A Győri ETO FC Edzőinek Gazdag Történelme és Hagyatéka
Az ETO története, különösen az edzők vonatkozásában, számtalan meglepetést és fordulatos időszakot rejt magában. A klubot 1904-ben alapították Győri Vagyongyár ETO néven, és hamarosan más sportágak művelőit is tagjai között üdvözölte. Az első említésre méltó sikert a Hadi-kupában érte le, amelyben a Ferencváros kivételével valamennyi élvonalbeli együttes indult. Meglepetésre az ETO a második helyen végzett a kiváló játékosokból álló MTK mögött. Az első esztendőt 1937-38-ban töltötte az NB I-ben a csapat, miután a vidéki amatőr bajnoki döntőben legyőzte a Diósgyőrt és ezzel jogot nyert a feljutásra. A labdarúgócsapat 1960-ban újra a legjobbak közé került, és azóta szerepel megszakítás nélkül az NBI-ben, amivel egyedülálló a vidéki klubok között.
A Kezdetek és az Első Edzők Korszaka (1937-1950-es évek)
A Győri ETO 1937-ben játszott először az NB I-ben. Az egykori legendás újpesti Fogl-gát egyik tagja, Fogl Károly irányításával a szereplést nem kísérte sok szerencse, mert három győzelem mellett többnyire vereségek sorakoztak az ETO neve mellett a táblázaton, és az évad végén búcsúra kényszerült. Az újonc ETO gyengén muzsikált a nagyok között, gyakran változott a csapat összeállítása. A klub első élvonalbeli meccsén is Fogl Károly ült a kispadon, ekkor a Győri ETO a Budai 11 ellen szenvedett 0:3-as vereséget.
Érdekesség, hogy Farkas Béla 1946-ban egy mérkőzésen pályára lépett az ETO-ban az NB I-ben - noha akkoriban a csapat edzője volt. Az ETO történetében 1937 és 2025 között 603 labdarúgó szerepelt az NB I-ben, és Farkas Béla az egyike azoknak, akik edzőként is a pályára léptek.
Az 1938-as NB I-es szezonban, a Bocskai elleni mérkőzésen már Kovács Mihály volt az ETO edzője. Később ő irányította a csapatot a Hungária elleni, 1:0-ra megnyert utolsó bajnoki mérkőzésen is, ahol a győztes gól megszerzésében Balogh Sándor jeleskedett.
Hosszas huzavona, kulisszák mögötti csatározások után indult újra az országos bajnokság 1945 őszén. Döntő változást jelentett a csapat életében az 1948-49-es év. Baróti Lajos, a korábban Szegedről Győrbe került válogatott fedezet egy csehszlovákiai túrán lábtörést szenvedett, és a klub vezetői a bajnokság előtt őt bízták meg az edzői teendők ellátásával. A keze alatt stílusos együttes alakult ki, amely fokozatosan lépett előre a ranglétrán, egészen a középmezőnyig jutott.
1948 tavaszán Horváth Pál irányítása alatt kapusgondok kínozták az ETO-t. Horváth Pál edzőt váratlanul érte Pécsi, a kapus bejelentése, aki pihenni szeretett volna. A Haladás elleni mérkőzés előtt két nappal Horváth Pál nyilatkozta: "Horváthot és Cseht próbáljuk ki - jelentette ki az edző. - A jobb formában lévő kapus véd a Haladás ellen.” A fiatal kapus, Horváth József végül a Debrecen elleni mérkőzésen is védett, de a szaklapok kritikája szerint nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Horváth Pál, az ETO edzője másként vélekedett a Népsportban: „Horváth két gólban ludas volt”, majd a Képes Sportban később így értékelt: - Fiatal kapusunk, Horváth nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
Az ötvenes évek elején a csapat első válogatott játékosa, Kovács (Murok) Imre vette át az ETO irányítását. Vele sikerült tartani a szintet a bajnokságban, sőt némi előrelépés is történt, a 6.-7. helyig.
A Hatvanas Évek Aranykora és a Hidegkuti-éra
Az 1960-as években az ETO újra a legjobbak közé került. Orczifalvy István szürkének tartott, de általában megbízhatóan védekező középcsapatot épített Győrött. Ezt vette át Szusza Ferenc, akit egy év múltán az Olaszországból hazatérő Hidegkuti Nándor váltott fel a kispadon 1963 őszén. Az "Öreg" olyan gárdát alakított ki, amely a legjobbaknak is méltó ellenfele volt. Szebbnél szebb győzelmek követték egymást, s ezzel a dobogó legfelső fokára "segítették" az ETO-t, amely történetük során először nyerte meg a bajnokságot.
A Bajnokcsapatok Európa Kupájában csodálatos menetelés következett az 1964/65-ös évben, egészen az elődöntőig, ahol a világhírű Benfica volt az ellenfél. Közben a Magyar Népköztársaság Kupában is nagyszerű sorozatot kezdett az ETO. Előbb ezüstérmes volt a csapat, majd egymást követő három - 1965, 1966, 1967 - esztendőben a győriek hódították el a trófeát. Ezáltal a Kupagyőztesek Európa Kupájának rendszeres résztvevői lettek. A honi pontvadászatban a bajnok címet követő két esztendőben Hidegkuti vezette a csapatot, majd megint Szusza következett. Az akkor már Rába Vasas ETO többnyire az élmezőnyben tanyázott, stílusos játékáért rokonszenv övezte országszerte. Az arany után 1967-ben bronzérmet vehetett át és tulajdonképpen ezzel fejezte be a hatvanas évekbeli sikersorozatát.
Változások és Stabilizáció (1970-es évek)
Az 1969-es bajnokságban Mészáros József kezébe került a karmesteri pálca. Ekkor az ötödik helyen végzett az ETO, utána azonban megindult a kötélhúzás a kemény edzéseket követelő edző és az idősebb játékosok között. Az 1970-es félidényes bajnokságban - mikor már kiemelt egyesületként központi irányítás alatt dolgoztak (1986-ig) - az utolsó helyen végzett az együttes, majd az új bajnokságban két forduló után Mészárost, Dombos Ágoston váltotta fel.
Aztán Győrfi László, majd Farsang Ferenc következett. Sikerült stabilizálni a csapat helyzetét, és egyúttal megtörtént a generációváltás is. A Farsang-éra második évében egy bronzérem és az azt követő nemzetközi kupaszereplés jelezte a felemelkedést, de az csak tiszavirág-életűnek bizonyult. A nyolcvanas évek elejéig meglehetősen vegyes képet mutatott a szereplés. Pálfy Antal, Palicskó Tibor és Kovács Imre edzősége idején voltak nagyon mély pontok, a "magaslatokat" viszont az 1979-es MNK-győzelem és egy-egy 6. és 7. hely jelentette. A KEK-ben nem sok hiányzott a bravúrhoz a híres Juventus ellen.
Verebes József Korszaka: A Forradalmi Futball (1980-as évek)
Verebes József szerződtetésével a klub egyik legfényesebb időszaka vette kezdetét. Az 1981/82-es bajnoki esztendőben a Rába ETO több mint 100 gólt ért el, futószalagon érte el fölényes győzelmeit, holland stílusú játékával valósággal forradalmasította a magyar focit. Győrött újra megteltek a lelátók, húszezernél többen jártak mérkőzésekre és idegenbe is sokan kísérték el a kedvenceket. Talán még nagyobb bravúr volt, hogy az erősödő fővárosi nyomás ellenére sikerült megvédeni a bajnoki címet. Ezzel a Rába ETO lett az első vidéki klub, amely megvédte a címét a magyar élvonalban. Mindkét bajnokcsapatban szerepeltek: Burcsa Győző, Csonka Gyula, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Kovács László, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Szabó Ottó, Szentes Lázár, Szijártó László.
Bár a nemzetközi porondon nem ért el komolyabb sikert, a következő három évben két ezüstéremmel és egy bronzéremmel zárt, míg 1984-ben kupadöntőt játszott.
Verebes József statisztikái az ETO élén
| Időszak | NB I-es mérkőzések száma | Győzelem | Döntetlen | Vereség | Gólkülönbség | Pontszám | Eredmények |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1981-1986 | 214 | 109 | 51 | 54 | 460-322 | 274 | Bajnok (1982, 1983), ezüstérmes (1984, 1985), bronzérmes (1986), MNK-ezüstérmes (1984) |
| 1993-1994 | - | - | - | - | - | - | (Visszatérés) |
Verebes József szövetségi kapitányként is tevékenykedett az ETO edzőjeként 1993 szeptemberétől 1994 júniusáig, emellett korábban 1987 februárja és júniusa között is vezette a válogatottat.
Ingatag Kispad és Visszatérések (1990-es évek)
Az "őrségváltást" követően rövid ideig Gellei Imre kapott szerepet, őt Győrfi László követte a kispadon. Vele 4., aztán Haász Sándorral 5. volt a csapat, de mindegyikük csak egy-egy évig élvezte a klubvezetés bizalmát. Utána egyre gyengébb eredmények következtek, miközben gyakran ingott a kispad Győrött. Pecze Károly, Glázer Róbert, Szentes Lázár és Tornyi Barnabás sem töltötte ki a szerződést, az egyre kevesebb sikerélmény hatására pedig jócskán megcsappant a nézőszám.
Nehéz helyzetben, mintegy közfelkiáltásra tért vissza 1993 tavaszán Győrbe a korábbi sikerkovács, Verebes József. Kezdetben minden szépnek tűnt, hiszen a csapat szépen haladt előre, az első évben végül a 9., 1993/94-ben pedig az 5. helyen kötött ki. Verebes időközben szövetségi kapitányként ETO játékosok sorát dobta tűzbe a válogatottban, a korábbiakon kívül Kuttor, Csertői, Klausz, Ivanics, Herczeg játszott a legjobbak között.
Győrfi Lászlóval végül az utolsó mérkőzésen lőtt Miriuta-góllal menekült meg a csapat az osztályozótól, aztán a következő esztendőben őt Póczik József, majd Haász Sándor váltotta a kispadon, az ETO pedig egyre mélyebbre süllyedt a táblázaton. Ennek ellenére a következő idényt is Haásszal kezdte a csapat, ám egyre erősödött az ellentét közte és a klub vezetői között. Három tavaszi mérkőzés után aztán Keglovich László vette át a marsallbotot, vele végül a 9. helyen végzett a csapat. 1997-ben szerződtették Reszeli Soós Istvánt, az új edző "főnököt" is ajánlott magának, így esett az elnökség választása Bicskei Bertalanra, akit szakmai igazgatónak igazoltak a klubhoz.
Újabb Sikerek és Kihívások (2000-es évek - Napjainkig)
A Győri ETO FC a 2005-2006-os bajnoki szezont a 9. helyen, a 2006-2007-es évet pedig csak a 13. helyen zárta. Ez a szereplés elmaradt az előzetes várakozásoktól. Ezt követően pedig egy edzőváltással lezárt gyengébb ősz következett. A 2009/2010-es évadnak Pintér Attila irányításával vágott neki a bajnokságban rögtön remekelő csapat. Elég, ha csak a 19 fordulón keresztül tartó veretlenségre gondolunk, vagy arra, hogy az egyesület életében még nem volt rá példa, hogy egy teljes idény alatt ilyen kevés gólt kapjanak. Az Európa Liga selejtezőiben is sikeresen szerepelt a Pintér-csapat.
Az ETO történelme negyedik bajnoki címét 2013-ban, Pintér Attila vezetésével szerezte. Közel teltházas mérkőzésen a Ferencváros legyőzése jelentette a biztos bajnoki címet, már a bajnokság vége előtt 3 fordulóval. A Győri ETO 10 pontos előnnyel nyerte meg az NB I-et. A következő évben ezüstéremmel zárt az együttes az élvonalban, majd a 8. helyen.
A 2015 tavaszán bekövetkező Quaestor botrány miatt a csapat a megszűnés szélén állt, és a 2014/15-ös szezon végeztével már köztudott volt, hogy a csapat elvesztette elsőosztályú indulási lehetőségét. A klubot ezért visszasorolták az NB III-ba. A győriek a második évben megnyerték a bajnokságot, így az elmúlt két évben már a másodosztályban szerepeltek. Legutóbb a 8. helyen végeztek, míg jelenleg az 5. helyen állnak.
