A Győri ETO Futballklub Története: Sikerek és Kihívások

A Győri ETO Futballklub gazdag történelme egészen a 20. század elejéig nyúlik vissza, amikor a sport, és különösen a labdarúgás, egyre nagyobb népszerűségre tett szert Magyarországon.

A Kezdetek és az Első Lépések

1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár dal- és társaskörének tagjaiból megalakult a "rúgólabdával" foglalkozó Egyetértés Torna Osztály, azaz az ETO. A klub hamarosan más sportágak művelőit is tagjai között üdvözölte: az első négy évtizedben asztalitenisz, atlétikai, birkózó, evezős, kerékpáros, ökölvívó, sakk, sportlövő, tenisz, természetjáró, torna, úszó-vízilabda és vívó szakosztály sportolói öregbítették a klub hírnevét.

A klub "őskorában" a kerületi bajnokságban szerepelt a csapat. Az első említésre méltó sikert a Hadi-kupában érte el, amelyben a Ferencváros kivételével valamennyi élvonalbeli együttes indult. Meglepetésre az ETO a második helyen végzett a kiváló játékosokból álló MTK mögött. Az 1926-os év fordulatot hozott a magyar labdarúgásban, a professzionizmus bevezetésével tíz csapat alkotta a ligát, tizennégy pedig a másodosztályt.

Az első esztendőt 1937-38-ban töltötte az NB I-ben a csapat, miután a vidéki amatőr bajnoki döntőben legyőzte a Diósgyőrt és ezzel jogot nyert a feljutásra. Az egykori legendás újpesti Fogl-gát egyik tagja, Fogl Károly irányításával a szereplést nem kísérte sok szerencse, mert három győzelem mellett többnyire vereségek sorakoztak az ETO neve mellett a táblázaton, és az évad végén búcsúra kényszerült.

Újjáépítés és Felemelkedés a Középmezőnybe

Hosszas huzavona, kulisszák mögötti csatározások után indult újra az országos bajnokság 1945 őszén. Döntő változást jelentett a csapat életében az 1948-49-es év. Baróti Lajos, a korábban Szegedről Győrbe került válogatott fedezet egy csehszlovákiai túrán lábtörést szenvedett, és a klub vezetői a bajnokság előtt őt bízták meg az edzői teendők ellátásával. A keze alatt stílusos együttes alakult ki, amely fokozatosan lépett előre a ranglétrán, egészen a középmezőnyig jutott.

Az ötvenes évek elején a csapat első válogatott játékosa, Kovács (Murok) Imre vette át az ETO irányítását. Vele sikerült tartani a szintet a bajnokságban, sőt némi előrelépés is történt, a 6.-7. helyig. A korszak kiváló játékosai voltak: Dombos, Fehérvári, Pális, Pesti, Palotai János, Kárpáti, a Kalmárok, Kertesi, Gőcze, Józsa. Az évtized közepén aztán mégis búcsúra kényszerült a csapat. A szövetség javaslatára ugyanis 1955-ben négy csapat esett ki az NB I-ből. Az utolsó fordulóban a Csepel-Dózsa találkozó békés döntetlent hozott, míg Győrött a Pécs verejtékes 2-2-t játszott és ezzel az ETO kiesett. Sokak szerint ez nem volt más az MLSZ részéről, mint öncsonkítás, hiszen Győrrel együtt olyan nagy múltú helyszínek köszöntek el, mint Szolnok vagy Diósgyőr.

Az Aranykor: Bajnoki Cím és Nemzetközi Sikerek

A labdarúgó csapat 1960-ban újra a legjobbak közé került, és azóta szerepel megszakítás nélkül az NBI-ben, amivel egyedülálló a vidéki klubok között, de a "nagyok" közül is csupán a Ferencváros, az Újpest, a Vasas és a Kispest előzi meg. Orczifalvy István szürkének tartott, de általában megbízhatóan védekező középcsapatot épített Győrött, ezt vette át Szusza Ferenc, akit egy év múltán az Olaszországból hazatérő Hidegkuti Nándor váltott fel a kispadon 1963 őszén. Az "Öreg" olyan gárdát alakított ki, amely a legjobbaknak is méltó ellenfele volt. Szebbnél szebb győzelmek követték egymást, s Győrött már befejezték az őszt, amikor a Ferencvárosnak még három mérkőzése hátravolt. Ha ebből egyet nyernek a fővárosi zöld-fehérek, akkor megnyerik a bajnokságot is. Az ETO Sopronban játszott edzőmérkőzést, amikor a Fradi Dorogon vívta az utolsó csatáját. Alberték 2-1-es vereséget szenvedtek, így ezzel a dobogó legfelső fokára "segítették" az ETO-t. A hír hallatán Sopronban félbeszakadt a mérkőzés, egymás nyakába borultak a játékosok.

A Bajnokcsapatok Európa Kupájában csodálatos menetelés következett 1964/65-ös évben. A Chemie Leipzig kétszeri legyőzése után a Lokomotiv Szófia ellen hatalmas csatában sikerült kivívni a továbbjutást, majd a négy közé jutásért a holland DWS Amsterdamot ütötte a csapat. Az elődöntőben a világhírű Benfica volt az ellenfél. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a Népstadionban rendezték a mérkőzést.

Közben a Magyar Népköztársaság Kupában is nagyszerű sorozatot kezdett az ETO. Előbb ezüstérmes volt a csapat, majd egymást követő három - 1965, 1966, 1967 - esztendőben a győriek hódították el a trófeát. Ezáltal a Kupagyőztesek Európa Kupájának rendszeres résztvevői lettek. Olyan csapatokat hoztak Győrbe, mint a Florentina, a Sporting Braga, a Standard Liege, az Apollon Limassol, az AC Milan. A honi pontvadászatban a bajnok címet követő két esztendőben Hidegkuti vezette a csapatot, majd megint Szusza következett. Az akkor már Rába Vasas ETO többnyire az élmezőnyben tanyázott, stílusos játékáért rokonszenv övezte országszerte. Az arany után 1967-ben bronzérmet vehetett át és tulajdonképpen ezzel fejezte be a hatvanas évekbeli sikersorozatát.

Generációváltás és Hullámzó Teljesítmény

A következő esztendő ugyanis váratlan nehézségeket hozott, a csapat csak az utolsó pillanatokban tudta kiharcolni a bennmaradást. Az 1969-es bajnokságban Mészáros József kezébe került a karmesteri pálca. Ekkor az ötödik helyen végzett az ETO, utána azonban megindult a kötélhúzás a kemény edzéseket követelő edző és az idősebb játékosok között. Az 1970-es félidényes bajnokságban - mikor már kiemelt egyesületként központi irányítás alatt dolgoztak (1986-ig) - az utolsó helyen végzett az együttes, majd az új bajnokságban két forduló után Mészárost, Dombos Ágoston váltotta fel. Aztán Győrfi László, majd Farsang Ferenc következett. Sikerült stabilizálni a csapat helyzetét, és egyúttal megtörtént a generációváltás is. Fiatal tehetségek - Pócsik, Horváth L., Pénzes, Pozsgai, Magyar, Glázer R. - bontogatták szárnyaikat, szép jövőt sejtve. A Farsang-éra második évében egy bronzérem és az azt követő nemzetközi kupaszereplés jelezte a felemelkedést, de az csak tiszavirág-életűnek bizonyult.

A nyolcvanas évek elejéig meglehetősen vegyes képet mutatott a szereplés. Pálfy Antal, Palicskó Tibor és Kovács Imre edzősége idején voltak nagyon mély pontok, a "magaslatokat" viszont az 1979-es MNK-győzelem és egy-egy 6. és 7. hely jelentette. A KEK-ben nem sok hiányzott a bravúrhoz a híres Juventus ellen. A visszavágón az ETO tizenöt perc alatt ledolgozta kétgólos hátrányát, aztán egy második félidőbeli fegyelmezetlenség miatt megfogyatkozott a csapat és a Juve megszerezte a továbblépéshez szükséges gólt.

A Verebes-éra: A Második Aranykor

Verebes József szerződtetésével a klub egyik legfényesebb időszaka vette kezdetét. Az 1981/82-es bajnoki esztendőben a Rába ETO több mint 100 gólt ért el, futószalagon érte el fölényes győzelmeit, holland stílusú játékával valósággal forradalmasította a magyar focit. Győrött újra megteltek a lelátók, húszezernél többen jártak mérkőzésekre és idegenbe is sokan kísérték el a kedvenceket. Talán még nagyobb bravúr volt, hogy az erősödő fővárosi nyomás ellenére sikerült megvédeni a bajnoki címet. Játékosoknak, vezetőknek, szurkolóknak egyaránt felejthetetlen hónapok, évek voltak ezek. Mindkét bajnokcsapatban szerepeltek: Burcsa Győző, Csonka Gyula, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Kovács László, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Szabó Ottó, Szentes Lázár, Szijártó László.

A nemzetközi szereplés elmaradt a várttól. Amikor a legjobb volt a csapat, akkor szaladt bele - igaz sérültekkel tizedelve - a Standartd Liege elleni, kinti vereségbe (0-5), s bár a visszavágó csodálatos volt (3-0), a búcsú nem maradhatott el. A következő évi BEK-ben Vikingur Reykjavik után a Dinamo Minszk foszlatta szét a győri álmokat. Az UEFA- kupában a Manchester United ellen nem volt esélye a Verebes-csapatnak, a Bohemians Praha viszont csak hosszabításban és némi bírói segédlettel bizonyult jobbnak. Szentes Lázár személyében Spanyolországban az első győri játékos szerepelt világbajnokságon, majd Mexikóba Hannich és Hajszán is eljutott. Christopher Sullivan révén így is volt ETO-játékos a világbajnokságon, "Szali" az amerikai színeket képviselte Olaszországban.

Prominens ETO Személyiségek

Az alábbi táblázat néhány kiemelkedő ETO-s személyiség pályafutását mutatja be:

A Kilencvenes Évektől a Kétezres Évek Elejéig

Az "őrségváltást" követően rövid ideig Gellei Imre kapott szerepet, őt Győrfi László követte a kispadon. Vele 4., aztán Haász Sándorral 5. volt a csapat, de mindegyikük csak egy-egy évig élvezte a klubvezetés bizalmát. Utána egyre gyengébb eredmények következtek, miközben gyakran ingott a kispad Győrött. Pecze Károly, Glázer Róbert, Szentes Lázár és Tornyi Barnabás sem töltötte ki a szerződést, az egyre kevesebb sikerélmény hatására pedig jócskán megcsappant a nézőszám.

Nehéz helyzetben, mintegy közfelkiáltásra tért vissza 1993 tavaszán Győrbe a korábbi sikerkovács, Verebes József. Kezdetben minden szépnek tűnt, hiszen a csapat szépen haladt előre, az első évben végül a 9., 1993/94-ben pedig az 5. helyen kötött ki. Verebes időközben szövetségi kapitányként ETO játékosok sorát dobta tűzbe a válogatottban, a korábbiakon kívül Kuttor, Csertői, Klausz, Ivanics, Herczeg játszott a legjobbak között.

Győrfi Lászlóval végül az utolsó mérkőzésen lőtt Miriuta-góllal menekült meg a csapat az osztályozótól, aztán a következő esztendőben őt Póczik József, majd Haász Sándor váltotta a kispadon, az ETO pedig egyre mélyebbre süllyedt a táblázaton. Olyannyira, hogy 1995/96-ban csak az NBI létszámának felemelésével kapta meg az osztályozó jogát, ahol a Matáv SC Sopronnal szemben nagy nehézségek árán hosszabbította meg első osztályú tagságát. Ennek ellenére a következő idényt is Haásszal kezdte a csapat, ám egyre erősödött az ellentét közte és a klub vezetői között. Három tavaszi mérkőzés után aztán Keglovich László vette át a marsallbotot, vele végül a 9. helyen végzett a csapat. 1997-ben szerződtették Reszeli Soós Istvánt, az új edző "főnököt" is ajánlott magának, így esett az elnökség választása Bicskei Bertalanra, akit szakmai igazgatónak igazoltak a klubhoz.

Modern Kor és Újabb Kihívások

A Győri ETO FC a 2005-2006-os bajnoki szezont a 9. helyen, a 2006-2007-es évet pedig csak a 13. helyen zárta. Ez a szereplés elmaradt az előzetes várakozásoktól. A klubvezetés, és a csapat célja is az volt, hogy immár megújult környezetben, egy gyönyörű, minden igénynek megfelelő, nemzetközi színvonalú stadionban szebb eredményeket érjen el.

A grúz Zestafoni elleni idegenbeli siker után, az ötszörös német bajnok, VfB Stuttgart állta az ETO útját a nemzetközi porondon, ezt követően pedig egy edzőváltással lezárt gyengébb ősz következett. A 2009/2010-es évadnak Pintér Attila irányításával vágott neki a bajnokságban rögtön remekelő csapat. Elég, ha csak a 19 fordulón keresztül tartó veretlenségre gondolunk, vagy arra, hogy az egyesület életében még nem volt rá példa, hogy egy teljes idény alatt ilyen kevés gólt kapjanak. Az Európa Liga selejtezőiben először a szlovák Nyitrát, és a kazah Atyraut búcsúztatta az ETO. Majd felrúgva a papírformát, hatalmas meglepetésre, és még hatalmasabb bravúrral - a több mint egy órás emberhátrány ellenére - harcolta ki a keret a továbbjutást Montpellier városában. A rájátszásban a horvát bajnok Dinamo Zagreb keretével hozta össze a sors a győri együttest, ez a „szomszéd” már kifogott az ETO-n.

Az ETO történelme negyedik bajnoki címét 2013-ban, Pintér Attila vezetésével szerezte. Közel teltházas mérkőzésen a Ferencváros legyőzése jelentette a biztos bajnoki címet, már a bajnokság vége előtt 3 fordulóval.

A 2015 tavaszán bekövetkező Quaestor botrány miatt a csapat a megszűnés szélén állt, a 2014/15-ös szezon végeztével már köztudott volt, hogy a csapat elvesztette elsőosztályú indulási lehetőségét valamint főszponzor és tulajdonos nélkül maradt. 2015 májusában az ETO Futsal csapata és Győr városa mentette meg a megszűnéstől a klubot és így vált csak lehetővé a harmadik osztályban való folytatás.

tags: #gyori #eto #maria #cizma

Népszerű bejegyzések:

• az akadémia edzői stábja
• mélyebb foci elemzések
• Továbbiak a Sparta Praha jégkorongról
• A magyar tekeválogatott diadala
• Tornaversenyek és labdarúgás