellér Szerepe

Az 1953-as év tavasza különleges pillanatokat hozott a magyar futballban, amikor is az újonnan alakult, politikailag is jelentős Sztálin Vasmű Építők bemutatkozott az első osztályban. A csapat 1953. március 15-én 5000 néző előtt debütált a legelőkelőbb osztályban a Népstadionban. Nem volt szerencséjük, a varázslókat felvonultató Bp. Bástya ellen kellett sorompóba szállniuk.

A mérkőzésen, melyről a Sztálin Vasmű Építője 1953. március 17-i száma is beszámolt, a 25. percben Szigeti Ferenc kapásból bombázott Gellér kapujába, egalizálván Hidegkuti Nándor találatát. A történelmi gólt tehát Szigeti könyvelte el, a 4:1-es győzelmet viszont az “államvédelmisek” (Bp. Bástya) szerezték meg. Ezzel a találattal Gellér nevét is örökre beírták a magyar labdarúgás krónikájába.

A Sztálinvárosi Labdarúgás Politikai háttere és Fejlődése

Dunaújváros, melyet akkoriban Sztálinvárosnak neveztek, a szocialista tervgazdálkodás kiemelt beruházásaként épült. A “vas és acél országa leszünk” - jelentette ki magabiztosan a modernizációról Rákosi (Rosenfeld) Mátyás. 1951 őszén felsőbb utasítás alapján hozzáláttak egy labdarúgócsapat megszervezéséhez is. A játékosok adminisztratív átigazolásával Sztálinvárosba érkeztek labdarúgók többek között a Budapesti Bástyából, a Budapesti Dózsából, a Csepeli Vasasból és Szegedről. A létrehozott csapatot az NB II-be sorolták be. A kimondott cél az NB I elérése volt. Ez sikerült is: a Sztálini Vasmű Építők osztályozón jutott fel az első osztályba.

A csapat nem bennszülöttekből rekrutálódott, extenzív módon számos klubból szedték össze. Az NB II Közép csoportjában vitézkedő alakulatba Bagoly Bertalan, Bosánszky Jenő, Hegedűs I András a Bp. Bástyából, Fábián Zoltán, Fejes László, Krasznai László, Sólyom János, Szigeti Ferenc a Bp. Dózsából, Lennert Ferenc, Cserjés István, Vad István a Bp. Honvédből, Nagy II István a Csepeli Vasasból, Ullmann István a Bp. Vasasból, Hegedűs II Ferenc a Soroksári Textilesből, Petyánszky Géza a Bp. Gyárépítőkből, Kapitány Ernő Győrből, Király Árpád, Kotász Antal, Ladányi László Szegedről, Csapucha Mátyás Tatabányáról, Csepregi János Dorogról érkezett.

A hiteles képalkotás érdekében tisztázzuk, hogy Nagy II bajnok volt a Csepellel, 1948-ban egyszer a nagyválogatottban is pályára lépett, Bosánszky és Hegedűs I 1951-ben a Bástyával bajnoki trónusra ülhetett, s mindketten B válogatottak lehettek, míg Cserjés 1950-ben kétszer is aranyérmet zsákmányolt a Bp. Honvéddal.

Az első két élvonalbeli évben, tehát 1953-ban és 1954-ben Ulmann István játszotta a legtöbb mérkőzést, egyetlen bajnokiról sem hiányzott, így 52 meccsen szerepelt. Negyvenkilenc-negyvenkilenc mérkőzéssel követi őt a listán Krasznai László és Fejes László.

A Bp. Kinizsi ellen a középpályán tett-vett Kotász (Gottlieb) Antal. Az 1929. szeptember 1-jén született futballista személyében tiszteljük az első sztálinvárosit, aki bekerült az A válogatottba. 1954. szeptember 19-én játszott először az Aranycsapatban, amely 93 000 drukker előtt 5:1-re legázolta Romániát a Népstadionban. A habitusából fakadó könnyedséggel, perfekt futballtudással felvértezett fedezet később még 36-szor öltött szerelést a nemzeti tizenegyben.

Az Aranycsapat Kiemelkedő Alakja: Zakariás József

Gellérrel egyazon korban, és a Bp. Bástya csapatában is jeleskedett Zakariás József, az Aranycsapat világhírű balfedezete. Ő az 1953-as mérkőzésen Gellér ellenfele, Hidegkuti Nándor csapattársa volt. Zakariás József (Budafok, 1924. március 5 - Budapest, 1971. november 22.) olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, Európa Kupa győztes. Családja Tolna megyéből, Pincehelyről, illetve Tamásiból származott. Édesapja Zakariás József cipészmester, aki hosszú ideig a Budafoki Munkás Torna Egylet (BMTE) elnökségi tagja. Tízen voltak testvérek, ő a hetedik. Elemi iskoláit Budafokon végezte, majd a Kábelgyárban volt szerszámkészítő inas.

Az MTK-hoz, ami akkor Budapesti Bástya néven szerepelt, 1951-ben került. Kék-fehér mezben, igaz, 1953-tól már Budapesti Vörös Lobogóvá "átkeresztelt" együttesben 1956-ig játszott. Futballista pályafutását az Egyetértés SE labdarúgójaként az 1957-1958-as szezonban fejezte be.

Zakariás József Sikerei és Játéka

Labdarúgóként elért sikerei lenyűgözőek: olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), Közép-európai Kupa-győztes (1955). Az MTK-val kétszeres magyar bajnok (1951 és 1953), Magyar Népköztársasági Kupa győztes (1952). Visszavonulása után az Április 4. Gépgyár (1959), a Szigetszentmiklósi SE edzője (1959-1960) volt, majd a guineai válogatott szövetségi kapitánya lett (1961-1967), a guineai futball egyik megalapozója.

Gallowich Tibor szövetségi kapitánysága idején mutatkozott be a válogatottban 1947. augusztus 20-án. Bukovi Márton ötletére csapatunkban Hidegkuti Nándor hátravont középcsatárt játszott, s a poszt kiszolgálása lett Zakariás igazi feladatköre. Mivel Hidegkutival egy csapatban játszottak, kézenfekvő volt Sebes Gusztáv szövetségi kapitány számára az, hogy Zakariás legyen a válogatottban a balfedezet, jóllehet Lakat Károly vagy később Kovács Imre is gyakran jobb teljesítményt nyújtott nála.

Az MTK játszott először 4-2-4-es hadrendben, és ebben a taktikai felállásban a magyar válogatott az Olaszország elleni olimpiai nyolcaddöntőben mutatkozott be. Zakariás visszahúzódott a három hátvéd közé, a középhátvéd és a balhátvéd közötti területre. A helsinki olimpia évében lett végleg Zakariásé a 6-os poszt, s 1952-től 1954-ig, az elvesztett vb-döntőig szinte minden mérkőzésen pályára lépett, így az "évszázad mérkőzésén”, és annak visszavágóján is. Összesen 35 alkalommal futballozott címeres mezben.

Máig ismeretlen okból ő volt az egyetlen játékos, aki a vb-döntő után többé már nem léphetett pályára a magyar válogatottban. Zakariás József volt az Aranycsapat - a legendás tizenegy - első halottja, 1971-ben, 47 évesen hunyt el.

Az MTK Alapítása és Korai Sikerei

A Bp. Bástya, Gellér ellenfele 1953-ban, az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) sportegyesület volt. Az MTK története már a 19. század végén elkezdődött. Kezdetben a Nemzeti Torna Egylet (NTE) a hazai sportmozgalom úttörőjének számított a XIX. század második felében. 1888 kora őszén néhány „rebellis” NTE tag forradalmi lépésre szánta el magát: szabadtéri sportversenyt rendeztek, ami szentségtörésnek számított. A viadalt 1888 szeptember 10-én a Freudiger Villa udvarán tartották meg.

A versenyt követően a rendezők és a versenyzők súlyos fejmosást kaptak Bockelsberg Ernőtől, az NTE művezetőjétől. A letoláson kívül a művezető határozottan megtiltotta, hogy a fiatalok a jövőben hasonló versenyeket rendezzenek az NTE színeiben. Az ifjak új egyesület megalapítását tervezték. Donáth Sándor és Klauber Izidor kezdte meg a szervezést és tagok toborzását.

1888. november 16-án délután 4 órakor Donáth Sándor, Klauber Izidor, Sachs Lipót, Kohn Arnold, Müller Dávid, Totis Lajos, Horner Ármin, Leitner Ármin, Szekrényessy Kálmán, Kükemezey Árpád, László Lajos és az elnöklő id. Weisz Dezső megalakította az új egyesületet. A közgyűlés az elnöki tisztséget nem töltötte be, a tiszti kar azonban megalakult. Az első választmányi ülés legsürgetőbb teendőnek tagság toborzását, propaganda kifejtését és megfelelő klub helyiség megszerzését tartja.

Az MTK Korai Sikerévei

Az M.T.K. tagsága gyorsan gyarapodásnak indult. Még 1888-ban túllépte a létszám a 30 főt. Az első nagy jelentőségű esemény a klub elnökének megválasztása volt. Erre a posztra az alapító ifjak Nagybudafalvy Vermes Lajost szemelték ki, aki örömmel tett eleget a felkérésnek. Alig pár hónappal az alakulása után már hat sportágban jeleskedtek versenyzőik: atléták, úszók, tornászok, kerékpárosok, birkózók és súlyemelők is voltak az MTK-ban.

1889. április 21-én az MTK megrendezte első versenyét az Orczy kertben. Az egyesületünk még egy éves sem volt, mikor Kohn Arnold szeptemberben 3 angol mérföldes gyaloglásban 27 perc 58 másodperces eredménnyel rekordot ért el, majd októberben 2 angol mérföldön is az addig elért legjobb magyar eredményt gyalogolta 18 perc 22 másodperccel.

Az 1890-es esztendő eredményei az első év sikereit is nagyságrendekkel haladták meg. Ez volt az az év, melyben a kék-fehér színek megkezdték világhódító diadalukat. A Szabadkai Torna Egylet által rendezett úszóversenyen a 3000 méteres számban Tomcsák Géza győzött, és megszületett az MTK történetének első Európa csúcsa (42 perc).

Megszületett az MTK első hivatalos magyar rekordja is a kerékpározásban, az 54 kilométeres országúti versenyen. Az MTK első ismert művezetője Grabovieczky Leó, aki 1891-től vezeti a tréningeket. Az 1892. június 29-én tartott úszóverseny az első nyilvános úszóverseny volt Magyarországon, nők és gyermekek részére is szerveztek futamokat.

Sportolóink 1889 és 1894 között összesen több mint két tucatnyi országos rekordot állítottak fel. Az első hitelesített országos csúcsunkat Malcsiner Gyula érte el két angol mérföldes síkfutásban 10 perc 50,4 másodperccel 1894 májusában. Ugyancsak 1894-ben született meg az első hivatalos MTK világcsúcs. Ezt is Malcsiner Gyula érte el 1000 méteren 2 perc 43 másodperces idővel. 1894 szeptember 24-én Rottenbiller János szerezte meg kerékpárosaink első magyar bajnokságát, őt megelőzve Deutsch Gyula szeptember 10-én 2000 méteres távon lett Magyarország úszóbajnoka.

A Magyar Ifjúsági Labdarúgás Fejlődése a Későbbi Évtizedekben

Az 1950-es évek után a magyar labdarúgásban, különösen az ifjúsági válogatottak szintjén, folyamatos volt a fejlődés és a generációváltás. Az 1968-as esztendő tulajdonképpen már az előző év Ifjúsági Tornája után elindult. Még mindig Preiner Kálmán a csapat edzője, 1967 nyarán újfent a generációváltás okozott problémát, Preiner nagyon jól tudta, 1968-ra alig marad hírmondó a csapatból, ezért nagyszabású keretátalakításba kezdett. Az UEFA Torna után közvetlen egy újabb, rangos megmérettetés következett csapatunknak.

Bulgáriában rendezték meg az Olimpiai Reménységek Tornáját (ORT), amely kiváló lehetőség volt arra, hogy újjáépüljön és átalakuljon az ifjúsági válogatott. Csapatunk leggyakrabban a Mészáros (Szikinger)-Szebeni, Nagy (Knapik), Vágó-Pál, Pozsgai-Radics, Tóth B. (Gergely), Kiss T., Tihanyi (Barna), Ladinszky felállásban játszott Szófiában, ahol Csehszlovákiát 1:0-ra, az NDK-t 5:2-re vertük. Az A-csoportban ez az eredménysor a nagyon szép második helyre volt elegendő. Az ORT jól szolgálta a felkészülést és az új csapat építését.

1967. szeptember 6-án, a Práter Stadionban a felnőttek előmeccseként az ifik is osztrák-magyar mérkőzést játszottak. Preiner tulajdonképpen még egyszer és utoljára összehívta csapatát egy búcsúmérkőzésre, ahol a Lévay - Megyesi, Horváth, Molnár - Dávid, Müller - Bencze, Dunai E., Kozma, Branikovits, Kovács F. összeállításban, Kozma Mihály (2) és Dunai Ede góljaival 3:1-re nyertünk. Ősszel Preinert Mészáros József váltotta az ifjúsági válogatott kispadján.

Az Ifjúsági Válogatott Küzdelmei és Tehetségei

Az 1968-as seregszemlére ismét selejtezőre kényszerültünk, ezúttal Románia ellenében. Akkor Branikovits duplájával 2:1-re nyertünk. A pitesti mérkőzésen még a Veréb-Szebeni, Maurer, Vágó-Pozsgai, Pál-Radics, Kolár, Branikovits, Kovács F., Ladinszki összeállításban 2:1-re kikaptunk, a gólunkat az angyalföldi Kovács Ferenc szerezte. A Fáy utcai visszavágón azonban fölényes 4:0-ás magyar győzelem született.

Az 1968-as magyar ifjúsági-válogatott, álló sor balról: Pozsgai (Rába ETO), Kolár (Ú. Dózsa), Maurer (Pécsi Dózsa), Pál (Szolnoki MTE), Szebeni (Komló). Guggolnak: Radics (Vasas), Kiss T. (MTK), Branikovits (FTC), Kovács F. (Vasas), Tóth András (Ú. Dózsa). Előttük Mészáros (Egyetértés). Fiataljaink a D jelű csoportban a házigazdákkal, az NDK-val és Görögországgal kerültek egy csoportba. Az NDK-t Branikovits(2), Radics és Enge öngóljával 4:1-re, a görögöket Branikovits és Nagy László góljaival 2:1-re vertük.

1969-ben "történelmet írtak" fiataljaink. Az 1961-es politikai okokat nem számítva, 1953 óta először nem szerepeltünk a tornán. A selejtezőben, március végén a Megyeri úton, Varga, Radics, Gass góljaival 3:1-re vertük a jugoszlávokat. Egy hét múlva Zágrábban 2:0-ra kaptunk ki hasonló felállásban. Így déli szomszédaink idegenben lőtt góllal jutottak ki az NDK-ban rendezett tornára.

1970-ben, a kevés nevező miatt selejtező nélkül jutottunk a Skóciában rendezett Ifjúsági Tornára. A felkészülés is jól sikerült, hiszen idegenben a jugoszlávokat 2:1-re, a lengyeleket 3:2-re győztük le. Az első körben 4:0-ra vertük a finneket, a mieink közül a kispesti Fehérvári János mesterhármast ért el, mellette az MTK-s Kunszt Jenő volt eredményes. A másodikban 0:0 a franciák ellen, remek csapatmunka eredményeként.

1971-re készülve még az előző év őszének végén, csakúgy mint két évvel azelőtt, ismét már a selejtezőt elbuktuk. A chorzówi biztató 0:0 után a visszavágón Lengyelország 1:0-ra nyert Budapesten, a Magyar Kábel pályáján. Dodó bácsinak (ahogy mindenki hívta Mészáros Józsefet) a teljes hátralévő év megmaradt egy új csapat építésére a következő esztendőre. Ennek reményében az év elején a Práter stadionban arattunk 5:0-ás, kiütéses győzelmet a házigazda osztrákok felett.

Az 1972-es esztendő jubileumi éve volt az UEFA Tornának. Az UEFA illetékesei örömmel nyugtázták az addig történteket, hiszen bebizonyosodott, a fiatalok évenkénti seregszemléje nagyszerű hírverése a labdarúgó sportnak és az évek során a nemzedékek fejlődését biztosítja. Az egy éves felkészülés jó szereplést ígért a magyar ifjúsági-válogatottnak, hiszen az 1971 őszén és 1972 tavaszán lejátszott mérkőzéseken Sárosi László vezetésével 100%-osan szerepeltek labdarúgóink. A sorsolás következményeként elég nehéz csoportba kerültünk, együtt Skóciával, a Szovjetunióval és az NSZK-val. A skótok ellen remekül sikerült a rajt. Úgy nyertünk 4:3-ra, hogy az állás volt 0:2, illetve a 49. percben már 1:3 is. Második mérkőzésünket is hoztuk a Szovjetunió ellenében, érdekesség, hogy most is vesztett állásból fordítottuk meg az eredményt. 0:1 után Komjáti András, illetve Horváth László szerezték góljainkat. Sajnos, a nyugatnémetektől 1:1-es félidő után 3:2-re kikaptunk, így az a helyzet fordult elő, hogy velük és a skótokkal együtt hármunknak volt 4 pontja.

Az 1972 őszi ifjúsági-válogatott keretében olyan tehetségek kerültek előtérbe, mint például a fehérvári Jankovics, Végh és Kuti, az egri Lakatos, a szombathelyi és győri két Szabó, a kispesti Varga, a ferencvárosi Forintos, Nyilasi, Takács vagy éppen Magyar. Az 1973-as ifjúsági-válogatott. Állnak, balról: Pajer, Pálinkás, Kőhalmi, Varga J., B. Kovács, Orosz, Takács, Sárosi László edző, Erdei Pál, az MLSZ munkatársa. A selejtezők lebonyolítása annyiban jelentett újat, hogy az oda-visszavágós ki-ki meccsek helyett először került sor csoportbeosztásokra, mi a szovjetekkel és a törökökkel kerültünk össze. Csapatunk a Rabcsák-Végh, Varga, Lakatos, B. Kovács-Lazsányi, Töröcsik, Ádám-Szabó F., Nyilasi, Pogány összeállításban kezdett, csereként Jankovics, Szeghalmi és Takács léphetett még pályára.

tags: #gellert #tibor #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• tekintse meg a Franciaország–Németország meccs eredményeit
• FTC – FC Midtjylland Bajnokok Ligája Visszavágó: tudnivalók
• A jégkorongpálya méretei és szabályozása
• Kényelmes és Stílusos Chelsea Melegítő
• Részletek a Virtuózok előzetes válogatóiról