Gyimesi János: A Magyar Kosárlabda Legendás Nevelője és a Fiatalok Jövője
A magyar kosárlabdázás egyik kiemelkedő egyénisége, Gyimesi János, aki mentorként járul hozzá a pasaréti kosárlabdázók sikeréhez, néhány hónapja segíti a Vasas Akadémia férfi szakosztályának munkáját. A korábban bajnokcsapatokat és utánpótlás-válogatottakat egyaránt irányító, a sportág utolsó nagy nemzetközi sikerét elérő, 1991-es női Európa-bajnoki bronzérmes együttes edzője, ifjabb Gyimesi János augusztus 24-én tölti be a 80. életévét.
Ifjabb Gyimesi János egész karrierje során viselte az ifjabb titulust, hiszen édesapját, idősebb Gyimesi Jánost is a sportág legnagyobbjai között emlegetik. Gyímesi János az igazi kosárlabda-dinasztia nagyon prominens tagja. Az édesapja meghatározó alakja volt a sportágnak a hőskorban, ő edzőként legendás lett, bár a szocialista rendszerben rengeteg akadályt gördítettek elé.
A Mentori Szerep a Vasas Akadémián: Körbeérő Szálak
Nincsenek véletlenek, egyszerűen csak körbe értek a szálak, fogalmazza meg Gyimesi János a Vasas Akadémiával való együttműködésének kezdetét. Felesége, Novák Judit több évtizede tanít az Áldás utcai általános iskolában, és most az akadémia számára épít bázist. A kapcsolat azonban Nagy Zoltán érkezésével lett szorosabb, akivel még korosztályos játékosként volt kapcsolata. Akkoriban nagyon sajnálta, hogy nem fiatalabb néhány hónappal, mert vele érmesek lehettek volna a kadet Európa-bajnokságon. Közben kiváló szakember lett belőle és a kosárlabdázásról is hasonlóan vélekednek. Mindig szeretett volna vele dolgozni, de soha nem jött össze - mostanáig. Mészáros Zalánt is jól ismerte és elismerte, kiválóan irányítja a szakosztályt. A velük folytatott beszélgetések eredménye lett a szorosabb együttműködés.
Gyimesi János úgy érzi, a Jóisten azért tartja életben és azért van ereje és energiája, mert még dolga van. Ez a dolog pedig számára nem lehet más, mint a kosárlabda és azon belül is a fiatalok nevelése. Ezért is szeretné átadni a Vasas Akadémia szakembereinek a tudását, s ha egy-két dologban hasznos tanácsot tud adni nekik, akkor már elégedett lesz. Számára igazi ajándék ez a lehetőség és hálás, hogy gondoltak rá.
A pandémia miatt ugyan most megakadt a közös munka, de előtte minden délután járt a csapatokhoz, figyelte, mit csinálnak. Volt egy edzői értekezletük is, amelyen mindenki részt vett, és ő mesélhetett a tapasztalatairól. "Nem az elfogultság beszél belőlem, de egyszerűen lebilincselő, amit láttam," mondja. Gondolatban az ötvenes évekig is visszament, és nem ugrott be olyan klub, ahol hasonlóan magasszintű szakmai munkát végeztek volna. Ez most öröm számára mentorként, de Judit számára is az, hiszen biztos lehet abban, hogy a lehető legjobb helyre adja azokat a fiatalokat, akikkel ő szeretteti meg a kosárlabdát. Olyan jól felépített és megtervezett edzéseket, bemelegítési rituálékat látott, hogy csak ámult. De persze ez nem véletlen, Zalán nagyon jó vezető, hihetetlen agya van a tervezéshez, Zolival jól működő rendszert építettek fel. És ebben szerencsére helye van az edzőképzésnek is, figyelnek a fiatal szakemberek elindítására és képzésére. Ezen a téren is szeretne majd segíteni nekik, hiszen pályafutása során amatőr edzőképzéssel is foglalkozott. Tucatnyi edzőtanítványa egyike Judit is, aki mesterként még a játékos pályafutását is felülmúlja, ezért örül annak, hogy Pasaréten ilyen kitűnő stábba került. Köszönettel tartozik azért, hogy rá gondoltak ezzel a megtisztelő feladattal. Bearanyozza az öregkorát, hogy az akadémián hallgatnak rá és bíznak benne. Ajándék ez a számára, amelyért cserébe csak a tudását adhatja.
A Kosárlabdaedzés Pedagógiai és Pszichológiai Megközelítése
Gyimesi János mélységesen hisz abban, hogy a tartós siker a jól megalapozott, szervezett munkából fakad. Egyszer egy nagyon okos klubelnök azt mondta neki, amikor a csapatához hívta, hogy ő azt szeretné, ha már az első évben bajnokok lennének. "Én ezzel szemben azt szerettem volna, ha tartósan a legjobbak leszünk. És ez hatalmas különbség!" - emeli ki. Ha jól megalapozott, szervezett munka folyik egy egyesületnél, akkor idővel törvényszerűen jönnek az eredmények is. Az eredmény valójában mellékes. A sikerig vezető közös út az, ami igazán számít. És ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag mindig úton vagyunk.
Számára az igazi eredmény az, ha százakat megtanít kosárlabdázni. Közülük ugyan néhány lesz csak válogatott, vagy élvonalbeli játékos, de valamennyi egészséges, jó szellemű fiatalemberré válik. "A tehetség sohasem elég. Szorgalom és szellem is kell annak kibontakoztatásához," hangsúlyozza. A környezetről nem is beszélve. Ezért is fontos, hogy milyen munka folyik az akadémián, hiszen a gyerekek itt tanulják meg a helyes hozzáállást, az elhivatottságot. Ehhez pedig szorgalmas és hasonlóan elhivatott edzők kellenek, mert a jó példa az, ami a leginkább inspirál egy fiatalt.
A csapatösszeállítás is nagyon fontos, tizenkét zsenivel semmit sem lehet kezdeni. Ahhoz, hogy jól működjön egy társaság, kell három-négy nagymenő, három-négy, aki nagymenő akar lenni, s bár tudja, hogy nem az, bármit megtenne, hogy az lehessen, és megint három-négy fiatal, aki tiszteli az előtte állókat és idővel átvenné tőlük a stafétát. Az edzői munka ugyanis nemcsak kosárlabdából áll. "Az én százszázalékos szakmai tudásomnak is jó, ha harminc százalékát át tudtam adni, a másik harminc a pedagógia, a fennmaradó negyven pedig a pszichológia." - árulja el. Egyébként az a mi edzői felelősségünk, hogy segítsük egy tehetség kiteljesedését.
Egy kosaras tizenhét-tizennyolc éves korában még nem kész játékos. Persze látott már kiugró tehetséget, aki ennyi idősen is kikövetelte a helyét, ám ez nagyon ritka. Éppen ezért ő előbb egy, majd kettő, később három-négy percet adva, illetve valamilyen konkrét feladatot kijelölve érlelte a játékosait az NB I-hez. "És itt ismét visszakanyarodok az eredményességhez, valamint a rövid- illetve hosszútávú érdekekhez." Ha így vesszük, akkor nem edzőnek, hanem nevelőnek tartja magát, ez érdekli igazán. Az, hogy a gyerekekből jó emberek legyenek, a kosárlabda révén inspiráló közösségben cseperedjenek fel, tanuljanak, élvezzék az életet, és ha minden adott hozzá, akkor legyenek remek játékosok is. Ha valamire büszke, akkor annak a sok jó női és férfi kosárlabdázónak a névsora, akik a keze alól kerültek ki.
A Magyar Kosárlabda Jövője és a Légiós Kérdés
Gyimesi Jánosnak máig sem sikerült rájönnie, kinek mi érdeke fűződik hozzá, de ő nem tud egyetérteni a külföldi kosarasok egyre bővülő jelenlétével. "Mi nem csak azért voltunk-vagyunk például kosárlabda edzők, hogy a velük való foglalkozás révén jó kosarasaink legyenek, hanem jó embereket is szeretnénk nevelni ennek az országnak." - mondja. Elve az, hogy magyar fiatalokat kell nevelni, nem zsoldosokra költeni.
Ellenérzéseire talán a legjobb példa a soproni Határ Bernadett esete, aki még mindig világszínvonalú játékossá válhat, de akinek egyéni fejlődését a legfogékonyabb éveiben két szezonon keresztül teljesen megakasztotta egy spanyol edző, Roberto Iniguez, aki az ő edzői eredményessége érdekében folyamatosan nem, vagy csak percekre küldte pályára Bettit. Roberto Iníguez érdeke az volt, hogy minél eredményesebb legyen a csapatával, nem pedig az, hogy a magyar kosárlabdázás számára értéket teremtsen. Örömmel látja, hogy Határ Bernadett most végre nagy léptekkel fejlődik, mert rendszeresen játéklehetőséghez jut.
Gyimesi János büszke magyar ember és bölcsész, aki pontosan tudja, hogy százötven éve Eötvös József, majd száz esztendeje Klebersberg Kuno, a magyar oktatáspolitika nagyjai magyar sportot akartak teremteni. Ezért is tartja elképesztőnek, hogy a bajnokságunkban rengeteg légiós kap szerepet. Nagyon örült, hogy a Falco nyerte a bajnokságot, mert zömmel magyar játékosokra épített, és feltett szándéka, hogy a véleményét megosztja mindenkivel, akinek befolyása lehet a döntésekre. Tudja, hogy sok tehetséges magyar kosaras azért szorult ki a sportágból, mert a klubok inkább külföldről vettek játékost, és ez megengedhetetlen. Nem is olyan régen, pontosan hat éve volt neki hat, olyan tizenhat éves fiatal kosarasa, akik már akkor két méter felettiek és tehetségesek voltak.
A Gyimesi Dinastía és az Életmű Folytatása
Az édesapa, idősebb Gyímesi János árva gyermekként Szarvason nevelkedett és iskolás éveiben sokoldalú sportoló volt. A kosárlabdázással csak a Testnevelési Főiskolán ismerkedett meg, ettől kezdve viszont ez lett a fő sportága. Bekerült a válogatottba is, a nemzeti együttes tagjaként részese az 1939-ben, Kaunasban megrendezett Európa-bajnokságon komoly sikerként elkönyvelt, harmadik helyezés elérésének. A TF elvégzését követően, a negyvenes évek elején előbb Kisvárdán, majd Kassán taníthatott. Utóbbi helyen a kosárlabdázás mellett az élvonalbeli jégkorong együttesben játékosedzőként hasznosította kosaras tudását. A világháborús éveket átvészelve, 1946-ban már Budapesten, a KASE csapatával folytatódott kivételesen eredményes kosárlabda edzői karrierje. Villámgyorsan haladt felfelé a ranglétrán. 1947-ben már a legjobb felnőtteket is rábízták.
Sokak döbbenetére ő vonta be a válogatott keret munkájába többek között Novakovszki Lászlót és Zsíros Tibort is, akik később oszlopos tagjai lettek a válogatottnak, amelynek sikerei csúcsát az 1955-ben kiharcolt Európa-bajnoki cím jelentette. Az általa irányított nemzeti együttes 1947-ben 7. lett a kontinensbajnokságon. Az 1948-as, londoni olimpiára már a kijutás is komoly sikernek számított. Az 1950-ben, Budapesten lebonyolított női Eb-n történtek alapvetően befolyásolták Gyímesi János további karrierjét. A Szovjetunió elleni döntő előtt ugyanis - a „jó tanács” ellenére - nyíltan ellenezte, hogy játékosai „lefeküdjenek” a szovjeteknek, amit az akkori pártvezetők soha nem felejtettek el neki. Az ott végül elért 2. helyet az 1952-es Eb-harmadik pozíciója követte, majd Gyímesi lemondott. 1958-ban visszavették, hogy folytassa sikeres pályafutását.
Ifjabb Gyimesi Jánosnak Szarvas városa mindmáig a szíve közepe. Nagyon sok edzőtábort tartott ott, ahol édesapja emlékét mindmáig megható módon őrzik. Saját edzői pályafutásán az első, kiemelésre érdemes állomás az OSC-ben eltöltött időszakot követően a Budapesti Spartacusban volt, ott nyerte először országos felnőtt bajnoki címet lányaival 1975-ben. Aminek külön is örült, hogy a meghatározó emberei - Borka Ágnes, Kiss Lenke, Vertetics Györgyi - saját nevelésűek voltak. A gyors felemelkedés jó ajánlólevél volt számára, és hamarosan a Bp. Spartacus női felnőttcsapatának a kispadján találta magát. Ez nagyon dicsőséges korszak volt, ott nyert először bajnoki címet, de az aranyéremnél is fontosabb volt a szemében, hogy a kulcsemberek java része saját nevelésű játékosok voltak.
Később a Tungsram férficsapatának az edzőjeként dolgozott tovább, majd Zalaegerszeg következett, akkor, amikor a vidéki kosárlabda még csak kereste a fővárosi hegemónia megtörésének a lehetőségét. Zalaegerszegen akkor az ezüstérem óriási eredménynek számított - a Tungsrammal is tudott második lenni -, mégis magától távozott, mert az MTK női csapata hívta, és érdekelte a kihívás. Az együttes nem a legszebb napjait élte, és ő bajnokot faragott belőle, de mint mondja, nem ez számít, hanem az, hogy folyamatosan beépített olyan saját nevelésű fiatalokat, mint például Seres Éva, Újvári „Nyuszi” Eszter, Rónaszéki Szilvi és Fábián Ildikó. Bár bajnokságot is nyert, végül ideológiai okokból mennie kellett. Ezután Pálinkás József szövetségi kapitány mellett dolgozva részese lehetett az 1991-es Európa-bajnokságon szerzett bronzéremnek.
A TF-en 1987-ben kapta meg a mesteredzői címet. Ifj. Gyimesi János részt vett a Kiss Lenke kosarassulijának a megalapozásában, mert ott úgy érezte, módomban áll nem csak minél jobb kosárlabdázókat képezni, hanem a nevelésükben, emberré formálásukban is részt vehetett. Ezt a lehetőséget 2002-ig tudta folyamatosan kihasználni. A magyar-népművelő szakos diplomája mellett a szakedzői képesítése is megvolt, így a felesége helyett taníthatott a Budapest II. kerületi, Áldás utcai iskolában. A felesége sokéves érdemeire való tekintettel a Vasas beleegyezett abba, hogy az utánpótlás csapataikat Vasas-Áldás néven szerepeltessék. A Kiss Lenke Kosársulival mindmáig élő a kapcsolata, de bárhová meghívják mentorálni, szívesen tesz eleget a kérésnek.
A legutóbbi időkben a felesége munkáját segíti, aki a Vasas utánpótlásának nevelésében elkötelezett edző. Ott dolgozik szívesen, ahol nem csak a sportág rejtelmeire taníthatja a fiatalokat, hanem egyidejűleg azért is tehet, hogy minél értékesebb felnőttek váljanak belőlük. A legidősebb fia a kecskeméti akadémián pallérozza a gyerek kosárlabdázókat, a legkisebb fia jó játékos, emellett a Vasas férfi szakosztályának is megbecsült tagja, korábbi tanítványai vezetik, akik számítanak az észrevételeire, és ott is remekül érzi magát. Húsz éve véletlenül tudta meg, hogy a TF-en az öregek rendszeresen kosaraznak, és azóta is, tehát 80 évesen hetente kétszer kosárlabdázik a professzorok csapatában. Emellett persze figyeli a sportág mindennapjait. A Százak Tanácsának, az egyik legtekintélyesebb magyar értelmiségi grémiumnak a tagja. Könyveket is publikált, többek között a "Kézikönyv kosárlabdázó gyerekeknek" és a feleségével közösen írt "Kedvcsináló füzet kézilabdázáshoz kisiskolásoknak" című kiadványokat.
tags: #gyimesi #kosarlabda #gyerekeknek
