A Magyar Utánpótlás-sport Stratégiája és Kihívásai: Az MLSZ Új Iránya és a TAO Támogatások Hatása

A magyar utánpótlás-sport, különösen a labdarúgás, jelentős átalakuláson megy keresztül, melynek célja a hazai fiatal tehetségek nemzetközi szintű felkészítése és a felnőttválogatott megerősítése. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) egységes játékelvek, nemzetközi benchmarkok és mérhető teljesítménymutatók révén próbálja átalakítani az utánpótlás-válogatottakat. A cél, hogy több magyar játékos jusson el a világ legerősebb bajnokságaiba - és onnan a felnőttválogatottba.

Az Utánpótlás-válogatottak Átalakítása és Célkitűzései

A jelenlegi helyzet rávilágít a fejlesztés sürgősségére: 2025 júniusában Magyarországnak összesen 22 játékosa volt, akit a tíz legerősebb bajnokság valamelyikébe értékesítettek, ezzel szemben Romániának 30, Szlovákiának 68, Szerbiának 89, míg Dániának 122. Az MLSZ célja, hogy ehhez a kiindulóponthoz képest egyre jobb legyen a felnőttválogatott, minél több labdarúgóra van szükség, aki a legmagasabb szinten futballozik. Ennek megfelelően határozzák meg terveiket és céljaikat az utánpótlás-válogatottakat illetően.

Fehér Péter, a Magyar Labdarúgó-szövetség kötelékében dolgozó szakember, aki az utánpótlás-válogatottak vezetéséért felelős, elmondta, hogy az utóbbi évek szereplését nehéz lenne sikersztoriként tálalni, hiszen magyar korosztályos csapat legutóbb a 2019-es U17-es világbajnokságra jutott ki selejtezőn keresztül. Az előadás azonban keretet adott annak, hogyan gondolkodik Fehér az utánpótlás-válogatottak jelenéről és jövőjéről.

A kiindulópont nem taktikai rajz vagy új edzésmódszer, hanem az önazonosság kérdése: kik vagyunk, mit akarunk, és mi a szerepünk a magyar futball egészében. A munkát csak úgy lehet elkezdeni, ha a nemzetközi trendeket figyelve világos terv szerint haladnak, különben minden eredmény pillanatnyi érzelmi hullámvasút marad. A szakember alapvetése, hogy az utánpótlásban valójában nincs „igazi verseny”, mert a legjobbak gyakran már fiatalon a felnőttek között játszanak. A korosztályos eredmények így önmagukban félrevezetők lehetnek. Az egyetlen valódi verseny a felnőttfutballban zajlik, ahol a legjobbak a legjobbakkal találkoznak, ezért a korosztályos válogatottak feladata, hogy olyan közösséget teremtsenek, amely a játékosokat felkészíti a felnőtt nemzetközi szintre, emellett megteremtve a sikeres szereplés lehetőségét.

Fehér Péter Szakmai Háttere és Irányelvei

Az 51 éves Fehér Péter szakmai tudását Dániából hozta magával, ott szerezte meg a legmagasabb edzői képesítést. Kétezer óta edzősködik, a legtöbb időt az FC Nordsjaelland utánpótlásában töltötte, amelyben a Ride to Dream modell alapján tucatszám képeznek mind a mai napig nemzetközi viszonylatban piacképes játékosokat. Öt dán felnőttválogatott futballista került ki a keze közül, továbbá tíz olyan labdarúgó nevelésében segédkezett, aki eljutott a világ tíz legerősebb bajnokságának valamelyikébe. Kétezer-huszonhárom nyarán a Budapest Honvéd akadémiájának, majd a klub szakmai igazgatójaként dolgozott, míg 2024 nyarán a Magyar Labdarúgó-szövetségnél kapott pozíciót, aminek keretében az utánpótlás-válogatottaknál végzett szakmai munkáért felel.

A szakmai szemléletváltás részeként nemcsak edzőket, hanem nevelőket is keresnek. Az alsóbb korosztályokban, tehát az U14-es, az U15-ös és U16-os csapatoknál olyan szakembereket kerestek a szövetségi edzői posztra, akik jó pedagógiai érzékkel rendelkeznek, örömöt találnak a nevelésben, illetve példaképként szolgálnak. Számukra a legfontosabb cél a megfelelő játékosok kiválasztása és a klubokkal történő szoros együttműködés, de ezen felül is számos feladatuk van: ismertetniük kell a szakmai alapelveket a fiatalokkal, akiknek a pályán és azon kívül is át kell adniuk azokat az általános értékeket, amelyeket az MLSZ-nél meghatároztak.

A rendszer átalakításának egyik eleme a versenykorosztályoknál a folytonosság: az U17-et ugyanaz a szövetségi edző viszi végig az U19-ig, hogy valódi játékosismeret alakuljon ki, és ne az első összetartás alkalmával kelljen kapkodva meghozni döntéseket teljesítménykényszer alatt. A szakemberekkel szemben támasztott elvárások között szerepel, hogy éles helyzetben hozzák ki a potenciált a tehetségekből - Fehér Péter szerint ugyanis a magyarországi vélekedéssel ellentétben ezekben a korosztályokban már nem gyerekfoci zajlik, ez készít fel elsősorban a felnőttfutballra -, taktikai fegyelmet és ismeretet adjanak át nekik, valamint szakmai tudások birtokában tudjanak meccselni.

Együttműködés a Klubokkal és a Talent Program

Az elképzelés lényege, hogy a korosztályos válogatott „színpadot” adjon a tehetségeknek: Telkiben nem a napi képzés zajlik, hanem a nemzetközi versenyeztetés, amely révén tapasztalatot szereznek a fiatalok. Mivel a játékosok pályafutásának motorja a klub - ott dől el, ki mennyi lehetőséget kap, milyen szinten fejlődik -, kulcskérdés, hogyan tudnak együttműködni az egyesületekkel. Az MLSZ lehetőséget biztosít minden akadémiának, hogy a korosztályos válogatottak összetartásaira edzőt delegáljon megfigyelésre, tapasztalják a szakmai munkát.

Az induló Talent Programban salzburgi mérési módszerekkel, nemzetközi benchmark alapján végeznek rendszeres fizikai, technikai, mentális és taktikai méréseket az U15-ös és U16-os korosztályban. Ezáltal a klubok részletes profilt kapnak a náluk nevelkedő futballistákról, az MLSZ-szel közösen értékelik a fejlődési irányokat, majd több éven át nyomon követik a fejlődésüket.

Hagyomány- és Trendkövetés a Játékstílusban

Fehér Péter szerint az utánpótlás-válogatottakat igyekeznek a magyar hagyományoknak és a nemzetközi trendeknek megfelelő elképzelésekkel szerepeltetni - ez összecseng azzal, hogy a felnőttválogatott évek óta igyekszik visszatérni a magyar futballtradícióhoz, s próbálja átültetni a hagyományos magyar stílus jellemzőit a taktikájába -, hogy aztán a fiatal labdarúgókat ezekkel az értékekkel felvértezve hazai vagy nemzetközi pályafutáshoz, illetve felnőttválogatottsághoz segítsék. Az MLSZ ennek érdekében megosztja a taktikai iránymutatóját a klubokkal is, bízva abban, hogy egyes akadémiák hasonló felfogásban szerepeltetik majd a csapataikat, mint a szövetségi edzők - ez azért is lenne fontos, mert az U-válogatottaknál a nemzetközi szintre próbálják felkészíteni a labdarúgókat.

Mivel a szakember szerint identitás nélkül nincs teljesítmény, az utánpótlás-válogatottak értékrendje öt pillérre épül: ezek a nemzeti büszkeség, az egység, a szenvedély, a felelősség és a bátorság. A nemzeti büszkeségnek szerinte belső meggyőződésnek kell lennie, amely ott kezdődik, hogy a játékos legyen büszke a magyarságára, merje hangosan énekelni a himnuszt, és higgye el, bárkit legyőzhet. Az egység a csapat elsődlegességét jelenti az egyéni ambíciókkal szemben, ami különösen fontos egy olyan közegben, amelyben már fiatal korban megjelennek az ügynökök.

A szakvezetés meghatározta azt is, milyen elképzelések szerint alakítaná ki a magyar utánpótlás-válogatottak játékstílusát. Nagy vonalakban előretekintő, intenzív, kontrollált, ravasz és hatékony futballt vár a korosztályos csapatoktól. Rövid távon a védekezés stabilizálása, a meccsek aktív kezdése és a hatékonyság növelése élvez prioritást, közép- és hosszú távon viszont az egységes szakmai program kialakítása a cél: összehangolt játékstílus, közös alapelvek szükségesek az előrelépéshez, azaz az optimalizált teljesítményhez. A végső cél egyértelmű: az egész rendszer a felnőttválogatottat szolgálja. A szemléletváltás érdekében Fehér Péter azt a példát hozta fel, miszerint a legnagyobb játékosok sem az utánpótlásban elért eredményeik miatt maradnak meg az emberek emlékezetében, hanem a felnőtteknél nyújtott teljesítmény és eredmény miatt.

Játékosfejlesztés kontra Eredményesség

A háttérbeszélgetés során az is szóba került, milyen dilemmák vetődnek fel az utánpótlásban. Fehér Péter fontos kérdésnek tartja, mikor érdemes „felfelé” játszatni egy futballistát, illetve mikor maradjon a saját korosztályában. Az érdekek ugyanis ellentétesek, hiszen ha a legjobbak idősebbek között kapnak helyet, gyorsabban fejlődnek, viszont a kiválásukkal a saját korosztályos csapatuk gyengül - mégis, ezen a téren egyre inkább az a felfogás uralkodik az MLSZ-ben, hogy a játékos fejlesztése élvez prioritást, semmint az eredményesség. A legnehezebb döntés a szövetségi edzők számára egyértelműen az, hogy kinek adják meg azt a mintegy ötven nemzetközi mérkőzést, amely értékes tapasztalatot jelent a profivá válásban. Szerinte nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy olyan csapatokat állítsanak össze, amelyben egészséges az arány a nagy potenciállal rendelkező és a korán érő futballisták között.

A Folyamat Fontossága és az Objektív Teljesítménymutatók

Amikor az utánpótlás-válogatottakat jellemző játékfelfogásnak próbáltak utat kijelölni, a szakmai vezérkar arra jutott, hogy a cél nem a „fejjel a falnak” direkt futball, de nem is a passzív, mély védekezés. A hangsúly sokkal inkább a hatékonyságon van: úgy játszani, ahogyan az adott helyzetben a legnagyobb esély kínálkozik veszélyteremtésre. Ehhez objektív teljesítménymutatókat használnak adatelemző szoftverek segítségével, így kerülhetnek előtérbe az xG-, illetve a PPDA-mutatók, vagy például a progresszív labdavezetések és a támadóharmadban végrehajtott passzok száma. A folyamat a siker kulcsa, hiszen ha a mutatók javulnak, hosszú távon eredmény is párosul a játékhoz és egyre többen kerülnek ki a rendszerből.

A számok alátámasztják, hogy az elmúlt másfél évben az U17-U21-es korosztály vonatkozásában növekedett a kidolgozott helyzetek száma, csökkent az ellenfelek xG-je, azaz a várható gólszáma, intenzívebb lett a visszatámadás - a presszingnél a cél a tíz alatti PPDA, azaz hogy a korosztályos válogatottak minél kevesebb passzt engedjenek adott támadásnál az ellenfélnek. Bár az átmenetekben kifejezetten veszélyesek a korosztályos együtteseink, jelentős hiányosság mutatkozik labdabirtoklás közben. Nemzetközi összevetésben a magyar csapatoknál rendkívül kevés a magas intenzitású futás: labdabirtoklásnál lelassul a játék, hiányoznak az önzetlen mélységi mozgások, pedig a modern futballban a labda nélküli futás - még ha nem is érkezik passz - teremti meg a területet a társnak. A „gólpassz-zóna” elemzése különösen beszédes. Nemzetközi szinten a legveszélyesebb passzok jelentős része a félterületekből érkezik, nem a klasszikus szélső beadásokból, a hazai gyakorlat viszont még mindig erősen beadásközpontú: a szélső cselezés után vagy első szándékból középre ível, a csatárok pedig a tizenhatoson belül várakoznak. A korosztályos válogatottak célja, hogy tudatosan juttassák a labdát a legveszélyesebb zónának számító félterületekbe, igazodva a nemzetközi trendekhez. A statisztikák nem önmagukért vannak, hanem az edzésmunka iránytűi. Ha a befejezések 74 százaléka egy érintésből születik, a gyakorlatokat is ehhez kell igazítani. A számok segítenek abban is, hogy a kiválasztás ne szubjektív benyomásokon alapuljon: nem azért játszik valaki, mert „az edző szereti”, hanem mert megfelel a teljesítménykritériumoknak.

Utánpótlás-válogatottak Teljesítménymutatói és Tendenciák (U17-U21, elmúlt 1,5 év)

A TAO Támogatások Szerepe és Hatása az Utánpótlásra

Elképesztő pénzbőséget hozott számos sportág számára, hogy a 2010-ben felálló Orbán-kormány stratégiai ágazattá minősítette a sportot és bevezette annak lehetőségét, hogy a nyereséges cégek - ahelyett, hogy befizetnék az államkasszába - sportszervezeteknek ajánlják fel a társasági adójuk (tao) egy részét vagy egészét. Úgynevezett látvány-csapatsportágként 2011-től a labdarúgás, a jégkorong, a kézilabda, a kosárlabda és a vízilabda kapott lehetőséget ezeknek a pénzeknek a felhasználására, 2017-től pedig egy hatodik, a röplabda is bekerült a kivételezettek körébe. Bár a tao-támogatásnak kezdetben nem volt felső határa, a pénzeső még nem hullott, inkább csak csöpörgött.

Az első hat évben, 2011 és 2017 között a Nemzeti Sport akkori összesítése szerint 521 milliárd forint folyt be a sportszervezetekhez ebből a forrásból. 2017 azért is különleges év a rendszer szempontjából, mert akkor mondta ki a Kúria a Transparency International által indított perben, hogy ezek a pénzek igenis közpénzek. 2018-ban a kormány összeghatárt szabott, akkor 124,9 milliárd forintban állapította meg azt a keretet, amelybe a szövetségek által a sportszervezetek számára kiállított támogatási igazolások összegének bele kell férnie. Ezt 2021-re, a koronavírus-járvány hatásai miatt előbb lecsökkentették 100 milliárd forintra, az év közepén azonban visszaemelték az eredeti keretösszegre, 2023 májusában pedig tovább emelték - azóta 125,2 milliárd forinton áll. 2021-ig további 402 milliárdot gyűjtöttek össze tao-ból a sportszövetségek és -szervezetek, 2024-re pedig - a 444.hu összesítése szerint - 1411 milliárdra nőtt a szétosztott összeg. És ez csak a tao, amely mellett az állam a költségvetésből is bőkezűen támogatja a sportot. A teljes, sportra fordított összeg így 2011 és 2024 között már 4416,2 milliárd forintra jött ki.

A tao-pénzeket képzéssel összefüggő, versenyeztetéssel, sportcélú ingatlanok üzemeltetésével kapcsolatos költségekre, személyi jellegű ráfordításokra, tárgyieszköz-beruházásra és felújításra, valamint utánpótlás-nevelésre fordíthatják a sportszervezetek. Ebből a forrásból 2011 és 2025 között a Magyar Labdarúgó-szövetség gyűjthette be a legjelentősebb összeget, összesen 600,2 milliárd forintot, amelynek 43,4 százalékát, azaz 186,4 milliárd forintot költöttek utánpótlással összefüggő feladatokra.

Az Eredmények és a Kihívások

Az eltérő korosztály-besorolások és lebonyolítási rendszerek ellenére az elmúlt évek trendjei jól mutatják, hogy mennyire sikerült eredményekre váltani azt a tömérdek közpénzt, amit a látványsportok utánpótlására locsoltak. Hogy az elképesztő költekezés nem hozta meg a várt eredményt, azt feketén-fehéren leírják „Az olimpiai sportágak versenysport-stratégiája, 2022-2032” című tanulmányban, amelyet még a Magyar Olimpiai Bizottság előző vezetése idején készült. Eszerint „a felnőtt versenysport felhasználási célra folyósított költségvetési támogatásainak növekedése nem járt együtt az eredményesség növekedésével. Sportszakmai szempontból nem elég hatékonyan lettek felhasználva a támogatások.”

Beszédes, hogy a 2023-as hazai rendezésű U17-es Európa-bajnokságon a tizenegyedik helyen végzett a magyar válogatott, de a legtöbb mutatóban a 15-16. helyen zárt a tizenhat csapatos mezőnyben. Az adatok alapján kevés volt a sikeres csel, a felépített támadás, és ezen változtatni akarnak az MLSZ-ben. Az utánpótlás-válogatottak elsődleges feladata a kiemelten tehetséges fiatal játékosok azonosítása, emberi és sportolói támogatása, valamint a fejlődésükhöz szükséges környezet megteremtése. A nemzetközi szinten versenyképes játékos átlagon felüli játékhelyzet teremtő és megoldó képességgel rendelkezik, és ezt a tudást magas színvonalon, versenyhelyzetben is képes alkalmazni.

Fokozatosan, az életkori sajátosságokat is figyelembe véve, meg kell tanítani a gyerekeket nyomás alatt játszani és fel kell készíteni őket a felnőtt labdarúgásra jellemző eredmény- és teljesítménykényszer által meghatározott környezetre. Másodlagos célként jelentkezik az utánpótláscsapatok játékának folyamatos fejlődése. Az MLSZ meghatároz olyan stílusjegyeket, amelyek az utánpótlás-válogatottak közös szakmai irányvonalának keretrendszerét képezik. A csapatok játékfelfogása a játék négy fázisában összhangban van a nemzetközi labdarúgásban megfigyelhető irányvonalakkal, hiszen az utánpótlás-válogatottak egyik fő célja felkészíteni a korosztályos játékosokat a modern labdarúgás támasztotta követelményekre.

Labdabirtoklásban csapataink célja a bátor támadójáték, a labda megbecsülése mellett folyamatosan keresve az előre játék lehetőségét. A terület leghatékonyabb kihasználásával már a kapustól törekszünk a labdakihozatalokra, a támadás felépítésénél minél több passzsáv megteremtésével létszámfölényt kialakítani a labda körül. A támadásban aktívan nem részt vevő játékosok már helyezkedésükkel a labdabirtoklásnál felkészülnek az esetleges labdavesztésre, a gyors átmenetre. Akárcsak labdabirtoklásban, labdaszerzésnél is a bátor, kezdeményező, ugyanakkor tudatos és szervezett labdaszerzés a szándékunk a pálya különböző zónáiban. Védekezésben igyekszünk leszűkíteni a területet és létszámfölényt kialakítani a labda körül. Labdaszerzés esetén az ellenfél rendezetlen védelménél keressük az azonnali mélységi játék lehetőségét.

Az utánpótlás-válogatottak játékos-keretének összeállítása a korosztályokért felelős szövetségi edzők feladata, azonban az ő munkájukat megkönnyítendő az MLSZ egységes alapelveket fogalmaz meg. A válogatottak szakvezetőinek az utánpótlás-bajnokságokban csapatot indító klubokkal folyamatos kapcsolattartásra, információcserére kell törekednie, a szövetségi szakemberek a klubok edzéseit és mérkőzéseit rendszeresen látogatják, amelyet dokumentálnak is. A korosztályos válogatottakba történő kiválasztás összetett feladat. A klubok ajánlásai jó kiindulási pontot jelentenek, ezt egészíti ki az MLSZ játékosmegfigyelői tevékenysége, illetve fontos mutató a folyamatos játéklehetőség minél magasabb szintű bajnokságban. Törekedni kell a válogatott játékosok teljesítményének részletes nyomon követésére a válogatott összetartások idején is.

Sportágspecifikus Utánpótlás Hírek

A magyar utánpótlás-sport nem csupán a labdarúgásban, hanem számos más sportágban is aktív és figyelemreméltó eredményeket ér el. Íme néhány friss példa:

• Tenisz: Beviz Lujza nagyot robbantott az idén. A Tenisz Műhely 16 éves reménysége idén már három junior ITF-tornát is nyert, és ezzel jelenlegi első számú magyar játékosként bekerült a legjobb kétszáz közé a korosztályos világranglistán.
• Kosárlabda: Éremért száll harcba a Szedeák az U21-es országos döntőben. A kiválóan sikerült alapszakasz után a Szedeák U21-es férfi kosárlabdacsapata a közelgő országos döntőben is nagyot alkotna, és megcélozza az éremszerzést.
• Labdarúgás: Harmincöt fiatal játszott az NB I 32. fordulójában. A labdarúgó NB I 32. fordulójában 1802 percet kaptak a 2005-ben vagy annál később született magyar játékosok. Az U20-as labdarúgó-válogatott háromnapos edzőtábort tart Telkiben.
• Kézilabda: Két hely még kiadó a fiúbajnokságok négyes döntőiben. Izgalmak maradtak az utolsó két fordulóra a korosztályos élvonalbeli fiú kézilabda-bajnokságokban. 2026. május 1-jével megkezdi munkáját a Magyar Kézilabda-szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatósága Pitz András vezetésével. Juhász-Tóth Zalán, a Veszprém Handball Academy 18 éves játékosa, jó úton halad afelé, hogy hamarosan bemutatkozzon a klub első csapatában.
• Jégkorong: Eredményes szezonon van túl a hazai utánpótlás. Egy feljutás és két bennmaradás a korosztályos válogatottak évadbeli szereplésének rövid összefoglalása. Az U16-os leányválogatott második lett a füsseni Európa-kupán.
• Vívás: Öt éremmel zárták a magyarok az U23-as Európa-bajnokságot. Horváth Lotti, kétszeres kadétvilágbajnok párbajtőröző is a "jövő sztárjai" között szerepel.
• Judo: Ungvári Attila, a háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes korábbi kiváló dzsúdós, az ifjúsági fiúválogatottat fél éve keretedzőként irányítja, és szeretné átadni tudását a fiataloknak.
• Asztalitenisz: Fazekas Lizett győzött az U19-esek között Szarajevóban.
• Úszás: Nyílt vízi ifisikerek Ibizán, fontos „segédpontokat” szereztek maguknak többen is a júliusi, magyarországi junior Európa-bajnokságra készülő fiataljaink közül.
• Vízilabda: Az Eger, a Szeged és a BVSC is rendez döntőt a fiúknak májusban. Világbajnokságra készül az U18-as fiúválogatott.
• Floorball: Szerdán rajtol az U19-es lányok vb-je Olaszországban.
• A Magyar Edzők Társasága és az Utanpotlassport.hu szerkesztősége alkotja "A hónap utánpótlásedzője" díj kuratóriumát, melynek áprilisi jelöltjei között Árkovics Bálint (jégkorong), Kádár Tamás (kosárlabda) és Kovács Attila (vívás) szerepel.

tags: #utanpotlas #csapat #nso

Népszerű bejegyzések:

• Serie A csatárgondok
• Ismerje meg az UEFI beállításait Windows 10 alatt
• Részletes elemzés: Arsenal – Napoli EL-találkozó
• A brazil aranykor Mexikóban
• Pénzügyi ügyek az Újpestnél